III. A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.*
III. A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.*
Boncz Ödön Vázlatok a magyar viselet történetéből. Budapest. 1887. 2. rész. 1–18. l. – Salamon Ferencz: A magyar hadi történethez a vezérek korában. Budapest. 1877. 70 s köv. ll., 97–99. l. – Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Budapest. 1882. 300–309. l. és A magyarság keletkezése és gyarapodása. Budapest. 1895. 159–165, 378–379. l. – Gr. Kuun Géza: Relationum Hungarorum kun oriente gentibusque Orientalis riginis historia antiquissima. I. k. Kolozsvár. 1892. 178–179. l. – Huszka József: Tárgyi ethnographiánk őstörténeti vonatkozásai. Ethnographia. IX. 1898. 1. füz. 41–62. l. – Hampel J. A honfoglalási kor hazai emlékei. Budapest. 1896. és A régibb középkor emlékei. II. k. 484 s köv. ll. – Pulszky F. Magyarország Archćologiája. II. k. 118–134. – A magyar pogány sírleletek. Budapest. 1891. és M. Tud. Akad. Évkönyvei. XVI. k. 1878. III. rész. 63. s köv. ll. Borovszky Samu: A honfoglalás története. Budapest. 1894. 29–31. l. – A Pallas Nagy Lexikona. XII. k. 190. l. – Arch. Ért. 1893. XIII. 316–323. l.
Mi volt a magyarság viselete a honfoglalás korában: közvetlen adatunk erre nézve még annyi sincs, mint a mennyit a népvándorláskorra felhozhattunk. Ez utóbbinál legalább két emlékről meglehetős nagy valószinűséggel elmondhattuk, hogy a hunn-avar viseletet tüntetik föl; a honfoglaláskori magyaroknál egyetlen egy olyan képes emlékre sem hivatkozhatunk, melyről azt állíthatnánk, hogy magyart ábrázol, a minő volt Árpád korában s a mely aztán módot nyujtana arra, hogy abból az öltözet alakját és szabását nagyjából megállapíthatnánk.
Mindamellett képes ábrázolatok hiányában is alighanem hívebb, de mindenesetre teljesebb képet alkothatunk magunknak a honfoglalók viseletéről, mint akár a hunnokéról, akár pedig az avarokéról. Ez ellenmondásnak látszik, de nem az; a magyarázata abban áll, hogy mindaz, a mit csak tudunk a hunn-avar viseletről, egyuttal a honfoglaló ősök viseletének megállapítására is elsőrendű bizonyítékot szolgáltat, mert Árpád magyarjai ugyanannak a kelet-európai turánságnak képezték egyik főalkatrészét, melyet a korábbi századokban «hunn» név alatt foglaltak össze s a mely turánság, ha nyelv szerint különböző hunn- török és ugor-magyar törzseket és népcsoportokat foglalt is magában: szokásokban, erkölcsökben, viseletben, fegyverzetben a legkevesebb nyolcszázados együttélés és körülbelől félezredéves politikai közösség ideje alatt annyira egymáshoz simult, hogy ugyanazon egy népnek lehetett tartani, a mint hogy az egykorú irók hunnok, avarok bolgárok, kozákok, turkok, unugurok, magyarok, kabarok, szabirok sat. közt ethnikailag nem, csupán politikai csoportosulásuk szerint tudtak különbséget tenni. A honfoglaláskori magyar viselet tehát lényegileg nem egyéb, mint a hunn-avar viseletnek IX. századbeli alakja, a melynek pontosabb megállapítására a népvándorláskori viseletnél felhozott adatokat egyebekkel is kibővíthetjük. Nevezetesen az öltözetre vonatkozó ősmagyar (t. i. a honfoglalás koránál régebbi) elnevezésekből és az ily módon ősréginek fölismert ruhanemek ethnografiai összehasonlításából pusztán elméleti úton is bizonyos képet nyerünk a viselet minémüségéről, a mely eljárást nyelvi adatok hiányában nélkülöznünk kellett a hunn-avar viselet megállapításánál. Mindezeket kiegészítik a régészeti leletekből nyert bizonyítékok, valamint azok a képes ábrázolatok, melyek részben a magyar viselet régebbi emlékei közé tartoznak, részben pedig olyan népek viseletét tüntetik föl, melyek vagy a honfoglaláskori magyarsággal voltak közelebbi ethnografiai kapcsolatban, mint az aldunai bolgárok, némely kaukázusi törzs, a kabardok, szvanok stb., meg a régi kunok, kiktől valók a déloroszországi csészetartó szobrok, – vagy pedig köztük és a régi magyarok közt az egymásra gyakorolt kölcsönös hatásnak a ténye mutatható ki, mint a bizancziaknál, kiktől őseink még lebediai hazájukban szövetnemüeket cserélték rabszolgákért, de másfelől maguk a bizanczia a magyar harczmód utánzása alkalmával egyszersmind a magyar viseletből is átvettek egyet s mást, mint például a csizmát.*
Több kaukázusi néptörzsnél fennmaradt az a hagyomány, hogy magyar eredetüek; ilyen hagyományok vannak a kabardoknál, karacsajoknál, szvánoknál, a csecsenczek ingus törzsénél, az északi osszéteknél (a régi alánok ivadékainál) sat. Mindezen törzsek az északi Kaukázus közép része felé egymás szomszédságában tanyáznak s annyi alapja lehet a hagyománynak, hogy a honfoglalás előtti magyarság egy töredéke a Kaukázusba szorult s elvegyült az ott lakó törzsek közt. E népek viseletének régi hagyományai tehát magyar szempontból is különös figyelmet érdemelnek s az északi törzsek, cserkeszek, kabargok, leszghek sat. atilla szabásu magyaros felöltője már régebben is feltünt sokaknak. Ennek a fontossága kitünik abból, hogy Ciskaukasia népeinél a kabardok viselete terjedt el, a kiknek főtömege a honfoglaláskor Arpádhoz csatlakozott s tulajdonkép magyarok voltak. A kabardok kaukázusi szerepéről ezt írja Chantré E. (Recherches Anthr. dans le Caucase. IV. k. 127. l.): «A l’ époque de leur puissance les Kabardes furent l’ objet de l’admiration et de l’imitation de tous les peuples voisins. Leur rčgle de chevaleire et leur adate (lois et coutumes transmises par la tradition) étaient reçus par toutes les aristocraties circassiennes. Leur noblesse était renommée comme pieuse et brave. Actuellement encore, ils donnent la mode au Caucase, comme Paris en Europe.» A kaukázusi népekről a részletesebb adatokat l. Jankó Jánostól Zichy J. gr. Kaukázusi és középázsiai utazásai I. kötetében. Budapest. 1897. – A byzanczi taktikákban világos utalás van az avar-turk (magyar) hadi viselet átvételére, így p. Maurikiosnál: «legyen kopjájokon középett szíjj, mint az avarokén, kis lobogókkal… s ugy, mint az avaroknak, kerek galléruk», «a tisztek s előkelőbbek lovainak homloka és melle legyen ellátva vaspánczéllal vagy az avarokéi módjára nemez pánczéllal», «öltözetök legyen bő és hosszu, olyformán készítve, mint az avaroké, azaz a zostaria (alsó kabát) akár vászon, akár szőr, akár bőr, hogy mikor lovon ülnek, térdök is el legyen takarva» sat. Salamon id. m. 70–71, 97–98. l.
Kétséget sem szenved, hogy a magyar viselet legtöbb ősi eleme a népviseletben található fel. Mindamellett nagyon tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy ilyenek teljesen hiányoznak az úri viseletből, vagy mondjuk igazi magyar nevén, a díszmagyarból, a mi Vámbéryként a lengyelektől származnék, ezek meg a szarai-i Arany Horda fejedelmeitől vették át. A mi ezen állításból elfogadható, az csupán annyi, hogy a díszmagyar öltözet későbbi (XV–XVI. századbeli) alakulására nagy befolyással volt az a közép-ázsiai irán-török viselet, melyet a tatárok honosítottak meg a XIII. század folyamán Kelet-Európában; de maga ez a viselet is a V–IX. század tartama alatt a kelet-európai hunn-kozár-magyar viselettel jóformán azonosnak mondható elemekből, egynemű befolyások alatt fejlődött ki s nagyobb eltérések e közt, meg a nyugoti hatásoknak kitett specziális magyar viselet közt csak a X–XIII. század leforgása alatt keletkeztek. Ennyit általánosságban megállapíthatunk, az olyan részletekre azonban, hogy a kelet-európai viselet átalakulásából attól az időtől fogva, a midőn a magyarok elhagyják Lebediát, egész addig, a mig a XIV–XV. századbeli kipcsaki tatárviselet kifejlődött, milyen tényezők működtek közre? miben különbözött a VIII–IX. századbeli hunn-bolgár-kozár-magyar viselettől a X–XI. századbeli bessenyő s ettől a XII–XIII. századbeli kun viselet? milyen befolyást gyakorolt a folyton beáramló bessenyő-kun elem az Árpádkori magyarokra s viszont a Szent László korától fogva mind tekintélyesebb, mind hatalmasabb s másfélszázadon át a déloroszországi viszonyok alakulásában is fontos tényezőként szereplő magyarság amazok déloroszországi testvéreire? mi az, a mit a kipcsaki tatárok Belső-Ázsiából hoztak, mit vettek át a Szamanidák alatti s a honfoglaló magyarságra még erős hatással levő közép-ázsiai kulturának kharezmi folytatásából s mindezekre mennyiben gyakorolt átalakító befolyást a kelet-európai bessenyő-kun viselet? Oly kérdések ezek, melyekre a kutatások és összehasonlítások mai kezdetleges állapotában alig adhatunk kielégítő feleletet s nagyon hiu kisérletnek tartanám szoros határt vonni a kipcsaki tatár viselet azon elemei közt, melyek abban egyfelől a régi kelet-európai, másfelől a XIII. századbeli közép- és belső-ázsiai turán viseletből származnak. A mi pedig a magyar és lengyel viselet egymáshoz való viszonyát illeti, itt is bizonyos a kölcsönös hatás a nélkül, hogy ez idő szerint pontosan meg lehetne állapítani, mi az, a mit a lengyelek tőlünk vettek át, mi pedig a lengyelektől? A hol módunkban lesz, úgy is rá fogunk mutatni.*
Vámbéry A. A magyarság keletkezése. 378. l.
Áttérve a honfoglaláskori magyarok viseletére, a következő kérdések merülnek fel: milyen volt külső megjelenésük? miből készítették öltönyeiket? milyen ruhanemeket hoztak magukkal? minő volt ezeknek az alakja és szabása? hogyan diszítették öltözetüket? miféle ékszereik, miféle fegyvereik voltak? s végül, mint kiválóan lovas népnél, miben állt a ló fölszerelése?
A magyarok külseje.
Bajusz- és szakálviselet.
Hajviselet.
A ruha anyaga. Bőrruha.
Nemezkészítés.
Aba posztó.
Finomabb kelmék. Selyem. Aranyszövet.
Vászon.
Süveg. Kalap.
Felső ruha. A kun és bessenyőviselet emlékei; suba, bunda, köpenyeg; az alföldi és székely kaczagány.
Guba, szűr.
Szokmány, bekecs, zeke, csuha.
Atílla, dolmány, kabát = kabadion.
Hadi felöltő.
Ködmen, mente. Ing, zubbony.
Öv, csat, kapocs, gomb.
Az alsó ruha. Gatya, nadrág.
Lábbeli. Csizma, saru.
Fegyverzet.
Nyíl. Íjj. Tegez.
Kopja. Hajító dárda.
Kard. Szablya.
Csákány. Balta. Fejsze. Csatabárd, szekercze. Buzogány.
Pánczélzat. Pikkelyes vért. Vasing.
Sisak.
Paizs. Vért.
Sarkantyú.
Női viselet.
Főkötő. Kendő.
Párta. Szalagos hajfonat.
Ing.
Női felsőruha.
Tükör. Fésü.
Ruhadiszítés.
Ékszerek. Nyakperecz. Csörgő.
Fülbevaló.
Hajkarika.
Gyöngy.
Karperecz.
Gyürü.
Boglár. Csüngő. Gomb. Pityke.
Lószerszám.
Kantár. Csótár. Zabla. Patkó.
Nyereg. Kengyel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
