Az első repülőesemények és a Felvidék visszacsatolása

Full text search

Az első repülőesemények és a Felvidék visszacsatolása
A Magyar Királyi Légierő első légi incidensére 1938 nyarán a Csehszlovákiával kialakuló válság idején került sor. Augusztus–szeptemberben a csehszlovák repülőgépek többször átrepülték a Duna vonalát, azt figyelték, hogy vannak-e magyar katonai előkészületek. Ezeket a berepüléseket észlelték, de a gyenge légvédelem megakadályozni nem tudta, ezért a Börgöndi 1/1. vadászszázad CR–32 típusú repülőgépeit utasították, hogy járőrözéssel zárják le a Duna vonalát.
Egy ilyen akció során, Pongrácz László szds. és kísérője egy távozó repülőgépet üldözve átlépte a Dunát, és Érsekújvár mellett tüzet nyitott egy csehszlovák repülőgépre, majd visszatért.27
27 Az 1/1. és 1 /2. repülőszázad földi részlegében szolgált őrmester levélbeni közlése (a szerző birtokában).
A megtámadott gép egy kiképző repülőgép volt, amely a légi harc után kényszerleszállást hajtott végre. Roncsait a bevonuló magyar csapatok 1938. november 6-a után még látták. Az esetet diplomáciai tiltakozás követte. A tiltakozás következtében a határsértés vétsége miatt az elkövetők ellen hadbírósági eljárás indult, Pongrácz szds.-t beosztásából felfüggesztették, a Légierő Parancsnoksága által kiadott intézkedés pedig elrendelte: a vadászgépek öt kilométernél jobban ne közelítsék meg a határt.
Az 1939. november 2-i bécsi döntés előtt is folytatódtak a berepülések és röpcédulaszórások magyar területen. Az erre vonatkozó egyik összegző csendőrségi jelentés így szólt: „Budapest, 1938. november 15.
1938. november 3-án jelentésemmel felterjesztett röpiratokkal azonos röpiratok terjesztését eddig még ismeretlen típusú és jelzésű repülőgépekről a következő helységekben észlelték: Bábolna-puszta határában, november 3-án 10–16 óra közötti időben egy ismeretlen jelzésű repülőgépre, mely Komárom irányából Bana-Bőnyrétalap község alatt haladt.
November 2-án 1/2 15–15 óra közötti időben a győrújfalusi őrs körletében négy darab kétfedelű repülőgépről, mely gépek Érsekújvár–Szombathely irányában, kb. 3000 m magasan repültek. Ezek a gépek kb. a Kis-Duna vonala felett visszafordultak és Szőgye–Vének községek határán átrepültek. A repülőgépekről szórt röpiratokat Bácsa, Kisbajcs, Alsóvámos és Győrszabadi községekben állomásozó katonaság a csapatcsendőrökkel összeszedte.
November 2-án 15 óra 05 perckor Tatatóvároson egy repülőgépről szórtak röpiratokat. Ez a repülőgép a tatatóvárosi tüzérségi megfigyelők állítása szerint magyar felségjellel volt ellátva.
Folyó hó 2-án 15–16 óra között fel sem ismert eredetű és jelzésű repülőgép szórt Mátramindszent, Szücsi és Gyöngyöspata községek határában röpcédulákat.
21Zagyvaróna-vízválasztó és ceredi csendőrőrsök körletében, november 2-án 14 órakor észlelték a röpiratterjesztő repülőgépek áthaladását. Dág, Alag, Tinye és Szomor községekben pedig 13–14 óra között.
A röpcédulák eredetére vonatkozólag a bűnügyi laboratóriumom véleményét csatolom.”28
28 1938. XI. 15-i csendőrségi jelentés, szám nélküli másolata (a szerző birtokában).
1938. november 3-a után néhány magyar berepülés történt a visszacsatolandó területek fölé. A repülőgépek röpcédulát szórtak, amelyen nyugalomra hívták fel a lakosságot és a visszavonuló katonai erőket, illetve figyelmeztették őket a magyarellenes atrocitások elkerülésére.
Az ellenőrző repülések 1938. november 6-a után megszűntek. A Felvidék visszatérése után elrendelt amnesztia keretében az 1/2. vadászrepülő-század tagjai ellen folytatott eljárást megszüntették.
1939. március 13-án Berlinben döntöttek a csehszlovák kérdés „megoldásáról”, erről a magyar kormányt is értesítették. 1939. március 14-én kikiáltották a Szlovák Köztársaságot.
Hitlernél március 14–15-i éjszakai tárgyalások során a csehszlovák államfőtől kikényszerítették a cseh–morva protektorátus elismerését. A Wehrmacht csapatai március 15-én bevonultak Prágába.
A magyar kormány már március 13-án elrendelte a katonai készenlétet, és megtette a lépéseket Kárpátalja katonai erővel való visszacsatolására. A hivatalos csehszlovák vezetést követő kárpátaljai Volosin-kormányt egyik fél sem ismerte el, csapatai viszont már március 14-én összetűztek a felvonuló magyar erőkkel. Március 15-én hajnalban a magyar egységek megkezdték a bevonulást Kárpátaljára, és ion ütemben törve előre, pár nap alatt eljutottak a Kárpátok gerincén lévő régi határig. A gyalogos erők március 23-án érték el az Ung folyó felső szakaszát, ahol összecsaptak a Volosin-féle Szics-gárdával és a hátramaradt csehszlovák erők részeivel.29
29 Magyarország története. VIII. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. 980–982. old.
Ezen a területen korábban a történelem során még nem volt államjogi határ, de az Ungvár–Uzsok között húzódó, és Lengyelország felé stratégiai, gazdasági fontosságú összeköttetést jelentő vasútvonal védelme szilárd, védhető határt kívánt, ezért a vezérkar utasítására a csapatok Szobráncon át észak felé nyomultak előre. A március 14-én kikiáltott, kilenc napja működő Szlovák Köztársaság légierejének gépei összecsaptak a magyar alakulatokkal, mivel a magyar erők igyekeztek a „határnélküliséget” saját javukra kihasználni és minél nyugatabbra kitolni. A szlovák gépek akkor a friss szervezés miatt még a korábbi szabványos csehszlovák jelzéseket viselték, személyzetük a volt csehszlovák légierő szlovák származású tagjaiból állt.30
30 Air Enthusiast. 1971. 9. sz. 180–183. old. Conflict over the Carpathians – a külföldön élő szlovák szerzők publikációja az eseményekről.
A magyar légierőt 1939. március 16-án a vezérkari főnök parancsára a Légierők Parancsnoksága riasztotta, és a következő áttelepüléseket rendelte el: a pápai 3/II. bombázóosztály két századával – 3/4. Sárkány és 3/5. Hüvelyk Matyi –, valamint a veszprémi 3/3. bombázószázad (Sárga vihar) Debrecenbe; az 1. vadászrepülő-ezred (pk. Gyiresy Sándor alezredes) kötelékéből Börgöndről az 1/1. vadászszázad (íjász) Ungvárra; az 1/2. vadászszázad (Ludas Matyi) Veszprémből Miskolcra települt át. A veszprémi 1/3. vadászszázad (Puma) Heppes Aladár százados parancsnoksága alatt Csapon szükségrepülőtéren rendezkedett be, ahol azonban a gépek beragadtak a sárba. Az 1. önálló távolfelderítő osztály parancsnoka Keksz Edgár őrnagy, gépeivel Kecskemétről felváltva végzett felderítőrepüléseket a Felvidék és Kárpátalja felett. Az 1. század (Mérföldes Csizma) parancsnoka Bibithy-Horváth László százados, a 2. szd. (Gólya) parancsnoka Szabados Pál százados volt.31 A vadászszázadok állományába 9-9 FIAT CR–32-es repülőgép, az 1. önálló távolfelderítő osztály állományába 16 Heinkel–He 70K-s, a bombázószázadokhoz 9-9 Junkers Ju–86K–2-es tartozott.
31 Magyar Katonai Szemle. 1939/6. sz. 108–118. old. Vitéz Szentnémedy Ferenc beszámolója: A magyar légierő első diadala. A szövegről megállapítható, hogy a Honvédelmi Minisztérium számára készített jelentés kivonata, amelynek engedélyezett részét így hozták nyilvánosságra. Air International 1975/2. sz. 76–80/89–92. old. The Blitz – a távolfelderítő egység működésére.
A szlovák légierők fő erőit Igló (Spišska Nova Ves) és Sebastova repülőterén (Eperjes mellett) vonták össze. A 70 gépből álló csoportosítás főleg Avia B–534-es típusú vadászokkal, Letov Š–328-as típusú felderítő-bombázó gépekkel és 10 db Avia B–71-es közepes bombázó repülőgéppel rendelkezett. A magyar csapatok 1939. március 23-án kezdték meg előrenyomulásukat a vitatott területekre. A szlovák légierő azonnal reagált az eseményre, és a reggeli órákban előbb három Letov Š–328-assal felderítést végzett, majd három másik Š–328-assal támadta az előrenyomuló magyar gépesített csapatokat. Személyzetük: Wagner hadnagy pilóta, Simko hadnagy megfigyelő, Svento hadnagy pilóta, Szalatnyai őrmester megfigyelő, valamint Slodicka hadnagy pilóta és Kotran zászlós megfigyelő volt. Nagyobb távolságból három Avia B–534-es vadász fedezte tevékenységüket. Szobránc térségében a magyar csapatok légvédelmi gépágyú tüzében az egyik kísérő B–534-es gép találatot kapott és kényszerleszállást hajtott végre. Pilótája Devan tizedes az összetört gépben meghalt. Az egyik Š–328-as gép is megsérült, de vissza tudott térni a repülőterére.32
32 Lásd még: Gaál Gyula: A magyar légierő tűzkeresztsége – Hadak Útján – 1973/1. sz. 15–19. old.
Délután 15 órakor három B–534 géppel Iglóról felszállva Hergott főhadnagy vezetésével Svetlik hadnagy és Danihel zászlós a frontvonal fölé repült. Ulics (Ulicskriva) falu térségében megtámadták a magyar páncélos- és gépesített alegységeket. A légvédelmi tűzben Svetlik hadnagy gépét gépágyútalálat érte, lángba borult és lezuhant, pilótája a gépével együtt elégett. (Más adat szerint sikeres kényszerleszállás után az égő gép lőszere felrobbant.) A magyar légierők e napon Kecskemétről felszállva, He–70K típusú repülőgépek bevetésével csak felderítőakciókat hajtottak végre.33
33 Air Enth. 71/9. Id. mű.
1939. március 24-én zabolai Csekme Béla főhadnagy parancsnoksága alatt álló 1/1. (Íjász) vadászszázad 223 × 3-as rajban, szigorú készültségben várakozott az ungvári repülőtéren. Ungvár körül felhős volt az égbolt. A légvédelmi figyelő- és jelentőszolgálat állandó készültségben volt.
Reggel hat óra után Iglóról hat B–534-es szlovák vadászrepülőgép szállt fel, Hergott főhadnagy vezetésével. A kötelékbe tartozott Pelenicek és Prhacek hadnagyok, Martis, Danihel, Zachar szakaszvezetők. A kötelék Szobránc irányából Ungvár felé repült. Reggel hét órakor a riasztást követően Negró Aladár főhadnagy, első tiszt vezetésével a készültségi raj három CR–32-es gépe felszállt és 1500 méter magasságban 7 óra 44 perckor Szobránc felett rövid légi harcot vívott a két csoportban repülő szlovák gépekkel. A CR–32 vadászok az egyik hármas rajból két gépet lelőttek, egyet súlyosan megrongáltak (ez kényszerleszállt). Pelenicek hadnagy gépe kigyulladt, a pilóta még a levegőben meghalt, a repülőgép a magyar csapatok vonalára zuhant le. Prhacek hadnagy sérült géppel kényszerleszállt, de a gépen lévő repeszbombák felrobbantak, és a pilóta életét vesztette. A két légi győzelmet Negró Aladár főhadnagy és Kertész Árpád őrmester érte el. Egyik szlovák gép Alsóhalas, a másik Nevicke község mellett zuhant le. A két pilótát másnap magyar csapatok katonai tiszteletadással temették el.34 A harmadik géppel Zachar szakaszvezető magyar területen kényszerleszállást végzett, mert elvesztette a tájékozódást és fogságba került. Kihallgatásakor közölte, hogy Igló repülőteréről szálltak fel, ahová a szlovák légierők nagy részét összevonták. A sérülten kényszerleszállt repülőgépet Ungvárra szállították, később kijavították, majd felrepültek vele Budapestre, ahol az RKI 1939 májusában vizsgálat alá vette.
34 Farkas István: A levegő Titánjai. Centrum, Budapest, 1942. 51–54. old. A szobránci légi harc leírása zobolai Csekme Béla főhadnagy elmondása nyomán történt, a cenzúra csak jelentéktelen részeket törölt belőle. Továbbá: MKSz. Szentnémedy: Id. mű. Továbbá fotók jelentek meg a Riadó és Magyar Szárnyak 1939/4. és 5. számaiban.
A második riasztás délelőtt 11 órakor történt, de a felszálló 2. raj három CR–32-es gépe nem találkozott a berepülő három Š–328-as repülőgéppel, és így nem került sor légi harcra. A szlovák repülőgépek Ladomirov és Szobránc között bombákkal támadták a magyar 2. gépkocsizó tüzérosztály oszlopát. A támadásnál Ondris hadnagy pilóta megsebesült egy magyar Ansaldo harckocsiból leadott lövés során. Slodicka hadnagy megfigyelő átvette az eszméletlen pilótától a repülőgép vezetését. A magyar tüzéroszlopból felgyújtottak egy Hansa-Lloyd lövegvontatót, s több gépjárművet megsemmisítettek. A légtérben három B–534-es gép is volt, ezekre a földi csapatok géppuskatüzet nyitottak. A szlovák repülőgépek Ungvár szélén dobták le bombáikat, eközben egy Š–328-ast a légvédelmi tüzérek gépágyúval lelőttek.35 Az ungvári hidat is támadták, de találatot nem értek el.
35 Air Enth. 79/9. sz. és Gaál: Id. mű.
A magyar Légierő Parancsnokság a korábbi jelentések alapján Igló és Sebastova repülőtere ellen megtorló támadást rendelt el. Először délután 13 órára, majd 15 órára adtak felszállási parancsot a Debreceni bombázóosztály századaiból alakított 2 × 9 gépes Ju–86K–2-es vegyes bombázószázadnak. Fedezetül kirendelték az 1/1. (Íjász) és az 1/2. (Ludas Matyi) vadászszázadokat Ungvárról, illetve Miskolcról. A bombázók Szikszó felett találkoztak és Miskolc felett várták a vadászok csatlakozását. A találkozón csak az 1/2. (Ludas Matyi) század jelent meg és kísérte el a bombázókat Igló ellen. Az 1/1. (Íjász) század felszállása közben, az utolsó percben 15 óra 25 perckor érkezett Ungvárról egy gépkocsin a légvédelmi figyelőőrsök jelentése, „Szobránc térségében ÉNY-i irányból kilenc szlovák gép közeledik Ungvár felé”. Csekme Béla főhadnagy, századparancsnok, ezért öntevékenyen megváltoztatta a tervet és kilenc CR–32-es gépével az új ellenfél felé fordult. 15 óra 30 perckor Szobránc légterében 2000 m magasságban találkozott a két kötelék. A magyarok azonnal támadásba lendültek három Letov Š–328-as bombázó és hat kísérő Avia B–534-es vadászgép ellen.36
36 Lásd 33., 34. és 35.
Az 1/1. szd. felállása: 1. raj: Csekme Béla, Gemeinhart Vilmos, Tarr Mihály; 2. raj: Negró Aladár, Szoják Sándor, Kertész Árpád; 3. raj: Palkó László, Békássy Antal, Pirithy Mátyás (a tartalék három fő nem azonosítható).
Az 1/2. szd. valószínű felállása: 1. raj: Timár István, Antal László, Major Ádám; 2. raj: Gyenes László, Bánhidi Antal, Turmezei Ödön; 3. raj: Kiss Zoltán, Pottyondy László, Juhász Kiss József; Tartalék: Szentgyörgyi Dezső, Bondi Kálmán.
A valamivel rosszabb repülőtulajdonságú, de fordulékony CR–32-es gépek kihasználva a magassági fölényt és a meglepetés lehetőségeit, a részben felhős időben már az első függőleges rácsapásnál lelőttek két Š–328-as és két B–534-es gépet. Az egyik bombázóból Paczicky tizedes pilóta és Svento főhadnagy megfigyelő kiugrott. A pilóta lezuhant, mivel ejtőernyője nem nyílt ki, a főhadnagy pedig a levegőben kapott súlyos sebeibe a földet érés után belehalt. Őt a magyar légierők tagjai másnap magyar területen (Sislóczon) katonai tiszteletadással temették el. Az egyik B–534-es vadászgéppel Hergott főhadnagy parancsnok szintén lezuhant. A további légi harcban még három repülőgép lelövését jelentették a magyar pilóták. A szlovák Hanovec őrmester egy B–534-es géppel, égő motorral kényszerleszállt, Danihel szakaszvezető gépével együtt pusztult el. A tíz perc leforgása alatt lezuhant hét gépből csak négyet leltek meg magyar területen. Ezekről fotók is készültek. A négyből három repülőgép elégett, egy súlyos sérülten kényszerleszállt. Ez utóbbit később összerakták és elszállították, de tudomásunk szerint többé nem repült. Három szlovák gép a Laborc völgyében húzódó vasútvonalon túl szlovák területre zuhant.
1939 májusában az 1. honvéd vadászrepülő-ezred 1. százada számára a Légierők Parancsnoksága elismerte kilenc ellenséges gép lelövését, saját veszteség nélkül. Az erről készült „hagyomány emlékeztetőt” a repülőezred minden helyiségében kifüggesztették. Eszerint: Negro Aladár főhadnagy két; Szoják Sándor őrmester két; Csekme Béla főhadnagy; Palkó László főhadnagy; Békássy Antal főhadnagy, Pirithy Mátyás tart. hadnagy, és Kertész Árpád őrmester egy-egy légi győzelmet ért el.37
37 MKSz. Szentnémedy: Id. mű. Szlovák eseményekre: Air Enth. 71/9. sz. és Gaál: Id. mű.
Egy év múlva a kormányzó legfelsőbb elhatározással, a vitézzé avatáskor engedélyezte, hogy Negro főhadnagy vitéz Szobránczi-Negro Aladár, Szoják 23őrmester pedig vitéz Szobránczi Sándor nevet vegye fel. Így két azonos nevű pilóta volt a légierőben, amely a későbbi nyilvántartásokban sok zavar okozója lett.
Visszatérve az eseményekre, a magyar bombázók első bevetése rengeteg nehézséggel járt és nagyfokú szervezetlenségről tett tanúbizonyságot. A pápai 3/4. (Sárkány) és 3/5. (Hüvelyk Matyi) Ju–86K–2-es gépekkel felszerelt két század vegyes köteléke indult bevetésre. A korabeli leírások az összetételükről nem egyértelműek. A későbbi, a résztvevők által közölt visszaemlékezések szerint38 úgy tűnik, hogy 2 × 9 gép szállt fel, tehát mindkét századból az 1., 2. és 3. raj.
38 A B–350 gép részvételéről a bevetésben. Szalkai Sándor törm. pilóta nyilatkozott a szerzőnek. 1979. Továbbá: Magyar Szárnyak. Oshava, 1984. 77. old. Lévay Győző szds. kiegészítései a MSz., 1983. vonatkozó cikkéhez. A kötelék pontos összetételét még Vitán Béla alezredessel folytatott levelezés és megbeszélés nyomán sem sikerült megállapítani (a szerző birtokában). Úgy tűnik, hogy a 3/4. és 3/5. b. szd. gépeihez kölcsönvettek a 3/3. szd.-tól legalább egy rajt, mert a felbukkanó új neveket csak ez magyarázza. A légvédelmi parancsnokság számára készített jelentés nem áll rendelkezésre, így a gépszámok ismerete nélkül a hovatartozás pontosan nem azonosítható.
A 3/4. szd. parancsnoka Eszenyi Dénes százados, a 3/5. szd. parancsnoka Vághelyi Gyula százados volt. A köteléknek csak „szemlélőként” volt részese Kovács Elemér alezredes, osztályparancsnok, aki Youbert Edvin (pilóta) bombázógépének hátsó lövészülésében ült, a bevetés irányításában nem vett részt.
A startnál a 3/5. szd. 3. raja állva maradt, mert a bal kísérő Szalkai Sándor őrmester repülőgépének (B–350) egyik motorja egyenetlenül működött. A gyújtógyertyacsere miatt Youbert Edvin raja 8-10 perccel később szállt fel, jobb kísérője Lévay Győző hadnagy (megfigyelője Skriba Ferenc zászlós) volt.
Hogy az időt behozzák, a rajparancsnok a kijelölt Debrecen–Miskolc–Igló útvonal helyett, egyenesen Igló felé indult, de navigációs számítási hiba és az északnyugati szél miatt az 1938 őszén visszacsatolt, magyar területen lévő Rozsnyó fölé repült. A várost Iglónak nézve megkezdte a bombázást. A bal kísérője követte. A bombasorozat a lovassági laktanya gyakorlóterére hullott. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A jobb kísérőgép parancsnoka Lévay Győző hadnagy a várost nem tudta Iglóval azonosítani, megtiltotta a kioldást és bombáival együtt szállt le Debrecenben.39
39 MSz., 1984. Id. mű. 77. old.
A 3/5. század terv szerint startoló és repülő másik két rajánál sem ment minden zökkenőmentesen. A jobb kísérőrajból, Tula zászlós (?) gépén a pilóta összetévesztette Miskolcot Iglóval, és az üres repülőtérre dobta bombáit, amelyek füves területre estek és nem okoztak kárt, mivel ezt megelőzően az 1/2. (Ludas Matyi) vadászszázad már felszállt. A zárórajból egy gépen a bombák nem oldódtak ki, és azzal kellett leszállnia. Igló felé a bombázók kötelékben, a felhők magasságában repültek. A célterületet elérve, kb. 2000 méter magasból leereszkedve 1000 méterre, rajonként kezdték meg a bombatámadást. A 12 gép 4 × 3-as csoportban dobta le bombáit a földön szétszórtan álló 20-24 szlovák repülőgépre és az épületekre, amelyek azonnal füstbe borultak.40 A magyaroknál veszteség nem volt, simán visszatértek Debrecenbe.
40 MKSz. 1939/6. sz. Id. mű Vitán Béla alez. közlései, MSz. 1983. 77. old.; és MSz. 1984. 77. old. adatai. Az először felszálló tizenöt, majd később három Ju–86-ból három Rozsnyót támadta (egy visszahozta bombáit), a 15 gépből 12 bombázott, egy gép Miskolc repterére dobott, egy repülőgép bombakioldója beragadt, egy pedig ismeretlen okból nem támadta a célt.
A bevetés során történt több súlyos mulasztás ügyében hadbírói eljárást indítottak. Ezt dr. Major Ákos hadbíró százados vezette, ennek nyomán Kovács Elemér alezredest rövidesen leváltották. A 3. raj pilótáit és megfigyelőit az eljárás felmentette. Youbert szobafogságot kapott.41 Szóbeli forrás alapján tudjuk, hogy a támadásban részt vevő legénységet később kitüntették.42
41 MSz. 1984. Id. mű. 77. old.
42 Szalkai Sándor törm. és Nagy János szkv. közlése a szerzőnek.
A bevetés során a tizenöt Ju–86K–2-es bombázót csak az 1/2. vadászszázad gépei kísérték. Tímár István százados századparancsnok irányításával. A pilóták Kiss Zoltán, Gyepes László, Pottyondy László, Bánhidi Antal hadnagyok és Turmezei Ödön, Juhász Kiss József, Major Ádám és Antal László zászlósok voltak. Tartalékban Szentgyörgyi Dezső és Bondi Kálmán őrmesterek várakoztak. A bombázók Igló repülőterén 16 óra 43 perckor 11-12 repülőgép elpusztítását jelentették (10 db Š–328-as és B–534-es, egy azonosítatlan és egy B–71-es), egy hangárt megrongáltak, a repülőtér használhatatlanná vált. Nem mindegyik ledobott bomba robbant fel. A kísérővadászok visszafelé Tímár százados karjelzésére Sebastova repülőterét támadták meg repeszbombákkal. A repülőtér üres volt, mert az egyébként itt állomásozó kilenc B–534-es gép aznap már Iglón volt.
Későbbi dokumentumból derült ki, hogy Slodicka hadnagy Š–328-as repülőgépén a levegőben egy bomba felrobbant, aminek következtében a gép megfigyelője meghalt, a repülőgép megrongálódott, de visszatért a repülőtérre, így nem számított veszteségnek.
A He–70 K távolfelderítők által Igló repülőteréről készített légi felvételek értékelésekor 17 repülőgép pusztulását állapították meg, közte 6-7 db B–71es bombázógép is volt.43
43 Vadászok bevetésével kapcsolatban Bánhidi Antal t. főhadnagy közölt tényeket a szerzővel, valamint Gyenes László százados levele tartalmaz az iglói témáról adatokat (a szerző birtokában).
A légi harcok során lelőtt szlovák repülőgépek személyzetét Szobráncon, Sislóczon és Ungváron katonai tiszteletadással temették el. Az 1939. március 26-i szlovák távirati iroda jelentése öt magyar gép lelövését jelentette! Ami nyilvánvalóan csak propagandafogásként értékelhető. Az idézett 1971-es szlovák visszaemlékezés március 23-án két; 24-én hat szlovák repülőgép (és két CR–32-es) lelövését ismeri el, minden dokumentáló anyag nélkül.
Március 31-én a két állam meghatalmazottai aláírták az új határegyezményt, és a légierők felriasztása április elején megszűnt. Az egységek visszatértek dunántúli helyőrségeikbe. A Budapestre hozott hadizsákmányként szereplő B–534-es vadászrepülőgép előbb G–192. jellel üzemelt a légierőknél, majd 1943-ban átadták a Műegyetemi Sportrepülőknek, akiknél vontató- és gyakorlórepülőgép-feladatot látott el. Később Ferihegyen HA–VAB polgári jelzéssel üzemelt, majd 1945. február végén Győrben látták utoljára (a magyar csapatok visszavonulásakor valószínűleg elpusztult). A másik erősen sérült 24B–534-est elszállították, további sorsa ismeretlen.44
44 Repülő Kísérleti Intézet volt alkalmazottai és Wittinger Kálmán pilóta személyes közlései, a B–534 gép tulajdonságaira utal: Air International. 1974/7. sz. 24–30. old.
The Last Belligerent Biplane, the Avia B–534.
A határvonalon túl lezuhant három repülőgép ügye csak 1942-ben kapott közvetett igazolást. A szobránci harcok idején egy zászlós a határon lévő patakparton állva, több gépet látott lezuhanni a saját vonalakon túl, de nem tudta megállapítani, hogy azok saját, vagy pedig ellenséges repülőgépek-e. Engedélyt kért, hogy a pilótáknak segítséget vihessen, ezt azonban a parancsnoka elutasította. Éjjel önként jelentkezőkből rohamjárőrt szervezett. Éjfélkor erős fegyverzettel behatoltak szlovák területre, és hajnalban meg is találták a három elégett szlovák gép roncsát. Az osztag reggel észrevétlenül visszatért. A zászlóst hadbíróság elé állították. Az ügyet később a vezérkari főnök semmisnek nyilvánította, és a kormányzó a zászlóst 1940-ben Nagyezüst Vitézségi Éremmel tüntette ki.
Magyar részről egy saját repülőgép megtámadására is sor került. Március 23-án Kertész Árpád őrmester CR–32-es vadászgépére a magyar légvédelem tévedésből tüzet nyitott. A gép hűtősérüléssel, saját területen kényszerleszállást hajtott végre. A pilóta nem sérült meg, a repülőgépet kijavították.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages