V. AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.*

Full text search

V. AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.*
Amani, Jodoci: Gyneceum Sive Theatrum Mulierum. Frankfurti a. M. 1586. – b. Apor Péter: Metamorphosis Translyvaniae. (Mon. Hung. Hist. Scriptores. XI. k.) – Bertelius Péter: Diversarum nationum habitus. Passau 1589. – Bikkesy József A Magyar és Horvátországi Legnevezetesebb Nemzeti Öltözékek Hazai Gyüjteménye. Kiadta Timlich Károly. Bécs 1816. (A német czimlap sz. 1820.) – Boncz Ödön: A Haller grófok nemzetségkönyve. (Turul. IV. 1886. 105–123. l.) és Hunyadi János kormányzó állitólagos siremléke Gyulafehérvárott. (Arch. Ért. XIX. 1899. 97–110.) – Bonfin Antal művének két német fordítása, u. m. Des Allermechtigsten Künigreichs inn Vngern warhafftige Chronic Baselé. 1545. és Vngerische chronica. Frankfurt a. M. 1581. – Braun György: Urbium Praceipuarum Mundi Theatrum. (Hufnagel után, Köln. Lib. I. 1573. Lib. V. 1595. és Lib. VI. 1617. – Brown Edward: A brief account of son travels in Hungaria, Servia, Bulgaria. etc. London. 1673. 22. l. Csergheő Géza és Csoma József: Alte Denkmäler aus Ungarn. Budapest. 1890. Dillich Vilmos: Ungarische Chroncia. Cassel. 1600. Floridor: Régi divatok. (Egyetértés 1900. jan. 30. tárcza.) Fabricius K.: Vázlatok az erdélyi szászok ipari tevékenységéről 1595–1605. (Arch. Ért. 1879. 13. k. 60–69.) gr. Gvadányi József: A peleskei nótárius. (Egy falusi nótáriusnak budai utazása.) Első kiad. 1790. Kardos Albert jegyzetes kiad. Magyar. könyvt. Budapest. Lásd: V. rész. 79. sz. t. 210–229. VII–VIII. rész, X. r. 455–602. versszak. Gracza György: Az 1848–49-ki magyar szabadságharcz története. Budapest. III. k. 18–25. l. Hacquets Neueste physikalisch-politische Reisen in den Jahren 1788. und 1789. durch die Dacischen und Sarmatischen oder Nördlichen karpathen. I–IV. Nürnberg. 1790. Haug, Hans: Der Hungern Chronica. Bécs. 1534. Honművész. 1833–1841. évf. Hottenroth Friedrich: Trachten der Völker alter und neuer Zeit. Stuttgart. 1891. II. 100, 115, 120. tábla. Jaschke Ferencz: National-Kleidertrachten und Ansichten von Ungarn, Chroatien, Slavonien, dem Banat, Siebenbürgen und der Bukowina. Bécs. 1821. – (Kardos Árpád:) Csergheő Ervin fegyvergyűjteményének részletes leirása. (Budapest. 1899. Kemechey Jenő: A vitézkötés. (Budapesti Hirlap. 1899. évf. szept. 26. 267. sz.) Kővári László: A magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Pest. 1860. és Magyar viseletek a nemzeti fejedelmek korából. (Nagy M. Magyarorsz. képekben. Pest. 1867. I. k. 306–311.) – K–r B–a: Magyar diszöltönyök a fraknói kincstárból. (Arch. Ért. XII. 1892. 240–243. XIII. 1893, 331–334.) – A Magyar Nemzet Története. Szerk. Szilágyi s. Milleniumi kiad. Budapest. 1896–1898. V–X. köt. – Magyar ruha. Mindenes Gyűjtemény. III. 1770. 152. III. 1790. 223. – Masner Károly: Die Costüm-Ausstellung im k. k. Oest. Museum. Bécs. 1894. Matejko Jan: Objaśnienia dziesięciu tablic ubiorow w Polsce. Krakkó. 1879. – Mátyás diák naptára. Szerk. Vahot Imre. 1858. évf. (Magyar családi élet Erdélyben hajdan és most.) – Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum Regni Apost. Regum et primorum militatis Ungariae Ducum. Kiadta gr. Nádasdy Ferencz Nürnberg. 1664. – Neu eröffnete Weltgallerie. P. Abraham ŕ S. Clara műve. A képeket készítette Chr. Weigel. Nürnberg. 1703. – Omne fere nostrćque aetatis Gentium etc. Antwerpen 1572. – Ortelius Hieronymus: Chronologia Hungariae. Chronica desz Ungarischen Kriegswesens. Nürnberg. 1613. – Ortelius Redivivus et continuatus. Oder Der Ungarischen Kriegs-Empörungen Historische Beschreibung. Frankfurt a M. I–II. 1665. A Pallas Nagy Lexikona. Budapest. XII. k. 190–193. l. Planche J. Robinson: A Cyclopaedia of Costume. Vol. II. London. 1879. 212, 213, 287, 352–359, 362, 365. Radisics Jenő: Magy. Műkincsek. Bpest. I–II. k. – b. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Budapest. I. k. első fele. 1880. II–III. k. (Adatgyűjt. I–II.) 1879. – Rómer Flóris: Magyar viseletképek a bécsi cs. kir. könyvtárban. (Arch. Közl. VIII. 199–202. l. 3 táblával), A magyar jelmezről. (Akad. Ért. 1872. 139–146. l. Vas. Ujs. 1872. 21. Pester Lloyd. 1872. máj. 23.) és Magyar női viselet a XVI. században. (Világ tükre I. 122. l.) – Rösler: Ungrische National Tracht. Ungr. Misc. I. 1805, 17, 64. – (Schad): Effiges Ducum et Regum Hungariae. 1687. Schweiger Salamon: Beschreibung der Raisz von Wirtenberg nach Constantinopell. 1584. (Kézirat a M. N. Muzeum könyvtárában képekkel.) Megjelent 1608. Nürnbergben. Simonyi Zsigmond: Ruhadivatok emléke. (Pesti Napló. 1899. évf. 1. szám.) Szádeczky Lajos: A küküllővári sírleletek. (Erdélyi Múzeum. XIV. 1897. 293–307.) Szalay József és Baróti Lajos: A magyar nemzet története. Budapest. III–IV. k. Szamota István. Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. (Olcsó kvt. 290. sz.) Budapest. – Szendrei János: Magyar viseletképek czímeres leveleinkben. Budapest. 1892. (Arch. Ért. XI. k. 5. és XII. k. 2. füz.), Magyar hadtörténelmi emlékek Budapest. 1896. és Magyar hadi élet. (Magy. Műkincs. II. k. 94–158.) – Szirmay Antal: Hungaria in parabolis. Editio altera priore longe avctior et emendatior. Buda. 1807. Teuber Oscar és Ottenfeld Rudolf: Die Oesterreichische Arme 1700–1867. Bécs 1895. (Eddig 14 füzet.) Thaly Kálmán: Adalékok a hazai fest. tört. Thököly és Rákóczi korában, különösen a zászló festészet. (Arch. Ért. 10. k. 1876. 73.), Ötvösművészeti és skófiumhimzési adatok 1709–10. (U. o. 12. k. 1878. 161–168.), Érmészet, ötvösség a Rákóczi-korban és a Régi magyar himzőművészetről. (U. o. 13. k. 1879. 137–141, 314–350. l.) és II. Rákóczi Ferencz kurucz érdemjele. (Századok. 1886. 544.) – Thallóczy Lajos: Az erdélyi posztófestés és posztógyártás történetéhez a XVII. században. (Arch. Ért. 13. k. 1879. 74–77.) és l. Apafy M. udvara. Toppeltinus Lőrincz (medgyesi): Origines et occasus Transsylvanorum. Lugduni Gallorum. 1667. Tóth Béla: Magyar ritkaságok. Budapest. 1899. 56–67. l. Townson Róbert: Trabvels in Hungary. London. 1797. – Trophaeum Domus Estorasianae. Bécs. 1700. – Tudományos Gyűjtemény. (A magyar öltözet Párisban. 1829. V. 114, 128. képpel. és Magyar divatkép. 1830. III. köt. melléklete.) – Vecellio, Cesare: Degli abiti antichi e moderni di diverse parti del mondo. 1590. Ujra kiadta M. Amb. Firmin Didot: Costumes anciens et modernes. Habiti antichi et moderni di tutto il mondo. Paris. 1859. II. k. 413–420. sz. Vizkelety Béla: Vázlatok a magyar viselet történetéből. (Vasárnapi Ujság. 1860, 1861. és 1862. évf. és Nagy Miklós: Magyarország kpekben. Pest. 1867. I. k. 247–306.) Weisz H. Kostümkunde Neuzeit. II. k. Das Kostüm von 16-ten Jahrhundert bis auf die Gegenwart. Stuttgart. 1872. 693–698, 777–783, 1066, 1082, 1302–1304.
(XV. 4. 10. XVIIIXXXIX. szines tábla és 44. 4., 45. 6., 48. 56., 4971., fekete tábla.)
Míg az előző korszakok viseletéről az emlékek hiányossága miatt ismereteink nagyon hézagosak; a honfoglalás koráról csak közvetve, nyelvi és ethnographiai összehasonlítások után lehet valami megközelítő eredményre jutni, az Árpádok korából is egy pár sovány adatot leszámítva, alig van valami s Nagy Lajos korától egész a Jagellókig több mint egy századon át megint csak töredékes képet alkothatunk magunknak: a XVI. század második harmadától kezdve – mondhatni – évtizedről évtizedre követhetjük a magyar viselet fejlődését és alakulását, a mi fölöslegessé teszi azokat a hosszadalmasabb magyarázatokat, a mik előbb hol az emlékek hitelességének vagy a magyar viselettel való összefüggésének megvitatása, hol az egyes hézagok áthidalása miatt váltak szükségesekké. Elég az egykorú képekre hivatkoznunk, melyekhez aztán a további magyarázatot megadják az olyan régi leirások, minők medgyesi Toppeltinus Lőrinczé Apaffy Mihály korából (1667) s még inkább altorjai b. Apor Pétertől a Metamorphosis Transylvaniae az az Erdélynek régi együgyü alázatos idejében való gazdagságából e mostani kevély, czifra, felfordult állapotjában koldusságra való változása, aztán a b. Radványszky Béla Magyar családélet és háztartás czímű művében összegyűjtött XVI–XVII. századbeli leltárak, a mik megismertetnek bennünket az akkoriban divatozó öltönynemek eredeti elnevezéseivel. Itt van helyén, hogy azokra a további feladatunkat nagyon megkönnyítő érdemes előmunkálatokra is hivatkozzunk, miknek kezdeményezője a század elején Bikkesy József volt, a magyarországi viseletnek általa összegyűjtött 78 szines táblából álló s Timlich által Bécsben kiadott képsorozatával; míg az anyag tudományos feldolgozását megkezdte Kőváry László és Vizkelety Béla, széles körü előtanulmányokat tett Rómer Flóris, örökre kár, hogy feldolgozása félbe maradt; folytatta b. Radvánszky Béla és Boncz Ödön s rendkívül gazdag sorozatot gyűjtött össze a régi magyar viselet hiteles emlékeiből Szalay Imre és Szendrei János, de irodalmilag csak az utóbbi kezdte meg értékesíteni «Magyar viseletképek czímeres leveleinkben» czímű értekezésével.
Az újkori magyar viselet fejlődésében két főbb korszakot különböztethetünk meg, a keleti és nyugoti befolyás korszakát. Az első magában foglalja a XVI. és XVII. századot s végződik a Rákóczi-forradalommal; ennek tartalma alatt részint a török, részint a tatáros lengyel viselet volt átalakító hatással a magyar viseletre. A nyugoti befolyás a bécsi udvarból indult ki, de nagyon sokáig csak annyi eredménye volt, hogy egyes főurak németesen öltözködtek, magát a nemzeti viseletet azonban nem alakította át. Csak a XVII. század derekától kezdenek feltünni a német és franczia mintára készült dolmányok és zubbonyok, míg aztán a mult században a barock és rococo izlés hatása kiterjed az egész akkori magyar viseletre, módosítja a formákat, mente és dolmány egészen francziás szabású, csak a zsinórzat mutatja magyarságát, de a zsinórzat, sújtás, paszománt túlhajtásában ismét megnyilatkozik a diszítést diszítésre halmozó bacock és rococo szellem, a minek különben nemzeti irányban megvolt az a kedvező hatása, hogy a magyar sujtásos diszítésnek igen gazdag és változatos sorozatát fejlesztette ki, úgy, hogy a magyar viseletnek elválhatlan alkatrésze lett. A mit itt általánosságban az újkori magyar viselet fejlődéséről mondtunk, az főleg a férfi viseletére tartozik; a női viselet sokkal kisebb mértékben volt kitéve a keleti befolyásnak, ellenben a nyugoti divat hatását a XVI–XVII. század folyamán is folyton megérezte s fölvette magába.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages