Pecsétnyomó a XIV. századból.

Full text search

Pecsétnyomó a XIV. századból.
Pár évvel ezelőtt az «Arch. Értesítő» pecsét és czímer tárgyú közleményeit a külföldi szakkörök élénk érdeklődéssel fogadták, s különösen egy angol folyóirat foglalkozott velük behatóbban, őszinte méltánylását fejezve ki az ott közlött becses anyag felett. Ha jól emlékszem, akkor egy pár lovas pecsétünk tűnt fel annyira. – Másrészt azonban nem tagadhatta meg csudálkozását, hogy eféle dolgok hogy fordulhatnak elő éppen Magyarországon.
Kevésbbé csudálatos, sőt talán egészen természetes lesz ez a dolog az említett folyóirat előtt, hacsak főbb vonásokban ismeri is hazánknak köz és művelődéstörténetét.
Már első királyaink alatt, már a messze középkor kezdetén oly fényes lovagvilága van a magyar földnek, a milyennel bizony akár a frank föld, akár Angolország alig dicsekedhetik.
Itt van Közép-Európa igazi hadi iskolája; frank, bajor és német herczegek jönnek a magyar királyi udvarba, hogy míg egyrészről a külföld finomabb szokásait magukkal hozzák, másrészt mint kiképzett igazi harczoló lovagok, az akkori hadviselés minden ágában járatos hadvezérek térjenek vissza. Itt áll szemben a nyugat-európai civilizatió az ázsiai tatár hordákkal, innen indultak ki keletre a szent sír visszahódítására a középkor legnagyobbszerű hadi vállalata a keresztes hadak. Itt harczol a magyarság századokon keresztűl az egész keresztény világ érdekeiért élet halál harczot a mohamedánizmus rettegett félholdjával.
Egy egyetlen nagy, világra szóló csatatér az egész ország, hol együtt harczol Európa és Ázsia legkülönbözőbb hadinépe.
Elképzelhető most már, hogy annyi különböző hadinép érintkezése, hadviselési módja, szokásai, erkölcsei, viselete, fegyverzete, vívott csatái, diadalai vagy dúlásai, fölvonulásai, táborzásai s később torna vagy harcz és lovagjátékai mily befolyással vannak a magyar hadi élet egészen sajátos képének alakulására. Hogy fejlődik ki a keleti népek a tatárok és törökökkel 100vívott harczokban, másrészt a nyugat-európai lovagság hatása alatt a magyar fegyverzet; hogy lesz nemzeti öltözetünk képe át meg átszőve a kelet színpompás viseletének virágaival.
Mindeme viszonyok pedig ott vannak lerajzolódva, ott tükröződnek vissza középkori jelképeink, czímereink és pecséteinkben. Élénken tárják elénk akkori culturális állapotainkat, lovag-világunk viseletének fényes képét, nem ritkán ősrégi családainknak történetét, s a mythosszerű csodás mondakört, mely azokhoz oly gyakran fűződik, s végűl a keleti, frank, német és bizanti majd az olasz művészet hagyományos formáinak befolyását hazánk művészeti alakzatainak alakulására. Befolyását különösen az olasz renaissancenak, midőn fényes álarczos menetek, a híres danse moresche, a czímertáncz s a lovagjátékok mellett alakos színielőadások rendeztetnek majdnem naponkint a magyar királyi udvarnál, hol kit-kit családi czímere után ismernek fel.
E nagyszabású történelmi képnek eddigelé csak töredékei láthattak napvilágot, most azonban, hogy e lapok hasábjai egyedül e czélnak szolgálatára megnyiltak, biztos és jogos a remény, hogy a köz- és magánlevéltárakban szétszórt mozaikdarabokból bár hosszú évek hangyaszorgalmú munkája után, a magyar czímerészet és pecséttan, s a hazai családok teljes és fényes története íratik meg.
S hogy az adatgyűjtés nagy munkájában majd mily élénken veend részt egész művelt társadalmunk, bizonyság reá, hogy alig jelent meg a «Turul» első száma, alig hatott el annak híre a vidékre, már is számos és rendkívüli becses adatot kaptunk annak keretében leendő közlés végett.
A jelenleg bemutatott pecsétet, illetőleg pecsétnyomót, Miskolczról Bársony János ügyvéd úr szívességéből közöljük, a ki fogadja azért e helyen is köszönetünket.
A köralakú pecsétnyomó, melynek lelhelye Vatta község Borsod vármegyében, átmérője 3.1 cm., anyaga sárgaréz, hajdan mindkét oldalán erősen tűzben aranyozva. Hátlapján 1 cm. magasságú hosszúkás fogantyú van oda forrasztva, mely át van fúrva, hogy felfüggesztve hordható legyen.
Körirata gyöngyözött körben

(Sigillum Cunradi dicti Parb.)
A pecsét feliraton belől középen, háromszegletű paizson heraldikailag jobbra fordulva egy hal látható. A paizs egész terét ezenkívül szabályos pontozat tölti ki. A paizs és körírat közötti téren mind a három oldalról, három-három pontból álló diszítés van elhelyezve, olyanok, mint a köríratban a szavak elválasztására szolgálnak.
A paizs már ősidők óta, a mint a csatákban gazdáját védelmezte, lassankint ennek hős tetteit vagy azoknak jelképeit hordta magán. E jelképek leginkább állatok voltak. Így kerültek annyi czímerpaizsba az oroszlán, leopárd és a sas, mint a legbátrabb állatok. A békésebb civilizatió haladásával ezek a czímerképek is megszelidűlnek s nem ritka lesz a bölény, bárány, kakas, hal stb. Érdekes, hogy később, midőn a régi nemzetség-nevek talán feledésbe mentek, vagy talán megkülönböztetésűl, ezek egyébb tagjaitól, a czímerkép nevét felveszi maga a birtokos. Így támad a beszélő czímer, mely mint jelkép egyszersmint a tulajdonos nevét is kifejezi. Természetes, hogy később megfordítva is történt a dolog, hogy t. i. valamely állat nevét biró egyén czímerébe vagy paizsára azt az illető állatot rajzolták fel. Ilyen a sok közül például nálunk a Bakos család czímere, melyben egy ágaskodó kecskebak látható, ilyen a Halász család egyik ágáé, halakkal.
Különösen gyakran fordul elő régi czímerpajzsokon a hal jelképe, majdnem minden esetben egyszersmint mint beszélő czímer is. Már a Louvre muzeumában Párisban és a British muzeumban lévő régi görög vázákon ábrázolt paizsokon látható a halak és delphinek képe.* Herodot arról értesít bennünket, hogy a hajókat megfúró buvárok és a fürge gyorsaság vitézi jelképe a hal.
Charles Boutell. English Heraldry. London 1871. 8r. 8. lap.
A középkorban magánosok és községek czímereiben Angol- és Magyarország heraldikai alakzataiban fordul elő feltünő számban a hal jelképe. Az előbbi helyen a tenger szolgál magyarázatúl; hazánkban pedig a folyami és tavi halászat nagy virágzása.
Hiszen régi határjárási okmányainkban bizonyára régen feltünt már a szakembereknek a számos halastó említése, melyeknek ma már legnagyobb részt nyomuk sincs. Középkori okmányaink száz számra tartották fen az egész országban ily tavak emlékét.* Őseink ügyes 101vízszabályozási tehetsége és helyes gazdálkodásának bizonyítékai ezek. A folyóvizek mentén mesterségesen alkotott halastavak által ugyanis míg egyrészről a haltenyésztés ma már alig elképzelhető virágzásnak örvendett, addig a folyók és patakok felesleges vizei ekként lecsapoltatván, egyszersmint öntözési czélokra is rendkívül alkalmasok voltak, befolyásolván nem csak a termési, hanem még a légköri viszonyokat is.
Dr. Ortvay Tivadar. Magyarország régi vízrajza.
Szerintem e nagy halbőség szolgál indokául, hogy a hallal annyiszor találkozunk ezentúl hazánkban czímerekben és pecséteken egyaránt. Előfordul az Bereg, Bihar, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa vármegyék, Adánd, Fogaras, Hidas és Kis-Kun-Halas czímerében, mely utóbbi nevét is beszélő czímerében a keresztül fekvő két halban viseli.* Egy úszóhal vagy delphin látható a Wesselényi család czímerében is.*
Tagányi-Rumbold. Magyarország czímertára.
«Turul». 1883. I. füzet. 49. lap.
A középkori angol és franczia heraldika beszélő czímerében már nem elégedett meg a halnak puszta előállításával; hanem azt különböző fajai és családjai szerint a legnagyobb természetrajzi pontossággal adta elő. Pedig tudjuk, hogy éppen a hal az, a melynek faji jellegét rajzban előtüntetni a legnehezebb. A kor vésnök művészei azonban diadalmasan győzték le e nehézségeket.
Az angol heraldikában leginkább szerepelnek a Barbel zsidóhal, vagy bajszos ponty, a delphin, the Luce (or Pike) a csuka, the Roach a rája és a Hering.* Mindannyian mint beszélő czímerek. Így John Count de Barre zászlaján, melyet neki I. Eduard király adományozott, két Barbel, bajszos ponty arany színben, kék alapon látható. Így fordul elő a delphin Giles de Fishbourne czímerében. 1369-ben Anthony Lord Lucy czímerében három csuka van. (The Luce = csuka.) E család czímeréből azután összeházasulás folytán által megy e három csuka Lord Percy of Aluwick, és Northumberland herczeg czímerpaizsába; de Barre bajszos pontyai pedig 1347-ben Surrey lord czímerében díszlenek.* – Dauphin-e = Delfin. Dauphiné régi franczia provinczia, mely 1349-ben II. Humbert által Valois Fülöpnek engedtetvén át, Francziaországhoz csatoltatott. Czímere egy delphin volt. – E tartomány mindenkori birtokosa a trónörökös lévén, 1349-től kezdve egészen 1830-ig minden franczia trónörökös és neje dauphin, dauphine névvel czímeztetett s beszélő czímerűl egy delphint használt úgy paizsdíszűl, mint pecsétjében. Volt grand dauphin, XIV. Lajos fia, meghalt 1711-ben és ennek fia a petit vagy second dauphin. Az irodalomban is ismeretes az Edition dauphine vagyis in usum Delphini kiadás. A franczia grand dauphin számára és használatára készített kiadása a klasszikusoknak.*
Moule. Heraldry of Fish. p. 13.
Ch. Boutell. English Heraldry. p. 77, 78. 165 és 170.
P. Larousse. Dictionnaire complet de la Langue Française. Paris. 1879. 211. lap.
Az angol és franczia középkori vésnökök, mint említők, művészileg ábrázolták különösen a pecséteken a halakat, úgy hogy az első pillanatra fel lehet ösmerni és megkülönböztetni a delphint, a pontyot, csukát vagy heringet. – Később azonban még ennél is tovább ment a heraldika; figyelembe vette azt is, hogy a hal élve vagy élettelenűl ábrázoltatik-e. Ezért látjuk a czímereken és pecséteken a halakat vagy csukott vagy nyitott szájjal.*
Sacken. Heraldik. 66. lap.
Pecsétünk vésete oly tiszta correct és művészi, hogy bátran oda helyezhetjük a többször említett angol vésetek mellé. Éppen azért nem is tarthatjuk azt hazai munkának. Ha nem is angol, okvetlen frank vagy német munka. Eltekintve a betűk correct simetriájától, különösen művészi a hal, mely teljesen kidomborodik a paizsból, a pecsétnyomóban rendkívüli mély véset felel meg ez alaknak, melyen még az uszonyok és pikkelyek is fel vannak tüntetve. Szája nyitva van és az egész hal jobb felé függ, jeléül, hogy élettelen. Természetrajzi ismérvei határozottan a közönséges pontyra vallanak.
Ha már paizsunkban kétségtelenűl felismertük a pontyot, meg van a kulcs köriratunk teljes magyarázatához. A tisztán olvasható és érthető keresztnéven kívül még ott ez áll:
Az első szó világos, hogy «dicti» szokásos diplomatikai rövidítése, a második pedig latinos rövidítése a Barbel, vagy németűl Barbenek, mely a paizsban czímereskedő ponty neve. Világos tehát, hogy beszélő czímerrel állunk szemben s hogy pecsétünk Barbe Conrad úr leveleit zárta.
SZENDREI JÁNOS.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages