Ortutay Gyula (Szabadka, 1910–Bp., 1978)
Ortutay Gyula (Szabadka, 1910–Bp., 1978): néprajztudós, az MTA tagja (l. 1945, r. 1958). Tanulmányait a szegedi egy.-en végezte. Egy.-i hallgatóként részt vett a baloldali fiatal értelmiségi csoport, a → Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma megalapításában és munkájában. A Magyar Rádió, majd az MNM munkatársa. 1935–37-ben és 1942–43-ban szerk. a Magyarságtudomány c. folyóiratot. 1942-ben részt vett a haladó, antifasiszta erőket tömörítő Magyar Történelmi Emlékbizottság megszervezésében. 1945–47-ben a Magyar Központi Híradó RT (Rádió, MTI, Filmhíradó) elnöke. 1947–50-ben vallás- és közoktatásügyi min. volt. 1950–52-ben a múzeumügy és a műemlékvédelem vezetője. 1946-tól a bp.-i egy. néprajzi tanszékének tanára, 1957–63-ban az ELTE rektora, 1945–53 és 1958-tól ogy.-i képviselő, a kulturális bizottság elnöke (1970–1978) volt. 1958-tól az Elnöki Tanács tagja. 1957–64 között a Hazafias Népfront főtitkára, 1964-től egyik alelnöke. 1964-től a TIT elnöke volt. Az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója 1967-től haláláig. A magyar néprajztudomány szervezetében vezető tisztségek viselője. Szerkesztette az Ethnographiát, az Acta Ethnographicát. A Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Tudományos munkásságáért több hazai és külföldi kitüntetésben részesült: Baumgarten-díj (1937, 1942), Pitré-díj (1962), Herder-díj (1972), Állami-díj (1976), Akadémiai Nagydíj (1978). A Finn Tudományos Akadémia tiszteletbeli, a Szicíliai Tudományos Akadémia tagja, a Folk Narrative Research alelnöke, a Helsinki egy. díszdoktora. Kutatási területe a folklór, elsősorban a népmese- és balladakutatás volt. Az 1930-as évek óta munkássága a modern magyar folklorisztika kibontakozásának fontos tényezője volt. Alkotáslélektani vizsgálatai és társadalmias látású kutatásai új irányzatot jelentettek. A mesemondó egyéniségének fontos szerepet tulajdonító magyar folklorisztikai iskola Európa-szerte ismert megalapítója és képviselője. Tudományos érdeklődési területe közé tartoznak a magyar néprajztudomány története és a műveldéspolitikai kérdések is. Számos néprajzi sorozat, magyar és idegen nyelven megjelent népköltési antológia szerk.-je, a Magyar Néprajzi Lexikon főszerk.-je volt. – F. m. Tömörkény István (Szeged, 1934); Magyar népismeret (Bp., 1937); Parasztságunk élete (Bp., 1937); Székely népballadák (vál., Bp., 1937, 1940, 1948, 1978); Fedics Mihály mesél (UMNGy I., Bp., 1940, 1978); Rákóczi két népe (Bp., 1939); Kis magyar néprajz (Bp., 1940); A magyar népművészet (vál., I–II., Bp., 1941); Magyar népköltészet (Bp., 1943); Művelődés és politika (Bp., 1949); Írók, népek, századok (Bp., 1960); Halhatatlan népköltészet (Bp., 1966); Hungarian folklore. Essays (Bp., 1972); Fényes tiszta árnyak (Bp., 1973); Magyar néprajz (Balassa Ivánnal, Bp., 1979).
Ortutay Gyula
Ortutay Gyula egyik könyvének címlapja
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
