72. PAPP DÁNIEL (1865–1900) (DIÓSZEGI ANDRÁS)
79672. PAPP DÁNIEL (1865–1900)
(DIÓSZEGI ANDRÁS)
(DIÓSZEGI ANDRÁS)
Amikor megszületett – 1865-ben – apja esküdt volt Ómoravicán. Az apa a hetvenes évek elején, betyárok üldözése közben vesztette életét, családjára a szegénységet hagyva. A zombori gimnáziumot már úgy járta ki, mint támogatásra szoruló, lenézett félárva. Az önképzőköri jegyzőkönyvek, a korai irodalmi szereplés dokumentumai azt bizonyítják, hogy az okos, erősen érző fiú menekülni szeretett volna a lealázó állapotból. Ezzel a kitörni vágyással függnek össze ifjúkori kalandjai. Az érettségi után katonaönkéntesnek jelentkezik, majd az egyik délvidéki görögkeleti klastrom novíciusa. Egyik helyen se bírja ki sokáig, a szigorú diszciplína nem az ő érzékeny, lázongó természetének való. 1886-ban már Pesten jogászkodik, az Egyetem utcai hónaposszobák lakóinak sorsában osztozik. Itt is a lázadókkal, anarchistákkal tart. S később sem feledi az olyan pillanatokat, mint amilyen volt 1886. június 5-én "midőn – mint írja – Jánszky Lajos császári és királyi vezérőrnagy dúlta keblünket, s a Dorottya utca torkolatában ötven lovasrendőr üdvözölte az ifjúságot, valamelyik harcos egy lapos vágással öt napra bénává ütötte a jobb karomat" (Tüntetők, Országos Hirlap 1898. november 24.).
Az egyetem után öt évig Jeszenszky Damónak, a költői hajlamú közjegyzőnek irodájában dolgozik; ugyanakkor filozófiai stúdiumokat folytat. Már csaknem harminc éves, amikor írásaival jelentkezik – pszichopatológiai tanulmányokat ír a rendőrség hivatalos közlönyében.
Fontos életrajzi motívumok ezek. Pappot később egyoldalúan a mikszáthi anekdotizmus követőjének jellemzik. Ezek a stúdiumok jelzik, hogy Papp szellemi orientációjára a századvégi nyugati szellemi áramlatokhoz való kapcsolódás kezdettől fogva jellemző, hogy számára a szellemi "érettségit" az új, szokatlan eszmék megismerése jelenti. Azon eszméké, amelyeket a vidékies, népnemzeti beállítottságú intelligencia maradi gyanakvással negligált vagy ítélt el. Az iskolás, hivatalos stúdiumok elleni lázongását fejezik ki egyik későbbi tárcájának a diákévek hangulatát idéző, ironikus sorai. "És jól esik ez az ébredés – írja az Érettségi című tárcájában, 1897-ben – az ember megelégedéssel tapasztalja, hogy már letette az érettségit, s így kenterben hagyta el írótársát, Zolát… A hittan ellen semmit sem lehet szólni, még ma is úszom a gyönyörűségben, ha elgondolom, hogy a hatodik osztályban hogy tönkre silányítottuk mi Darwint és Voigtot… "
Névtelen tárcáit hordárral küldözgeti a Pesti Napló szerkesztőségébe, ahol valóságos legenda keletkezik a rejtőző tehetségről – mindaddig, amíg a szerkesztő a hordár nyomait követve fel nem fedezi, s a Pesti Napló munkatársai közé meg nem hívja (1894). De fél év sem telik el, s már megint a "rebellisek" között van. Egyik szellemi vezére annak az újságírócsoportnak, amely, kiválva a Pesti Napló kötelékéből, létrehozza a szabadelvűségért tisztábban és radikálisabban harcolni kívánó Budapesti Naplót (1896). Szerepét mutatja az a körülmény is, hogy a Budapesti Napló első számában – Magunk között címmel – ő írja meg, tizenhét társa nevében is, "kivonulásuk és megalakulásuk történetét" (BN 1896. augusztus 20.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
