mozsár

Full text search

mozsár: 1. üreges eszköz, amelynek fából vagy kőből faragott változatai Európában és más kontinenseken az újkorig használatosak élelmiszermagvak és egyéb anyagok törésére. A konyhafelszerelés differenciálódása és anyagának kicserélődése során a famozsaraknak eltérő célokat szolgáló, különböző méretű csoportjai, ill. fűszertörő fémmozsarak vonultak be az európai parasztháztartásba. Mégis sokfelé századunkig fennmaradt a nagyméretű famozsarak használata házi gabonatörésre, hántolásra, olajos magvak aprítására. A magyar parasztháztartásban ilyen célt szolgáló, 60 cm-nél magasabb, faragott famozsarak alkalmazása századunkban összefüggő területen a DNy-Dunántúlon és a nyelvterület K-i szegélyén széles körűen elterjedtek. Szórványosan előfordulnak a D-Dunántúlon és a Felföldön. E mozsarakban hántoltak kölest, árpát, búzát, hajdinát, törtek gabonát és kukoricát, olajnak szánt tökmagot, mákot, kősót, fűszerpaprikát. A népnyelvben az eszköz neve többnyire nem mozsár, hanem valamelyik szerepére utaló jelzős összetételben törő (kölestörő, daratörő, tökmagtörő, máktörő, sótörő, borstörő, paprikatörő). Göcsejben az ilyen mozsarat – az itt elsősorban a lépőkölyűt jelentő szóval – lükünek is nevezik. A mozsárban a hozzá tartozó súlyos fatörővel, állva dolgoznak. Szokás ezeket a mozsarakat alsó harmadukig a földbe beásni, ill. a talpas kialakításúak peremére lábbal ránehezedve az eszköz biztonságos állását fokozni. – Ahogy a háztartásban végzett hántolás, gabonatörés, olajkészítés eltűnt, úgy szorult vissza e nagy mozsarak szerepe só- és máktörésre. Elsősorban ez utóbbi célokra, de bors-, paprikatörésre is szolgált az álló mozsarak két következő méretcsoportja: 40–60 cm, ill. 20–40 cm magasságúak. E két mozsárnagyság Erdélyben hiányzik, ill. igen ritka, az egyébként általánosan alkalmazott háztartási eszköz. Faragott és esztergályozott változatai egyaránt vannak. Közülük a nagyobb faragott mozsarak főként a D-Dunántúlon és a Felföldön gyakoriak, és sokszor a nagy hántoló-gabonatörő mozsarakéval egyező célokra is használatosak. Ebben az időben az É-Dunántúlon már csak esztergályozott darabok vannak. Mindezen mozsarak neve többnyire mozsár. Fából készült törő a Ny-Dunántúlon tartozik hozzájuk rendszeresen, egyébként főként hosszú vastörőjük van, vagy fejszenyél helyettesíti az ütőt. Ezekkel állva dolgoznak a földre vagy padra állított mozsárban. – A 20 cm-nél alacsonyabb kis álló fűszertörő mozsarak három táji tömbben jellegzetesek: ÉNy-Dunántúlon a Csallóköz vidékén (az előbbin esztergályozott, az utóbbin zömök faragott formák), DK-Dunántúlon (cserépmozsarak és esztergályozottak), valamint az egész keleti népterületen (főként faragott, karcsú és zömök mozsarak). E kis mozsarakat többnyire egyetlen célra tartják fenn. Vannak köztük borstörők, sótörők, fokhagymatörők, sőt kávétörők (Csallóköz). Elnevezésükben gyakori a borstörő megjelölés, de kupa, sóskupa is előfordul. A famozsarak nagyobb méretcsoportjaiban is előforduló böstörü eszköznév a borstörő szereptől és elnevezéstől elszakadva is őrzi a mozsár régi magyar nevét. – Famozsaraink kevés kivétellel álló mozsarak. A faragottak közt minden méretcsoportban gyakori a majdnem szabályos henger forma. A legnagyobbak sokszor hántolatlanok. A talprészből keskenyebb nyakkal, kehelyszerűen kiemelkedő alak a legnagyobb és a legkisebb mozsarak közt fordul elő legtöbbször. A nagyoknak nyakban fogóval ellátott változata K-en általános. – A legkisebb méretcsoport zömök darabjainál gyakori a 6–8 szögletűre sarkított mozsárforma, van talpas és nyeles változata is. A kis fűszertörő mozsarak nyeles darabjai egyben sótörő és -tároló eszközök. Törőjük olykor kődarab. Kerékagyból alakított mozsár szórványosan minden vidéken előfordul. A szemben meghagyott két küllő az eszköz rögzítését segíti a használat idejére. – Fekvő famozsárként D-Erdélyben szórványosan, főként tökmagtöréshez, vastag falú favályút használtak. Más kiképzésű fekvő mozsarak a Szigetközben-Csallóközben só-, mák-, kukoricatörésre szolgáltak. A fa mozsárütők között a törő részre merőleges fogóval ellátott kalapácsforma nálunk nem fordul elő. – Irod. Wildhaber, Robert: Gerstenmörser, Gerstenstampfe, Gerstenwalze (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, 1948). – 2. cserépedény. Alja és fala rendkívül vastag. Oldala homorúan vagy kissé domborúan áll. Egy vagy két, oldalt elhelyezett füle van. Lehet teljesen mázatlan és kívül-belül mázas is. Ritka forma. Cserépmozsarakat főként mohácsi és a Horváto.-ból érkező dolnji, miholjaci fazekasok árultak. – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).





Kis famozsarak: 1. Füles famozsár, törője kődarab (Tiszabogdány, v. Máramaros m.), 2. Nyeles famozsár, 3. Kis famozsár (Martos, v. Komárom m.), 4. Kis famozsár (Őriszentpéter, Vas m.), 5. Borstörő famozsár ütőjével (Kalotaszentkirály, v. Kolozs m.), 6. Cserépmozsár (Dunapataj, Bács-Kiskun m.) Mind: Bp. Néprajzi Múzeum

Nagy famozsarak: 1. Famozsár (Nagykölked, Vas m.), 2. Famozsár ütőjével (Somkerék, v. Szolnok-Doboka m.), 3. Famozsár (Nova, Zala m.)


Nagy famozsarak: 1. Famozsár ütőjével (Milota, Szabolcs-Szatmár m.), 2. Famozsár (Kapuvár, Győr-Sopron m.), 3. Famozsár és ütője (Baglad, Zala m.), 4. Famozsár (Csíktaplóca, v. Csík m.), 5. Famozsár ütővel (Kercaszomor, Vas m.) Mind: Bp. Néprajzi Múzeum
Kisbán EszterIstván Erzsébet

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages