A Földközi-tengeri Szövetséges Hadászati Légierő

Full text search

A Földközi-tengeri Szövetséges Hadászati Légierő
Az észak-afrikai hadműveletek befejezése, a franciaországi (normandiai) partraszállás közelgő határideje szükségessé tette a Földközi-tengeri Légierő Parancsnokság (MAC) átszervezését. Ez a folyamat 1943. szeptember elején kezdődött, és az év végéig tartott. A hadműveletek során széttelepített amerikai kötelékeket – közöttük a 9. USA légi hadsereget is – a 12. USA légi hadsereg alárendeltségébe utalták. A brit 205. BG kilenc századából három kanadai századot (a 331. Winget) visszarendelték Nagy-Britanniába. Ezt a winget májusban ideiglenesen átadták az észak-afrikai hadműveletek részét képező éjszakai hadászati bombatámadásokhoz. Tedder marsallnak – a MAC parancsnokának – arra a kérésére, hogy a három Wellington-századot az olaszországi hadműveletek kezdetén ne hívják vissza a hadszíntérről, Portal marsall – a brit légierő vezérkari főnöke – azt válaszolta, hogy a német légierő ezen a hadszíntéren lényegében megsemmisült, ezért vonják vissza a „Tidalwave” Liberatorokat, valamint a kanadai Wellingtonokat. A három kanadai század ezt követően néhány hétig még Tunéziában maradt.246 A 9. USA légi hadsereg parancsnoksága szeptember elején kezdte meg előkészületeit a Nagy-Britanniába történő áttelepülésre. A harcászati bombázókötelékei március óta tunéziai és algériai támaszpontokon tartózkodtak, ekkor már csak a két Liberator BG állt az irányítása alatt. Szeptember 22-én – miután a Liberatorok egy görögországi bevetésről visszatértek – a parancsnokság Nagy-Britanniába hajózott, hátrahagyva két B–24-es BG-t, két B–25-ös BG-t és három P–40-es FG-t, ezzel a 9. USA légi hadsereg észak-afrikai működését befejezte.247
246 Tedder, Lord Arthur. With Prejudice. The War Memoirs of Marshal of the Royal Air Force Lord Tedder. Cassel, London, 1966. 459–463. old.
247 Maurer: I. m. A repülőszázadok történetéből összeállította a szerző – R. L.
Az október 9-én kelt tervezet és a 22-én kiadott végrehajtási utasítás alapján egy új amerikai hadászati légi hadsereg szervezése kezdődött Tunéziában. Ennek első ütemeként a XII. USA bombázóparancsnokság hadászati bombázóiból november 1-jén Tunéziában, Tuniszban megalakult a 15. AAF, az amerikai szárazföldi haderő 15. légi hadserege J. H. Doolittle tábornok parancsnoksága alatt.248
248 AAF. II. kötet 564., 567. old.
Az újonnan szervezett amerikai légi hadsereg első hadászati kötelékei a Massicault, Depienne és Oudna támaszpontokon állomásozó 2., 97., 99. és 301. B–17 Flying Fortress BG-ok, továbbá a Bengazi, Benina líbiai támaszpontokról a tunéziai Hergla és Enfidaville repülőterekre irányított 98. és 376. hadrendi számú B–24 Liberator BG-ok voltak. Ezzel párhuzamosan adták a hadszíntéren levő három P–38 Lightning FG-ot is távolsági kísérővadász-feladattal a 15. AAF-nak. Az említett három FG-ból az 1-es és a 14-es Djedeida és Ste-Mariedu-Zit támaszpontokon, a 82. FG pedig ekkorra már a dél-olaszországi Lecce repülőterén állomásozott, és itt csatlakozott a 15. AAF-hez.249
249 Mint a 247. sz. jegyzet.
A 15. AAF szervezési terve szerint 1944. március 31-re 21 bombázó- és hét vadász-grouppal kellett rendelkeznie az új USA hadászati légi hadseregnek.250
250 AAF. II. kötet 566. old.
1943. október 28-án a brit 8. hadsereg elfoglalta Foggiát, és ezzel lehetővé vált az 1943 elején tervbe vett dél-európai célpontok rendszeres bombázása 100és a hadászati fontosságú dunai vízi út aknásítása. Budapest 750–800 légvonalkilométer távolságra került a körzetben kiépítésre tervezett repülőterektől.
A repülőterek elkészültével tizenkét ellenséges, illetve megszállt ország a bombázók hatósugarán belülre került, számos katonailag és gazdaságilag fontos célponttal, közöttük 52 olajfinomítóval, amelyeknek évi össztermelése elérte a 11 825 000 tonnát.251
251 AAF. II. kötet 574. old.
A 8. brit hadsereggel szinte egyidejűleg érkeztek Foggiába és környékére az amerikai repülőtér-építő alakulatok, s nyomban a repülőterek helyreállításába, bővítésébe és újabbak építésébe fogtak. Október végén az Engineer Petroleum Distribution Company megkezdte az üzemanyag-vezetékek fektetését és a szivattyútelepek építését Manfredonia–Foggia között. Bár az állandó esőzés, a kevés munkagép, valamint az, hogy a terület brit megszállás alatt volt, késleltette a munkát, 1944. december végére mégis 45 repülőtér készült el.252
252 AAF. II. kötet 561. old.
November 8-án és 9-én a szövetséges légierők európai és észak-afrikai parancsnokai (Tedder, Spaatz, Eaker és Doolittle tábornok) kidolgozták a 8. és 15. USA légi hadseregek együttműködési tervét és megszövegezték a NAAF-direktívát, amely a júniusi CBO-direktíván alapult, csak a konkrét célpontok meghatározásában tért el tőle. Az 1943. november 14-én kiadott NAAF-direktíva az elkövetkezendő hónapok feladatait tartalmazta. Eszerint a teljes légi fölény kivívása érdekében pusztítani kell az ellenség légi erejét a levegőben, a földön, a gyárakban, mindenütt, ahol csak elérhetők. Fő feladat az előzőekben megadott CBO-célpontok támadása: Ploeşti olajfinomítói, Szófia pályaudvara, Wiener Neustadt, Augsburg, Budapest, Csepel, Győr és Brassó repülőgépgyárai. Mindezek mellett támogatni kell az olaszországi hadműveleteket.253
253 AAF. II. kötet 573. old.
A kijelölt CBO-célpontokat a katonai elképzeléseknek megfelelően, még december hó folyamán bombázni kellett volna, mivel azonban Közép-Európa fölött kedvezőtlen időjárás uralkodott, a támadások egy részét 1944 elejére halasztották.
A NAAF-direktívában a németországi célok megsemmisítése képezte a fő feladatot. A főirányban támadó 8. és délkelet-európai célokat támadó 15. AAF közötti együttműködés alapelvét is kidolgozták. Eszerint, ha az időjárás korlátozta a bevetéseket Angliából, akkor a 15. légi hadsereg olaszországi támaszpontjairól kellett bombázni a 8. AAF fontosabb célpontjait.
1943 végéig az olasz- és görögországi közlekedési útvonalak, repülőterek, kikötők bombázása volt a fő feladat. A nagyobb távolságú bevetéseket azonban a rossz időjárás gátolta. A német szövetséges államok közül elsőnek Bulgáriát támadták. 1943. november 24-én, a szófiai pályaudvart bombázták, a támadást december 10-én és 20-án megismételték. A támadások a magyar kormányban is nagy visszhangot váltottak ki. December 19-én az augsburgi repülőgépgyárat a kedvezőtlen időjárás miatt ötven B–24-es mérsékelt eredménnyel bombázta.254
254 Carter–Mueller: I. m. A jelzett napok bevetései.
Decemberben csatlakozott a 15. AAF-hez a 325. Fighter Group. Ez a vadászalakulat már 1943. áprilistól harcolt az észak-afrikai hadszíntéren (akkor még P–40 Warhawk gépekkel). Április 17-től szeptember 22-ig (ekkor repültek utoljára P–40-essel) 3990 bevetés során 135 ellenséges repülőgépet lőttek le. 96 db Me–109-es, 26 db Macchi MC–202-es, hét Me–323 Gigant, három Ju–52-es és három Fi–156 Storch szerepelt győzelmi listájukon. Ez idő alatt harmincöt P–40-esüket vesztették el: 17 repülőgépüket légi harcban, hatot a légvédelmi tüzérség lőtt le, kettő a levegőben összeütközött, három motorhiba miatt lezuhant, egyet kézifegyverekkel lőttek le, egy magasfeszültségű vezetéknek repült, öt pedig ismeretlen okból zuhant le. Októberben kapták meg új Republic P–47 Thunderbolt vadászgépeiket, és a 15. AAF-hez mint távolsági vadászalakulatot osztották be őket.255 A lelövési adatok német forrásból nem erősíthetők meg.
255 McDowell, Ernest R. and Hess, William N.: Cherckertail Clan. The 325th Fighter Group in North Africa and Italy. Aero Publischers, California, 1969. 36. old.
1943. december 28-án Grottagliéből Bariba érkezett a 15. fotófelderítő század F–5-ös (P–38-as) felderítőgépeivel, és innen folytatta a hadászati célpontok fényképezését. Az év utolsó napján a 154. időjárás-felderítő század – ugyancsak P–38-as gépeivel – a 15. légi hadsereg alárendeltségébe került az algériai támaszpontján, és a következő év februárjában települt át Bariba.
A 15. AAF parancsnoksága 1943. december 1-jén – felszámolva a tuniszi székhelyét – Bariba diszlokált, és ott maradt a háború végéig. A bombázókötelékeket 1943. novembertől lépcsőzetesen helyezték át Olaszországba. Novemberben a 98. BG Brindisibe, a 376. BG San Pancrazióba települt B–24-esekkel, a B–17-es kötelékek pedig decemberben hagyták el Tunéziát.256
256 Mint a 247. sz. jegyzet.
A brit 205. Group Wellington gépei – a hadszíntéren maradt három wing hat százada – december közepén érkezett meg olaszországi támaszpontjára.257
257 Moyes, Philip J. R. Bomber Squadrons of the R. A. F. and their Aircraft. Macdonald, London, 1964. A brit repülőszázadok történetéből összeállította a szerző. R. L.
A földközi-tengeri hadszíntér végső csoportosításának kialakítása december második felében kezdődött és 1944 januárjában fejeződött be. Eisenhower tábornokot – a hadszíntér eddigi parancsnokát – kinevezték az inváziós erők élére, helyettese Tedder repülő főmarsall lett. Carl Spaatz amerikai repülőtábornok az egész európai hadszíntér amerikai hadászati bombázóerőinek főparancsnoka lett, és Londonból irányított. A földközi-tengeri hadszíntér új parancsnokának Sir Henry Maitland Wilson brit tábornagyot nevezték ki.
A megváltozott helyzetnek megfelelően, a Földközi-tengeri Légierő Parancsnokság (MAC) új elnevezést 101kapott: Földközi-tengeri Szövetséges Légierők (MAAF). A térségben lévő amerikai, angol, francia, és a Badoglio marsall vezette kormányhoz csatlakozott olasz repülőalakulatok – a feladatkörüknek megfelelően – az alárendeltségébe kerültek. Ez a felállás változatlan maradt a háború végéig.
A MAAF parancsnoka Ira C. Eaker 48 éves amerikai tábornok lett, aki eddig Nagy-Britanniában a 8. AAF egyik szervezője és parancsnoka volt. Helyettese a brit Sir John C. Slessor repülőmarsall egyben a földközi-tengeri és a közel-keleti brit repülőerők parancsnoka is volt.
A 15. AAF élére Nathan F. Twining tábornokot – miután átvezényelték a csendes-óceáni hadszíntérről, ahol a 13. AAF parancsnoka volt – nevezték ki. Az új beosztását 1944. január 3-án vette át Bariban. Ugyanekkor James H. Doolittle tábornok – aki a 15. AAF megszervezője és első parancsnoka volt – Nagy-Britanniába a 8. AAF élére került.
Bár az átcsoportosítások, az új beosztások betöltése 1944. január végéig elhúzódtak, a MAAF megalakulásának hivatalos dátuma 1943. december 10. Ezen a napon adták ki az új csoportosításra vonatkozó hadműveleti direktívákat.
Ezzel párhuzamosan hivatalosan is megszüntették az észak-afrikai hadszíntér (NATO) elnevezést, helyette a földközi-tengeri hadszíntér (MTO) megnevezést használták.258 Mivel a továbbiakban a 15. USA légi hadsereg (15. AAF) könyvünk főszereplőjévé válik, kissé részletesebben ismerkedjünk meg vele.
258 AAF. II. kötet 747–751. old.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages