1944. április 13., csütörtök

Full text search

1944. április 13., csütörtök
A szövetséges légierők parancsnoksága április 13-ra az amerikai 8., 15. hadászati és a 9. harcászati légi hadseregek és a RAF kötelékei együttes csapását tervezték nyugat- és délkelet-európai célpontok ellen. A hadműveletek célja a hadászati bombatámadások negyedik ütemének megfelelően a német- és magyarországi repülőgép-, mindenekelőtt vadászrepülőgép-, a golyóscsapágygyártás, továbbá a repülőterek, a közlekedési útvonalak, a kőolajipar rombolása, szétzúzása volt.
Nagy-Britanniából a 8. AAF 153 db bombázója a schweinfurti golyóscsapágygyárat, 230 az augsburgi Messerschmitt repülőgépgyárat, további 183 pedig Oberpaffenhofen, Lechfeld és Lauften am Neckar területén a repülőtereket és a közlekedési célpontokat bombázta.
A 9. AAF harcászati kötelékei – 121 db B–26 Marauder, 37 db A–20 Boston és 48 db P–47 Thunderbolt – a pályaudvarokat, part menti ütegeket és a V-fegyverek készülő indítóállásait támadták francia és holland területen.
A 15. AAF a hadművelet részeként 535 bombázót – eddigi legnagyobb köteléket – vetett be magyarországi repülőterek, ipari létesítmények a budapesti, győri repülőgépgyárak és a brodi vasúti pályaudvar rombolására.366
366 Carter–Mueller: I. m. 315–316.
A 8. AAF 31 db B–17-es és 6 db B–24-es bombázója nem tért vissza a bevetésből, ezek közül kilenc B–17-es Svájcba menekült a német légvédelem elől. Egy B–17-est a svájci vadászok Svájc felett lelőttek, három B–24-es sértetlenül szállt le Svájcban. A 8. AAF további két P–47-est, két P–51-est és egy P–38-ast veszített.
A 9. AAF veszteséglistájára egy B–26-os, két P–51-es, a 15. légi hadseregére pedig 18 repülőgép került. Ha ezekhez hozzászámítjuk a 12. AAF aznapi veszteségét – egy P–39 Airacobrát Korzikán – az amerikai légierő ezen a napon – az európai hadszíntéren – 64 repülőgéppel fogyatkozott.367
367 Lásd a 225. és a 243. sz. jegyzetek.
A 15. légi hadsereg április 13-ra kiadott bevetési parancsa „A” változatában pontosan meghatározta a feladatokat: „– az 5. Wing – öt B–17-es Group 12 óra 00 perckor rombolja szét a GYŐRI WAGGON ÉS GÉPGYÁR üzemi épületeit, a repülőteret, repülőtéri létesítményeket és az ott lévő repülőgépeket. Egy B–17-es Group bombázza BROD rendező pályaudvarát (a támadás időpontja nincs meghatározva).368
368 Az 1944. április 13-ai amerikai légi tevékenység leírásához felhasznált okmányok.
Simpson HRC.: Headquarters 304. Wing Operation Order 13. April. 1944.; Narrative Mission Report 13. April 1944.; 1., 14., 82., 31., 52., 325. Fighter Groups.; 2., 97., 99., 301., 463., 483., 98., 376., 449., 450. Bomber Groups.; Squadron History of 95., 96., 97. Fighter Squadrons for April for 1944.; Mediterranean Allied Photo Reconnaissance Wing Interpretation Report No. D. 144., 15. April 1944.; History of Fifth Wing for April 1944.
– a 47. Wing – négy B–24-es Group – 12 óra 52 perckor rombolja szét »BUDAPEST/VECSÉS« (Ferihegy – A szerzők megjegyzése) repülőteret, repülőtéri létesítményeket és az ott lévő repülőgépeket;
– a 304. Wing – négy B–24-es Group – 12 óra 52 perckor rombolja szét »BUDAPEST/TÖKÖL« repülőteret, repülőtéri létesítményeket és az ott lévő repülőgépeket;
– a 49. és az 55. Wingek összevont kötelékei 13 óra 02 perckor rombolják le a »SZIGETSZENTMIKLÓS«-i (Horthy-liget, Dunai Repülőgépgyár – A szerzők megjegyzése) repülőgépgyárat.
A 306. Fighter Wing: egy P–47-es Group 10 óra 45 perckor csatlakozzon az 5. Winghez, biztosítsa a bombázók előnyomulási útvonalát és a célpont légterét,
– egy P–38-as Group 11 óra 41 perckor csatlakozzon az 5. Winghez, a Balaton keleti végén, biztosítsa a bombázókat a célpontra repülésnél, a célpont légterében és a visszavonulás útvonalán,
– egy P–38-as Group 11 óra 53 perckor csatlakozzon az 5. Winghez, a célpontra repülés kezdőpontja közelében biztosítsa a bombázókat a célpont légterében és a visszavonulás útvonalán,
– egy P–38-as Group 12 óra 37 perckor csatlakozzon a »BUDAPEST«-et támadó Liberatorokhoz a célpontra repülés kezdőpontja közelében, biztosítsa a célpont légterét és a visszavonulás útvonalát.”
A harcparancsból kitűnik, hogy Budapest térségében nem számítottak az amerikaiak nagyobb magyar és német vadászkötelékek támadására. Feltételezték, hogy a Győrt támadó kötelékek ellen a magyarok és a németek minden vadászgépüket bevetik, így a 45 perccel később Budapesthez érkező 173bombázók ellen az ekkor már üzemanyag- és lőszerhiányban szenvedő vadászrepülőgépek ártalmatlanok lesznek, ha pedig időközben leszállnak, pontosan akkor vételeznek üzemanyagot és lőszert, amikor bombázni kezdik bázisaikat, a Ferihegyi és Tököli repülőtereket. Az eredeti vadászbiztosítási tervet a bevetés kezdete előtt azonban mégis úgy módosították, hogy két P–38-as Group oltalmazza az 5. Winget, egy P–47-es és egy P–38-as Group pedig a Budapest környéki célpontokat támadó Liberatorokat.
A hadműveletet – a szokásos kisebb eltérésektől eltekintve – az elgondolásnak megfelelően hajtották végre. A dél-olaszországi repülőterekről a reggeli órákban 759 amerikai repülőgép emelkedett a levegőbe: 567 bombázó és 228 kísérővadász.
Az 5. Wing 177 db B–17-es bombázója a győri ipartelep és repülőtér ellen indult. Tizenegy B–17-es műszaki hiba miatt útközben visszafordult, három a célpont előtt oldotta bombáit, 163 repülőgép 11 óra 47 perctől – 13 perccel korábban a tervezett időpontnál – bombázta a győri ipartelepet és a repülőteret. Összesen 349,9 tonna bombát dobtak a győri célpontokra és környékére. További 34 db B–17-es a brodi rendező pályaudvart bombázta, négy a bombázás előtt műszaki hiba miatt visszafordult.
A 47. Wing 127 db B–24-es gépe a Ferihegyi repülőtér ellen indult. Kettő műszaki hiba miatt visszafordult, bombáikat az Adriai-tengerbe oldották ki.
A 304. Wing 131 db B–24-ese Tököl repülőterének bombázását kapta feladatul. Hat B–24-es műszaki hiba miatt még saját terület felett, egy a célpont közeléből visszafordult.
A 49. Wing (451., 461. BG) és az 55. Wing (460. BG) összevont kötelékei – 94 db B–24-es a szigetszentmiklósi Dunai Repülőgépgyár üzemeit bombázta.
A bombázók oltalmazására a 306. Fighter Wing 182 db P–38-as és 46 db P–47-es vadászgépe szállt fel.
A támadás résztvevőinek jelentései nem ilyen szukszavúak, azokból egy nagyon nehéz nap órái rajzolódnak ki. A Győr ellen bevetett 5. Wingből 11 óra 40 perckor a 2. BG-t érte a legerősebb vadásztámadás. 20–30 db Me–109-es és Fw–190-esre becsülték a magyar–német vadászok számát. Közülük 12 a 2. BG, a többi más kötelékek ellen fordult. A bombázókat 5–7 óra irányából közelítették meg, 800–1000 méter távolságból – a gépszemélyzet jelentése szerint – néhány rakétát lőttek, majd 100 méterig közelítve, géppuska- és gépágyútűzzel árasztották el a kötelék szélső repülőgépeit. A vonalban közelítő, sárga orrú Me–109-esek a B–17-esek alá csúsztak, innen éles fordulóval váltak ki. Mire a biztosító P–38-asok a 2. BG védelmi harcába beavatkoztak, három B–17 vált ki a kötelékből: egy B–17-es meredek süllyedéssel hagyta el kötelékét, nyomában nyolc ejtőernyő nyílt ki. Egy másik 11 óra 50 perckor zuhant le Győr közelében, kibomló ejtőernyők jelezték utolsó útját. A harmadik B–17-es Győrtől délre csapódott a földbe, ebből a bombázóból nem láttak kiugrani senkit. A 2. BG negyedik vesztesége az a B–17-es volt, amely az ország déli határa közelében vált ki a kötelékből, nyomában tíz ejtőernyő himbálózott a levegőben. A győri légvédelmi tüzérség még egy további B–17-est rongált meg ebből a kötelékből. A 2. BG lövészei egy Fw–190-es megsemmisítését jelentették.
A 97. BG-hez a bombázás után öt perccel 20-25 vadászrepülőgép közelített, zömmel Me–109-es és néhány Fw–190-es. Tíz percig kísérték a déli irányba haladó bombázókat. Néhányszor támadtak, de távoli tűzmegnyitás miatt nem okoztak kárt bennük. Egy 109-es a biztos találat reményében közelítette meg a bombázókat, ezt a vadászgépet a fedélzeti lövészek lelőtték. Az egyik B–17-ben a felső lövésztorony elektromos zárlata miatt tűz keletkezett a pilótakabin és a bombatér között. A gép személyzete nem tudta eloltani a tüzet, ezért az elsőpilóta a gép elhagyására adott parancsot. A kilencfős személyzet valahol Balaton és Kisbér között ugrott ki a gépből. Ami nem sikerült a gép személyzetének, az sikerült a pilótának. Eloltotta a tüzet, majd egyedül hazavezette a füstölgő bombázót, és szerencsésen leszállt Amendola repülőtéren. A 97. BG-nek nem volt gépvesztesége. Egy B–17-es Győrnél könnyebben megsérült a légvédelmi tüzérség tüzétől.
A 301. BG-re a győri repülőtér felett négy vadászgép csapott rá.
Közülük a P–38-asok – a gépszemélyzetek jelentése szerint – egy Fw–190-est lelőttek. A légvédelmi tüzérség tüzétől a 301. BG három bombázója rongálódott meg, egy közepesen, kettő könnyebben.
A 463. BG-t Győr közelében néhány vadászgép eredménytelenül támadta. A lövészek jelentése szerint egy ellenséges vadászgépet biztosan, egyet valószínűleg lelőttek. Ebből a kötelékből Győr felett a légvédelmi tüzérségi tűzben hat B–17-es sérült meg.
A Winget biztosító 1. FG Alford főhadnagy vezetésével a B–17-eseket kísérve érkezett Győr fölé. Ők negyvenre becsülték a bombázók ellen forduló Me–109-esek és Fw–190-esek számát, de láttak egy Ju–88-ast is. A Me–109-esek úgy támadtak a bombázókra, mintha műrepülő-bemutatót tartottak volna. Egyesével oszlopban, alulról közelítettek, majd oldalra kifordulva emelkedtek, és felülről átzuhantak a B–17-esek között. Alford főhadnagy támadásra vezette 51 Lightningjét, és három ellenséges vadászgép lelövését jelentették saját veszteség nélkül. A Balaton nyugati végén négy Me–109-es közelített a bombázókhoz. Három kivált a támadásból, egy folytatta útját. A bombázók lövészei és egy P–38-as egyszerre nyitottak rá tüzet. A Me–109-es pilótájának 176sikerült kiugrani az égő gépből.369 Röviddel ezután felfedeztek a föld közelében egy Fw–200, négymotoros szállítógépet, amint vadászok kíséretében, kis magasságban északi irányba repült. Az 1. FG egy százada támadott a vadászkíséretnek hitt rajra Tapolca közelében. A vadászgépeket Re–2001 és MC–202-es típusoknak azonosították (bár azokból három magyar Héja volt). A „Re–2001”-es gépeken „olasz fasiszta” jelzést véltek felfedezni. A Lightningek meglepetésszerű támadásuk eredményeként két „Re–2001-es” valószínű lelövését, egy „MC–202” megrongálását jelentették. A valóságban azonban az olasz „Re–2001”-nek vélt Héják közül csupán egy rongálódott meg. A légi harcról így emlékezik vissza Kass Ferenc: „Bevetési parancsot kaptunk azzal a feladattal, hogy biztosítsuk a tapolcai repülőteret alacsonytámadás ellen. Alig emelkedtünk el, amikor géppuskasorozatok húztak el mellettünk. Nem volt megfelelő sebességünk, sem magasságunk és nem tudtuk kik lőnek ránk. Kísérőim kihúztak mellőlem, ekkor láttam meg egy kéttörzsű gépet felettem, meredek emelkedésben. Csináltam egy gyors fordulót – ha vannak még mögöttem ne találjanak el – és szembe találtam magam másik kettővel. Az egyik már lőtt is. Szinte lángolt az orra. Nagy csattanás a gépemen, a robbanó lövedékek szilánkjai a jobb kezemen és a homlokomon megsebesítettek. A motorom működött, a balatoni hegyek között, a földközelben repültem, amikor láttam, hogy nem követ senki, a tapolcai repülőtéren sérült gépemmel leszálltam. Kísérőim Tüske Lajos és Szilágyi Sándor szakaszvezetők már otthon voltak sértetlenül.”370
369 Azonos a 97. BG jelentett légi győzelmével, de ott a P–38-ast nem említik. Ezt a Me–109-est igazolták a 97. BG és az 1. FG részére is.
370 Kass Ferenc (Veszprém) visszaemlékezése. 1972.

175Az 1944. IV. 13-i légitámadás vázlata
Az 1. FG összességében három Me–109-es lelövését (amit később négyre módosított), két Re–2001 valószínű lelövését, és két Me–109, két Re–2001 és két MC–202 megrongálását jelentette saját veszteség nélkül,
Az úgyszintén az 5. Winget kísérő 14. FG csak 15-20 ellenséges repülőgépet látott, közöttük két kétmotorost, a többi feltehetőleg Me–109 volt. A típusokat a nagy távolság miatt nem tudták azonosítani. A gondjaikra bízott bombázókat nem érte támadás. Így a 14. FG–nek sem eredménye, sem vesztesége nem volt.371 A B–17-es kötelékek – saját megfigyelésük szerint – a győri repülőtéren lévő 44 repülőgépből kilencet megsemmisítettek és nyolcat megrongáltak. Találatok érték a hangárt, a repülőtéri épületeket, a kifutópályát és a gurulóutakat. A gyár területén több üzemrészbe csapódott bomba. A gyárteleptől délre lévő kisebb ipari létesítmények közül egy szeszgyárra és gáztelepre estek bombák, ennek következtében egy gáztartály felrobbanását észlelték.
371 A győri légitámadás szemtanúi közül többen említették, hogy április 13-án a kéttörzsű amerikai vadászgépek a bombázás után alacsonytámadással lőtték a célpontok környékét.
A rendelkezésre álló amerikai bevetési jelentések ilyen támadást nem említenek.
A Győr környéki eseményekkel párhuzamosan, a főváros és környéke ellen támadó másik csoportosítást biztosító 325. FG 35 db P–47-es vadászgépe Pécs közelében csatlakozott a B–24-esek első csoportjához, a Ferihegyi repülőtér felé közeledő 47. Winghez. Tizenegy vadászrepülőgép műszaki hiba miatt erre az időre már visszafordult. Alighogy felzárkóztak a bombázókhoz, gyanús parancsot kaptak. „A P–47-esek térjenek vissza a bázisra” – hangzott a rádióban. Mivel a Lightningek még nem vették át a bombázók oltalmazását (a bevetési terv szerint még nem is kellett átvenni – Megjegyzés a szerzőktől), ezért a kötelék parancsnoka kérte a parancs ismétlését és az erre a napra érvényes ismertető jelszót. Kérdésére nem érkezett válasz. Mivel a hang folyékony amerikai angol beszéd volt, lehetséges, hogy az egyik pilóta kívánta így meggyorsítani a mielőbbi visszatérést. Az „incidens” után a Thunderboltok egészen Budapestig kísérték a bombázókat.
A 82. FG 56 db P–38-as vadászrepülőgépe a Drávánál érte utol a B–24-eseket. Három vadászgép műszaki hiba miatt visszafordult, további három nem azonosított repülőgépek felderítésére vált ki a kötelékből. A Lightningek megelőzték a 47. Winget és a Ferihegyi repülőtér felett megkezdték a célpont légterének biztosítását.
A 47. Wingből a 376. BG 12 óra 22 perckor észlelte az első ellenséges vadászrepülőgépeket. Tizenöt gépet számoltak, és közöttük felismerni vélték a magyar és a német vadászerők csaknem teljes arzenálját: Me–109-es, Fw–190-es, Me–110-es, Me–210-es és Ju–88-as típusokat. A vegyes kötelék 40 percig kísérte a bombázókat. Néhány ,,szelíd” támadást intéztek a kötelék ellen, majd a visszatérés útvonalán, Kiskunhalastól délre hagyták ott a Liberatorokat. A 376. BG sem veszteséget, sem gépsérüléseket nem szenvedett.
A 450. BG-t 12 óra 29 perckor két Me–109-es közelítette meg keleti irányból. Mielőtt lőtávolságba kerülhettek volna, az egyik Me–109-est a P–38-asok lelőtték. Ez a BG több ellenséges vadászgépet nem látott, minden bombázója sérülés nélkül tért vissza támaszpontjára. Jelentésük szerint kb. 70 egy- és kétmotoros repülőgép volt a Ferihegyi repülőtéren, a bombázáskor megsemmisült 35 db.
A 449. BG felé 20-25 ellenséges vadász- és romboló repülőgép (Me–109-es, Me–110-es, Me–210es és Ju–88-as) tartott. Közülük csak 8-10 támadott, azok sem nagy meggyőződéssel. Találatokat nem értek el a bombázókon, amelyeknek a lövészei egy Me–210-es lelövését, egy Ju–88-as valószínű lelövését és egy Ju–88-as megrongálását jelentették. 12 óra 38 perckor a kötelék egyik gépére a felső lépcsőből egy bomba esett és a szárnyán robbant. A „lebombázott Liberator” a repülőtér közelébe zuhant, öten ugrottak ki a pörgő roncsból. A légvédelmi tüzérség tüzétől két B–24-es könnyebben megsérült, és két fő könnyebben megsebesült.
A 98. BG közel került az előtte lévő kötelékhez, ezért kénytelen volt egy teljes kört leírni Kunszentmiklós 178légterében, s ezzel utolsónak sorolt be bombázáshoz. A tervezett 14°-os támadási irányszög helyett 360°-os irányszögön oldotta bombáit. Ferihegy felett 10-12 db Me–109-es, két Me–110-es, két Ju–88-as és két Fw–190-es vadászgépet láttak, de ezekből csak három Me–109-es, egy Ju–88-as és egy Me–110-es támadott. A Me–109-esek magyar nemzeti jelzéséből csak a piros, vízszintes sávot észlelték a függőleges vezérsíkon. A Me–109-esek és a két romboló egyenként támadták a bombázókat. Erre csak egyszer került sor, mert a második támadás kezdetén P–38-asok rohanták meg őket. A bombázók lövészei három ellenséges vadászgép lelövését jelentették (típusjelölés nélkül). Ennek a köteléknek bombái – saját megfigyelésük szerint – a kifutópálya közelében, és az épületeken robbantak. Négy valószínű találatot értek el a nagyhangáron. Megfigyelésük szerint bombáik a repülőtéren megsemmisítettek 13 egymotoros, hat kétmotoros, továbbá megrongáltak három egymotoros és három kétmotoros repülőgépet. A kötelék bombáinak egy része a célponttól délre, lakott területre hullott.

177Az 1944. IV. 13-i budapesti bombázás kárterületei
A tököli repülőteret vadászkíséret nélkül támadó 304. Winget a célpont elérése előtt 15-20 perccel támadták meg a vadászgépek és a rombolók.
A 459. BG-t 20-30 vadász és romboló közelítette meg, és ezzel párhuzamosan tizenkettő hátulról (6 óra irányából) támadott. A támadást Me–210-esek kezdték, őket a Me–110-esek követték. A bombázók lövészei két ellenséges repülőgép megsemmisítését, kettő valószínű lelövését és egy megrongálását jelentették típusmegnevezés nélkül. A támadók a bombázókon nem értek el találatokat. A kötelék csak hazatérés közben, Mostartól nyugatra veszített két bombázót, Karini felett a légvédelmi tüzérség két B–24-est lelőtt.
A 454. BG a Csepel-sziget déli része felett volt, amikor – a gépszemélyzetek jelentése szerint – tizenhat Fw–190-es a kötelék fölé repült. Őket követve rövidesen Me–210-esek, Me–109-esek is megjelentek. A légi harc, bombaoldás előtt három perccel kezdődött, és 13 óra 20 percig tartott. Öt Me–110-es kezdte a támadást, szorosan egymás mellett, vonalba repülve támadtak. Ezután a Me–210-esek következtek, majd a közelben lévő összes vadászgép minden irányból támadta a húsz Liberatort. 13 órakor négy B–24-es kivált a kötelékből és zuhant le a bombaoldás után hét perccel. A közel 30 percig tartó légi harcban – a gépszemélyzet jelentése szerint – megsemmisítettek nyolc ellenséges repülőgépet, egyet pedig valószínűleg megrongáltak. 15 óra 30 perckor tizenhat B–24-es szállt le San Giovanni repülőterén, ekkor semmisült meg az ötödik B–24: a futókerék kidurranása következtében a bombázó teljesen összetört.
A 455. BG-t három-négy Me–210-es támadta meg, de a bombázókat nem találták el. Két gép személyzete úgy vélte, hogy őket Ju–87-es zuhanóbombázók támadták, a támadás időpontját és helyét nem határozták meg.
A 456. BG két Ju–88-as, három Me–110-es és egy Fw–190-es támadását jelentette, de a bombázókban nem esett kár. Ugyanakkor saját eredményként két támadó biztos, egy valószínű lelövését és egy megrongálását jelentették.
A fentiekhez a magyar események a következőképpen kapcsolódtak. A délelőtt első fele nyugodtan telt el. Ferihegy 10 óra 50 perc: A magyar honi vadászvédelem bázisán még senki sem tudta, hogy félezer négymotoros bombázó repül Magyarország felé, és az első kötelékek már alig ötven kilométerre vannak a magyar határtól. A készültségi vadászgépek szétszórtan álltak a repülőtéren, közelükben a műszaki személyzet. A hajózók a készültségi szobában vagy az épület előtt várakoztak. Ez azt jelentette, hogy ellenséges repülőgépek az országot nem veszélyeztetik.
A nyugalmat hirtelen nagy kiabálás, futkosás váltotta fel. Minden magasabb készültségi fokozat elrendelését mellőzve, azonnali bevetési parancs érkezett a 2/1. század részére. A pilóták felkapkodták fejvédőjüket, az oxigénálarcot, a térképüket, és futottak gépeikhez. A távolabb álló vadászrepülőgépeket a műszakiak indították. Gyors bekötözés, rövid motormelegítés, a féktuskókat elrántották a kerekek elől, és máris gurultak az első raj gépei, majd nyomukban a második és harmadik raj. Az első négy vadászgép meglódult Vecsés irányába… Időpont: 11 óra 00 perc. Ekkor értek az első B–17-es kötelékek Drávaszabolcs és Sellye között Magyarország légterébe.
A század a Csepel-sziget felett – az X légtérben – körözve gyűjtötte a magasságot. Negyedóra múltával a vadászirányító központ megkezdte a század rávezetését a bombázókra, olyan „sikerrel”, hogy ellenséges repülőgépeknek még a nyomát sem találták.
Ezalatt az RKI Me–210-es és Me–109-es repülőgépei bevetésre készen vártak. Az 5/1. éjszakai vadászszázad néhány Me–210-es gépe és az átképzőcsoport 4-6 db Me–109-ese is felkészült a bevetésre. A pilóták és a rádióslövészek a repülőtér rádióskocsija körül várakoztak, hallgatták a helyzetjelentéseket. Az egyikjelentés szerint a bombázók a Balatonnál Bécs irányába fordultak, a másik szerint északi irányba tartanak. Ebből baj lesz – mondta valaki, és gépe felé indult.
Dóczy alezredes 12 db Me–210-es rombolója 11 óra 34 perckor, a köteléket biztosító 6-8 db Me–109-es pedig 11 óra 40 perckor szállt fel. Budapest felett gyülekeztek, már-már együtt volt a század, amikor tüzérségi lövedékek robbantak közelükben. Éppen akkor széledtek szét, amikor a Győrt bombázó amerikai kötelékre megkapták a támadási parancsot. 191A 2/1. század részére is ez volt az utasítás. Amire a két magyar kötelék odaért, a bombázók már nem voltak Győr légterében, csak a füstöt, a bombázás nyomait láthatták. Innen Bánhida fölé irányították a magyar vadászrepülőgépeket, de ellenséges bombázókat ott sem találtak. A 2/1. századot üzemanyag-feltöltésre hazahívták, az RKI 112 db Me–210-es és 6-8 db Me–109-es gépeit, az 5/1. éjszakai vadászszázad néhány Me–210-es rombolóját, valamint az időközben Szolnokról bevetett 1/1. század 4-6 db Me–109-es és az 1/2. század néhány Héja gépét pedig a Csepel-sziget középső és déli része fölé rendelték. Ekkor már bizonyossá vált, hogy az újabban felfedezett amerikai bombázókötelékek Budapest irányába haladnak.

179P–51D Mustang vadászraj a 31. FG kötelékben Balkán feletti bevetésen, 1944-ben (Victory)

P–47D vadászgépek bevetésen két póttartállyal

Chester L. Sluder alezredes a 325. Fighter Group parancsnoka P–47 Thuderboltban, Lesina, 1944. április (325. C. C.)

180A 97. BG. B–17G bombázói és P–38 kísérővadászai bevetésen

1944. április 13-ai bombázáskor megsérült megmunkálócsarnok a Dunai Rt. telepén (NTF)

1811944. április 13-ai bombázás következménye a tököli repülőtéren lévő végszerelő csarnokban (HMF)

Dunai Rt. végszerelő csarnok sérülése, 1944. április 13., két sérült Me–210 Ca–1-essel, amelyeket később kijavították (HMF)

1821944. április 13., Tököl repülőterének bombázása során kettétört Me–210 romboló, később új törzset kapott (HMF)

1944. április 13., Tököl repülőtere, berepülés alatt álló CJ+QW jelű német és széttört magyar Me–210 rombolóval. A német repülőgépet javítás után átadták (HMF)

183Széttört, magyar Me–210-es, 7035. gyártási számú, ZO + 35 jelű repülőgép darabjait más gépekbe építették be, 1944. április 13. (NTF)

Tökölön, 1944. április 13-án, a szerelőcsarnok előtt repeszbomba-találattól kettétört magyar Me–210-es romboló. Használható részeivel más repülőgépeket javítottak meg. (HMF)

184Tököl repülőtere, 1944. április 13-án. A kis hangárnál egy elégett Nardi–315, hátul egy Fiat G–12 szállítógép látható (HMF)

Budapesttől dél–délkeletre lelőtt B–24-es repülőgép roncsai Pestszenterzsébet vagy Pestlőrinc területén 1944. április 13-án (NTF)

185Helyszíni vizsgálat felvételei 1944. április 13-án délután a Pécs(?) térségében hasra szállt 42-52380. számú, B–24H-s repülőgépről.

Az 55. BW; 460 BG egység repülőgépének célpontja a Dunai Rt. Repülőgépgyár volt

186A kényszerleszállt B–24H-s repülőgép farokrésze

1871944. április 13-án lelőtt és kényszerleszállt a B–24-es bombázó repülőgép az 55. BW; 460 BG állományából. Német–magyar őrség vigyázza

A kényszerleszállt B–24H-s repülőgép teljes átvizsgálását végzik

188A 15. AAF 451 BG. B–24-es repülőgépei az Adriai-tenger felett, a jugoszláv partok előtt

A Kőolajfinomító Rt. telep sérülései 1944. április 13-án (NTF)

189Győr az 1944. április 13-ai bombázás után, a Győri Waggon- és Gépgyár Rt. üzemei a Szeszgyár felől (HMF)

A Ferihegyi repülőtér sérülései 1944. április 13-án, az RKI első dupla hangárja előtt. A ZO + 13 jelű magyar Me–210 Ca-1 romboló széttört, egy FW–58C elégett. Előtte egy sérült Héja–M, hátul két FW–58 és G2 + 12 jelű Arado 96 látható (NTF)

190Ferihegy 1944. április 13., délutáni felvétel egy telitalálatot kapott magyar Héja-M repülőgépről, előtte Almásy Pál alezredes, a HTI I. szakosztály vezetője áll (NTF)

Ferihegy, 1944. április 13., délutáni felvétel a kis beton előtt álló javítandó Ju–86K–2 gépről, amelyet egy amerikai repeszbomba átütött, és alatta robbant (NTF)
12 óra 35 perckor a 325. FG Thunderboltjai leváltak a bombázókról és szembetalálták magukat a Liberatorokhoz közeledő idegen vadászgépekkel és rombolókkal. A kétmotoros rombolókra fordultak, de alattuk Me–109-esek, két Me–410-es és két Re–2001-es (Re–2000, Héja) tűnt fel. A légi harcban a 325. FG pilótái öt vadászrepülőgép lelövését jelentették két saját veszteség ellenében: Richard A. Deakins hadnagy egy Me–109-est; Robert Garcia hadnagy egy Me–109-est, Arne E. Aho főhadnagy egy Me–410-est; John L. Brower főhadnagy egy Me–410-est és Eugene H. Emmons főhadnagy egy Re–2001-est semmisített meg. George P. Novotny főhadnagy egy Re–2001-es vadászgépet megrongált.
A légi harcban eltűntek R. Malloy és Mock hadnagyok, nem volt senki, aki beszámolhatott volna, hogy mi történt velük. Az egyik P–47-est Sárosdtól délre, a másikat Dömsödtol északra látták utoljára. Ez utóbbi egyik póttartályát nem tudta ledobni.
Légi harc közben megfigyelték, hogy a Me–410-esek jelzése fehér kereszt (ezek valójában Me–210-es magyar rombolók voltak). A Re–2001-nek jelentett vadászrepülőgépek függőleges vezérsíkján kb. 25 cm széles fehér sáv volt látható, ami azonos a magyar Héják függőleges vezérsíkjára festett nemzeti színekkel (valószínűleg csak a fehéret látták).
Forró Pál hadnagy gépét – a szolnoki 1/2. század pilótája – ezen a napon egy P–47-es lőtte le… Erről a nem mindennapi eseményről így számol be a szenvedő alany Forró Pál: „Mi, akik nem kerültünk bevetésre, a hangár mellett ácsorogtunk és vártuk, hogy ki, milyen élményekkel tér vissza. Jött a telefon Budapestről – van-e bevethető repülőgép, jó lesz a Héja is. Négyen szálltunk fel, Bognár József főhadnagy, Málik József hadnagy, Király Gyula hadnagy és én. Emelkedtünk Budapest irányába, a rádióban hallottuk, hogy a többiek már megütköztek, nagy volt a hangzavar. Hatezer méteren lehettünk, amikor velünk szembe vadászgépek jöttek, magasabban voltak, mint mi. Csillagmotoros gépek voltak, ellipszis szárnyakkal. Azt hittük, valamilyen Héja-társaság, nyugodtan repültünk tovább és kerestük az ellenséget – nem tudtuk, hogy már mögöttünk vannak. Mert azok visszafordultak, beültek mögénk és két gépet kilőttek közülünk: Málik hadnagyot és engem. Hatalmas csattanást hallottam a bal szárnytőnél, a kezemből kivágódott a botkormány, égett a motorom és pörögtem lefelé. Ledobtam a kabintetőt és ugrottam. Nyitottam az ernyőm, nagy csattanással lobbant be fölöttem. Körbenéztem, gépeket nem láttam, csak egy másik ernyőt nem messze tőlem, majdnem egy magasságban velem. Ócsa közelében értem földet, ott találkoztam a másik ernyőn ereszkedővel, Málik hadnaggyal. Az első bevetésem volt, mindjárt le is lőttek. Thunderboltokkal találkoztunk, ők felismertek bennünket, mi őket nem.”372
372 Forró Pál (Budapest) visszaemlékezése. 1981.
A 2/1. század a leszállási parancs vétele után Ferihegy irányába fordult, visszavéve a gázt süllyedtek, közben a rajok oszlopba, egymás mögé soroltak. Scholtz százados a maga és százada megnyugtatására kérdezte az irányító központot: „Ott… nincsenek? – Niiincs senki… szálljanak le!” – válaszolták.
A tizenkét magyar vadászgép Budapesttől északra átrepülte a Dunát, jobbra helyesbítettek és feltűnt előttük a repülőtér. Kiengedett futókkal, leszállóhelyzetbe állított leszállólapokkal, a sebességet csökkentve közeledtek a leszállómezőhöz…
A 450. BG vezérgépének bombázótisztje ugyanakkor célzókészüléke fölé hajolva várta a megfelelő pillanatot, és oldotta bombáit, vele együtt a kötelék többi gépe is hasonlóképpen cselekedett.
A 2/1. század első raja földet ért, a gépek alig gurultak 50 métert, amikor előttük felcsapódott a föld, majd sűrű robbanások közepében találtáll magukat.
Kasza Imre ekképpen élte át ezeket a pillanatokat: „Mintha függönyt engedtek volna le előttünk, magasba szökő por és füstfal felé rohantunk. Felnéztem és sok csillogó pontot láttam, tudtam, hogy pillanatokon belül egy szőnyegbombázásba fogok belefutni. Nem tehettem semmit. Előttem, mellettem éles villanásokkal robbantak a bombák. Hatalmas dörrenés! – a bal szárnyra billentem, majd vissza. Csikorogva szakadtak le a futóim, és a jobb szárny. Végül a gépem oldalra billenve megállt. Hirtelen csend lett. Kiugrottam a roncsból és a repülőtér szélén lévő óvóárkok felé szaladtam. Nem jutottam messzire, süvítettek a második kötelék bombái. Egy bombatölcsérben kerestem menedéket, és amikor ismét csend lett, az óvóárkokig futottam.”373
373 Kasza Imre (Debrecen) visszaemlékezése. 1982.
Irányi Pál később érkezett: „Leszállásban voltunk, olyan 100–150 méter magasságban, amikor láttam, hogy szemből por és füstoszlop emelkedik a magasba, és ebbe a Scholtz raja belegurult. Fölnéztem és láttam, hogy felettünk egy Liberator-kötelék van. Élesen kifordultam és szóltam Bárány őrmesternek, a kísérőmnek: gyere Bari, ezeket leszedjük! 192Behúztam a futót, fékszárnyat, és emelkedtem. Elértem az amerikaiakat, de a kísérőm lemaradt, szerencsére ellenséges vadászok ott nem voltak. Az egyik Liberatort támadtam, minden fegyveremmel lőttem. Szerencsésen találhattam el: robbant, a szárnya megroppant és zuhant a repülőtér közelébe. Üzemanyagom csaknem teljesen elfogyott, Budaörsre már nem tudtam elmenni – leszálltam az összebombázott Ferihegyre, minden baj nélkül.”374
374 Irányi Pál (NSZK) visszaemlékezése. 1979.
A 82. FG ötvenhat Lightningje 12 óra 40 perckor érte el Ferihegy légterét. A kötelék soros parancsnoka ezen a bevetésen Ford százados volt és a 97. század 16 gépével Ferihegytől keletre rótta a köröket, várta a célpont fölül kirepülő 47. Wing kötelékeit. A 95. századot Phillips őrnagy vezette, 25 gépével a nyugati irányból várható támadás ellen biztosította a bombázókat. A 96. század 15 gépe Isaacson százados vezetésével a felső lépcsőben biztosított.
Ford százados négy rajával a visszaforduló 47. Winghez csatlakozott. Ezeknek a kötelékeknek az északi irányú támadás után jobb fordulóval Kiskunhalas felé kellett volna repülni, de nem ezt tették. Megkezdték ugyan a fordulót, de ezt követően először délkeleti, majd keleti, végül északkeleti irányba fordultak. Ekkor Ford százados türelme elfogyott, és otthagyta a bombázókat. Budapest légterében két P–38-as század maradt a tököli és a szigetszentmiklósi célpontjaikhoz közeledő B–24-esek védelmére.
Phillips őrnagy kötelékével 7600 méter magasságban biztosította a célpontot elhagyó bombázókat, amikor néhány Me–109-es és Me–210-es tűnt fel. Egyesével repültek, láthatóan egy szétszóródott kötelék repülőgépei voltak, úgy látszott, mintha gyülekeznének. Az őrnagy parancsára nyolc Lightning dobta le póttartályait, és indult támadásra, rövidesen két Me–109-es és egy Me–210-es gyulladt ki és zuhant a mélybe. Az egyik Me–109-est a raj parancsnoka, Osborne hadnagy, a másikat Wiedbusch hadnagy, a Me–210-est Adams hadnagy lőtte le. Nem volt nehéz dolguk, meglepték a Messerschmitteket, azok védekezni sem tudtak, csak kétségbeesett mozdulatokkal igyekeztek kikerülni a gyilkos golyózáporból. Az egyik Me–109-est a 2/1. század 21 éves pilótája, Faludi Károly szakaszvezető vezette. Számára egy életre emlékezetes az esemény: „Kötelékben helyezkedtünk a leszálláshoz, előttem az első raj éppen földet ért, amikor furcsa villogásokat láttam a repülőtéren, majd a robbanások sorozatát. Bombázzák a repülőteret – villant át rajtam. Kavarodás, kiabálások a rádióban. Elhúztam balra, kerültem a rohamosan közeledő porfelhőt. Futómű, fékszárny be, teljes gázzal emelkedtem az előttem lévő rajparancsnokom, Irányi Pál főhadnagy után, de őt és kísérőjét – Bárány őrmestert – szem elől vesztettem. A bombázást látva tovább emelkedtem Pécel irányába, kerestem legalább egy saját gépet, hogy ne legyek egyedül. Nem láttam a közelemben senkit. A rádióban folyamatosan kiabálták: Budaörsre menjetek! Budaörsön le lehet szállni! Akkor gyerünk Budaörsre. Bal süllyedő fordulóba kezdtem és… előttem egy sereg Lightning. Ujjaim a lőbillentyűn, egy rövid befejezetlen sorozat, és gépemen úgy kopogtak a lövedékek, mint a jégeső. Megleptek – amint célozgattam egy-két Lightning engem is célba vett, és ontotta rám az ólmot. Azután benne voltam saját légvédelmi ágyúink össztüzében is. Zuhanásba vittem a gépem, a Lightningek utánam, szünet nélkül kopogtak gépemen a találatok. Egy jól fekvő sorozat a motorom bal oldalába csapódott, eltűnt a motorháztető, kipufogócsövestül, szívótorkostul együtt, és égtem, mint a zsírpapír. A bal csűrőmnek csak a csonkja maradt. Felrántottam a gépem és ugráshoz készültem. Rángattam a kabinleoldó fogantyút, amelyen anyámtól kapott ezüst, zöldköves lóhere függött. A kabintető nem mozdult, ideges mozdulatokkal kötöttem ki magam, és az őrültek erejével feszítettem a kabintetőt. Végre leesett, de én bent maradtam. A légáramlat a törzs kabin mögötti ferde síkjához szorított. A ronccsá lőtt gépem a lendülettől még emelkedett, majd idegesen rándulva földnek fordította orrát, és ezzel kirepített tehetetlen és szorult helyzetemből. Abban a pillanatban egy ütést éreztem a bal lábamon. Nem nyitottam azonnal, ki akartam kerülni a légvédelmi tűzből és a Lightningek gyűrűjéből.
Nagy durranás, még nagyobb rántás, és az ejtőernyő kupolája fölöttem volt. Templomi csend. Körbenéztem, megnyugodva láttam, se légvédelmi tűz, se Lightningek. Most vettem csak észre, hogy bal lábamon megsebesültem. Lövés vagy szilánk ért.
Néhány száz méter magasságban voltam, amikor enyhe zuhanással elhúzott mellettem egy magyar 210-es égve. Egy pont vált el a géptől, lobbant az ernyője és a 210-es a földhöz csapódva felrobbant. Később tudtam meg, hogy Altorjay Henrik főhadnagy gépe volt. Ő gépével együtt elpusztult, Tóth Ferenc őrmester, a lövész életben maradt. Ezzel a sebesüléssel június végéig nem repülhettem, még nem gyógyultam fel teljesen, amikor bevonultam Veszprémbe.”375
375 Faludi, Charles K. (USA) visszaemlékezése. 1983.
Phillips őrnagy a Csepel-sziget irányába fordult, 8500 méter magasságban Isaacson százados köteléke biztosította. Amikor meglátta a 304. Wing kötelékeit, azokat már vadászgépek és rombolók támadták. A 95. század 25 Lightningje szintén támadásba lendült, és ettől kezdve áttekinthetetlenné vált a helyzet. Isaacson százados néhány percig még nem avatkozott be a légi harcba, amikor azonban úgy vélte, hogy az ellenségnek már nincs tartaléka és a felső biztosításnak semmi értelme, ő is támadásra vezette tizenöt Lightningjét. Most már negyven P–38-as nyomasztó fölénnyel küzdött a rombolók 193ellen, megfeledkezve a bombázók közvetlen biztosításáról.
Még az ütközet előtt szétszóródott magyar kötelékek, a géppáronként, rajonként bevetett vadászrepülőgépek, a földi irányító központ helytelen légihelyzet-értékelése, a harcvezetés teljes hiánya, a magyar repülők tapasztalatlansága eleve kudarcra ítélt minden kísérletet, hogy akár egyetlen bombázóköteléket is megzavarjanak a támadásban. Az egyesével, párosával támadó magyar vadászokat, rombolókat az első támadásoknál a zárt harcrendben repülő bombázók lövészeinek össztüze fogadta, majd a Ferihegy légteréből érkező amerikai vadászrepülőgépek támadtak rájuk. A ME–210-esek két tűz, a bombázók lövészei és a P–38-asok közé kerültek, és mivel fordulóharcra egyébként is alkalmatlanok voltak, zuhanással akartak kiválni a kilátástalan harcból.
Phillips őrnagy és Isaacson százados Lightningje kettesével, négyesével támadták a Me–210-eseket, az üldözés mámorában az amerikai vadászrepülők mindenről megfeledkezve, a föld színéig űzték, és kényszerleszállás után is lőtték a földön fekvő égő repülőroncsokat, bennük a súlyosan sebesült, vagy már halott személyzetet. Azokban a percekben a fővárostól délre 40 Lightning uralta a légteret a magyar vadászvédelemmel szemben. Két P–38-nak még arra is volt ideje, hogy uszályokat lőjön a Dunán. Ugyanakkor viszont azokban a percekben a vadászvédelem nélkül maradt 454. BG négy B–24-es repülőgépe zuhant le égve, negyvenfőnyi személyzetével azoknak a vadászoknak, rombolóknak a támadásai következtében, amelyekkel Phillips őrnagy és Isaacson százados nem számoltak.
A 82. FG. pilótái tíz ellenséges repülőgép lelövését jelentették saját veszteség nélkül.
95. századtól Osborne és Wiedbusch hadnagy egy-egy Me–109-est, Adams hadnagy egy Me–210-est; Leemann hadnagy, Munson hadnagy, valamint League hadnagy Ju–88-asokat; Mass és Curtis hadnagy pedig Ju–88-asokat lőtt le.
96. századhoz tartozó Isaacson százados és Berube hadnagy Me–210-est lőtt le, Scott hadnagy két Me–210-est megrongált.
(A bevetett német alakulatokról nincsenek adataink, de a Ju–88-nak jelentett típusok feltehetően Me–210-esek voltak.)
A Ferihegy bombázásakor szétrebbent 2/1. század két Me–109-es gépe Kovács Sándor hadnagy és kísérője Beregszászi Sándor szakaszvezető – alig tíz percre elegendő üzemanyaggal tartályaikban – déli irányba repültek.
A két magyar vadászrepülőgép egy bombázókötelékkel találta magát szemben. Kifordultak, és oldalról támadtak, ezután Beregszászi gépének motorja üzemanyaghiány miatt leállt. Zuhanásba vitte gépét, és álló motorral a tököli repülőtéren éppen akkor hajtott végre kényszerleszállást, amikor a repülőtérre hullottak az első amerikai kötelék bombái. A szakaszvezető kiugrott a még guruló gépéből, és menedéket keresett a bombazápor elől. A V. 790 lajstromjelű gépe bombatalálattól megsemmisült, a 2/1. század hetedik Me–109G vadászgépét veszítette el.
Kovács hadnagy tovább támadta a bombázókat, jelentése szerint egy B–24-est lelőtt, de eredményét nem igazolták.376
376 Nagy József (Tatabánya) visszaemlékezése. 1981.
Az RKI Me–210-es kötelékéből három gépet lőttek le a Lightningek, és csaknem mindegyiket megrongálták. Dóczy alezredes gépe kigyulladt, az égő géppel Makád közelében kényszerleszállást végzett. Stark Elek szakaszvezető – rádióslövész – ejtőernyővel elhagyta az égő gépet. Stark Elek erre így emlékszik: „Szétszóródva érkeztünk a Csepel-sziget déli része fölé. Láttunk néhány 210-est, de hamar eltakarták őket előlünk az amerikaiak. A bombázókat támadtuk egyedül és szemből. Dóczy minden fegyveréből tüzelt és lelőtt egy Liberatort. Éles bal fordulóval vált ki a támadásból, a Liberator lelövéséből nem sokat láttam. A második támadásra készültünk, amikor három Lightning ült be mögénk. A Gazda – így neveztük Dóczy alezredest – az első támadások elől még kitért, de azután befogtak bennünket. Csinálhattunk bármit, mögöttünk maradtak. A géppuskáim szünet nélkül kelepeltek, védekeztem, ahogyan csak tudtam. Az egyik Lightninget eltalálhattam, mert hirtelen kifordult és eltűnt. Kettő rajtunk maradt. Találat érte a bal motort, kigyulladtunk, égtünk, a füsttől nem láttam az üldözőinket, vaktába lövöldöztem. A tűz a rádiótérbe is betört, égni kezdett a ruhám, a csizmám. Szóltam Dóczynak, ugrom, mert összeégek. – Ne ugorj, várj még! – szólt vissza. Zuhanásba vitte a gépet, a tűz mindig nagyobb lett, már nem lehetett elviselni. A páncélfal mögött összehúztam magam, mert a lövedékek szüntelenül kopogtak. Azután elegem lett mindenből: a melegből, a füstből, az égő ruháimból. Ledobtam a kabintetőt és kiugrottam a „kemencéből”.
Nyílott az ernyőm, néztem nem ég-e a ruhám, az ernyőm. Nem égett semmi, csak a csizmáim füstöltek. Szerencsésen leértem egy kisebb halastó kellős közepébe. Dóczy Makád közelében égő gépével hasra szállt. Még leszállás közben is lőtték a Lightningek.”377 Konráth János hadnagy és rádióslövésze Újváry László zászlós szerencsésebb volt: „Kötelékünktől elszakadtunk, egyedül voltunk. Előttünk egy bombázókötelék a Csepel-sziget déli részén, észak felé Budapest irányába haladt. Rájuk fordultunk, de még lőtávolba sem kerültünk, tíz ellenséges vadászgép rontott ránk. Hétezer méterről pillanatok alatt leüldöztek háromezer méterre. Hiába ijesztgettem őket géppuskáimmal. Felköröztünk megint, de három vadász ránk támadt. Újra zuhanórepülés. 194A földön megpillantottunk három fekete füstoszlopot. Legalább a többiek eredményesek voltak – gondoltuk. Ezeket a gépeket megnézzük! Rájuk zuhanunk. Elszoruló szívvel vesszük észre az egyiken a piros-fehér-zöldet. Egy 210-es fekszik a földön égve, lángolva, előtte egy nyitott ejtőernyő. Megyünk a másikhoz – az is 210-es, úgy ég, szinte felhallatszik a ropogása. Körülötte semmi élet. Johnni hátraszól: – Laci, nézd meg a számát! – Z. 054, a parancsnokunk, Dóczy alezredes gépe! A harmadikat könnyeinktől alig látjuk – az is 210-es! Egy csomó összegörbült vas, összeégett piros-fehér-zöld a farokrészen. Úgy emelkedni 210-est még senki nem látott, mint ahogyan mi emelkedtünk az egyik bombázókötelék felé. Hazafelé tartottak. Úgy szorítottam a géppuskámat, hogy belefehéredett a kezem. Végre megszólalt Johnni géppuskája, rögtön utána a gépágyúja is, s közben átkozza az amerikaiakat. – Laci, vigyázz leválok, te jössz! – Éles forduló, és egyszerre magam előtt látok rengeteg gépet és lövök. Johnni a legszélső gépet támadta, én az előtte lévőre lövök. Johnni gépéből, amit ő lőtt, lángcsóva csap ki! Robban, s mint egy sebzett madár zuhan. Ég! Zuhan! – kiáltottam Johnninak, közben még mindig lövöm a kiszemelt gépet.
377 Dr. Stark Elek (Zirc) visszaemlékezése. 1976.
Ez a pokol – a negyven Liberator ontja ránk a tüzet. A foszforcsíkok körbefogták gépünket, szerencsére nem találnak.
Ismét rajtunk négy vadász. Zuhanunk. Csak egy marad rajtunk. Megvárom míg közelebb jön és tüzelek. Gyorsan kifordul, igyekszik távolodni, mintha jobb motorja füstölne.
Ferihegy: odalent is járt a pokol. Az épületek égnek, kráter, kráter mellett. Hogyan szálltunk le? – nem tudom, de sikerült, valahogyan lent voltunk.
Négy gépünk tért vissza, de azok is hogyan, olyanok mint a szita. És a többiek? Jönnek a jelentések, kik élték túl, kik haltak hősi halált. Túl sok ez nekünk egy napra. Szélmalomharc, macska-egér játék volt.”378
378 Újváry László (Kecskemét) magánfeljegyzése, 1944.
Boskovits Sándor százados és Schmidt János főhadnagy géppárban érkeztek a harc színhelyére, és szembetalálták magukat egy sereg Lightninggel. Boskovits százados gépét találat érte, még mielőtt bármit tehetett volna. Égő gépét zuhanásba vitte, és a Csepel-szigeten végzett kényszerleszállást. Sikerült elhagyniuk az égő gépet, azonban még nem voltak biztonságos távolságban, amikor az felrobbant. Boskovits Sándor százados és Kilences Sándor őrmester rádióslövész hősi halált halt.
Schmidt János főhadnagy kifordult a Lightningek elől, de néhány amerikai vadászrepülőgép követte. A rádióslövésze – Soltész Bertalan őrmester – mellén hatolt át egy lövedék. A főhadnagy Ráckeve közelében a Lightningek golyózápora közepette kényszerleszállást végzett égő gépével, leszálláskor megsebesült és több sebből vérzett. Schmidt főhadnagy utolsó erőfeszítéssel elhagyta az égő gépet, amely hamarosan felrobbant. A súlyosan sebesült Soltész Bertalan túlélte a sebesülést..
Béles Tibor főhadnagy egy B–24-est támadott. A Liberator zuhanásba ment át, a pilóta követte. Ekkor a lövészülés fölül levált a kabintető. Felvette zuhanásból a gépet, hátranézett, de rádióslövészét – Pajor József őrmestert – nem látta a gépben. Zuhanással földközelbe ereszkedett és leszállt Ferihegyen. A gépen néhány találat volt, és a vízszintes vezérsíkon egy horpadás: annak a nyoma, hogy Pajor kiugrás után a farokrésznek csapódott. Mivel napokig nem találták, Pajor József őrmestert eltűntnek nyilvánították. Dömsöd községben 1944. IV. 13-i időponttal vezették be a halotti anyakönyvbe Pajor József rep. őrmestert (26 éves); Kilences Sándor rep. őrmestert (24 éves) és Boskovits Sándor rep. századost (34 éves). Eszerint a helyi hatóság előbb tudott sorsukról, mint a Légierő Parancsnoksága.
A légi harc résztvevői között volt Benkő Lajos is: „Az RKI 109-eseivel szálltunk fel néhányan, hatan vagy nyolcan, a 210-eseket kísértük. Győr előtt kivált a rajparancsnokom. Az oxigénrendszerével történt valami. Hárman maradtunk, átvettem a raj vezetését. A 210-eseket elvesztettem szem elől. Kaptuk az újabb parancsot, délről bombázók közelednek Budapest felé, forduljunk vissza. Martonvásár felett voltunk, amikor megláttuk a bombázókat. Délről jöttek, sokan voltak. Jobbra kifordultam, átváltottam bal fordulóba, úgy közelítettem harmadmagammal a Liberator-kötelékhez. Előttem a légvédelmi tüzérség lövedékei robbantak, kénytelen voltam megszakítani a támadást. Egy-két percig párhuzamosan repültünk a bombázókkal, amikor a tüzérség pamacsai eltűntek, ismét támadtunk. Az egyik szélső gépre tüzeltem, majd teljes gázzal zuhanva a kötelék alatt átmentem a másik oldalra, felhúztam, és egy sereg Lightning között találtam magam egyedül. A hátára fektettem a gépem, és zuhantam a fák magasságáig. Itt kaptam parancsot, hogy Szolnokon szálljak le, mert a Ferihegyi repülőteret bombatámadás érte. 13 óra 15 perckor leszálltam Szolnokon.”379
379 Benkő Lajos (Veszprém) visszaemlékezése. 1970.
Rekettyés László erre az ütközetre így emlékszik: „Néhány 109-essel kísértük a 210-eseket Győr felé. Itt kaptuk az újabb parancsot, hogy teljes sebességgel repüljünk Ráckeve fölé. A Csepel-sziget fölött egy P–38-as támadt ránk, de sorozatai kísérőm és közöttem tűntek el. Egy másik P–38-as elém került, két sorozatot eresztettem rá, úgy láttam eltaláltam: kifordult és a Balaton irányába eltűnt. Seregélyes közelében egy Liberator-kötelék mögé helyezkedtünk kísérőmmel. A leghátsó gépre kilőttem az egész lőszerkészletemet és leborítottam. A bombázó alsó géppuskaállásából egy sorozatot kaptam, a motort és a bal szárnyat érte találat. Süvített be a hideg 195levegő, kezdtek fagyni a lábaim. Kényszerleszálltam Börgöndön. Motor- és balszárny-csere után tértem vissza Ferihegyre.”380
380 Rekettyés László (Budapest) visszaemlékezése. 1982.
Az 5/1. éjszakai vadászrepülő-század két repülőgép-vezetőt és egy rádióslövészt vesztett.
Bodó Miklós fohadnagy és rádióslövésze, Baricza Lajos őrvezető a P–38-asok támadásának áldozatai lettek. Égő Me–210-es gépükkel Lórév közelében kényszerleszálláshoz készültek, amikor Bodó főhadnagy súlyos sebesülése, vagy a sérült romboló műszaki állapota miatt földközelből lezuhantak.
Altorjay Henrik főhadnagy Me–210-esére Ferihegy közelében csaptak rá a Lightningek. A főhadnagy súlyosan megsebesült, a repülőgépet sem vezetni, sem elhagyni nem tudta. Tóth Ferenc őrmester – rádióslövész – csak akkor ugrott ki a zuhanó gépből, amikor fedélzeti rádión többszöri hívására a pilóta nem válaszolt.381
381 Háry László (Veszprém) és Schaffhauser József (Vörösberény) közlése. 1971.
A szolnoki 1/1. század Me–109-esei Újszászi György százados vezetésével támadták a bombázókat. Találatuktól az egyik B–24-es kivált a kötelékből, és enyhe siklással közeledett a föld felé. Újszászi százados és kísérője, Kereki Károly őrmester újból ráfordultak a Liberatorra, és egy-egy hosszú sorozatot lőttek rá. A bombázó faroklövészének lövedékei az őrmester gépébe csapódtak, Kereki kiugrott, de ejtőernyője beleakadt gépébe és halálra zúzta magát.
Részlet a 2/1. vadászrepülő-század 1944. április 13-i bevetési jelentéséből
„A készenléti légtérben eltöltött kb. 15 perces tartózkodás után a század tds.-i (támadási – A szerzők) parancsot kapott a Győrt bombázó ellenséges kötelék ellen. Az irányítás félreértése következtében a század késve érkezett a győri légtérbe, így mire odaért, az ellenséges bombázókötelék már visszafordult. Ekkor kapta a század a Bánhidát támadó ellenséges kötelék elleni támadási parancsot. Ideérkezve azonban már nem találtuk ott. Üzemanyagunk már fogyóban volt, s a Sziklának ezt jelentve, parancsot kaptunk a leszállásra és gyors töltésre Ferihegyen. A század már leszállásban volt, 5 gépe földet ért, a többi gép vezetője a bombázást látva továbbrepült, 4 gép Budaörsön, 1 gép Szolnokon, 1 pedig Horthy-ligeten szállt le. Irányi főhadnagy gázt adva felemelkedett a bombázókkal egy magasságba, 1 Liberatort lelőtt, s utána üzemanyag hiánya miatt kényszerleszállt Ferihegy repterén. Kovács hadnagy Csepel D-en ugyancsak lelőtt egy Liberatort, mely után vadászoktól üldözve, s mert üzemanyaga fogytán volt, leszállt Ferihegyre. Egy rep.-gépvezető, mert gépét találat érte kiugrott, a másik rep.-gépvezető aki üzemanyaghiány miatt Horthy-ligeten kényszerleszállt, gépéből kiszállva azt bomba telitalálat érte. A század felszállni nem tudott, mert a repteret bombázták, és mert csak 5 gép tudott saját reptérre leszállni.
Gépveszteség: 3 db Me–109 60–100% (sérülést szenvedett – A szerzők)
2 db Me–109 két napon túl javítható Scholtz százados”
A VKF 1. osztály jelentése a légitámadásról.
„Bánhidán lényeges kár nincs. Győrben a Waggongyárat és a repteret érte súlyos támadás. A győri ipartelep É-i része és a MÁVAG súlyos találatot kapott. A csapatkórház is találatot kapott. Lakónegyedekben csak elvétve van kár. A honv. csap. kórházban a sebesülés kevés.
A Budapest légterébe berepült két oszlop, két hulláma szórványosan bombázott. 24 ellenséges gép lezuhanását jelentették.”382
382 HL. VKF. 1. osztály jelentése az 1944. április 13-ai nappali légitámadásról.
A német JG–27 tíz amerikai bombázó és egy vadászgép lelövését könyvelte el, miközben csak két saját pilótája sebesült meg.
Német gépveszteségről nincs jelentés.383
383 Ring, H.–Girbig. W.: I. m. 294. old.
Az 1944. április 13-i légitámadásról kiadott MTI-jelentés így hangzott. „ÁPRILIS 13-ÁN A DÉLI ÓRÁKBAN MAGYARORSZÁGOT ANGOLSZÁSZ NAGY TÁMADÁS ÉRTE:
Délelőtt 11 órától kezdve négy oszlopban több hullámmal több száz ellenséges gép repült az ország délnyugati határán át légterünkbe.
Egy részük észak felé haladva BÁNHIDÁT és GYŐRT támadta. Mindkét helyről bombázást jelentettek.
Két oszlop két hullámmal BUDAPEST légterébe repült be és szórványosan bombázott. A károk megállapítása folyamatban van.
Az ellenséges hullámokat saját és szövetséges vadászok több helyen megtámadták, szétszórták és visszatérésre kényszerítették. A légvédelmi tüzérség hatásos tüze az ellenséges kötelékeket ugyancsak megbontotta és súlyos károkat okozott. Eddig az ország területén 24 ellenséges gép lezuhanását jelentették.
Csütörtökön, a déli órákban a magyar terület fölé berepült amerikai bombázókkal a Balatontól északra kemény és kiterjedt légi csatákat vívott a német légierő. Egész sor lelövést figyeltek meg.”384
384 Új Magyarország, 1944. április 14.
Az április 15-én megjelent közlemény már így szól: „ÁPRILIS 12-ÉN ÉS 13-ÁN HARMINCEGY GÉPET VESZTETT MAGYARORSZÁG FELETT A TÁMADÓ ELLENSÉG:
(Éjjel 4, nappal 27 gépet vesztett az ellenség.)
A légvédelmi tüzérség pusztította el a gépek zömét. Az április 13-án délelőtt végrehajtott angolszász terrortámadás során 27 ellenséges gépet sikerült lelőni. Zömét a légvédelmi tüzérség lőtte le.
196Amerikai bombázók április 13-án magyarországi helységeket, valamint dél-németországi célpontokat támadtak. Különösen BUDAPEST, SCHWEINFURT és AUGSBURG városok területén keletkeztek károk és veszteségek a lakosság körében. Heves légvédelmi harcokban és a légvédelmi tüzérség lövéseitől 91 ellenséges gépet, köztük 74 négymotoros gépet lőttek le.”385
385 Új Magyarország, 1944. április 15.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages