A honi légvédelem fő ereje a légvédelmi tüzérség

Full text search

A honi légvédelem fő ereje a légvédelmi tüzérség
A magyar–német honi vadászrepülőgépek mellett az ország légterének védelmét a légvédelmi tüzérség látta el. Az előzőekben láthattuk a magyar honi vadászrepülő-alakulatok helyzetét, fejlesztésük lassú ütemét, nem túlzás tehát a címben megfogalmazott kijelentésünk, hogy a légtér védelmének fő erejét a honi légvédelmi tüzérség alkotta. Pedig ott sem volt sokkal jobb a helyzet, mint a vadászrepülőknél.
1943 őszén a légvédelmi tüzérség átszervezését megnehezítette, hogy a 2. magyar hadsereggel a szovjet frontra elvonult légvédelem löveganyaga a doni katasztrófa során majdnem teljesen odaveszett. Elpusztult két ágyús üteg, 81 gépágyú, öt fényszóró és öt fülelőkészülék. Mindennek jelentős hatása volt az 1943-as új hadihadrendre. A veszteséget és a szükségletet az alábbi táblázat mutatja be.
 
29. M és 29/38. M
36. M Gépágyú
Fényszóró
ágyú
üteg
Készlet 1943. (I. 1-jén a szovjet támadás előtt
 
144
 
36
 
378
 
24
Hadműveleti veszteség
28
7
81
5
Készlet 1943. IV. 1-jén
116
29
297
19
Új hadihadrend igénye
204
51
607
56
Hiány
88
22
310
37
 
Fenti hiányokból csupán a fényszórókra volt fedezet, mert a Siemens gyár megkezdte az 1938–1939-es rendelésből visszatartott fényszórók leszállítását, sőt az 1940-ben megrendelt 81 fényszóróból is szállítottak, 1943. augusztusig 46 fényszóró érkezett be.270
270 HL. HM 3. 862. és 19.011/eln. 3. a. 1943.
A legnagyobb nehézséget a légvédelmi ágyúk hiánya jelentette, mert a gyártás alatt álló hetvenből csak 1944-re volt várható az első szállítás. Ezért az átszervezéskor drasztikus módszerhez folyamodtak. Elrendelték, hogy a megmaradt 29 ágyús üteg adjon le 24 löveget, a beérkező lövegekből nyolc háromlöveges új üteget hoztak létre. Így az ütegek száma 37-re emelkedett. Az új ütegek összeállítása 1943 nyarának végére befejeződött.
A honi légvédelmi tűzrendszer 1943 őszén végrehajtott átszervezésekor bekövetkezett állapotot jól szemlélteti az alábbi kimutatás, amely az 1943. tavaszi és 1943. decemberi helyzetet adja közre.
108Budapesti légvédelmi tüzércsoport
A tűzrendszerben lévő ütegek
1943 tavasza
üteg
1943 decembere
29 M
5/8 M
29 M
5/8 M
88 mm
típusú lövegek
(db)
típusú lövegek
(db)
102/1-2.
 
8
 
102/1-2.
6
 
 
105/1-2.
 
8
 
106/1-2.
6
 
 
 
 
 
101/1-2.
6
 
 
51/1
 
4
 
 
 
 
52/1
 
4
 
52/1.
3
 
 
 
 
 
52/2.
3
 
 
55/1.
 
4
 
55/1.
4
 
 
I/1
 
4
 
1/1.
3
 
 
 
 
 
V/1.
3
 
 
VI/l
 
4
 
 
 
 
201. 202.
 
8
 
207/1–2.
6
 
 
203. 204.
 
 
8
203. 204.
 
8
 
205. 206.
 
8
 
201/1-2.
7
 
 
 
 
 
201/3.
3
 
 
 
 
 
206/1-3.
 
 
12
 
 
 
110/1.
3
 
 
212.
 
4
 
 
 
 
 
 
 
56
8
 
53
8
12
Szolnoki légvédelmi tüzércsoport
Szolnok
 
 
 
VI/1.
3
 
 
Szolnok
 
 
 
202/1./
 
 
 
 
 
 
 
212/
4
 
 
Szolnok 213
 
 
4
213.
 
4
 
 
 
4
 
7
4
 
Miskolci légvédelmi tüzércsoport
Diósgyőr
104/1-2.
8
 
104/1-2.
6
 
 
Diósgyőr
104/3.
4
 
 
 
 
Diósgyőr
214., 215.
8
 
204/1-2.
8
 
 
 
 
 
VII/1.
3
 
 
Ózd
216
 
4
216.
 
4
 
 
 
20
4
 
17
4
 
Kassai légvédelmi tüzércsoport
Kassa
VIII/1.
4
 
VIII/1
3
 
 
Kolozsvári légvédelmi tüzércsoport
Kolozsvár
IX/ 1.
4
 
IX/1.
3
 
 
Fűzfői légvédelmi tüzércsoport
Fűzfő
103/2.
4
 
103/2.
3
 
 
Fűzfő
208. 210
8
Pét
203/1. és 3.
6
 
 
 
 
Fűzfő
IV/1-2.
6
 
 
Pét
103/1.
4
Székes-
fehérvár
103/1.
3
 
 
Székesfehérvár
103/3.
4
 
 
 
 
109Tósokberend
207.
 
4
207/2.
 
4
 
Veszprém
209.
4
Pét
203/2.
3
 
 
 
 
24
4
 
21
4
 
Lispei légvédelmi tüzércsoport
Lispe
 
 
206/4.
 
4
 
Bázakerettye
211.
4
 
 
 
4
 
 
51/1.
1
 
 
Lovászi
 
 
III/1.
3
 
 
 
 
4
 
 
6
 
4
Győri légvédelmi tüzércsoport
Győr
V/1.
4
 
 
 
 
 
 
 
II/1.
3
 
 
 
 
 
205/1.
3
 
 
 
217.
 
4
217.
 
4
 
 
 
4
4
 
6
4
 
Összegezve:
Budapest
 
56
8
 
53
8
12
Diósgyőr
 
20
4
 
17
4
 
Szolnok
 
 
4
 
7
4
 
Kassa
 
4
 
 
3
 
 
Kolozsvár
 
4
 
 
3
 
 
Fűzfő
 
24
4
 
21
4
 
Lispe
 
4
 
 
6
 
4
Győr
 
4
4
 
6
4
 
 
 
116
24
 
116
24
16
 
A fenti táblázatból kitűnik, hogy a löveganyagban kisebb változás történt. A tűzrendszert 16 db 88 mm űrméretű ágyúval erősítették meg. Ezeket a lövegeket először 1942-ben eredménytelenül kísérelték meg beszerezni a németektől. Ennek ellenére a Honvédelmi Minisztérium ismét vásárlási kérelemmel fordult Németországhoz, amely 30 üteg 105 mm űrméretű ágyút, 12 db 88 mm űrméretű löveget, 110 léggömbgátüteget (16–16 léggömbbel), 40 db tüzérlokátort, 50–50 db 200 cm és 150 cm, valamint 300 db 60 cm átmérőjű fényszórót tartalmazott. Ezenfelül hozzá akartak jutni a 105 mm űrméretű löveg, a 105 mm-es és 88 mm-es légvédelmi gránát, valamint három fényszórótípus gyártási licencéhez. Ezt követően még a korszerű, 41 M 88 mm űrméretű ágyú gyártási licencét is kérték.
A németek válaszukban közölték, hogy a 105 mm űrméretű lövegből havonta csak 25–30 db-ot gyártanak, ami saját szükségletüket sem fedezi. Mereven elzárkóztak a fényszóró-szállítás elől, csupán léggömbgát-anyagról voltak hajlandók tárgyalni, de a kért 1760 db léggömb helyett csak 75-öt ígértek.271 A 41 M 88 mm űrméretű légvédelmi lövegek hazai gyártása is meghiúsult.
271 HL. HM 7.769/eln. 3. a. 1943.
A háborús tapasztalatok egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a nagy magasságokban támadó bombázók ellen a rendszerben lévő 29 M légvédelmi lövegek nem tudják eredményesen felvenni a küzdelmet. A korszerűsítésükkel a Haditechnikai Intézet 1942 őszén kezdett foglalkozni. A 29/44 M új löveg minden paramétere sokkal jobbnak bizonyult az alkalmazott 29/38 M lövegénél. Azonban a gyártását 1111944 második féléve előtt nem lehetett megindítani. A nagyfokú löveghiány pótlására egyetlen járható útnak a vásárlás bizonyult. 1943. január 13-án Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével küldöttség utazott Németországba. Megbeszélést folytattak Göring birodalmi marsallal és kérték két 128 mm űrméretű üteg, valamint két 105 mm űrméretű üteg átadását. A légvédelem hatékony irányításához egy Freya nagy hatósugarú felderítő, két Würzburg-Riese vadászrepülő-irányító és három Würzburg-Dora tüzérlokátort is igényeltek. A tárgyalások befejezése után röviddel Göring a magyar külképviseletnél érdeklődött, hogy hajlandó lenne-e Magyarország a szovjet zsákmányanyagból származó 88 mm űrméretre felfúrt lövegeket és francia lőelemképzőket átvenni. A miniszter útba indított egy bizottságot, amelynek tagjai – éppen a kísérlet alatt álló tervezett 29/44 M magyar löveg ismeretében – nem fogadták el a német ajánlatot, mert véleményük szerint az új magyar lövegcső felül fogja múlni a régebbi típusú lövegekét, ugyanakkor szerettek volna 41 M 88 mm űrméretű ütegeket kapni. Ezt a lövegtípust viszont a németek nem adták el, mert nekik is kevés volt belőle. A magyar légvédelemnek égetően szüksége volt ágyús ütegekre, a bizottság tehát kénytelen volt félmegoldással megelégedni. Elfogadták két német 37/1 M 88 mm-es üteg és két 39 M 85 mm-ről, 88 mm-re felfúrt szovjet zsákmányüteg átadását, a löveganyaghoz német 40 M lőelemképzőt és műszerkészletet kaptak.272
272 HL. HM 25.774 és 25.779/eln. 3. a. 1943.; HM 67/897/eln. 3. a. 1943.; VKF. 5.579/eln. 1. vkf. 1943.
Szeptemberben mind a négy üteg megérkezett és 1–4. sorszámmal a 206. honi osztály kötelékébe kerültek, amely az általa használt két 29 M ágyús ütegét az újonnan felállított 207. honi osztálynak adta át. A 206./4. üteg Lispére került, a többi három Budapestre (a 206./1. a csepeli repülőtérre, a 206./2. az Andor utcába és a 206./3. az újpesti temetőhöz).
A magyar ipar 1943. nyár végére legyártott négy 29 M ágyút, ebből állították fel a VI. 2. üteget. A gyártás alatt álló további 66 lövegből a Központi Átvételi Bizottság novemberben és decemberben négy-négy löveget vett át. Így a lövegszám 137-re emelkedett.
A honi légvédelmi rendszerben 1943 májusában 237, novemberében pedig 280 gépágyú (az összkészlet 82%-a) az alábbi csoportosításban volt tüzelőállásban.
Légvédelmi tüzércsoport
1943. V. hó
1943. XI. hó
Budapest
75
95
Miskolc-Diósgyőr
41
51
Ungvár
10
4
Szolnok
14
16
Szeged
6
6
Pécs
4
6
Fűzfő
43
44
Lispe
12
10
Győr
20
24
Kolozsvár
8
16
Kassa
4
8
 
237
280 löveg
 
A repülőterek légvédelmét az addig rendszeresített önálló repülőtéri félszakaszok helyett 1943 őszétől a 131. és 132. gépágyús osztály öt-öt ütege és az ejtőernyős-zászlóalj szállítószázadának ütege vette át. A tizenegy üteg közül három, a 131/1.–3. azonban egyelőre még hadműveleti területen, a megszállóerőknél teljesített szolgálatot.273
273 A m. kir. légvédelmi tüzérségre vonatkozó adatokat dr. Barczy Zoltán saját kutatásaiból bocsátotta rendelkezésünkre.
A Honvédelmi Minisztérium az egész háború folyamán nagy figyelemmel kísérte a német légvédelem fejlődését, és a német tapasztalatok alapján az éjjeli bombatámadások elleni hatékony légvédelem kiépítéséhez legfontosabbnak a lokátor (radar) bevezetését tartotta. Az elhárító rendszerek tanulmányozására kiküldött bizottságok részletes jelentést nyújtottak be a külföldi rendszerek technikai anyagáról és működéséről. A német lokátortípusokat nagyon hatásosnak tartották. A német rendszer három radar alaptípusra épült. A nagy hatósugarú kereső műszer érzékelte a közeledő repülőgépeket, megadta irányukat és körülbelüli távolságukat. Az ágyús ütegek tűzvezetését a kb. 30 km hatósugarú tüzérlokátor végezte. Az éjjeli vadászgépeket egy közepes hatósugarú, de nagy pontosságú földi műszer vezette az ellenséges repülőgépek közelébe.274
274 Renz Otto Wilhelm: Deutsche Flugabwehr im 20. Jahrhundert, Frankfurt, 1960. 154. old.
Kereső- és felderítőlokátorként a Fu. Mg. Az 1. jelű (Fu. Mg. = Funk Messgerät = rádiós mérőműszer) „Freya” elnevezésű műszert használták, mely 2,4 méteres hullámhosszon 120–300 kilométerre érzékelte a célt, oldalszöget és hozzávetőleges távolságot szolgáltatott.
A légvédelmi ágyús ütegek a Fu. Mg. 39 T (D) jelű „Würzburg” elnevezésű műszert alkalmazták, 114amelyet a típusjel „D” betűjéről általában Dórának neveztek. Hivatalos magyar elnevezése „Borbála” (hivatkozással a tüzérség védőszentjére). A jeleket kisugárzó, axiálisan forgó dipólantenna a három méter átmérőjű fém parabolatükör közepéből nyúlt ki. Mért célelemeit a lőelemképzőbe táplálták be. Minden ágyús ütegnél nem volt lokátor, ezért az adatait az átszámító szerkezet segítségével a szomszédos ütegeknél is felhasználták.

112Az első két magyar Sas lokátor települése és hatásköre közepes magasságban, 1944 januárjában. Budapestnél a légvédelmi tüzérség első 3 db Borbála lokátora van jelölve

113A magyarországi magyar és német vadászrepülőgépek települési helyei 1944–45
A vadászirányító lokátort továbbfejlesztették, és az Fu. Mg. 65. jelű, „Würzburg-Riese”-t rendszeresítették. Ez nyolc tonna tömegével és 7,5 méter átmérőjű parabolarácstükrével valóban óriási volt, ezért beépítve párosával alkalmazták. 40–75 kilométer hatósugarával pontosabb adatokat szolgáltatott, mint a Borbála. Egy vadászirányító állomás oly módon működött, hogy az egyik Riese a saját éjjeli vadászgépet, a másik az ellenséges gépet irányozta meg. Mindkét megirányzott objektum helyzetét egy tejüvegen lévő fokhálózatos térképre vetítették (Seeburg-asztal), és ennek alapján a vadászirányító tiszt folyamatosan tájékoztatta a vadászgép pilótáját a saját és az ellenfél helyzetéről. Állandó magassági és irányközléseivel oly közel vezette az ellenséges géphez, hogy a vadászpilóta felismerhette az alakját. Minden vadászirányító telephez a két vadászirányító műszeren kívül a célokat felkutató keresőlokátor is tartozott. A Riese a magyar légvédelemnél a „Bagoly” nevet kapta.
Az elhárító rendszereket tanulmányozó bizottság három pontban összegezte a teendőket: lokátorok beszerzése, korszerű éjjeli vadászrepülőgép-típus kiválasztása, és nagy űrméretű légvédelmi ágyúk beállítása. Azt javasolták, hogy Németországtól két kereső-, két vadászirányító és 8–10 tüzérlokátor, valamint három Dornier, Do–217 típusú és néhány Messerschmitt Me–110 G–4 típusú éjjeli vadászrepülőgépet vásároljanak, valamint állítsanak tűzrendszerbe 8-10 db 128 mm űrméretű ágyús üteget. Indítványozták a hazai lokátorkísérletek haladéktalan megkezdését, és egy repülőtér (Ferihegy) berendezését az éjjeli vadászok számára, valamint tárgyalják meg a németországi kiképzés lehetőségét. Azt a kérdést is felvetették, hogy a repülőgépgyártáshoz hasonlóan nem kellene-e államközi szerződéssel – licencvásárlás útján – lehetővé tenni a lokátorok hazai gyártását.275
275 HL. VKF. 5.852/eln. 1. vkf. 1942.
A magyarországi lokátorkísérletek ekkor már nagy intenzitással folytak. Az Egyesült Izzó Rt.-nál dr. Bay Zoltán műegyetemi tanár vezetésével nyolc mérnök és fizikatanár (kettő a Műegyetemről, hat az Egyesült Izzóból), továbbá húsz műszerész folytatott kutatást. A rádiólokátorok hazai gyártásának miniszteri biztosává dr. Jáky József hmtk. alezredest nevezték ki. A lokátorok fejlesztésére és gyártására 13 millió pengőt biztosítottak.276
276 HL. VKF. 4600/eln. 1. vkf. 1943.; HM 14.624/eln. III. Csfség.
Az Egyesült Izzó munkáját némileg megkönnyítette, hogy német rendelésre már gyártottak lokátoralkatrészeket. A keresőműszer konstrukciója olyan előrehaladott állapotban volt, hogy a vezérkari főnökség 7. ö. (összeköttetés és híradás) osztálya 1943 májusában a Standard Villamossági Rt.-nál megrendelte négy „Viktor” (magyar Freya) felderítőlokátor gyártását; ezekből 1943. szeptemberre kettő el is készült. A „Sas” elnevezésű műszer hivatalos neve LRB/K vagy F (légvédelmi rádióbemérő kereső vagy felderítő). Az első honi gyártású lokátort a János-hegyen állították fel, de ez a hely nem bizonyult megfelelőnek, ezért áthelyezték Sári község mellé, ahol 1943. december 20-án kezdett üzemelni. A másodikat egy vadászirányító telep kereső műszerének szánták Jászkiséren vagy Tereskén, de csak 1944-ben telepítették. A készüléket 300 kilométer hatósugarúnak tervezték, ennél viszont jóval hatásosabbnak bizonyult. 500 kilométer távolságból is jól mért, sőt kedvező ionoszferikus viszonyok között, nyugaton az Alpok 800 kilométerre fekvő csúcsai is jól érzékelhető jelekként jelentkeztek rajta.277
277 HL. VKF. 6/195. eln. 1. vkf. 1943. Az akta Terecskét ír, azonban ilyen helység nincs, tehát valószínűleg Tereske (Nógrád vm.) a helyes.
A Dora (Borbála) műszerből a Standard-gyárban három készítése volt folyamatban. Úgy tervezték, hogy ezeket a 40 mm űrméretű gépágyúk futóművére szerelik. Az 1944. március 19-i német megszállás után a gyártásuk leállt. Éjjeli vadászrepülőgépbe szerelt kísérleti vadászlokátorral (Turul) is folytak próbálkozások. A VFL jelű (vadász földi lokátor) műszert (Bagoly) a Würsburg-Riese pótlására szánták. A Borbála távmérő egységét használták fel hozzá, amely 7 méter átmérőjű tükre és 12 tonna tömege miatt jelentős előzetes munkálatokat igényelt. Ezekkel a MÁVAG-ot és a Győri Waggon és Gépgyárat bízták meg, a szerkesztési munkák 1943. júliusra fejeződtek be.278 A készülék elkészítéséről nem maradt fenn adat.
278 HL. VKF. 5.644/eln. 1. vkf. 1943.
1943 januárjában, amikor a honvédelmi miniszter Göringgel légvédelmi anyag átadása ügyében tárgyalt, a lokátorok hiányára is kitért és kérte, hogy egy Freyát, egy Würzburg-Riesét és három kis Würzburgot kaphassunk. Későbbi időpontra pedig négy Freya, nyolc Würzburg-Riese és harminc kis Würzburg megvételét ígérte. A német hadvezetőség 1943. februárban hozzájárult három Dora, továbbá egy vadászirányító állomás felszereléséhez szükséges Freya és két Riese, valamint egy Seeburg-asztal átadásához. A három Dorát már májusban elindítottak Németországból; ezeket a budapesti légvédelmi tüzércsoport három 88 mm-es ütegéhez osztották be. A Freya csak szeptemberben érkezett meg. A vadászirányító telep november 22-én működőképes volt, csak a személyzet nem volt telj es.279
279 HL. OKL. Gen. Qu. 6. Abt. 940 15. 215 és 18. 645/1943. és 1210/1944.; VKF. 6.444 és 6.654/eln. 1. vkf. 1943.
A három Dora üzembe helyezését követően még átszámítószerkezettel is csak az ágyús ütegek egy kisebb hányadát tudták éjjeli tűzharcra felhasználni, ezért továbbra is szükség volt az ágyús ütegek szervezetébe 115tartozó ütegfülelő őrsökre, valamint a magasságmérő fülelőőrsökre. A magasságmérés gyakorlati próbáját 1943. szeptember 2-án tartották a budapesti csoportnál. A 4000-6200 méter magasan repülő Junkers Ju–86 célgépre 28 sorozatmérést végeztek, ezt a tancsapat fülelőőrse, egy tájolt négyméteres távmérő és egy – a lőgyakorlatoknál használatos – készülék ellenőrizte, miközben állandóan fényképezték a tancsapat fülelőjének jeladóját. Megállapították, hogy a mérés gyors és egyszerű. Az 1943 májusában újjáalakult budapesti fényszóró rendszer hat fényszóró üteggel és 11 magasságmérő fülelőőrssel kezdte meg működését.280 1943 novemberében a német légierő újabb két Dora műszert szállított a magyar légvédelem részére.
280 Lásd a 273. sz. jegyzet.
A légvédelem éjszakai célfelderítése és tűzvezetése nagyrészt fényszórókra épült. A német fél 1943 nyarán 26 db 150 cm átmérőjű fényszórót szállított. A rendelkezésre álló készlet így 45 db 150 cm és 14 db 120 cm átmérőjű fényszóróra emelkedett, amit még két korszerű, szerb zsákmányból származó, 150 cm átmérőjű fényszóró is gyarapított. A németektől még 1940-ben rendelt további 84 db fényszóró szállítása egyelőre függőben maradt, de a rendeléshez tartozó 61 db fülelőkészüléket már 1941–1943-ban leszállították. A németek a 84 db fényszóró helyett 77 db olyan használt fényszórót ajánlottak fel, amely nem magyar jelfogókkal volt felszerelve. A készülékeket 1943 őszén át is adták. 1943 folyamán a fényszórók száma az alábbiak szerint alakult.
 
Fényszóró
Fülelő
A készlet 1943 tavaszán
19
20
1943 nyarán leszállítva (német)
26
61
Szerb, lengyel zsákmányanyag
2
3
1943 őszén szállítás (német)
77
78
Összesen:
124
162
 
A fényszórókat a 201. és 202. honi fényszóró osztályba osztották be. Az osztályok 5–7 fényszóró ütegeit 1944 áprilisában szervezték meg. Az ütegek állományába 12–12 fényszóró tartozott.281
281 Lásd a 273. sz. jegyzet.
A légvédelem passzív eszközének számító rejtés és az álcázás során a MAORT nagykanizsai központi javítóműhelyét terepszínűre festették. A zalai olajvidéken a bázakerettyei, lovászi, pusztaszentlászlói és újudvari gazolintelepeket és üzemanyagállomásokat 8×8 méteres részekre osztva, faoszlopokra erősített, drótkötélzetre felvont, terepszínű rejtőhálóval álcázták, az épületeket terepszínűre festették, a valódiaktól távol pedig gazolintelep-maketteket építettek.282
282 OL. MAORT-iratok, Z–356/9. 65.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages