házasságkötés szokásköre

Full text search

házasságkötés szokásköre: azon cselekmények sorozata, amelyeket házasságkötés érdekében végeznek a helyi közösségi hagyomány által meghatározott formában a házasságra lépő személyek, ill. ezek családjai és általuk erre felkért személyek a házassági szándék megszilárdulásával kezdődően. A házasságkötés szokáskörének a néprajzi gyűjtés megindulása óta megfigyelhető formája számos, korábban jogi, szokásjogi jelentőségű cselekményt foglal magában. Ezeknek a 19., sőt 20. sz.-i lokális paraszti társadalmak még jelentőséget tulajdonítottak, holott a társadalom vezető rétegeinek gyakorlatában már háttérbe szorultak. Az egyházak, majd 1894 óta az államhatalom által megkívánt, a házasság törvényességét biztosító formaságok is a házasságkötés szokáskörének mozzanatait képezték. A házasságkötés szokásköre célja a megkötendő házasság elismertetése a helyi társadalommal, a társadalom képviselőinek minél teljesebb (kis közösségekben teljes) bevonásával. A hagyományos szokásformákhoz való ragaszkodás, és azok nagyszabású megrendezése a reprezentáció lehetőségét nyújtotta a parasztcsaládoknak, akik ezzel egymással versengve éltek, sőt napjainkig is élnek. A házasságkötés szokásköre alapvető cselekményei: a megkérés, az eljegyzés, a házasságkötés. Az utóbbi beépült a lakodalomba, amelynek folyamán megtörténik a menyasszony és a hozomány átadása, az elhálás ( menyasszonyfektetés) és a házas állapot közhírré tétele és elismertetése. A hiedelmekkel ( hiedelem) gazdagon átszőtt paraszti gondolkodás mágikus eljárások sorával kívánta biztosítani az ismeretlen, földöntúli hatalmak jóindulatát az új házaspár iránt, amelyek esetleges rosszindulatának a néphit szerint az átmenet időszakában fokozottan ki voltak téve. A házasságkötés szokásköre, különösen annak fő eseménye, a lakodalom népszerűségét és fennmaradását előmozdította az a tény, hogy a paraszti életben a mulatság, evés-ivás kimagasló alkalma volt, sokoldalú esztétikai élményt nyújtott, mintegy a helyi kultúra eredményeinek seregszemléje volt, nagy arányokban való megtartását lehetővé tette a közösség anyagi hozzájárulásának gyakorlata. Jelenlegi kultiválásában az utóbbi szempontok dominálnak, s az értelmüket vesztett szertartásos cselekmények üres formai díszítőelemekké lesznek, majd feledésbe merülnek. – A házasságkötés szokásköre Európa népeinél a hasonló körülmények befolyása miatt lényegében egységes, bár a Ny-európai fejlődés gyorsabb tempója révén ott néhány száz éve elmúltak az olyan jelenségek, amelyek K-Európában szinte általánosan jellemzőek maradtak a 19–20. az. fordulójáig. A lényeges cselekmények sorának – amelyeket nem kis mértékben állami és egyházi előírások, továbbá a főúri rend ünneplő szokásainak példája szabályozott – azonossága mellett a részjelenségek különösen sokszínű képét látjuk még mo.-i viszonylatban is, lokális fejlődések eredményeképpen. ( még: álmenyasszony, asszonyavatás, búsanya, búsapa, csigacsinálás, esküvő, gazdasszony, hazai leányasszony, házasságkötés étkezései, házasságközvetítés, háztűznéző, hérész, hívatlanok, hozományvitel, jegyajándék, jegyesség, kásapénz, kontyolás, kunkapitány, lakodalmas ház, lakodalmi alakoskodás, lakodalmi díszek és jelvények, lakodalmi gazda, lakodalmi kalács, lakodalmi konyha, lakodalmi mulatság, lakodalmi tisztségviselők, lakodalmi tűz, lakodalmi verseny, leánynéző, legényjáró napok, menyasszonyfektetés, menyasszonytánc, menyasszonyvitel, menyasszony búcsúztatása, menyecske, nászajándék, násznagy, násznép, nyoszolyóasszony, nyoszolyólány, örömanya és örömapa, párválasztás, pozovics, szűrkitétel, tyúkverő, udvarlás, vőfély, vőfélybot, vőlegény) – Irod. Nork, F.: Die Sitten und Gebräuche der Deutschen und ihrer Nachbarvölkar (Stuttgart, 1849); Sternberg, L. Ja.: Matyeriali po szvagybe i szemejno-rodovomu sztroju narodov SZSZSZR (Leningrád, 1926); Buschan, Georg: Die Sitten der Völker (I–IV., Stuttgart–Berlin–Leipzig, é. n.); Geiger, Paul: Deutsches Volkstum in Sitte und Brauch (Berlin–Leipzig, 1936); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A–B., 1955–56); Mahler, Elsa: Die russischen dörflichen Hochzeitsbräuche (Berlin, 1960); Dömötör Tekla: Magyar népszokások (Bp., 1973).
Györgyi Erzsébet

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages