kaloda
kaloda: 1. fából készült büntető eszköz. A bűnös nyakát, kezét és lábát a kaloda kétfelé nyíló lapjai közé megfelelő méretű kivágásba csukták. I. László király egyik törvénykönyve is említi. II. József uralkodása után már csak elvétve alkalmazták. A megszégyenítés mellett testi szenvedést is okozott. Többféle formáját ismerjük. A nyak- és kézkaloda (gyakori nevei: nyakló, hegedű, gallér, lerúgó, garicsa, klada stb.) három, kör alakú nyílással volt ellátva, amely az elítélt nyakát és két csuklóját úgy fogta össze, mintha hegedülne. Egyik változata volt az álló kaloda, kb. 2 méter magas deszkába vágott nyílásokba szorították az elítélt nyakát és csuklóját. A lábkaloda a lábakat fogta össze és az elítélt a földön hanyatt feküdt vagy ült; rendszerint több személy részére készült. A kalodát általában a bíró háza előtt tartották. A büntetést leginkább vasár- és ünnepnapokon, nagyobb nyilvánosság előtt (pl. vásár) hajtották végre a bíró háza előtt, a templomkertben, a pellengérnél vagy a börtönben. A hóhér, a kisbíró vagy maga a bíró zárta be az elítéltet a kalodába. A büntetés tartama alatt nyilvánosan kikiáltották, hogy az elítélt milyen bűncselekményért kapta a büntetést, és el kellett viselnie a tisztes életű asszonyok, gyerekek csúfolódásait, hajigálásait. Néhol a büntetést pénzzel meg lehetett váltani. A nyak- és kézkalodával elsősorban nőket büntettek paráznaságért, lopásért, nyelvelésért. Rendszerint alkalmazták súlyosabb büntetések (pl. tömlöc) mellékbüntetéseként. Kalodát több múzeumunk őriz, többek között a magyar büntetőjog emlékeinek helyet adó Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza). – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (II., Bp., 1907); Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után, 1686–1708 (Bp., 1962). – 2. a faeke szállítására használt ék alakú faeszköz egyik neve (→ ekeló). – 3. a nád és zsúpfedél oromszegésének lefogására használt, összeszegett, lécekkel kitoldott borítás. – 4. a téglafalazatú kút ásásánál a gödörbe süllyesztendő kör alakú téglasorok és a kész kúton a káva alá deszkából vagy fából ácsolt, kör alakú, sokszögű vagy négyzetes keret. – 5. a saját magát szopó tehén két oldalára a szopás meggátolására a marján és farán átvetett szíjon a test hosszában tett két rúd. A rudak két végét a tehén szügyén és farán lazán összekötik. – 6. a legelőn a ló mozgásának gátlására az egyik lábára felcsatolt rövid rúd végén levő tölgyfagúzs. – A szó szláv eredetű, a magyarba délszláv vagy szlovák közvetítéssel került. – Irod. Szinte Gábor: A székely ház (Népr. Ért., 1900); Madarassy László: A tinóoktató (Ethn., 1932); Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi falvaiban (Népr. Ért., 1936); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Bátky Zsigmond: Tárgynévmagyarázatok (Népr. Ért., 1938).
Kaloda a 18. sz. közepéről (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)
Férfi kalodában (Nagyszalonta, v. Bihar m.)
Tárkány Szücs Ernő–Balogh István
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
