Petőfi Sándor: SZŐKE ASSZONY, SZŐKE ASSZONY...
Fehér hattyu, fehér hattyu!
Sorsod olyan fekete,
Mint a holló, mint a holló.
E szépséget? vagyis inkább
Ezt a férjet mért adá,
Ki nem tudja, hogy mi a szép?
Isten ezt a gazdag szívet?
Ezt a tündér zongorát,
Mit nem tud pengetni férjed.
Pillanatra érintém csak,
És dalától reszketett
Örömében a teremtés.
Elváltunk, és nem tudom, hogy
Nézek-e még valaha
Szép szemed kék csillagára?
Gyönyörű kék szemeidbe,
Mint a tenger mélyibe
Néz a sajkás, holdas éjben.
Támadott, mely elborítá
A holdfényes éjszakát...
Férjed jött sötét orcával.
Tőled mindent megtagadni,
És a mellett van joga,
Tőled mindent követelni.
Hatalmával és jogával:
Tőled mindent követel,
És nem enged semmit, semmit.
És lehetnél véle boldog?
Soha, sohasem hiszem,
Noha mindig oly vidám vagy.
Engem el nem ámitottál;
Jól tudom, hogy a mosoly
Gyakran könnyek álorcája.
Hogyha férjed mélyen alszik,
Te virasztasz, mert szobád
És a város bármi csendes:
Melyek csengő poharakba
Töltik és isszák megölt
Örömidnek omló vérét.
Legalább átkozd meg őket,
Átkozd meg, kik tégedet
Ily nyomoruságba löktek;
Hajlékukra, ha még élnek,
És ha már meghaltanak,
Mondj átkot koporsójokra!...
Nem szabad megátkoznod, sőt
Tisztelned s szeretned kell,
Mert hiszen ezek szülőid. -
Fehér hattyu, fehér hattyu!
Sorsod olyan fekete,
Mint a holló, mint a holló.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me