tekézés

Full text search

tekézés: a városi köztudatban, sportszakirodalmunkban úgy szerepel, mint a 9 fabábut fagolyóval leütő kuglijáték. Eredetileg népi sportjáték; mérkőző csapatjáték. Játékeszközei: az ütő, ill. terelőbot (ütőbot, ütőfa, tekebot, tekefa, kámba, kámpa, kb. 60–70 cm hosszú egyenes bot vagy rövid és zömök, elnyúlt csonkakúp alakú fa), amellyel elütik vagy lyukba gurítják a fagolyót (tekét). Két fő típusa: 1. Ütő tekézés: Két csapat játszik egymás ellen: az ütők és a kapók (fogók). A feldobott vagy földön előregurított tekét az ütők a bottal úgy ütik messzire, hogy elengedik a hozzájuk vágott botot is, tehát az is repül. Az eldobott tekebotokért az ütőknek ki kell futniuk és vissza kell azokat hozniuk egy meghatározott vonalon belülre, mialatt a fogók igyekeznek elfogni a tekét, majd meghatározott, kijelölt helyre gurítják, vagy vetik. Ha ez hamarabb sikerül, mint az eldobott tekebotok beváltása, a két csapat helyet és szerepet cserél. Akkor is cserére kerül sor, ha a fogók valamelyike már a levegőben el tudja kapni a tekét. Amelyik ütő téveszt s háromszor nem tudja eltalálni a tekét, kiáll a játékból. A tekézésnek ez a típusa É-Mo.-on különösen kedveltté vált. Már Comenius a játékok közül kiemelve említette. Nagy elterjedettségére vall többféle elnevezés is: mancsozás, tukázás, guncsázás, gancsozás, kámbázás, kámfázás, kámpázás.2. Terelő tekézés: sajátos térformájú lyukba terelgetős cserejáték. A teke (disznó, kucu) számára, egy nagyobb lyukat ásnak, amely körül a játékosok számánál eggyel kevesebb kisebb lyuk van szabályos körben. Mindegyik játékos kézben tart egy méteres botot. A tetszőleges számú csapat tagjai a középső, nagy lyukba tartják terelőbotjuk végét, majd botjuk kézbefogásával és háromszori körülsétálásával vagy a botok eldobásával és visszahozásával gyorsan kislyukat foglalnak: egy-egy kislyukba igyekeznek bedugni botjukat. Valamelyik játékos kimarad. Ő lesz a teketerelgető (kondás, kanász). A játék a hokizásra emlékeztet: a kondás azon van, hogy a tekét botjával a középső, nagy lyukba (ól, istálló, községháza) gurítsa, s ezzel szerepétől megszabadulván, újból kezdődjék a játék, társai viszont igyekeznek botjaikkal elütni tőle a fagolyót. Aki üt, az botját kiemeli a kislyukból, ezzel azt fedetlenül is hagyja. Ha a terelgető ügyes, botja végét a szabadon hagyott kislyukba taszítja, ezzel szerepet tud cserélni az elütővel, aki helyette kezdheti a terelgetést. – Országosan elterjedt játék. Elnevezései: tükézés, disznózás, kucuzás, csírapatázás (csírapata: ökör elnevezése a Rábaközben), kondásozás, kanászozás, lyukra kanász, lyukbaleselgető, csoszte-piszte, mancsozás.Irod. Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve (Bp., 1885); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGY, VII., Bp., 1953); Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).
Lajos Árpád

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages