A trianoni békeszerződés béklyói között 1921–1938

Full text search

A trianoni békeszerződés béklyói között 1921–1938
Az első világháború eseményei bebizonyították az új fegyvernem – később haderőnem –, a légierő rendkívüli jelentőségét. A hadviselő felek, mind a központi, mind az antanthatalmak, élve a repülőtechnika gyorsan növekvő lehetőségeivel, céltudatosan felhasználták a légi támadóeszközöket – repülő, léghajó –, és a háború második felében rendszeresen bombázták a hátországi célokat. Így többek között a német bombázók 1918 márciusától júliusáig 2750 tonna bombát dobtak le hátországi célokra. Az első világháborúban Nagy-Britannia összvesztesége a bombatámadások következményeként 1446 halott és 3505 sebesült volt. Németországot 1154 légitámadás érte. A támadó repülőgépek 14 061 bombát vetettek le az országra. A halottak száma 729, a sebesülteké 754 fő. A számítások szerint 1000 kiló bombára jutott egy halott.5 (A második világháborúban – a légoltalom fejlődésének hatására – több mint 6000 kg ledobott bombára jutott egy halott.)6
5 Dr. Kovács Sándor mk. ezds.: Kandidátusi disszertációjából (kézirat). Budapest, 1979.
6 Lieutnant – colonel Vauthier: Le danger aerien et a avenir du pays. Paris, 1929.
A hadviselő felek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenség hátországa a légtérből is támadható, bénítható, sőt elpusztítható. A világháborút követően azonnal megkezdődött – az összes hadviselő félnél szinte egyidejűleg – a tapasztalatok összegezése, feldolgozása. Megjelentek a jövő háborúját körvonalazó első fontosabb elméletek. Ezek közül az olasz Giulio Douhet „Il dominio dell’ aria” (Légi uralom) című, 1921-ben megjelent könyvében, majd a „Rivista Aeronautica” folyóiratban közreadott írásaiban megfogalmazott, sokszor idézett és sokszor bírált elméletét emeljük ki, ugyanis ez jelentősen befolyásolta a háború utáni magyar hadtudományt és a katonai vezetést. Douhet elmélete világszerte döntően hatott a légi háború és az ellene való védekezés elvei és módszerei kidolgozására, jelentősen felgyorsította a tudományos kutatásokat.
15Douhet az első világháború tapasztalataiból felismerte, hogy a jövő háborújában a fő figyelmet, mint legfontosabb támadási célra, a hátországra kell fordítani. Véleménye szerint a hátország szétrombolásával, lakosságának demoralizálásával a háborút rövid idő alatt el lehet dönteni, így elkerülhető az első világháború sokéves, roppant emberi és anyagi áldozatait kívánó, állóhadviselése. A győzelmet a légierőn belül elsődleges szerepet játszó „repülőcirkálókkal”, lásd a második világháború amerikai „repülőerődjei”, fölszerelt bombázóezredekkel kívánta elérni. A hátország politikai, gazdasági, közlekedési és katonai céljainak szakadatlan bombázásával – mondja – vezet az út a célhoz, a gyors győzelem eléréséhez. Úgy vélte, nincs olyan nép, amely a városokban, ipari központokban hosszabb ideig ellen tudjon állni a szakadatlan bombázásoknak. A későbbiek, mindenekelőtt a második világháború tapasztalatai alaposan megcáfolták e tézisét, mégis elméletének az egész világra kiterjedő hatása kétségtelenül jelentős volt, jó néhány tétele pedig még ma is figyelemre méltó.
Az első világháborút lezáró, 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés az ország területe kétharmadának elcsatolása mellett olyan katonai megkötéseket tartalmazott, amelyek két évtizedre gyakorlatilag alárendelt helyzetbe juttatták az országot a kisantant államokkal (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) szemben. A békeszerződésben – több más korlátozás mellett – megtiltották az országnak a légierők fenntartását és a repülőgépgyártást. A háborút követő évek katasztrofális anyagi helyzete amúgy sem tette lehetővé, hogy Magyarország légi haderőt hozzon létre és tartson fenn. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után, pedig a fővárost is megszálló román királyi hadsereg leszerelte és elszállította az európai viszonylatban is jelentős, és az akkori műszaki követelmények szerint világszínvonalon álló repülőgépgyárakat. A békeszerződést követő években ezért egy nagyon visszafogott és technikailag a világszínvonaltól egyre jobban lemaradó, titkos légierő fenntartása volt az egyetlen lehetőség. Meg kell jegyezni azonban, hogy a legfelsőbb politikai és katonai vezetés az első világháborús osztrák–magyar tapasztalatok, valamint Douhet gyorsan elterjedő elmélete alapján felismerte a légierő rendkívüli jelentőségét a jövő háborújában. A húszas évektől kezdve, a honvédség törzseinél, a vezetésnél, a tisztképzésben, a katonai szakirodalomban, a különböző hadijátékokon, alkalmazó megbeszéléseken, törzsgyakorlatokon rendszeresen foglalkoztak a légierő és a légvédelem, illetve a légoltalom kérdéseivel. A légierő tényleges fejlesztésére a jelzett korlátok miatt azonban nem volt sem politikai, sem pénzügyi lehetőség.
A „titkos légierő” technikai színvonalát, kiképzési, felkészítési problémáit legjobban a repülőesemények (katasztrófák) mutatják. Az 1933. januártól 1938. VIII. 23-ig terjedő időszakban a légierők kiképző-, gyakorlótevékenysége során számos gép lezuhant és elpusztult. Az erről rendelkezésre álló levéltári forrásokat összesítve, pontos adatok nem állnak rendelkezésre. (Meg kell jegyezni, hogy az iratok hiánya miatt nincs tudomásunk az összes eseményről, a balesetek száma a felsorolt 77-nél valószínűleg több volt.)
1939 februárjától 1941. január 4-ig balesetek során 63 db repülőgép ment tönkre, ebből csak néhányat lehetett megjavítani. Ezen belül az első vonalbeli állomány egy Ca–135; hét Ju–86K2; három He–70K; egy CR–42; három He–46 típusú repülőgéppel csökkent. A korlátozott értékű gépek közül használhatatlanná vált két WM–21A; két CR–32, egy Ca–310, a gyakorló-, illetve szállítógépek közül: egy CR–30; két Ar–96A; négy Fw–56; három Fokker CVD; egy Fw–58; két Ca–101; kilenc Bü–131; két Hungária I; két Avis; négy HD–22; egy WM–13; három F–VII., egy F–VIII. és négy nem azonosított típus. Meg kell jegyezni, hogy ez a lista sem teljes, tovább kell kutatni, mert egyes időszakokról összefoglalás egyáltalán nem, és eseményjelentés is alig maradt fent.
A repülőbalesetek egy része a pilóták halálával és a gép pusztulásával járt. Nyilvánvaló, hogy a gyenge és elavult, technikailag elöregedett repülőgépanyag, a rossz repülési körülmények, a kevés kiképzés, a tapasztalat hiánya mind-mind hozzájárult ezekhez az eseményekhez. Az 1922–1937 között „rejtett” korszak alatt különböző okok miatti kiképzési és szervezési hiányosságoknak 1938–1942 között magas baleseti arány lett a következménye.
A kiképzési veszteségek gyors ütemű pótlása a kiképzés alá vont nagyszámú kezdő növendékkel a Magyar Királyi Honvéd Légierők tevékenységére egészen 1944 végéig jellemző volt.
A légoltalom fejlesztése előtt nem álltak akadályok, mivel a trianoni béke erre vonatkozóan semmilyen lényeges megkötést nem tartalmazott (ugyanis a hadviselő felek ekkor még nem ismerték fel a légitámadások elleni passzív védelem jelentőségét). A húszas években megindult jelentős – és első pillanattól a német–olasz légoltalmi kutatások eredményeire támaszkodó – hazai elméleti tevékenység az évtized végére megteremtette az alapot a szervezett légoltalom megindításához. Erre a gazdasági válságból való kilábalás kezdetei után került sor, a nyugat-európai országokhoz, a Szovjetunióhoz és Csehszlovákiához viszonyítva néhány év késéssel, viszont megelőzve Romániát, Jugoszláviát és Ausztriát. A légoltalom kiépítésének menetrendje egyértelműen az európai, ezen belül is az olasz–német „receptet” követi. Létrehozzák az állampolgárokat mozgósító szervezetet, a Légoltalmi Ligát, illetve a hatósági légoltalom kiépítésének jogi alapjait. 16A fő célkitűzés a kisantant államok légierői támadásainak hatását, következményeit az elviselhetőség szintjére csökkenteni képes légoltalom megteremtése volt.7 Az említett államok 1935-ben fejlett, a magyar „titkos” légierőnél jóval erősebb (Csehszlovákia 1300 repülőgép, Jugoszlávia 800, Románia 600 repülőgép) légi haderővel rendelkeztek. „Ha ehhez hozzávesszük, hogy a területileg megnyomorított hazánk oly kicsiny, hogy korszerű repülőgépekkel észak–déli irányban 30 perc, keleti–nyugati irányban pedig 1 óra 10 perc alatt át lehet repülni, hogy legfontosabb városaink és ipartelepeink (Budapest, Miskolc, Ózd, Salgótarján, Győr – megjegyzés a szerzőktől) 5-10 perces repülőtávolságra fekszenek a trianoni határtól, továbbá, hogy szomszédaink, az ún. utódállamok, nagy repülőerőket állítottak fel, úgyhogy a szakértők szerint egy repülőtámadással Magyarországra kereken 280 tonna bombát dobhatnak le, akkor egész világosan áll előttünk hazánk légi veszélyeztetettségének komoly volta.”8 A fenti tanulmány szerzője pontos képet rajzolt az ország tényleges veszélyeztetettségéről, és egyben a korszak katonai vezetésének a helyzetértékelését is hűen tükrözte. Ez a felismerése eredményezte a légvédelemről szóló 1935. XII. törvénycikk, illetve az ezt követő, különböző felső szintű jogszabályok megszületését.9 Ekkor írták meg a Légoltalmi Utasítást, amely a légoltalom szervezeti kiépítését, a légoltalmi szervek feladatait és a lakosság életének, vagyonának, illetve a fontos gazdasági objektumok megóvására szolgáló berendezések, óvóhelyek létesítésének, kiépítésének műszaki irányelveit fogalmazta meg.
7 Forgács József: A magyar légoltalom. Budapest, 1931. 16–17. old.
8 Forgács József: I. m. 63–64. old.
9 17.176/eln. 15/1936. számú HM-utasítás, valamint a 17.176/1936. HM sz. rendelet.
A XII. törvénycikk értelmében minden 14. életévét betöltött magyar állampolgárnak 60. életévéig, nemre való tekintet nélkül, légoltalmi kötelezettsége volt. Be lehetett osztani légoltalmi szolgálat teljesítésére, és kiképzéseken, gyakorlatokon kellett részt venni. Ennek érdekében a szükséges időtartamra mozgási szabadságát korlátozhatták. A honvédelmi miniszter jogköre lett a városok, községek, legfontosabb üzemek, ipartelepek stb. védelme fontossági sorrendjének meghatározása. Ehhez természetesen a megfelelő büntető szankciókat is megállapították. A XII. tc. 6. paragrafusa például kimondja, hogy aki légitámadás vagy ennek fenyegető veszélye alatt gondatlanságból megsérti az érvényes hatósági rendelkezéseket, öt (!) évig, aki pedig szándékosan, 15 évig terjedhető fogházzal, illetve fegyházzal büntethető. Súlyos károk esetében a büntetés életfogytiglani, az államérdek súlyos megsértése esetén pedig halál.
Pontosan meghatározták a légoltalom fogalmát, feladatait és vezetési rendszerét. A honi légvédelem támadást elhárító védekezésre (aktív légvédelemre) és az élet-, vagyonbiztonság oltalmazására szorítkozó védekezésre (passzív védelem: légoltalomra) tagozódott. Mindkét feladat országos szintű irányítását, az egységes követelmények meghatározása és megvalósítása érdekében a honvédelmi miniszterre ruházták, aki ezt az országos Légvédelmi Parancsnokság (OLPK) útján teljesítette.10
10 Forgács József: I. m. 19. old.
A légvédelem képtelen egymaga megakadályozni az ország területe elleni légitámadásokat, ezért meg kellett szervezni a légitámadások elleni védekezés polgári elemeit. A légoltalom lett az a szervezet, amely a hátország légitámadások ellen szükséges védelmét előkészítette, a légitámadások erkölcsi és anyagi javakat fenyegető káros hatásait elhárította.11
11 Forgács József: I. m. 20. old.
A honvédelmi miniszter (az OLPK) az ország területén katonai, gazdasági – ezen belül akkor még elsősorban hadiipari – és politikai, illetve más fontos országos szempontokból a vezérkarral szorosan együttműködve meghatározta az ország legveszélyeztetettebb területeit, pontjait, és ennek függvényében elrendelte, hogy a légoltalmat ki, milyen sorrendben, fokozatban és milyen határidőre szervezze meg, építse ki az ország területén.
A légoltalom megszervezésére az úgynevezett légoltalmi közületeket kötelezték. E gyűjtőfogalom alatt az ország városait, községeit, ipartelepeit, és egyes, erre kijelölt fontos állami, illetve magánintézményeket – például a MÁV, a posta, a Nemzeti Bank, magánbankok stb. – értették. A légoltalom megszervezése, előkészítése, felépítése, fejlesztése, anyagi finanszírozása és működőképességének fenntartása teljes mértékben e közületekre hárult.
Az ország várható légi veszélyeztetettsége és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek függvényében a légoltalmi közületeket a HM (OLPK) külön rendelettel két kategóriába sorolta.
– „A” osztályozásúak (a szakirodalomban nevezik I. csoportba soroltnak is) a nagyvárosok: Budapest, Újpest, Kispest, Győr, Szombathely, Székesfehérvár, Pécs, Miskolc, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, illetve a későbbiekben még: Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, továbbá azok az országos jelentőségű hadiipari üzemekkel, közlekedési csomópontokkal rendelkező községek, települések – pl. Pesterzsébet, Csepel stb. –, amelyek előreláthatóan az ellenséges légitámadások célpontjai lesznek. Az „A” osztályozású közületeket a légoltalom korszerű és teljes kiépítésére kötelezték.
– A ,,B” osztályba (II. csoportba) sorolták azokat a légoltalmi közületeket, amelyek várhatóan nem a légitámadások elsőrendű célpontjai, de vagy az „A” osztályozású városok, létesítmények közelében találhatók, vagy esetleges bombázásuk jelentős erkölcsi és anyagi károkat okozhat. E közületeket a biztonságuknak és a célnak megfelelő légoltalom kiépítésére kötelezték.
– „C” osztályba (III. csoportba) tartoztak az A vagy B kategórián kívüli 10 000 lakosnál nagyobb városok és községek.
17A sorolás bizonyítja, hogy a korszak jellemző vonása a légoltalom lokális, helyi kiépítése lett. Ez az alapvető tendencia egészen a második világháború végéig változatlan maradt, és összhangban volt az összes többi európai ország légoltalma felépítési elveivel.12 Több mint fél évszázad távlatából is egyértelműen megállapítható, hogy elveit és módszereit tekintve, az első intézkedésektől kezdve, a harmincas évek igényeinek megfelelő korszerű légoltalom épült ki Magyarországon, mégpedig olyan színvonalon, hogy érdemi változtatás nélkül a második világháború végéig megfelelt rendeltetésének.
12 Vö. Pataky Iván: Fejezetek a polgári védelem történetéből. Polgári Védelem, 1976. 7–10. sz.
Az országot hét légvédelmi kerületre osztották. Ez a felosztás a hét honvéd vegyesdandár területével volt azonos. A kerületek élén „a vegyesdandár légvédelmi parancsnokok” álltak, akik egyben a légoltalom megszervezését is irányították. Háborúban parancsnokoltak a területükön lévő összes légoltalmi szervezet felett.
Minden közületben a légoltalmi vezető volt felelős a légoltalom előkészítéséért, felépítéséért, fejlesztéséért. Munkáját vagy közvetlenül a HM, vagy a területileg illetékes vegyesdandár parancsnoka irányította. Budapesten: a főpolgármester thjf. és a megyei városokban: a polgármester, a vármegyéknél: az alispán, járásszékhely községekben: a főszolgabíró, a többi községben a jegyző volt a légoltalmi vezető személyében elöljárója (elöljáró hatósága) az összes alája rendelt légoltalmi közületnek.13 Megjegyezzük, hogy az „A” kategóriájú légoltalmi közületek közvetlenül a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartoztak.
13 thjf. = törvényhatósági jogú és felügyeletű város
A légoltalmi közületekben a légoltalmi segélyosztagok és más szervezetek élén a légoltalmi vezetőt alárendelnek légoltalmi parancsnokok álltak.
A fővárosban az államrendőrség főparancsnokát, a thjf. és megyei városokban az államrendőrség vezetőjét vagy parancsnokát bízták meg e feladattal. A vármegyéknél nem működött légoltalmi parancsnok. A többi közületnél, elsősorban a hadiipari üzemekben, katonaviselt – többnyire nyugállományú katonatisztek – rátermett személyek lettek a légoltalmi parancsnokok.
A légoltalmi vezetők, parancsnokok és a bizottságok – a parancsnokok munkáját segítő törzs – tagjai mind békében, mind háborúban társadalmi munkában látták el a feladatkörüket. A feladatok részletkérdéseinek kidolgozására, a légoltalommal kapcsolatos igazgatási, tervezési, szervezési, ügyviteli munkák elvégzésére szükségessé vált függetlenített szervezetek létrehozása, személyek beállítása.
A fővárosban légoltalmi ügyosztályt létesítettek; a vármegyékben légoltalmi előadót jelöltek ki; az „A” osztályozású közületekben ismételten légoltalmi ügyosztályt, a „B” osztályozású közületekben egy-két, a ,,C” osztályozású közületekben pedig egy légoltalmi előadót jelöltek ki.
A légoltalom vezető szervei viszonylag rövid idő alatt, 1935–1936-ban minden légoltalmi szervezetnél megkezdték első feladatuk – a közületi légoltalmi tervek – kidolgozását.
Az 1936-ban Spanyolországban kirobbant polgárháború tapasztalatai alapján – Madrid kíméletlen bombázása – felgyorsították a légoltalom kiépítését. Nyilvánvalóvá vált Budapest, Győr, Miskolc és a többi magyar város védtelensége, sebezhetősége. „Harcos nemzet fiainak is gondolni kell a jövő háborújában a repülőtámadások által veszélyeztetett otthonmaradottjainak, valamint a nemzet pótolhatatlan javainak védelmére” – írja Horthy Miklós kormányzó a Légoltalmi ABC (Bp., 1939) előszavában. Kiemelt jelentőségűvé vált a légoltalom viszonylag gyors felzárkóztatása a nyugat-európai országok színvonalára. És mivel akkor még aránylag kevés volt a légoltalomra fordítható pénz, a kevésbé költséges módszerekkel – tervezéssel, szervezéssel, propagandával és kiképzéssel, felkészítéssel – kezdték. Az előző, visszafogott propagandához mérten mind több lap foglalkozott a légoltalommal, a főváros veszélyeztetettségével és védtelenségével.14
14 Pl. még helyi nagyközségi lapban, a Csepel Hírlapban az önkéntes tűzoltóság parancsnoka, Kutsa Géza is cikksorozatot írt az 1935. április 6., 13., 20., 27. és május 1. számokban.
Minden légoltalmi közület 1937–1938-ban kidolgozta a „légoltalmi terveket”, a legfontosabb alapokmányokat. A tervek, bár terjedelmesek, de jól tagoltak és könnyen áttekinthetők voltak, és ami a legfontosabb, több mint ötven év távlatából is reálisnak, a városok akkori lehetőségeivel, adottságaival összhangban lévőknek mondhatók.15
15 Székesfehérvár szabad királyi város polgármestere. 83. (Légy. szám 1939. március 28. A város riadó- és készültségi tervének másodpéldánya. A teljes tervdokumentáció a szerző birtokában.)
Minden városban, üzemben megszervezték, felállították az úgynevezett légoltalmi segélyosztagokat. Ide tartoztak a segédrendőrszolgálat, a gázfelderítő osztagok (a gázfelderítő és gázmentesítő járőrök), a tűzoltó osztagok, a légoltalmi műszaki és helyreállító osztagok (a villany-, gáz-, víz-, csatornahelyreállító munkák végrehajtása), a légoltalmi munkásosztagok (a keletkezett törmelékek eltakarítása, az úttestek helyreállítása, a leomlással fenyegető építmények megtámasztása, lebontása, az óvóhelyek, a betemetett emberek, javak, építmények kibontása stb.) és a légoltalmi egészségügyi és mentőosztagok.
A légoltalmi segélyosztagok mellett a légoltalmi vezető szerveket, törzseket kiszolgáló és a vezetés folyamatosságát biztosító, úgynevezett szakközegeket (mai szóhasználattal: törzskiszolgáló állományt), valamint vezetési segédszolgálatosokat szerveztek.
A szakközegekhez híradó, tűzoltó, műszaki, közüzemi (közmű, víz, gáz, elektromos, közlekedési, csatornázási), egészségügyi és közbiztonsági szakemberek tartoztak, akik egy-egy városi, körzeti stb. légoltalmi központban (ma vezetési ponton) segítették a vezetőt, a parancsnokot és a légoltalmi bizottságot munkájában. Vezették a munkatérképeket, szervezték a segélyosztagok tevékenységét, előkészítették 18a parancsnok elhatározásához, döntéséhez szükséges adatokat, elkészítették a kárjelentéseket.
A vezetési segédszolgálatosok, a légoltalmi, híradó-, a légvédelmi és a riasztó központok szolgálatát, tevékenységét ellátó híradó-, technikai, ellátó és egyéb szakemberek voltak. Mindkét csoport létszámát és munkáját a helyi szükségletek alapján határozták meg.
Háborús veszély esetére két készültségi (illetve riadó-) fokozatot: honi légvédelmi készültséget és légvédelmi riadót állapítottak meg.
1935-től megkezdték a magyar légoltalom szervezeteinek kiépítését. Azonban az 1929–1930-as évek nagy gazdasági válságából éppen csak kilábalt ország pénzügyi helyzete erőteljesebb fejlesztést, nagyobb beruházásokat nem tett lehetővé.16 Ekkor még csak a vezető szervek óvóhelyei építésébe kezdtek, nagyobb arányú óvóhelyépítkezés ekkor még nem indult meg.
16 Berend T. Iván–Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958.
A légoltalom szervezetei megalakításával általában párhuzamosan, majdnem egyidejűleg hozták létre a városok, üzemek légoltalmi vezető szerveit és a segélyszolgálati alakulatokat. A szervezés befejezését követően kiképezték, felkészítették a vezetőket és a beosztottakat. A kiképzést az OLPK irányította. Ő adta ki az alapprogramokat és szervezte meg Budapesten a központi tanfolyamokon a legfontosabb légoltalmi vezetők és szakoktatók központi – országos – felkészítését.17 A közületekben a vezető és a beosztott állomány kiképzése a központilag már kiképzett, minősített szakoktatók segítségével folyt. Az egyes segélyszolgálatok kiképzését a közület légoltalmi parancsnoka irányította. Az alapkiképzés befejezését követően részgyakorlatokat – egy-egy szakterület önállóan dolgozott –, majd a felkészítés végén az egész közületre kiterjedő légoltalmi gyakorlatot tartottak.
17 Légoltalmi ismeretek. A m. kir. Országos Légvédelmi Parancsnokság légoltalmi tanfolyamának segédlete. Budapest, 1937.
1937. október 13-ról 14-re virradó este, éjszaka volt a fővárosban az első légvédelmi, légoltalmi gyakorlat. Célja: felmérni a hatóságok és intézmények mennyire készültek fel a légoltalmi feladataikra. A lakosság feladata egyszerű: alkalmazkodni az elsötétítés körülményeihez. Az utcákon a polgármester előző napokon kiragasztott falragaszai részletes utasításokat tartalmaztak. Este 22.30-kor elrendelték a légvédelmi készültséget és bevezették a csökkentett világítást. Majd 23.00-kor felhangzott a „légvédelmi riadó” jele. Erre az egész fővárost elsötétítették, mindennemű közlekedést beszüntettek. A szirénák a „légiveszély megszűnését” 24.00-kor jelezték. Újra bekapcsolták a közvilágítást. Ahogy a korabeli sajtó megjegyzi: „áthatolhatatlan sötétség borult Nagy-Budapestre az első légvédelmi gyakorlat éjszakáján”.18 A gyakorlatot megtekintette Rőder Vilmos honvédelmi miniszter és Szendy Károly főpolgármester. Rőder köszönetet mondott a rendőrségnek, az Elektromos Műveknek, a Gázműveknek, a BESZKÁRT-nak stb. a gyakorlat sikeréért és bejelentette, hogy 1938 márciusában már a légvédelem bekapcsolásával teljes légoltalmi gyakorlatot fognak tartani.
18 Pesti Hírlap 1937. október 13. és 14. számai, 1–2–3. old.
Kiemelt figyelmet fordítottak a lakosság és az ifjúság felkészítésére, amelyben a fő szerepet az 1937. december 5-én, a Vigadóban, Horthy kormányzó jelenlétében ünnepélyesen megalakult Légoltalmi Liga kapta.19
19 Légoltalom 1960. No. 2. Plávits Ferenc: Amikor a főhercegek… 12–13. old.
A Légoltalmi Liga társadalmi szervezet volt. Az ország közigazgatási tagozódásának megfelelően épült fel, és a fő feladata az ország lakosságának tájékoztatása, felkészítése volt. A liga folyóirata, a „Riadó” az első magyarországi légoltalmi szak- és propagandalap volt.
Először a ,,Riadó” mellékleteként, majd 1939-től önálló szaklapként jelent meg a „Légoltalmi közlemények”. Szakmailag jól megalapozott írásai jelentős mértékben hozzájárultak a korabeli magyar légoltalom felső- és középszintű vezetői szakismereteinek a fejlesztéséhez. A kor európai színvonalán álló óvóhelyépítészeti és gépészeti, illetve elsötétítési szakcikkek mellett gyakorlati segítséget nyújtott a légoltalom tervezéséhez, szervezéséhez. Nyomon követte és elemezte a légi háború legújabb tapasztalatait.
A Légoltalmi Liga elnöke, megalakulásától kezdve, a Habsburg-családhoz tartozó József főherceg tábornagy volt.
1937-től kezdve számtalan légoltalmi propagandakiadvány és tansegédlet jelent meg. A cserkészek népszerű lapja, a „Magyar Cserkész” majd minden számában légoltalmi mellékletekben oktatta a fiatalokat az elsősegélynyújtásra, a gázálarc használatára, a légitámadás esetén betartandó különböző magatartási szabályokra.
Az iskolai légoltalmi oktatás 1938-tól elsősorban a középfokú (gimnáziumok, felsőkereskedelmi technikumok, tanítóképzők, polgári iskolák stb.) tanintézetekben vált általánossá.20
20 M. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 111.625/1938. IX. ü.o. számú rendelete és Mohai Ádám: Légoltalmi ismeretek a fiú- és leánygimnáziumok, s a fiú- és leány polgári iskolák részére. I–IV. kötet. Székesfehérvár, 1938.
A leventemozgalom is jelentős mértékben segítette a fiatalság légoltalmi képzését.
E korszak végére, a háború előestéjét jelentő 1938-as esztendő közepére a magyar légoltalom, ha felszereltségében, kiépítettségében még nem érte el a kor színvonalát, de megkezdte a felzárkózást. A légoltalomnak a honvédelem egyéb területeinél gyorsabb fejlesztéséhez a békeszerződés előírásain, az országnak a kisantant országai által tényleges fenyegetettségén túl az is jelentősen hozzájárult, hogy a legkevesebb anyagi ráfordítással e területen lehetett a leggyorsabban előrelépni.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages