Április 3-a, események a levegőben…

Full text search

Április 3-a, események a levegőben…
Április 3-án, hétfőn, a több mint 450 db B–17-es és B–24-es Budapest közelében egy repülőgépgyárat, Budapesten egy rendező pályaudvart, továbbá Knin, Brod és Drnis vasúti pályaudvarokat bombázta. A Budapestet támadó köteléket 137 vadászrepülőgép oltalmazta. A kísérővadászok és a bombázók lövészei 24 ellenséges repülőgép lelövését jelentették.312
312 Lásd a 203. sz. jegyzet.
Az április 3-ai amerikai bevetés leírásához felhasznált okmányok.
Simpson HRC.: 304. Bomb. Wing General Mission Summary, 3. Apr. 1944. Bomb. Strike Assessment 304. Wing. Report. 304. Wing, 3. April 1944.; Mission Summary: 454., 455., 456., 459., Bomb. Groups; 2., 97., 98., 99., 301., 376., 449., 450., 451., 463. Bomb. Group Mission Report 3. Apr. 1944.: 1., 14., 82., 325. Fighter Groups Narrative Mission Report 3. Apr. 1944.; Squadron History for April. (95th, 96th, 97th. Squadrons) 47th Wing. Intelligence Annex to Operation Orders for 3. April 1944. – 2 Aprl. 1944. 23. (óra) 00 (perc). History of Fifth Wing (US) for April 1944.
A német vadászrepülőgépek, rombolók száma, típusa, fegyverzete és a lelőtt ellenséges gépek száma az amerikai repülőszemélyzet bevetés utánjelentéséből származik. Az amerikai kötelékeket ténylegesen támadó német repülőgépek számát, típusát, és a valós veszteséget csak megfelelő német okmányok, bevetési jelentések feldolgozásával lehetne pontosítani, ilyen okmányok azonban nem álltak rendelkezésünkre.
Re–2001-es és MC–202-es vadászrepülőgépek a magyar légierőben nem voltak. A fehérkeresztes, magyar felségjelzésű Héja és Me–109-es vadászgépeket vélték olasznak az amerikaiak.
A 15. légi hadsereg bevetési parancsa leszögezi, hogy az orosz offenzíva támogatása érdekében kell bombázni a budapesti rendező pályaudvart.313 Az 5. Wing négy BG-ja (a 2., 97., 99., és 483. BG) 10 óra 30 perckor a Csepel/Tököl repülőgépgyárat (Dunai Repülőgépgyár – A szerzők) 500 fontos (227 kg) bombákkal bombázza. Tartalék célpont a Csepel-szigeten lévő Weiss Manfréd ipari központ. 136Egy kötelék B–17-es (a 463 BG) Brod rendező pályaudvarát támadja.
313 A budapesti pályaudvar alatt a Ferencvárosi rendező pályaudvart kell érteni, amely a mai napig meghatározó szerepet játszik az ország vasúti forgalmában.
A 47. Wing öt BG-ja (98, 376, 449, 450, 451.) 10.35-kor bombázza a Budapest (Ferencvárosi) rendezőpályaudvar déli részét 500 fontos bombákkal. Tartalék célpontok: Brod rendező pályaudvar, Mostar repülőtér. A 304. Wing négy BG-al (454., 455., 456., 459.) 10.45 bombázza a Budapest (Ferencvárosi) rendező pályaudvar északi részét, három kötelék 500 fontos romboló, a negyedik 100 fontos gyújtóbombával. Tartalék célpont nincs. A pályaudvart minden körülmények között, akár navigációs számítások szerint is bombázni kell.
A 49. Wing 461. BG-ja Drnis, az 55. Wing 460. BG-ja Knin rendező pályaudvarát támadja.
A bombázók védelmét a három P–38-as (az 1., 14., 82-es FG) az egy P–47-es (325-ös FG) Fighter Group az összes bevethető vadászgépével biztosítsa.314
314 Lásd a 312. sz. jegyzet.
A fenti tervből egyértelműen kitűnik, hogy a fő feladatot a Ferencvárosi rendező pályaudvar rombolása (9 BG-gal), a másodrendű feladatot a Dunai Repülőgépgyár Rt. bombázása (4 BG-gal) jelentette. A támadásba a 15. AAF rendelkezésére álló BG-ja közül mind a 16-ot bevetették, közülük tizenhárom magyarországi célpontok bombázását kapta feladatul. Mindig, aprólékosan, gondosan megtervezték, hogy mikor, hova hulljanak a bombák, de a valóságban ez általában másként történt.
Sem a repülési rendet, sem az előírt bombázási időpontokat nem sikerült tartaniuk. Az 5. Wing 112 db B–17-es repülőgépe csak öt perccel később szórta bombáit a tervezett időpontnál. A 47. Wing öt BGja a tervezett útvonaltól már messze eltért keleti irányban, pedig semmi sem zavarta repülésüket, és ezért 53 perces késéssel érkezett a Ferencvárosi pályaudvar fölé. A 304. Wing négy köteléke viszont csak 20 percet késett, ezzel megelőzte a 47. Winget. A támadás tervezett sorrendje felborult, aminek azért volt nagy jelentősége, mert a bombázás befejezésére szánt gyújtóbombákat már a harmadik kötelék ledobta.
A vadászbiztosítás rendje szintén megváltozott. Az 1. FG 31 Lightningje 09 óra 35 perckor Tuzla közelében csatlakozott az 5. Winghez. Tíz perccel később a 325. FG 38 db Thunderboltja vette oltalmába az egyik B–17-es köteléket. A 82. FG 38 db Lightningje a 47. és a 304. Wingeket kereste, s mert a Liberatorokat nem találta, 10 óra 15 perckor Baja közelében az 5. Wing utolsó kötelékéhez csatlakozott, s így a tervezett útvonaltól eltért Liberatorok Budapestig vadászbiztosítás nélkül repültek.
10 óra 20 perckor Budapest légterébe érkezett az amerikai repülők első köteléke, a 14. FG 30 db Lightningje, hogy megtisztítsa a célpontok légterét a Budapestet védő vadászoktól, de ilyen vadászrepülőgépeket a legnagyobb igyekezetük mellett sem találtak. Magassági lépcsőzéssel köröztek abban a légtérben, amelyet alig tíz perccel korábban a magyar 2/1. honi század vadászgépei „szabaddá tettek” részükre, és ezekben a percekben éppen leszálláshoz készülődtek néhány kilométerre keletebbre, a Ferihegyi repülőtérre.
Felszállás előtt a 304. Bomber Wing 454., 455., 456. BG Liberatoraiba gépenként 10-10 db 500 fontos romboló-, a 459. BG gépeibe gépenként 40 db 100 fontos (45,4 kg) gyújtó- és 47. Bomber Wing gépeibe – a 449. BG kivételével – 12-12 db 500 fontos rombolóbombát helyeztek el.
A kora reggeli órákban felszálló bombázókat az első légvédelmi tüzérségi tűz Jugoszlávia felett érte. Mostarnál a légvédelmi tüzérség három B–24-est rongált meg, mindhárom bombázó visszafordulásra kényszerült. Zenica közelében egy B–17-es kivált a kötelékből, támaszpontjára nem tért vissza, eltűnt.
Budapest közelében a P–47-esek befejezve feladatukat, leváltak a bombázókról és hazai irányba fordultak. Alig néhány perccel később a bombázókat vadásztámadás érte. A P–47-esek viszont ellenséges vadászgépekkel nem találkoztak.
Elsőnek a Csepel-szigeti célok ellen támadó kötelékek értek a célterület közelébe. A B–17-es kötelékeket közvetlenül a célpont előtt, szemből érte a vadászrepülők támadása. 50–60 vadászgépre és rombolóra becsülték a támadók számát: egy osztálynyi Me–109-es, századnyi Fw–190-es, néhány Me–110-es, Me–210-es és Ju–88-as.
A 2. BG-ot néhány Me–109-es, Fw–190-es és egy Me–110-es támadta. A tízperces légi harcban három, a légvédelmi tüzérség tüzétől további 15 db B–17-es sérült meg, egy nem tért vissza a támaszpontjára.
A 97. BG-ot érte a legerősebb támadás. 55-60-ra becsülték a vadászok és rombolók számát. A támadó vadászokat is meglepte a szembetalálkozás, éles fordulókkal tértek ki a bombázók elől. Néhány Me–109-es nem tudott vagy nem akart kitérni, átrepült a B–17-es köteléken, jobbra-balra döntve gépeiket, rövid sorozatokat lőttek a bombázókra. A köteléken túljutva visszafordultak és hátulról támadtak a P–38-asok orra előtt, majd leválva a bombázókról, a Lightningeknek estek. „Hol a bombázóknak rontottak, hol nekünk” – méltatlankodott az 1. FG parancsnoka. A bombázók mögött Me–110-es és Me–210-es rombolók gyülekeztek. Az 1. FG parancsnoka felismerte a helyzetet: az egymotoros vadászgépek el akarták őket csalogatni a bombázóktól, hogy a rombolók zavartalanul támadhassanak. Köteléke egy részét támadásra vezette, a másik részét a bombázók közvetlen védelmére utasította. A szembentalálkozás miatt géppárokra, rajokra szakadt Me–109-es és Fw–190-eseket sikerült a bombázóktól eltávolítani.
Az 1. FG egy Me–109-es, egy Fw–190-es lelövését 137és egy Me–109-es megrongálását jelentette. Ezt megelőzően egy motorhiba miatt Jugoszlávia felett visszatérésre kényszerült P–38-as egyik kísérője, Prozor közelében két Heinkel He–111 bombázót vett észre, és mindkettőt lelőtte.
A 97. BG lövészei három Me–109-es, egy Fw–190-es lelövését és egy Me–109-es megrongálását jelentették. Hat B–17-es sérült meg légi harcban, négy pedig a légvédelmi tüzérség tüzétől.
A 99. BG-ot Me–109-es és Fw–190-es vadászgépek közelítették meg, közöttük néhány szögletes szárnyvégű Me–109E (bizonyára a börgöndi vadásziskola gépei). Az első vadászrepülőgépek a célpont előtt jelentek meg, és a bombázás után tíz percig maradtak a B–17-esek mellett, addig, amíg a P–38-asok fel nem tűntek. Csak néhány vadászrepülőgép fordult a 99. BG felé, nagy távolságból tüzet nyitottak, majd lőtávolságon kívül maradva kísérték a bombázókat. Az Me–109E vadászok nem támadtak.
A légvédelmi tüzérség tüzétől a 99. BG nyolc B–17-ese sérült meg, a személyzet egy tagja megsebesült.
A 301. BG-ot a Csepel-sziget felett, bombaoldás közben támadták meg Me–109-es és Fw–190-es vadászrepülőgépek. A légi harcban három B–17-es sérült meg (kettő súlyosan, egy könnyebben). A bombázók lövészei két Me–109-es biztos, és kettő valószínű lelövését jelentették. Egy B–17-es elszakadt kötelékétől és nem tért vissza támaszpontjára. A légvédelmi tüzérség lövedékeitől egy B–17-es súlyosan, egy könnyebben sérült meg.
A főirányban támadó 304. Wing B–24-es Liberatorokkal repülő négy köteléke Monor felett fordult Budapest irányába. A bevetésre felszállt 131 db B–24-esből csak 113 érte el a célpontot. A 459. BG egyik gépe Tatárszentgyörgytől délre oldotta bombáit, és már fordult is vissza három működő motorral. A 455. BG egy gépe légcsavar-túlpörgés miatt dobta bombáit Tápiószentmárton közelébe, és déli irányba fordult. Alig vált ki a kötelékből, amikor egy magányos Me–109-es közeledett nyugati irányból. A felső toronylövész és a jobb oldali oldallövész az Me– 109-est megelőzte a tűzmegnyitásban, lövedékeik a vadászgépbe csapódtak, amely ekkor éles fordulóval távozott. Mindkét lövész viszont egy-egy Me–109-es megrongálását könyvelte el magának.
Elsőnek a 455. BG – két magyar Me–210-es kíséretében – érkezett a célpont fölé. A két romboló lőtávolságon kívül, azonos magasságban és irányon repült a bombázókkal.315 A 455. BG bombázói 6200–6500 méter magasságban 11 óra 05 perckor kezdte kioldani bombáit, amelyek kezdve a csepeli repülőtéren a Fantó olajfinomítón, majd a lakott területeken keresztül a Ferencvárosi pályaudvarig mindenhová estek. Úgy tűnt, mintha a 28 Liberator 28 célpontot bombázott volna. Összesen 279 db 500 fontos rombolóbombát vetettek a célra. Egy repülőgép technikai hiba miatt nem tudta bombáit kioldani.316
315 Dr. Stark Elek visszaemlékezésében említette, volt olyan bevetésen Dóczy alezredessel – mint rádióslövész –, amikor az amerikai bombázók mellett repültek és tanulmányozták a bombázók harcrendjét, mérték a sebességét, a megfelelő támadási módszer kidolgozásához.
316 Simpson HRC.: Mission Summary of 455th Bomber Group 3. April. 1944.
A repülőszemélyzetek megfigyelései a bombázások eredményeiről: „Néhány becsapódás a célterületen kívül, a pályaudvar nyugati és déli részén. Bombasorozatok kezdődnek az olajfinomítótól (Fantó – megjegyzés a szerzőktől) nyugatra, a pályaudvar nyugati részének közelében, az olajfinomító területén, ez tart a pályaudvar északi részéig. Bombasorozat a csepeli repülőtértől a csatornáig (a Dunáig – A szerzők). Valószínűleg találat érte a pályaudvartól északra lévő vasúti hidat és a közeli fővonalat (nem érte találat – A szerzők).
Szórványos találatok egy nem azonosított ipari területen a pályaudvartól délre. A pályaudvartól délre kb. 2 mérföldre lakott területre estek bombák.”
A jelentésekből egyértelműen kitűnik, hogy a 455. BG volt a legnehezebb helyzetben, mert nekik kellett felkutatni acélt, ami a hatalmas és ismeretlen város felett, viharos légvédelmi tűzben, laza kötelékben (a bombázások célképe szerint) egyáltalán nem volt egyszerű feladat.
A légvédelmi tüzérségi tűztől egy B–24-es súlyosan, hat könnyebben sérült. Egy bombázótiszt Budapest felett meghalt, egy megfigyelőtiszt súlyosan, egy pilóta és négy lövész könnyebben megsebesült. Visszatéréskor Baja közelében öt kétmotoros német romboló repülőgép eredménytelenül lőtt rakétákat a kötelékre.
A ferencvárosi rendező pályaudvar április 3-i bombázása
 
Bombaoldás időpontja
Bombázók száma
 
Ledobott bombák
 
Vetési magasság /méter/
304. Wing
 
 
szám /db/
súly /font/
típus
 
454.BG
11:05 - 11:10
24 db B-24
240
500
romboló
6700
455.BG
11:05 -
28 db B-24
2791
Egy B-24 egy bombát nem tudott kioldani
500
romboló
6200 - 6500
459. BG
11:06 - 11:10
32 db B-24
12252
Az 1280 db bombából /gépenként 40 db/ 43 db-ot kényszeroldással a célpont előtt dobtak, 12 db-ot nem tudtak kioldani.
100
gyújtó
6600 - 6800
456. BG
11:08 -
29 db B-24
280
500
romboló
5800 - 6400
összesen
 
113 db B-24
2024 db bomba
 
 
 
 
 
Bombaoldás időpontja
Bombázók száma
 
Lrdobott bombák
 
Vetési magasság /méter/
47. Wing
 
 
szám /db/
súly /font/
típus
 
449. BG
11:28 - 11:42
29 db B-24
290
500
romboló
6400 -7300
98. BG
11:32 -
33 db B-24
332
500
romboló
6600 - 7300
 
11:32 - 11:39
30 db B-24
3603
A B-24 10 -12 db 500 fontos bombát vitt magával. A 304. Wing három BG-je 10 - 10 db-ot, a 47. Wing - a 449. BG kivételével - 12 - 12 db-ot.
500
romboló
6400 - 7200
 
11:33 -
35 db B-24
419
500
romboló
6100 - 6700
 
11:40 -
30 db B-24
327
500
romboló
6500 - 6800
összesen
 
157 db B-24
1728 db bomba
 
 
 
mindösszesen
 
270 db B-24
3752 db bomba4
1 font = 0.4536 kg
500 font = 226.8 kg
 
 
 
 
A Ferencvárosi pályaudvar fölé másodiknak érkező 454. BG 24 db B–24-esét erős légvédelmi tüzérségi tűz fogadta. A 6700 méter magasságban 11 óra 05 és 10 perc között kioldott bombák a pályaudvar északi részére, a javítóműhelyekre, a személypályaudvarra és lakott területre hullottak. Összesen 240 db 500 fontos rombolóbomba csapódott be. A megfigyelési jelentések szerint: „20 becsapódás a célterületen. A pályaudvar északi részén, a csatlakozóponton több becsapódás, ebből legalább négy a kelet–nyugati irányú vasútvonalon. Négy további találat a pályaudvar keleti csatlakozóvonalán, egy sorozat a nyugati csatlakozási ponton.
Találatok érték a javítóműhelyeket és az oda vezető vágányokat. A személypályaudvart és környékét több találat érte. Öt becsapódás a kelet–nyugati vonalon 700 méterre K-re a csatlakozási ponttól. 18 becsapódás a pu. középső részén. Becsapódások a K-i részen lévő raktárakon, de bombák robbantak a közelében lévő lakott területen is. Két hosszú, alacsony, nem azonosított épület súlyosan megrongálódott a pályaudvar északkeleti részén.”
A tüzérségi tűztől két B–24-es súlyosan, 17 pedig könnyebben megsérült. Egy bombázótiszt és egy rádiós könnyebben megsebesült.
Harmadik kötelékként a 459. BG 32 db B–24-ese 139érkezett Ferencváros légterébe, hat Me–109-essel a nyomában. A 109-esek egyenként támadták a köteléket, de találatokat nem értek el. A bombázók lövészei egy Me–109-es lelövését, egy másik valószínű lelövését és egy megrongálását jelentették. A 459. BG 6600-6800 méter magasban 11 óra 06 és 10 perc között oldotta ki 1225 db 100 fontos gyújtóbombáját. „Egy gyújtóbomba-sorozat 2 mls (3,2 km)-re délre a pályaudvartól kezdődik és folytatódik a csepeli repülőtér északnyugati részén (sic!), majd a Dunában végződik. (Ez csak fordítva lehet igaz – A szerzők.)

138Az 1944. IV. 3-i budapesti bombázás kárterületei
Gyújtóbomba-sorozatok a pályaudvartól nyugatra 1 mls (1,6 km – szerzők). Pontos szórásképet nem tudtunk megállapítani.” (Kérdés, hogy a többi bomba a célterületre esett-e egyáltalán? – erről nincs szó a vizuális megfigyeléseken alapuló jelentésükben – A szerzők.)
A bombák közül negyvenhármat kényszeroldással vetettek ki, tizenkettőt pedig egyáltalán nem tudtak kioldani. A rombolóbombákon kívül egy-egy B–24-es 40 db 100 fontos gyújtóbombát vitt magával.
A visszatérés útvonalán ismét vadásztámadás érte a köteléket, és 11 óra 17 perckor Paks légterében egy B–24-est lelőttek. A légvédelmi tüzérség tüzétől egy B–24-es megsérült, négy fő megsebesült.
A 456. BG 29 db Liberatora, 280 db 500 fontos rombolóbombával a bombatárban, negyediknek, 11 óra 08 perckor kezdte meg a bombavetést. A megfigyelők jelentései szerint: „Összpontosított vetés a pályaudvar északi részére. Több becsapódás a kelet–nyugati irányú vonalon, a pályaudvar nyugati elágazásánál. A pályatest és a gördülőállomány (vagonok – A szerzők) súlyosan megrongálódtak, ezen a részen a vasútvonal megszakítva. Találatok érték a pu. középső részén lévő épületeket és vasúti berendezéseket. Becsapódások voltak a pályaudvartól északra lévő ipartelepen, itt az épületek súlyosan megrongálódtak. Egy bombasorozat megrongálta a pályaudvar déli részét.”
A légvédelmi tüzérség tüzétől 18 db B–24-es könnyebben megsérült. Hazatérés közben Mostarnál az egyik repülőgépet tüzérségi találat érte, súlyosan megsérült. A gép parancsnoka ugrásra utasította a személyzetet. Hat fő kiugrott. A megfigyelőtiszt súlyos sebesüléssel, magatehetetlenül hevert a fülkében. A fedélzeti mérnök és az orrtorony-géppuskalövész nem hagyta magára a sebesültet, a pilóta elhatározta, hogy addig vezeti a gépet, amíg az lehetséges volt. Stornara közelében, Orta Nova mellett végzett kényszerleszállást, addig vergődött el sérült gépével. A megfigyelőtiszt életét nem tudták megmenteni, a gépben maradt négyfőnyi személyzet a kényszerleszállásnál megsebesült.
A 304. Bomber Wing összesen 113 Liberatora 799 db 500 fontos romboló- és 1225 db 100 fontos gyújtóbombát dobott a célra (összesen 2024 db 522 000 font [236,7 tonna] tömegű).
A második lépcsőben támadó eltévedt 47. Wing kötelékei Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös irányából közeledtek Budapest felé. Több-kevesebb sikerrel oszlopba rendeződtek, így érkeztek húsz perccel az előző kötelék után Ferencváros fölé. A célpontra való rárepülést megkönnyítette, hogy nagy távolságból látták az égő olajfinomító füstoszlopát. Amennyire egyszerűbbé tette a füst a célpontra repülést, annyira nehezítette a célzást, mert a füst a célterület nagy részét eltakarta.
Az egyik motorhibás Liberator Kiskőrös mellett, egy másik Monor közelében a vasútvonalra, a harmadik a célpont előtt oldott ki 12 db 500 fontos bombát, csak így tudott a kötelékben maradni három működő motorral.
Az első – valójában már ötödik – hullámban repülő 449. BG-t 6-8 db Me–109-es, két Fw–190-es, egy Ju–88-as, egy Me–110-es és 15 merev futóművű, nem azonosítható gép közelítette meg, de nem támadták meg a köteléket. A légvédelmi tüzérség kilenc B–24-est megrongált, két fő könnyebben megsérült.
A BG 29 db Liberatora 11 óra 28 és 42 perc között 6400–7300 méter magasból 290 db 500 fontos rombolóbombát vetett a rendező pályaudvarra. „A célpontot füst takarta – jelentették –, a bombák többsége a füst fedte célpontra és a Csepel-sziget északi végére esett nagy szórással.”
Felvetődhet a kérdés, ha nem látták a célpontot, akkor mit bombáztak? Azt a tényt, hogy az egy célpontot bombázó kötelékek negyedik-ötödik hulláma a portól és füsttől már nem látott szinte semmit, az amerikai légierő vezérkara a háború végéig nem vette figyelembe. Rendszeresen előfordult, hogy egy viszonylag nem nagy kiterjedésű célpontot több száz bombázó támadásával sem tudtak megsemmisíteni, mert a később érkező kötelékek nem tudtak célzott bombavetést végezni. Részben ezzel magyarázható a célok környékének, a lakott területeknek a szétbombázása, másrészt a hajózószemélyzet, a kötelékparancsnokok gyakorlatlansága is ezek közé az okok közé tartozott. Ugyanakkor viszont gyakran értek találatok olyan hadifontosságú célpontokat is, amelyek az adott bevetésen nem voltak kijelölve. Így például április 3-án a Ferencvárosi pályaudvarral határos vágóhidat, olajfinomítót, tüzérszertárt stb.
A bombázás eredményét a jelentéseik is tartalmazzák: „10 bomba esett a csepeli repülőtérre. (Ezt a tíz bombát több kötelék jelentette, nem lehet tudni, hogy végül is melyik kötelék dobta le. – A szerzők.) Egyik előttünk lévő kötelék a bombáit a pályaudvartól nyugatra lévő olajfinomítóra és a hídra dobta (az első négy kötelékről, a 304. Wingről van 151szó – A szerzők). Nagy tűz a pályaudvar déli végétől 1 mérföldre (1,6 km).”

140A 2/1. vadászszázad 12 főnyi hajózószemélyzete készültségben Ferihegyen, háttérben Csáky-liget házai, 1944. március vége (MSz.)

A 2/1. vadászszázad V8 + 10-es, parancsnoki Me–109G6 vadászrepülőgépe készültségben, Ferihegyen, 1944 áprilisában. Scholtz Miklós százados a repülőgépben, Bencze Sándor főszerelő szakaszvezető a kabinnál. Hátul az RKI Me–210-es rombolói (Faludi Károly gyűjteményéből)

141Riadó felszállás, 2/1. vadászszázad, Ferihegy, 1944. április elején. A repülőgépbe szálló pilótát a szerelő segíti, hátul a vasút mögött Csáky-liget házai (MF)

Rádiós gépkocsi Ferihegyen, 1944. április eleje (MF)

142B–17 Flying Fortress kötelék zárt harcrendben

Az RKI Me–210 típusú repülőgépei készültségben, rajkötelékben Ferihegyen, 1944. április, elöl a ZO + 58, hátul a ZO + 53 (Újváry László gyűjteményéből, Kecskemét)

143A 2. BG. B–17G típusú repülőgépe és P–38 Lightning vadászgépek közvetlen biztosításban

A mohácsi uszályokat 1944. április 12-én éjjel elsüllyesztő, angol Liberator személyzete: Balról jobbra, álló sor: Don Bygrave – navigátor; Harry Lewis – első pilóta; W. J. Allingham – hátsó lövész; R. C. Griffin – felső toronylövész. Alsó sor: Herb Melton – másodpilóta, Mike Fedorchuck – orrlövész; Tony Anselmo – rádiós (Harry Lewis gyűjteményéből)

1441944. április 3. déli tizenkét óra; égő Shell olajtartályok, jobbra a Ferencvárosi pályaudvar (NTF). A kép eredetije a „The Sphere” 1944. április 29. számában jelent meg.

1451944. április 3. déli tizenkét óra; Budapest felett repülő B–24-es kötelék. Az égő objektumok a Határ úttól délre, a Soroksári út mentén vannak, a B–24-es az Állat-egészségügyi telep felett repül nyugat felé. (L. K.) A kép eredetije USAAF, „The Sphere” 1944. április 29. számában jelent meg

146A 461. BG. B–24 repülőgépei bevetésen – ahogyan egy Liberator pilótája látja a köteléket

Az 1944. április 4-én hajnali 04 órakor Vonyarcvashegynél a Balatonra kényszerleszállt LN–858 sz. Wellington bombázógép (NTF)

147Az LN–858 jelű, Wellington típusú repülőgép a Keszthelyi-öbölben. Helyszínelési felvételek, 1944. V. 5. vagy 6-án (KV)

A repülőgép roncsa a háború alatt sok érdeklődőt vonzott. 1946-ban kiemelték és beolvasztották

148Az LN–858 jelű, Wellington típusú repülőgép a Keszthelyi-öbölben. Helyszínelési felvételek, 1944. V. 5. vagy 6-án (KV)

149A 31.FG. P–51D típusú repülőgépei bevetésre indulnak Olaszország felett, 1944 nyara

A 31.FG. a 325.FG és 332.FG egy-egy P–51D Mustang vadászgépe jugoszláv terület felett, 1944 nyarán (Victory)

150A 15. AAF felderítőfelvétele 7620 m magasból, 1944. április 12-én tíz órakor az április 3-án bombázott Ferencvárosi pályaudvar északi részének sérüléseiről (MSz.)
A hatodik (második lépcső, második… és így tovább) hullámban támadó 98. BG-ot 15 db Me–109-es és Fw–190-esből álló kötelék és egy Me–110-es támadta meg Ferencváros fölött, a kötelék mellett két magyar Me–210-es repült. „A légvédelmi tüzérségnek mérték az adatokat” – vélte a Group parancsnoka. A légvédelmi tüzérség nem okozott a kötelék gépeinek sérülést. A BG 33 db B–24-ese 6600-7300 méter magasságból 11 óra 32 perctől 332 db 500 fontos rombolóbombát oldott ki. „A találatok megfigyelését – jelentik – a füst akadályozta. Találatok érték a pályaudvar keleti részét, de számos bomba esett a célpont közelében lévő délkeleti városrészre. Bombák estek a repülőtérre.” (A találatok jelentős részét több esetben sem sikerült pontosan meghatároznunk, mivel rejtjelzett térképek koordinátái alapján adták és a kódok kulcsait nem ismerjük – A szerzők.)
A hetedik hullámban közeledő 451. BG-ot Monor és Budapest között 12 db Fw–190-es, három Me–109-es és két Me–110-es támadta, de a bombázókban nem okoztak károkat. A bombázók a támadók közül két Me–109-es és egy Fw–190-es lelövését jelentették. A légvédelmi tüzérség tüzétől tíz B–24-es könnyebben megsérült. A 30 Liberator 6100–6700 méteren repülve 11 óra 32 és 39 perc között oldotta ki 360 db 500 fontos rombolóbombáját.
„Közvetlen találat a pályaudvar déli részén – jelentik a megfigyelők – és a hídig tartó szakaszon. Két közvetlen találat a K-i szárnyvonalon, a főútvonalon és a hídon.
Épületek rongálódtak meg a pataknál. (Feltehetően a Soroksári-Duna-ágról van szó – A szerzők.)
Három találat érte az olajfinomítót. A bombák zöme a pályaudvar déli részére esett.”
A nyolcadik hullámban támadó 450. BG 35 db B–24-esét érte a legerősebb vadásztámadás. Fél órával a célpont előtt 15–20 db Me–109-es jelent meg a kötelék mögött, rövidesen Fw–190-esek zárkóztak a 109-esek mellé. Két Ju–88-as a vadászok felett követte a köteléket. 11 óra 10 perckor öt Fw–190-es kezdte a támadást, hátulról közelítettek és gépágyúsorozatokat lőttek a bombázókra, majd zuhanással leváltak. A többi gép Budapest légterében kezdte a támadást. Az első támadás után a vadászrepülőgépek köteléke felbomlott, egyesével, párosával folytatták a támadásokat. A Ju–88-asok száma közben négyre növekedett, és megjelent egy Me–210-es is. A fekete színű Ju–88-asok – a 450. BG személyzetének jelentése szerint – rakétákat lőttek a kötelékre, de nem találtak el egyet sem. A légi harc folyamán egy B–24-es könnyebben sérült. A bombázók lövészei három Fw–190, két Ju–88 lelövését, továbbá egy Me–109-es és egy Me–210-es megrongálását jelentették. A légvédelmi tüzérség tüzétől tizenöt B–24-es könnyebben megsérült. A tüzérségi lövedékek repeszeitől egy pilóta és bombázótiszt súlyosan, további két fő könnyebben megsebesült. A cél fölé érve 11 óra 33 perckor kezdték meg 6100–6700 méterről a 419 db 500 fontos rombolóbomba kioldását. A jelentések szerint: „A pályaudvar 6/10 részét füst fedte, csak az északkeleti rész látható. 90 bomba esett a pályaudvar középső, 10 a déli részére. Nagy tűz a közeli gyár területén. Találat ért egy laktanyát a céltól keletre és egy raktárszerű épületet.”
A kilencedik hullámban repülő 376. BG 30 B–24-esét 8-10 Me–109-es, Me–110-es és Ju–88-as vadászgép követte. Néhányszor ráfordultak a kötelékre, de elkanyarodtak, mielőtt lőtávolságba értek volna. Rövidesen megjelent egy magányos Ju–88-as, a kötelék előtt körözött, majd 11 óra 50 perckor rárontott a bombázókra: jobbról kezdte a támadást, átrepült a kötelék alatt, és balról támadott. Ez ismétlődött 15 percen keresztül. Egyetlen találatot sem ért el a bombázókon, de a legénység elismerését kivívta: „Ilyen lelkes vadászt hosszú idő óta nem láttunk” – méltatták a Ju–88-as igyekezetét az amerikai repülők. A légvédelmi tüzérség tüzétől a 376. BG huszonhárom bombázója könnyebben megsérült, és egy faroklövész megsebesült. A kötelék 6500-6800 méter magasból 11 óra 40 perctől oldotta 327 db 500 fontos rombolóbombáját. A bombázás során roppant nehéz helyzetben voltak. „A célpontot a sűrű füst miatt – jelentették – csak részben láttuk. 12 bombatalálat a vágányokon. 9 találat a vasútvonalon. A híd felé vezető pályatestet egy bomba megszakította. 3 bomba esett az olajfinomítótól délre. Több bomba lakott területre esett. 10 bomba csapódott a csepeli repülőtér délnyugati részére, ott néhány kisebb épület megrongálódott.”
A Ferencvárosi rendező pályaudvart és környékét hatalmas füst borította, és csak néhány tűzfészek fénye ütött át a szürkeségen. A 376. BG utolsó gépe is elhagyta légterét. Véget ért a bombázás.
A 47. Wing 157 Liberatora 1728 db rombolóbombát vetett budapesti célpontjaira. A fővárost összesen 270 db B–24-es bombázta és 3752 db romboló- és gyújtóbomba csapódott 11 óra 05 perc és 11 óra 40 perc között a célokra. A Dunai Repülőgépgyárat támadó 5. Bomber Wing négy BG-jéről sajnos ilyen részletes adatok nem állnak rendelkezésre, a kijelölt 122 gépből 112 szabadult meg a bombaterhétől Budapest felett.
A 82. Fighter Group 38 Lightningje a Dunai Repülőgépgyárat támadó B–17-es kötelékek bal oldalát biztosította, amikor támadás érte a bombázókat. A 97. vadászszázad 18 gépét Litton alezredes, a Group parancsnoka vezette, tőle balra a 95. század 11 vadászgépe repült Phillips őrnagy vezetésével, felettük a 96. század 9 gépével Isaacson százados biztosított. Huszonötre becsülték a bombázókhoz 152közeledő ellenséges vadászrepülőgépek számát, de a rendezetlen köteléken jól látszott, hogy későn riasztott vadászgépek, amelyek meghatározhatatlan harcrendben akarnak a bombázókra támadni. Honnan tudhatta volna Litton alezredes meg a többi amerikai vadászrepülő, hogy ezek a vadászgépek különböző repülőterekről szálltak fel egyesével, géppárban vagy rajkötelékben, nem számítva arra, hogy bombázók és vadászgépek ilyen hatalmas tömegével kell megküzdeniük, hogy nekik most a fővárost kellene megvédeniük a légitámadástól. A magyar vadászrepülők a szovjet arcvonalon csak alegységkötelékekkel kerültek szembe, így semmi tapasztalatuk nem volt a nagyobb kötelékek elleni légi harcban, a rajok parancsnokai ilyen helyzetben nem gyakorolták a harcvezetést. A földi irányító központból még egy idegesítő hang szüntelenül ismételte: Tá-mad-ják meg! Tá-mad-ják meg! Ez volt az irányítás, a harcvezetés, ez volt minden… amit kaptak.
A magyar honi vadászpilóták kiképzését és harcszerű körülmények közötti gyakoroltatását a nagy tűzerővel rendelkező amerikai kötelékek ellen 1944. április 3-ig központilag nem szervezték meg. Ezért a felelősség egyértelműen a Légierők Parancsnokságát terheli, mert az 1943. évi német tapasztalatok alapján erre lett volna mód és idő. A magyar légierőnél csak a 2/1. vadászszázadnál kezdtek gyakorolni saját elhatározásra légiharcot az amerikaiak ellen, de ez az RKI erőfeszítéseivel együtt sem volt elegendő. A repülőgépeket vezető magyar pilóták minderről nem tehettek.
A 82. FG pilótái néhány vadászgépen és rombolón jól látták a magyár felségjelzést, a fehér keresztet a törzsön és a szárnyakon. Ezeket a repülőgépeket olasz nemzetiségűnek azonosították, és nemcsak ezen a bevetésen, a későbbiekben is. Ezért került a jelentésbe: „…a célpont közelében hét Re–2001-es és Macchi MC–202-es vadászgépet láttunk olasz felségjelzéssel, 10–12 Me–109-est nem azonosított jelzéssel, egy Me–110-es, kettő Me–210-es és egy Me–410-es rombolót német jelzéssel.” Az amerikaiak nagy csalódására a bevetés előtti eligazításon beígért Dewoitine D. 520 francia eredetű vadászgépekből egyetlenegyet sem láttak. Az eligazítás során olyan adatokat kaptak a felderítőszolgálattól, hogy a magyar légierő nagyszámú Dewoitine D. 520 vadászgéppel védi Budapestet. Megjegyzendő, hogy a háború végéig sem „derítette fel” teljes egészében az amerikai felderítőszolgálat, hogy milyen felségjelzés látható a magyar katonai repülőgépeken.
Ford százados egy Me–210-est pillantott meg, amint az egyedül fordult a bombázókra. Ekkor raját támadásra vezette, kilőtte az Me–210-es egyik motorját és a rádióslövészt, majd a földig üldözte a gépet, és addig követte, amíg az a földön meg nem semmisült.
Az Me–210-est Nagy Kornél főhadnagy, a tököli RÁB berepülőpilótája vezette, rádióslövésze Kuthy István őrmester volt. Nagy Kornél így emlékezett azokra a percekre: „…Népes vadászkötelék gyűrűjébe kerültem. Ahová csak néztem, mindenfelé kéttörzsű P–38-asokat láttam. Ebben a válságos pillanatban Kuthy Pista szólt, hogy géppuskái nem működnek. Válaszolni már nem tudtam, mert az egyik Lightning jobbról támadott ránk. Igyekeztem szembefordulni vele, de a fordulónak még a felét sem tettem meg, amikor jobb karomon ütést éreztem, és a jobb oldali motorba is lövedékek csapódtak… Gépemet hátára fordítva, függőleges zuhanásba mentem át, a zuhanósebességem csökkentésére a fékszárnyakat akartam kiengedni, de nem működtek, a hidraulikus berendezést is átlőtték…
Megsebesült jobb kezemet bal kezemmel segítettem, s így húztam a botkormányt, egészen a talajszintig mentem le. Zuhanásomban több Lightning követett, és ahogyan elkezdtem vízszintesen repülni, azonnal »kezelésbe« vettek. A sorozat egyik lövedéke az előttem lévő páncélüvegbe csapódott, ami nyomban szétrobbant, s a repeszek egyike a bal szemembe hatolt. Ugyanekkor éreztem a bal karomon is ütést…
Tudtam, hogy hátrafelé teljesen védtelen vagyok. Géppuskáink nem működtek… Már a talaj közelében voltam, fasorokat és házakat ugráltam át… Gyors mozdulattal leállítottam a motort, és áramtalanítottam az egész gépet, közben egy fasoron átemelkedve egy friss szántásban értünk földet simán, és itt ismét ránk szabadult a pokol: a minket követő Lightningek »iskolalövészetet« végeztek gépemre. Eltűnt már felettem minden. Alumínium- és plexiüveg-törmelékbe voltam betemetve… Ismét csend lett, felettem gyűrűben keringtek a Lightningek és emelkedtek.
Kioldottam magam. Kiléptem a szárnyra. Könnyen ment, hiszen nem volt már kabin sem. Hátraléptem a rádiós-lövész üléséhez… Kuthy Pistán már nem lehetett segíteni. Én fél szememre vak maradtam.”317
317 Nagy Kornél (USA) Aki szárnyakat követel magának. Clevelandi Magyar Múzeum évkönyve. 1978. Részletek a cikkből.
Lette hadnagy – Ford százados kísérője – a Me–210-es üldözése közben elmaradt rajától. Földközelben repült, amikor feltűnt előtte egy Me–110-es, a néhány méter magasságban láthatóan biztonságban érezte magát. A P–38-as a földhöz simulva közelítette a rombolót, egy hosszú sorozatot lőtt rá. Az Me–110-es oldalára fordulva lezuhant.
Miután a Lightningek a bombázókra támadó vadászokat és rombolókat a földközelbe üldözték, földi célpontokat kerestek. Négy vasúti szerelvényt fedeztek fel a fővárostól délnyugatra, a nyílt pályán. Három mozdonyt kilőttek, egyet megrongáltak.
A 82. FG napi eseményeinek feljegyzésére kötelezett tiszt a napi jelentésben – túlzott optimizmussal – 153kiemelte, hogy az egyik alacsonyan repülő Lightning felé lelkesen integettek a mezőn dolgozók.
A 82. FG pilótái közül Leeman hadnagy egy Me–109-es, Dolezar hadnagy egy Me–210-es, Ford százados egy Me–410-es (Me–210) és Lette hadnagy egy Me–110-es lelövését, Cooksey százados egy Me–109-es megrongálását jelentette.
A 14. FG első százada, miután hiába várta a Liberatorokat, a visszatérő B–17-esek egyik kötelékéhez csatlakozott. Néhány perccel később a második század is a B–17-esek után indult, és utolérte azt a köteléket, amelyet – jelentésük szerint – húsz Me–109-es, öt Me–210-es és két-három Fw–190-es támadott. Lendületes rácsapással távozásra kényszerítették ezeket a repülőgépeket, és egy, a kötelékétől lemaradt B–17-est támadó magányos Me–210-est lelőttek.
Az egyedül maradt harmadik század 8500 méter magasságban körözött a 304. Wing érkezéséig, amelynek egyik kötelékét 12 egymotoros vadászgép – valószínűleg Me–109-es – támadta. Ezek közül hármat megrongáltak.
Ferihegyen a magyar 2/1. vadászrepülő-század 10 óra előtt kapta a felszállási parancsot. 10 órakor 12 db Me–109-es emelkedett a levegőbe Irányi Pál főhadnagy, elsőtiszt vezetésével. 5000 méter magasságban köröztek Csepel-sziget északi része felett, és rövidesen leszállási parancsot kaptak. 10 óra 35 perckor értek földet, akkor, amikor a Dunai Repülőgépgyárra és repülőtérre már hullottak a bombák. A motorokat le sem állították, amikor ismét bevetési parancsot kapott a század. A 12 vadászgép 10 óra 40 perckor üzemanyag-utántöltés nélkül ismét a levegőbe emelkedett.318
318 Faludi, Charles K.: Repülőleírás. 1944. április 3-ai bejegyzés és visszaemlékezés a bevetésre.
Irányi Pál is részese volt az eseményeknek: „A második felszállás után déli irányú repülésre kaptam parancsot. Scholtz százados, a század parancsnoka nem volt a repülőtéren, így én vezettem a századot. Közel a Duna vonalát követve repültünk déli irányba. Hirtelen megjelent előttünk egy fekete ponttömeg, magam sem akartam hinni, meglepett ez a nagy kötelék, de nemcsak engem, mert mindenki elkezdett kiabálni a rádióba: Itt vannak előttünk! Szembejönnek velünk! Tehát ott voltak előttünk, szembetalálkoztunk. Ők négy-ötszáz méterrel magasabban voltak, mint mi. Parancsot adtam a támadásra, ebből a helyzetből; alulról és szemből. Hirtelen emelkedésbe vittem a századot és már lőttük is a bombázókat, a kötelék első gépeit. Ezzel az emelkedéssel szépen belehúztunk – persze szemből – a kötelék közepébe, és most kezdődött a baj. Az ágaskodó 109-eseink elvesztették sebességüket, és a 12 gép ott függött a kötelék közepén sebesség nélkül, tehetetlenül. A négymotorosok méterekre suhantak el mellettünk, mindenfelől torkolattüzeket és nyomjelzős lövedékeket láttam. És mégsem lőttek le közülünk senkit, még csak találatot sem értek el az amerikaiak. De ezután következett a második baj. A század széthullott, géppárokra, egyes gépekre szakadt, és megjelentek a Lightningek is. Na, ekkor tört ki az igazi zűrzavar. Mindenki ordított a rádióba: Segítsetek, négyen vannak rajtam! Nekem segítsetek, rajtam nyolcan vannak! Kiabált mindenki, szegény. Nem akarták elhinni, ha rajta nyolc Lightning van, akkor még négyszer vagy ötször nyolc van, akik valóban a többiek mögött ülnek. Valahogyan hazakerültünk.”319
319 Irányi Pál (NSZK) visszaemlékezése. 1979.
Nagy József így emlékszik: „Találkoztunk egy csoport Lightninggel, azt hittük, német kéttörzsű felderítők. Amikor megláttak bennünket, dobták a póttartályaikat. Megbotránkozva néztük, azt hittük, hogy a németek bombáznak. Kerülgettük egymást, sem ők nem lőttek, sem mi. Óriási hangzavar volt a rádióban, valaki azt kiabálta: a kéttörzsűek nem németek, hanem amerikaiak! Közben a Lightningek megunták a fordulózgatást, és otthagytak bennünket. Hárman maradtunk együtt, és egy bombázóköteléket támadtunk eredmény nélkül. Csak arra emlékszem, hogy villogtak a géppuskáim, a gépágyú dobogása rázta a gépet, hogy szembe millió piros pontocska rohant felém. Kiváltam a támadásból, kerestem a többieket, de egyedül voltam. Zuhanással földközelbe ereszkedtem, és Ferihegyen le szálltam.”320
320 Nagy József (Tatabánya) visszaemlékezése. 1981.
Kasza Imre sem volt szerencsésebb: „A bombázók támadása után egyedül maradtam. Megláttam két kéttörzsű gépet, német Fw–189-es felderítőnek hittem, és melléjük zárkóztam. Egyik pilóta rám nézett, néhány másodpercig nézegettük egymást, majd a két Lightning – mert nem Fw felderítők voltak – kivágódott mellőlem és támadásba mentek át. Közben megláttam a fehér csillagokat, az amerikai repülők felségjelzését. Beültek mögém, lövedékeik a gépem mellett suhantak el. A háztetők magasságában értem Kispest fölé, ott leváltak rólam, és én verejtékező homlokkal leszálltam Ferihegyen.”321
321 Kasza Imre (Debrecen) visszaemlékezése. 1982.
Faludi Károly az első légi harc hatásait így élte át: „Az első légi harcomra nem emlékszem, a nevemet sem tudtam volna megmondani, főleg, amikor rám csimpaszkodtak a Lightningek. Ráragadtam a vezetőmre – amíg volt vezetőm, mert ő is eltűnt, vagy elvesztettem. Azután le a földig, és ott lopakodtam hazáig”322
322 Faludi, Charles K. (USA) visszaemlékezése. 1983.
A szolnoki repülőtérről a 2/1. vadászszázad négy Héja gépe indult bevetésre: Hollósi Ferenc főhadnagy, Partos András hadnagy, Szecsei Gábor hadnagy és Nemeslaki Zoltán őrmester.
A négy magyar vadászgép Nagykőrös közelében kezdte egy Liberator kötelék támadását. Szecsei hadnagy géppuskái a második támadásnál műszaki hiba miatt már nem működtek. Hollóssi főhadnagy és Nemeslaki őrmester a légi harcban sérült gépeikkel kényszerleszállást végeztek, Partos hadnagy ejtőernyővel hagyta el zuhanó repülőgépét.”323
323 Szecsei Gábor (Budapest) visszaemlékezése. 1979.
154Az amerikai bomtatámadást követően, április 3-ról 4-re virradó éjszaka a brit 205. Bomber Group kötelékei is megkezdték Magyarország bombázását. Az éj folyamán 79 db Wellington és nyolc B–24D Liberator kereste – több-kevesebb sikerrel – célpontját, a csepeli Weiss Manfréd ipartelepet. Budapest légterében a légvédelem fényszóróinak sugárkévéi kutatták az eget, s ha egy fénysugár befogott egy bombázót, hamarosan újabbak tapadtak rá, elvakították a pilótát, a bombázótisztet, és a „hálóba” került bombázó körül sűrűn robbantak a tüzérségi lövedékek. A célpont felé közeledő, vagy az onnan kirepülő bombázókat német éjszakai vadászok támadták meg.
A 37. századból H. Bale őrnagy Wellingtonja Dunapentele (Dunaújváros) közelében zuhant le.324 Ugyanebből a századból nem tért vissza Davie százados Wellingtonja sem. A 104. századból Green százados gépe tűnt el. A 150. század egyik Wellingtonja Budapest felett megsérült, a gép pilótája az ausztráliai Gordon Pemberton őrmester megsebesült. A sérült bombázó magasságát veszítve délnyugati irányba repült, és a Keszthelyi-öbölben, Vonyarcvashegy közelében a Balatonra végzett kényszerleszállást. A vízre érés után Pemberton őrmester meghalt, a gép legénységének többi tagja fogságba esett. A 40. századba tartozó Redden őrmesternek nagyobb szerencséje volt. Budapest felett megsérült Wellingtonjával „saját” területen, Termoli közelében végzett kényszerleszállást, a gép személyzete megmenekült.
324 Fekete Imre (Svédország) közlése. 1977.
A gépszemélyzetek jelentése szerint Budapest térségében Ju–88-as és Fw–190-es éjszakai vadászok támadták a bombázókat. A 37. századból Stanton főhadnagy Wellingtonjának lövészei egy Fw–190-es lelövését jelentették.325
325 Bihary Mihály (Prága) és Vajda Ferenc-Antal (Belgium) közlése.
Az MTI útján kiadott jelentés az április 3-ai bombázásról, amelyik már a légi harcokat is említi, így szólt: „Április 3-án a déli órákban kb. 180 négymotoros amerikai gép repült be erős vadászkísérettel. Német és magyar vadászok szembeszálltak velük, és a sűrű hullámokban egymást követő gépekből 14 négymotoros bombázót lelőttek.
Április 3-ról 4-re virradó éjjel, éjfél körül, bombázók több hullámban támadták Budapestet.”
Az április 12-i minisztertanácsi ülésen Jaross Andor belügyminiszter bejelentette, hogy az április 3-ai nappali és éjszakai légitámadásnak 1073 halálos áldozata és 526 sebesültje volt.326
326 Új Magyarság 1944. április 13.
A légi harcokban elért magyar légi győzelem igazolása április 3-ra:
Hemmert László hdgy. és Beregszászi Sándor szkv. 2/1. v.szd.: B–24; Kajdacs É.;327
327 HL. M. kir. 101. honvéd vadászrepülő-ezred iratai. Tiszti és bizalmas parancsok. Légierők Bizalmas Parancsa. 63. sz. Parancs. 1944. szeptember 24. Légi győzelmek igazolása.
A német vadászrepülő-kötelékek harcait nem tudtuk nyomon követni, mert iratanyagukat eddig nem sikerült felkutatni. A Freiburgban tárolt központi levéltárban nem szerepelnek az eddig feltárt Wehrmacht-, illetve Luftwaffe-iratok között. Így csak néhányjelentés segít az események felidézésében.
A német 27. vadászrepülő-ezred – a JG–27. – jelentése szerint az április 3-ai bevetésen három amerikai bombázót és két vadászgépet lelőttek, további két bombázót megrongáltak. A JG–27-nek személyi vesztesége nem volt, gépveszteségről nincs adat.328
328 Ring. H.–Girbig. W.: I. m. 294. old.
A 15. AAF technikai szolgálatának jelentése szerint, a 15. AAF vesztesége hadműveleti területen 1944. április 3-án.329
329 Lásd a 243. sz. jegyzet.
Alakulat
Típus
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
A veszteség valós vagy feltételezett helye
2. BG
B–17G
42 31456
Jugoszlávia
97. BG
B–17F
42 30381
Magyarország
97. BG
B–17F
42 30436
Magyarország
301. BG
B–17G
42 39986
Magyarország
459. BG
B–24H
42 52322
Paks, 11 ó. 17 p. (Kajdacs észak)
456. BG
B-24H
 
 
304. BG
B-24H
 
)
 
Magyarország felett tehát az 1944. április 3-án, a délelőtti nappali támadás során legalább öt amerikai bombázógépet lőttek le a magyar–német erők.

155A 450. BG harcrendje és a köteléket ért vadásztámadások
(1944. április 3. 11.10-től)
1. Kétmotoros vadász támadta jobbról, felülről.
2. Négy Me–109-es támadta hátulról, majd 10 és 2 óra irányából.
3. Me–109 és Fw–190 gépek párhuzamosan repültek, nem támadtak.
4. Három Me–210 támadta, 9, 10 és 6 óra irányból.
5. Fw–190-esek támadták minden irányból.
6. Nyolc Me–109-es támadta minden irányból. Két Fw–190 támadta a célpont felett (Ferencváros) felülről.
7. Öt Me–109 alulról, 3 óra irányából, két Fw–190 felülről, 10 óra irányból támadta a célpont felett.
8. 11 db Me–109 és Fw–190 támadta 9 óra irányból átrepülve az egész köteléken, majd zuhanással leváltak. Négy Ju–88-as repült a kötelék mögött nagyobb magasságban, 5 és 7 óra irányból támadtak.
9. Három Me–109 repült párhuzamosan a kötelékkel kb. 1200 méter oldaltávolsággal, majd 3 óra irányából támadtak.
10. Egy Ju–88-as támadta 6 óra irányából. 600 méter távolságból nyitott tüzet.
11. Me–109-esek háromszor elhúztak mellette.
12. Öt Fw–190 támadta, a támadásból való kiválás zuhanással történt.
13. Hét Fw–190 egyszerre több irányból támadta, de csak egyszer.
14. Két Fw–190 támadta. Két Me–109 támadta 6 óra irányából.
15. Egy Ju–88 támadta 6 óra irányából azonos magasságból. A Ju–88-as igazoltan megsemmisítve.
156A 15. légi hadsereg bombázóinak vadászbiztosítása 1944. április 3-án*
* A táblázat a vadászalakulatok bevetési jelentéseiből készült.
 
Felszállt
Vissza-
fordult
Igazolt bevetés
Vesz-
teség
Támaszpontjára visszatért
Légi győzelem
Jelentett eredmények
db
típus
valószínű légi győzelem
megrongáltak
1. FG
37
P–38
6
31
0
31
1 db Me–109
0
1 db Me–109
 
 
 
 
 
 
 
1 db Fw–190
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2 db He-111**
** A 2 db He-111-est Jugoszlávia felett, Preson közelében lőtték le.
 
 
14. FG
41
P–38
11
30
0
30
1 db Me–210
0
3 db Me–109
82. FG
45
P–38
7
38
0
38
1 db Me–109
0
1 db Me–109
 
 
 
 
 
 
 
1 db Me–110
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1 db Me–210
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1 db Me–410***
*** A Me–210-es és a Me–410-es közötti különbség a levegőben nem állapítható meg.
 
 
325. FG
48
P–47
10
38
0
38
0
0
0
Összesen 171 db
34 db
137 db
0
137 db
9 db
0
5 db
 

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages