magyar vejsze, udvaros vejsz

Full text search

magyar vejsze, udvaros vejsz: két szárnylészás, összetett vejszefős vejsze-típus. Vese alakú kürtőt és ellipszis alakú udvart állítanak egymás mellé, s ezek közé, közös szimmetriatengelyükre merőlegesen ékelődik be jobbról és balról az egyenes irányban elnyújtott két lésza. A terelő fal mentén tapogató, átbújót kereső hal előbb az udvarba téved, s innen jut – a bejáratot leszűkítő belső terelőktől (pelőcéktől) is vezetve – a kürtőbe, ahonnan nem találja meg a kiutat. A magyar vejsze jelzője Herman Ottó típus-jelölése, s arra utal, hogy e vejszetípust tekintette jellegzetesen magyarnak. Nem vizsgálta viszont részletesen mo.-i elterjedését. Az újabb gyűjtések a Balaton vidékéről (kalicka), Szeged környékéről (veisz), a Sárközből (udvaros vejsz) adatolták a Herman közölte típussal részleteiben is egyező magyar vejszét: hasonló elvű variánsait más vidékekről is ismerjük. E variánsok közül altípusként is jellemezhető a Balaton-vidék udvaros vejszéje, melynek a középlészás vejsze terelőjéhez hasonlóan elhelyezett egy lészája van, ez az udvarba vezeti a halat, s innen egy fokozatosan szűkülő nyíláson át jut a fejbe. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Jankó János: A Balaton melléki lakosság néprajza (Bp., 1902); Csalog József: A tolnamegyei Sárköz népi halászata (Népr. Ért., 1940); Szilágyi Miklós: Halászat (Tápé története és néprajza, Tápé, 1971).
Szilágyi Miklós

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages