Petőfi Sándor: AZ ÉJ

Full text search

AZ ÉJ
 
Feküdjetek
Már le,
Emberek!
Vagy ha jártok,
Halkan
Lépjetek.
 
Lábujjhegyen
Lassan
Járjatok,
S durva zajt ne
Üssön
Ajkatok.
 
Tisztelni kell
A gyászt,
Mert az szent...
Éj, a gyászos
Ifjú,
Megjelent.
 
Kedvese volt,
És az
Meghala;
Azért gyászol,
Szegény
Éjszaka.
 
Csendesen a
Földre
Leborúl,
Hull a fűre
Könnye
Szomorún.
 
Most egyszerre
-Vajjon
Mi dolog? -
Búsan bár, de
Mégis
Mosolyog.
 
Im, sírjából
A hold
Feljöve:
Holt kedvese
Halvány
Szelleme.
 
Találkoznak
Édes
Keservvel,
Ölelkeznek
Kínos
Gyönyörrel.
 
És beszélnek...
De ki
Tudja, mit?
Amit senki
Nem sejt,
Nem gyanit.
 
Nem is volna
Ezt jó
Tudnotok,
Mert e beszéd
Örök
Nagy titok.
 
Csak az őrült
Hallja,
Amidőn
Rá a lázas
Rémes
Óra jön;
 
S a haldokló,
Ha már
Csak egy-két
Pókhálószál
Tartja
Életét;
 
Még egy hallja,
Még egy
Harmadik:
A költő, ha
Ébren
Álmodik,
 
A merengő
Költő
Érti még
Ama szellem-
Hangok
Rejtelmét,
 
De nem szólhat
Róla,
Ne kérdezd...
Elfelejti,
Mire
Fölébred.
 
Pest, 1847. december

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages