ostoba asszony
ostoba asszony: népszerű mesealak, számos tréfás kaland cselekvő és szenvedő hőse, a → lusta asszony (AaTh 1370) és a → fecsegő asszony (AaTh 1381) közeli rokona, akinek lelki habitusához gyakran a részegesség is hozzájárul. Ellentétben a fenti két alakhoz kapcsolódó egyetlen motívumból álló tréfás mesékkel (→ reális mese), az ostoba asszonyról szóló meséink mindig több motívumból, típusból álló mesefüzért alkotnak, amely legtöbbször „A magát fel nem ismerő asszony”: AaTh 1383, „Hús a káposztán”: AaTh 1386, → Okos Kati; AaTh 1387, „Az asszonynak mindig azt kell tennie, amit a szomszédban lát”: AaTh 1387*, „Az edényeit rendező asszony”: AaTh 1293A* stb. típusokból tevődik össze. Cene, Szusza, Benéné, Ricuné és társai kalandjai egy-egy vidéken általánosan ismertek, s gyakran valamely, a mesemondó és a hallgatóság által is ismert boldogtalan teremtés valóban elkövetett balga tetteivel is gyarapszanak. Ide sorolhatók azok a rátótiáda (→ falucsúfoló) típusok is, amelyek az „Ostobákat kereső ember”: AaTh 1384 típus keretében kerülnek elmondásra: „A rokkára kötött birka”: MNK 1233*, „A földbebújó malacok”: MNK 1232*, „A megszoptatott csirkék”: AaTh 1204** stb. Ostoba asszony a szenvedő hőse „A menasági ember”: AaTh 1540 típusnak is, ő küld élelmet, ruhát és pénzt az ismeretlen emberrel a „mennyországba” elhalt fiának. Valamivel ritkább az a mesetípus, amelyben az ostoba asszonyt a vásárban csapják be (AaTh 1385): teheneket ad el, egyet visszakap foglalóul a ki nem fizetett vételár fejében vagy a búzát úgy adja el, hogy vevője egy év múlva hozza a vételárat, s mint mondja: a szűréről fogja megismerni stb. Az ostoba asszony orvossága rendszerint a bot, férje elveri (és elkergeti), olykor ennek eredményeképpen leszokik a lustaságról, ivásról, s rendes, tisztességes asszonnyá válik. – Az ostoba asszonyról szóló meséknek férfi párja is van („Csacsi Csicsa”, „Butuk Miska”). A mese és összetevői az egész magyar nyelvterületen, ezen túlmenően egész Európában ismertek. (→ még: ostoba ember) – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (szerk. Faragó József, Marosvásárhely, 1957); Krzyżanowski, J.: Polska bajka ludowa (II., Wrocław–Warszawa–Kraków, 1962); Kovács Ágnes: A rátótiádák típusmutatója (MNKF 3., Bp., 1966); de Meyer, Maurits: Le conte populaire flamand (Helsinki, 1968; FFC 203); Stroescu, S. C.: La typologie bibliographique des facéties roumaines (I., Bucureşti, 1969).
Az ostoba asszony meséje ponyvanyomtatványon (1899)
Kovács Ágnes
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
