Rákóczy család. (Rákóczi és felső-vadászi. †)

Full text search

Rákóczy család. (Rákóczi és felső-vadászi. †)
Történelmi fényű család, melynek neve a XVI. századtól a XVIII. század elejeig a nemzet történetének minden lapján ott lelhető. Felemelkedésétől enyésztéig hazafiakat mutatott, milyeneket tán egyetlen más családunk sem. Folytonos közdésből állt sorsa, mely a nemzetével volt egybe forrva, s győzött vagy bukott, – de áruló nem válott közűlök soha. És midőn letünt közűlök az utolsó élő ivadék is, megmaradt a fényes név a nemzet osztatlan kegyeletében.
A Rákóczy család az első királyaink alatt hazánkba jött Radoan és Bagath nemből eredt.*
Kezai Simon de Nobilibus advenis irja Endlichernél a 126. lapon „Sed illi, qui Radoan et Bagath nominatur, eorum generatio de Boemia ortum habet.” V. ö. Horvát István M. orsz. nemzetségeiről 68. lap.
A Bogáth-Radván nemzetségből, mely Zemplin megyében volt megtelepedve, hat család származott, úgymint a Rákóczy, Morvay, Körtvélyesy, Czékey, Monoky, és Izsépy, mely (Szirmay szerint) most is él, a többi kihalt, ezenkivűl a Pósay, a Körtvélyesyből kiágazó Hosszúmezey, és Monokyból kiágazó Bekecs és Dobi – szintén elenyészett családok.
Nem mervén a Bogáth-Radván nemnek Szirmay által emlitett, de csak kivonatból merített* 1247. évi osztály levelére, – mely a Monoky családnál e munka VII. kötet 551. lapján érintve van, – támaszkodni; csak ott fogjuk fel a Bogath-Radván nem ágazatát, hol arról oklevél szól.*
Szirmay C. Zemplin not. top. 88.
Wagner C. Collect. geneal. hist. dec. IV. p. 89. és Fejér Cod. dipl. tomo V. vol. 2. p. 463.
IV. Béla király alatt a Bogath-Radván nemből két testvér neve igényli figyelmünket, az egyik Gyapoly, a másik Elias (Illés). Annak fia I. Pál, (az oklevél szavai szerint Comes Paulus, filius Gopol, de genere Bukath-Radván) örökös nélkül lévén, 1278-ban IV. László királytól minden javaira nézve életben vagy halála esetére is szabad hagyományozási jogot nyert.* Ennek folytán ezen Pál 1282-ben, atyja testvérének Illésnek, László és István nevű fiai számára örökvallást tett az egri káptalan előtt, mely szerint nekiek vallotta be ősi birtokait Körtvélyes, Hor, Morva helységet és Szincs nevű pusztát.
Ugyan ott.
László és István közűl egyiknek fia volt II. Pál, a ki nem tudni mi okból Csíznek is neveztetett. Ez hitvesétől Pazdicsi Péter nővérétől nemzé II. Gyapolyt, a ki ismét az egri káptalannak egy, 1392. oklevele szerint atyja volt Andrásnak, Jánosnak, és Lászlónak.
Itt ismét hézag áll be a családfán egész Mátyás király koráig. Ekkor már a Rákóczy név mellett találjuk e két testvért: Lászlót és Istvánt. Amannak 1464-ben három fia élt: Benedek, Mihály és Gábor; – Istvánnak pedig deregnyői Bessenyei Annától négy fia volt, ugymint: András, Pál, Gáspár és Menyhért.
Ezen nevezettek egyikéhez sem birjuk határozottan kötni azon két Rákóczyt, kik II. Ulászló és II. Lajos királyok idejében éltek; tudniillik Ferenczet és Zsigmondot. Amaz megtartá a „de eadem” predikátumot, és maradt rákóczi Rákóczy; a másik t. i. I. Zsigmond* 1517-ben megszerzé Abauj vármegyében Felső-Vadászt, a közel fekvő Selyeb (oklevélben Zelep) helységgel, s gyöke lőn a felső-vadászi Rákóczy ágazatnak.
E két testvérnek u. m. Ferencznek és I. Zsigmondnak – úgy látszik – atyjok azon Rákóczy György volt, ki 1526-ban Zemplin vármegye alispánja lett.
A Ferencztől származó rákóczi Rákóczy ágról, mely szintén kihalt, utóbb lészen szó; most nézzük I. Zsigmond ivadékát, a felső-vadászi ágazatot.
I. Zsigmondnak két fia lett: György és János.
György jeles katona volt; egy ideig Bebek György alatt hadnagykodott, midőn Szikszó vidékén Kaza mellett a füleki Velicsánbék ellen harczolva 1559-ben vállán sebet kapott. 1562-ben Bebekkel együtt Fülek elveszte után Balogh váránál török fogságba esett; innen ezer talléron váltá meg magát. 1567-ban Haszán ostromolta a Rákóczyak felső-vadászi várkastélyát, melyet György emberei a pasa által eszközlött felgyujtás után is vitézül a legutolsó emberig oltalmaztak.* Györgynek három fia maradt: Imre, László és Lajos. Imre magnélkül halt meg; Lászlónak két leánya maradt: Anna Uza Bernátné, és Judit Anarchy Andrásné, kiben fiágon kihalt. Lajos 1604-ben Temesvárnál harczolt; 1605-ben Bocskay egyik hadnagya volt;* 1607-ben báróságra emeltetett. Meghalt Zomborban 1612. évi január 3-án, korának mintegy 40. évében magtalanúl. Fölötte a szerencsi egyházban Miskolczy István tartott gyászbeszédet, ugyan ő készité a gyász zászló fölírását is, mely* így hangzott:
Pető Gergely Krónikája 119. lap. Istvánffy, Historia 1685. évi kiadás 331. lap.
Schneider Diarium Conventus Cassoviensis. Ms. – Szalay L. M. orsz. tört. IV. k. 440. lap szerint Rudolf szolgálatában állt; hol hibásan Zsigmond testvérének iratik.
Még kiadatlan lévén, érdekesnek tartottam itt közleni.
„Generoso ac Magnifico Dno Dno Ludovico Rákoczy, Georgii filio, equiti aurato, Sacrae Mattis Regiae Generali campestrium militum Capitaneo, Herculi Hungariae, qui Patriam indefesso ausu proprii corporis obtento (?) provide juvit, clarioribus in Hungaria et Transylvania conflictibus inferfuit, saepius hostes fudit, fugavit, ipse rarissime fusus aut fugatus, vix redux ex alpibus Transilvanicis in Zombor 3-ia die Januarii hora 6-ta vespertina anno 1612. placide defuncto, cum vixisset annor circiter 40. Georgius et Sigism. Rákóczii, patruo optime merito lugentes p. p.”
A zászló másik oldalán:
Hic Ego praecipiti Ludovicus morte Rákóczy
Sublatus posui corporis exuvias, etc.*
Több e versekből nem közöltetetett velem. A gyász lobogó a szerencsi templomban volt.
I. János 1558-ban dec. 6-án Zemplin vármegye táblabirájává választatott;* 1588-ban Likava várkapitánya volt.* Két fia maradt: I. Ferencz és II. Zsigmond.
Kazinczy F. A f.-magyarországi Minerva 1826. évi folyamában, hol a 941–960. lapokon ékes tollal, és Wagnert sok helyütt bővitve adta ki a „Rákóczy ház”-at.
Itt tévedés lehet a névben, mert a Rakovszky család szerint ő közűlök volt akkor likavai kapitány. Lásd itt 612. lap.
I. Ferencz 1583–1588-ban Zemplin vármegye alispánja volt. Nejétől lipóczi Keczer Borbálától egy fia maradt: II. János 1620-ban a Beszterczén tartott tanácskozásban a vallásbeli kérdések elintézésére rendelt küldöttségnek tagja, 1622-ben szepesi kamarai tanácsos volt. A homonnai templom elfoglalásáért Eszterházy Miklós nádor elfogatta, mint ennek okát Zemplin megyéhez 1638-ban irt levelében eléadja,* Neje Lövei Erzsébet volt, de volt-e tőle gyermeke? nem tudjuk.
Ugyan ott 944. l.
II. Zsigmond, szül. 1544-ben;* érdemei s szerencséje által ragyogó polczra emelkedett. Ifju korában Perényi Gábor udvarában apróskodott, ennek halála után Eger várában Forgách Simon és Ungnad Kristóf alatt mint kapitány szolgált, hol az ifju vitézek hadnagya volt, innen Szendrő vára, innen (1587-ben) Eger főkapitánya lett, 1593-ban czímer bővitéssel a bárók (nagyságosok) rendjébe emeltetett; majd kir. tanácsossá, Borsod főispánjává neveztetett. Ezután Erdély kormányzójává, 1607. febr. 8-án Erdély fejedelmévé választatott; melyről azonban 1608. mart. 3-án lemondván, haza vonúlt F.-Vadászra, hol 1608. dec. 5-én meghalt. Eltemettetett Szerencsen.* Három hitvese volt, az első bekényi Alaghy Judit, Magócsy András özvegye, ettől maradt egy leánya Erzsébet, homonnai Drugeth Bálintné. A második neje volt Gerendi Anna, Gerendi Jánosnak leánya, ki Szerencsen temettetett el. Ettől I. György, III. Zsigmond és Pál, kikről alább. Harmadik neje volt Telegdy Borbála, ki férjét túl élte, s kitől semmi gyermeke nem maradt.
Miskolczy István emlékkönyvében T. Miskolczy Károly úr közlése szerint e czím alatt Homiliae in funere Spectabilis ac Magnifici Domini Sigismundi Rákóczy dictae 1609. 21. januarii in templo Szerencsino: ezt olvassuk: „Született ez mi Tekintetes nagyságos szép emlékezetű Rákóczy Sigmond urunk szegény országunknak (Aba-)Ujvármegyben az ő édes szüleitől reá maradott Felső-Vadászon, mikoron irnának Krisztus születése után 44 esztendő fölött ezer ötszázban. Atyja Rákóczy János noha nem felettébb nagy méltóságú, mindazáltal nemes ágyból született becsületes fő ember volt; ugymint ki dicséretes hirét nevét jó erkölcsével s magaviselesével minden rendeknél becsületessé, kedvessé tötte volt.”
Szirmay C. Zemplin not. top. 161–168. közli sír-íratát.
III. Zsigmond 1595-ben januárban Szerencsen született. Neje Loránthffy Mária volt; azonban gyermeke nem maradt, mert III. Zsigmond korán elhalt 1620. dec. 26-án; eltemettetett anyja mellé Szerencsen, 1621-ben.*
Miskolczy István kézírata.
Pál mostoha anyja Telegdy Borbála által a kath. hitben neveltetett. Előbb kir. fő ajtónálló mester, 1626-tól országbirája, egyszersmind Sáros és Torna vármegyék főispánja volt. Meghalt 1636. mart. 12-én.* Nejétől hethesi Pethe Annától két gyermeke maradt: László és Anna-Mária apácza a bécsi klastromban.
Wagner C. Analecta Scepusii. II.
László Bécsben a császári udvarban neveltetett IV. Ferdinand királyi örökössel. Fölnevelkedvén Sáros megye főispánja lett. Nejével nagy-mihályi Bánffy Erzsébettel együtt birták Nyitra megyében Nagy-Tapolcsányt, hol a várkastélyt 1662-ben megujjítaták.* 1664-ben majus 17-én Várad ostromában elesett.* Nevezett hítvesétől egy leánya Erzsébet maradt, ki előbb Erdődy Ádámhoz, utóbb Erdődy György országbiróhoz ment férjhez, meghalt 1707. nov. 8-án, kora 52. évében eltemettetett Klaniczon; és Pál ága benne elenyészett.
Bel M. Not. Nova Hung. IV. p. 268.
Szalárdy Siralmas m. krónika.
I. György, a legidősb fitestvér született 1591-ben. Éltének megirása nem ide tartozik, azt a történelem lapjain olvashatni. Fiatal korában váradi kapitány volt; utóbb 1630-ban erdélyi fejedelemmé választatott és azon évi sept. 20-án méltóságába felavattatott. Kormánya szerencsés vala, ő eszközlé 1645-ben a linczi békét, Erdély alatta virágzott; pártolá a tudományosságot; és gyarapitá családi birtokait. Első neje a Bethlen házból volt, de valószinűleg rövid ideig élt; másodszor 1616. april. 18-án nősült serkei Lorántffy Zsuzsannával, a jeles és buzgó hölgygyel. Ettől születtek gyermekei: II. György, IV. Zsigmond és Ferencz, ki öt éves gyermek korában halt meg; I. György maga 1648. octob. 11-én kora 55. évében; eltemettetett Gyulafejérvárott az öreg templomban.*
Síríratát közli Wagner dec. IV. Kazinczy id. h. – Halotti beszédet mondott felette Medgyesi Pál. Lásd nyomtatásban.
IV. Zsigmond nagyreményű ifjú vala. Számos könyveit a pataki kollegiumnak hagyta; mert ott neveltetett. Neje Henriette, Fridrik pfalzi választó fejedelem és cseh király leánya volt, ki azonban a menyegző után három hónapra meghalt, ez érzékenyen sujtá IV. Zsigmondot is, ki bujában és himlőben 1652. febr. 4-én követte nejét, meghalt Fogaras várában, kora 29. évében, eltemettetett atyja mellé Gyulafejérvárott.*
Medgyesi Pál fölötte mondott halotti beszéde szerint, Gyulafejérvárott atyja mellé; azonban Kazinczy szerint Patakon temettetett el, igaz, hogy Patakon neki és testvérének is van sírírata, s azon halálozás napja is febr. 2-re téve. Neje Patakon temettetett el Medgyesi Pál szerint.
II. György fiatal korában, 1633. váradi kapitány, a hajduság tábornoka, Bihar megye főispánja, még atyja éltében 1642. febr. 19-én erdélyi fejedelemmé választatott, mart. 4-én fel is kenetett. 1643. febr. 3-án nejével somlyai Báthori Zsófiával egybe kelt. Atyja halála után a fejedelmi székbe ült, de azt utóbb kevesebb számitással, több hiusággal, főleg a lengyel korona hajhászása miatt, elveszté. Vitéz katona, gyengébb hadvezér volt atyjánál. 1660-ban majus 22-én döntő csatát vívott a török ellen Fenes és Gyula között, és elveszté, maga az ötödik lóra ült és öt sebet kapott; szegényt Váradra vitték, s ott julius 7-én meghalt. Eltemettetett Sáros-Patakon.* Egyetlen fia maradt:
Gyász zászlója föliratát olvashatni Kazinczynál id. helyen.
I. Ferencz, ki 1645-ben született. 1652. febr. 18-án atyja kivánságára megválasztatott ugyan az erdélyi fejedelemségre, de atyja szerencsétlensége miatt kormányra soha sem juthatott. 1667-től Sáros vármegye főispánja volt. Utóbb a Wesselényi féle összeesküvésbe keveredett, melynek szerencsétlen megbukta után anyja Báthori Zsófia szárnyai alá menekült, és csak ennek, mint ki az udvarnak mindíg nagy híve volt s kegyben állott, közbenjárasa mellett és 885,000 forint fizetés mellett szabadúlt meg társai sorsától. Meghalt 1676-ban julius 8-án Makovicza várában és eltemettetett Kassán. Neje Zrinyi Ilona volt, kivel 1666. mart. 1-én kelt egybe; s ki utóbb 1682-ben mint özvegye, Tököly Imréhez ment férjhez, gyermekei születtek: III. György, ki 1667. octob. született, de még azon évben meghalt; Julianna-Borbála, kit az apácza zárdából vett el gróf Aspremont Ferdinand-Góbert, és ős anyja lőn az Erdődyek egyik ágának; s végre
II. Ferencz, ki 1674. sept. 4-én született a Borsi kastélyban. Munkács várának bevétele után anyjával s nővérével együtt Bécsben neveltetett. 1701-ben a franczia királylyal folytatott levelezésért börtönbe jutott, onnan kiszökve, Lengyelországba menekült, 1703-ban forradalmat kezde, mely 1711-ben a szatmári békével végződött. Ő ennek kedvezményeivel élni nem akarva, Törökországba vonúlt, és ott Rodostóban 1735. april. 8-án épen nagypéntek napján meghalt. Eltemettetett Konstanczinápolyban a görögök templomában* anyja mellé. Neje Carolina-Amália Hessen-wanfriedi herczegnő vala, ki előbb meghalt Párizsban 1722. évi febr. 28-án. Ettől két fia maradt: József és IV. György, kik Bécsben neveltettek az udvar által, és amaz markgraf von Sanct Karl, emez m. v. Sanct Elisabeth nevet kapott a Rákóczy név helyébe. Elszöktenek mindketten. József atyja után az emigratio fejeül állott és betörést kisérlett, mely meghiusult, s melyhez járult még a pápai excommunicatio is. Meghalt Bolgárországban Csarnavodán 1738. nov. 10-én.
Mikes Kelemen levelei. Kiadta Toldy Fer. 66.
IV. György, kit atyja makoviczai herczegnek akart czimeztetni, Párizsban nősült a Bethune marquis családból; de házassága magtalan maradt. Meghalt ugyan ott 1732-ben.
Igy enyészett el e nagyfényű család, melynek emléke történeteinkkel összeforrva maradt.*
A köz történelmi műveken kivűl tűzetesen olvashatni a családnak történelmi szerepéről Szilágyi Sándornak A Rákóczy család a XVII. században és a XVIII. elején czímű, Pesten 1861-ben megjelent fűzetkéjében is.
A család leszármazása következő:
N.; I. Gyapoly; Illés; Pál főispán 1282.; László 1282.; István 1282.; ezek egyikének fia II. Pál (Pazdicsy N.); II. Gyapoly; András 1392.; János 1392.; László 1392.; – h é z a g
László; István (deregnyői Bessenyői Anna); Benedek pap; Mihály.; Gábor 1464.; András követ 1505.; Pál; Gáspár; Menyhért; – h é z a g –; Ferencz 1517.; I. Zsigmond 1517. szerzi F.-Vadászt; György 1568.; I. János likovai kapit. 1588.; Imre †; László; Lajos báró † 1612.; I. Ferencz zempl. alisp. 1538. 1588. (Keczer Dora); II. Zsigmond sz. 1544. † 1608. erdélyi fejedelem (1. Alaghy Judit 2. Gerendi Anna 2. Telegdy Bora); Anna (Uza Bernát); Judit (Anarchy András); II. János 1622. szepesi kam. tan. (Lövei Erzse); 1-től Erzse (Homonnay D. Bálint); 2-tól I. György erdélyi fejed. 1630. † 1648. (1. Bethlen N. 2. Lórántffy Zsuzsa); III. Zsigmond szül. 1595. † 1620. (Lorántffy Mária) †; Pál országbiró † 1636. (hethesi Pethe Anna); 2-tól II. György sz. 1621. † 1660. erdélyi fejed. (som. Báthori Zsóf.); IV. Zsigmond † 1652. (Pfalz-Rheini hzg. Henrika); Ferencz gyermekkorában †; László főisp. † 1664. (n.-mih. Bánffy Erzse); Anna-Mária apácza; I. Ferencz sz. 1645. † 1676. választ. fejed. (Zrinyi Ilona); Erzsébet † 1707. (1. Erdődy Ádám 2. Erdődy György); III. György † 1667.; Julianna-Bora † 1717. (gr. Aspremont Fer. Góbert); II. Ferencz sz. 1676. † 1735. a szövetk. fejed. (Hessen Wanf. Carol. Amália hzgnő); József † 1738.; IV. György † 1732. (Bethune N.)
Im ez a f.-vadászi Rákóczyaknak I. Zsigmondtól kezdve teljes nemzedékrende.
A másik ág, a rákóczi Rákóczyak I. Ferencztől jőnek le. E Ferencz I. Zsigmondnak – úgy vélik – testvére volt, sőt Kőváry e két testvérnek atyjokat is megjelöli a táblázaton álló Gáspárban; de erre nézve forrást nem ismervén, azt puszta állitással el nem fogadhatjuk. Ugyan csak Kőváry megnevezi I. Ferencznek hitvesét is, Tomori Margitot; és ennek leányáúl teszi Rákóczy Annát, a ki 1550. táján Ibrányi Jánosné volt.*
Kőváry L. Erdély nev. csal. 211.
Még egy személy van a XVI. századból: Rákóczy Mihály, kinek kezét, két, 1563. évi tanú vallatás szerint Szent-Iványi György szolgája Lajos Izbugyán elvágta;* ezen Mihályt is a táblázatra illeszteni bővebb adatok hiányában nem lehet, noha bizonyos, hogy e család ivadéka volt. Ehez járul Rákóczy Magdolna is, 1622-ben Széchy Györgyné, kinek helyét a táblán szintén ki nem jelölhetjük.
Kazinczy F. M. orsz. Minerva 1826. 943.
A rákóczi Rákóczy ágnak I. Ferencztől lejövő ivadékát ízről izre nem ismerjük, csak annyi bizonyos, hogy ez ág végső ivadéka volt András, kiről Zemplin megye jegyzőkönyve azt tartá fenn emlékezetben, hogy Bányai István, és Sziráky András ujhelyi prédikátor vád perbe vonattak, és megbüntettettek, mivel Rákóczy Andrást Rákóczon (loco non articulari) 1754-ben* eltemették.* Ennek özvegye Fűzy Mária hasonlóképpen fiscalis pör alá vétetett 1749-ben, minthogy a római anyaszentegyház kebeléből kilépett.*
Szirmay C. Zemplin not. top. 390. szerint 1750-ben halt meg, tehát nem 1764-ben, mint ugyan ő ugyan ott a 96. lapon.
Kazinczy szerint zemplini levéltár fasc. juridic. 352. nro 64.
Szintén ott fasc. 364. nro 82.
Igy fogyott ki a Rákóczy ház.
Vallására nézve a család a reformatio kezdetétől a helv. ref. tan követői közé tartozott, de II. Zsigmondnak fia Pál, az országbiró, és ága a kath. vallásban élt.
Utóbb II. Györgynek özvegye somlyai Báthori Zsófia, férje, és napa Lorántffy Zsuzsanna halálával a kath. egyházba térve vissza, fiát I. Ferenczet is e vallásban nevelteté, és innen kezdve a család ismét e vallás követője volt.
A Rákóczy családnak f.-vadászi ága az ősi osztályok által eléggé feldarabolt jószágokon felűl I. Zsigmond által kezdé meg már a szerzéseket. II. Zsigmond, az erdélyi fejedelem ezt még nagyobb mérvben folytatta; 1590-ben mint egri kapitány, Heves és Borsod főispánja, Veseny Gáspár magvaszakadtán Rudolf királytól a kecskeméti részbirtokát kapta királyi adományban.* 1596. 1601. és 1603. években szintén Rudolf királytól nyerte Hernád-németi, Ond helységeket, Bass pusztát, Zemplén megyei Zomborban és Megyaszón részbirtokokat, továbbá Tarczal mvárost, majd a szerencsi uradalmat, Onod és Debrő várát, Sajtó-Szent-Péter helységet, Kisfalud pusztát, és Mád mezővárost.* 1601-ben szerezte meg a makoviczai uradalmat 80 ezer aranyon a lengyelországi Janus herczegtől.* Hitves társaival szintén szép birtokokat kapott, ezek közűl Gerendi Annával Erdélyben is nagy birtokú lett. Ingó javakban pedig egész kincshalmazt szerzett. Fia I. György második neje Lorántffy Zsuzsánna után még inkább szaporodott,* már 1630-ban kir. adomány mellett, (de 313 ezer forint lefizetése mellett) jutott a sárospataki uradalom birtokába. Ugyan ekkor kir. adományt vitt a tokaji és tarczali uradalmakra is. A munkácsi uradalomra már 1631-ben brandeburgi Katalin neki köté le az elsőséget,* és azt 1633. II. Ferdinand beleegyezése mellett is 200 ezer forint lefizetése mellett adományilag birtokba vevé.* Még több ingó kincset gyüjtött I. György Erdélyből, hol Kodort szerzé, Sárdot és Kisfaludot stb. birta, és hol fiának II. Györgynek, az exfejedelemnek az álladalom javaiból (pura fiscalitas) Görgény 22,000 for. «»Gyula 40,000, Csanád, Sorostély, Monora, Hóldvilág, és mindkét Csergőd 24,000 fort. valamint Fogaras beiratképen 1657. nov. 1-én adattak. Mint családi tulajdonát birta Balásfalvát, Radnótot, (Székelyhidját Magyarországban) Tasnád, Bábolna, Kodor és Örményes helységeket.* Neje Báthory Zsófia, mint kihalt családja egyik utolsója, szintén szép javakkal szaporitá a Rákóczyak már akkor fejedelmi házát. Már 1645-ben kir. adományt vitt a gazdag ecsedi uradalomra.* E temérdek – itt felerészben sem elősorolt – birtok, a kegyelem el nem fogadása után száműzött II. Ferencz bélyegén az államra háramlott, és kir. adományozások folytán több más családokévá vált; egy negyed részben Rákóczy Julianna által Aspremontra és ennek utódaira szállt.
Hornyik, Kecskemét I. k. 236.
Szirmay C. Zemplin not. top. 100.
Ugyan ott.
Ezzel nyert szép jószágokat Nógrádban is.
Tabódy, Munkács 162.
Ugyan ott 40.
Benkő Transylvania generalis libro II. cap. II. pag. 13. Radnót Kőváry, Erdély régiségei 213. lap szerint 1610. után lett állami tulajdon.
Szirmay Szatmár II. 72.
A Rákóczy családnak, főleg Erdélyben s Sárospatakon oskolák alapitása és gazdagitása, könyvtárak szaporitása, sőt könyvek kiadása által is a művelődés és irodalom irányában is tetemes érdemei vannak.
A család czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja, – szélent osztott paizs, a felső vörös udvarban koronás egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal emelkedik fel, egyik lábával kivont kardot tartva; az alsó kék udvarban hármas zöld halmon kerék látszik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén a leirt sas látható. A sisakról szokásos foszladék hullámzik le; II. Ferencz pecsétén a paizs már herczegi korona és palást alatt diszlik.*
Az itt közlött czímer rajz II. Ferencznek 1709. évi, jól kivehető pecsét nyomata után rajzoltatott.
A báróságot – nagyságos rendet – mint emlitők 1588-ban Zsigmond kapta, a más ágon Lajos 1607-ben lett báróvá, grófok 1664-ben lettek Lehoczky szerint. A herczegi rang az erdélyi fejedelmeknek jutott, és r. sz. birodalmi herczegi czímmel is erősítetett.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages