Ahogyan a szlovákok látták a harcokat
Ahogyan a szlovákok látták a harcokat
Egy prágai történész feldolgozása szerint – 1969-ben jelent meg –, valamint egy szlovák repüléstörténet-kutató levele alapján a szlovák légierők vesztesége nagyobb volt minden eddig ismertnél.
„Az iglói repülőtéren 1939. III. 4-én a 12. és 13. vadász- és a 47. és 49. felderítő- (megfigyelő-) század gépei állomásoztak. A cseh nemzetiségű tisztek elbocsátása folyamatban volt, de a szlovák gárdisták, akik átvették a repülőtér őrzését, nem tartották megbízhatónak a még meglévőket sem.
1939. március 18-a után kezdtek visszatérni a cseh területen szolgált pilóták, zömmel altisztek, a legmagasabb rangú is főhadnagy volt. A létszám feltöltésére a zsolnai 15. vadászrepülő-századtól és négy más repülőszázadtól is vittek át személyzetet.
1939. március 20-án eltávozott a cseh személyzet, a parancsnok még Zmátlo törzskapitány volt, mert nem tudták mással pótolni. Március 22-én érkeztek hírek Iglóra első ízben a magyar támadásról a határon át, a parancsnok légi felderítő őrjáratot küldött ki a Budimir–Trebišov–Szobránc háromszög fölé, az utak felderítésére.
A híreket megerősítették, magyar menetoszlopok mozogtak Szlovákia felé, a csapatok helyenként átlépték a határt. A parancsnok utasítást kapott a bevetésre, s március 23-ra Pöstyénből átvezényelték az 1. vadászszázadot Iglóra, Andrej Ďumbala főhadnagy parancsnoksága alatt.
Március 23-án 2-2 Letov Š–328-as felderítőgép bombázta a magyar menetoszlopokat Zlina-Stakčin, illetve Klokočova-Kolbasova között, illetve a terepen lévő célokat lőtték. Ennek során a magyar légvédelem lelőtte: Jan Ševetlik főhadnagy – Ladislav Sulik tizedes, Ferdinand Švento főhadnagy – Ján Prháček tizedes és Rudolf Fojlik hadnagy – Gustav Pažicky tizedes Letov Š–328-as gépét.
Továbbá lelőtték Devan tizedes és Ondris szakaszvezető B–534-es Avia vadászgépét is. A súlyos sebesülésük ellenére (szlovák?) füves területen kényszerleszállást hajtottak végre.
Első napon Hergott szakaszvezető, Hanovec szakaszvezető és Danihel tizedes tüntette ki magát légi harcban (valójában légi tevékenységben, mert légi harc nem volt). Március 24-e volt az emlékezetes nap, amikor Szobránc, Nagylapos, Ungvár térségében magyar erőket bombázni indultak a szlovák Š–328-as gépek, s ennek során heves légi harc alakult ki, magyar CR–32-es vadászgépekkel. A szlovák B–534-es vadászgépeknek a határszakasz messze volt Iglótól, csak 10-15 perc légi harcra volt elég a benzin. Ennek során a hat Š–328-as gépből egy tért vissza – Guljanics főhadnagy megfigyelő és Matco tizedes pilóta –, ötöt lelőttek, a négy fedező Avia B–534-es vadásszal együtt. Ez utóbbiak pilótái: Hanovec szakaszvezető, Martis szakaszvezető, Orlicka szakaszvezető, Danihel tizedes voltak, utóbbi kettő kényszerleszállt.
A váltás pilótái megrendültek a visszatért személyzet jelentésétől, közben érte az Iglói repülőteret a bombázás. Ennek során két kötelék magyar Ju–86-os bombázógép húzott el, nyolc gép bombázott, másik kilenc gép eltévedt, későn ért oda. Iglón negyven gép állt a hangárok előtt, a Hernád partján lévő terepre estek a bombák, részben a reptér előtt, a repeszbombák pedig a túloldalon a város szélére hullottak. Udut hadnagy és hat őr meghalt, a város szélén két katona és öt munkás meghalt, leégett egy ciszterna és egy raktár, gép nem pusztult el.
A bombázáskor Cyprich pilóta beugrott egy B–534-es vadászgépbe, szerelő nélkül, sűrített levegős palackkal indított, és keresztben a reptéren felszállt. Teljes gázzal repülve Branyiszkó térségében utolérte a három utolsó bombázógép egyikét, támadta, de találatot nem ért el, az dél felé távozott.
A szlovák légi figyelő- és riasztószolgálat nem működött, tűzkészültség nem volt, a repülőtérvédő vadászszázad nem volt bevethető, a légvédelem 31nem volt a helyszínen, repülőgép-fedezékek nem voltak. A parancsnok a támadás után a repülőgépek egy részét kitelepítette a Kisszebeni tábori repülőtérre, Pöstyéyből egy további vadászszázad települt át Iglóra, ezek Sabinova és Mečedelovce határában állomásoztak, nem messze Iglótól. Amire bevethetők voltak, a hadműveletek befejeződtek.45
45 Dusan Slavkovsky: Vo vzduchu i na zemu. Bratislava, 1969.
25Az 1/1. „Íjász” vadászszázad CR–32 gépei 1939 márciusában
26Az Alsóhalas közelében lelőtt, szlovák B–534-es repülőgép roncsai, 1939. március 24.
27Palkó László által 1939. március 24-én lelőtt Letov L–328 roncsa
Ezt a B–534-es repülőgépet valószínűleg Devan zászlós repülte. 1939. március 23.
28Lezuhant B–534-es roncsa. 1939. március 24.
Kényszerleszállt, átvágódott Avia B–534. 1939. március 23. Egy bomba még látható rajta. (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből, Pécs)
29A bevetésre induló Ju–86K–2 egység a Tisza felett (Szalkai Sándor gyűjteményéből)
Igló felé repülő kötelék egyik raja 1939. március 24-én. A 3. sz. repülőgép Szalkai Sándor B–354-ese (a szárnya látható), felül a B–326-os (Szalkai Sándor gyűjteményéből)
30A Budapestre szállított, későbbi G–192-es számmal üzemelt Avia B–354-es repülőgép hangárban, 1939. március 24-én Zachar szkv. repült vele
Az 1/2. „Ludas Matyi” vadászszázad V–122 jelű CR–32 repülőgépe. Ülésben Bánhidi Antal t. hdgy. látható (Winkler László gyűjteményéből)
A másik forrás az eseményeket így összegzi: „Ján Prháček hadnagy Avia B–534-es géppel III/2. vadászosztály 49. vadászszázadból lelőve 1939. március 23-án Pavlovce (n. Uhom) mellett, felrobbant.
– Štefan Devan tizedes, Avia B–534-es géppel III/3. vadászosztály 49. vadászszázad, lelőve a magyar légvédelmi tüzérség által 1939. március 23-án Stakčin mellett.
– Ján Švetlik hadnagy, Avia B–534-es géppel. III/3. vadászosztály 45. vadászszázad lelőve magyar légvédelmi tüzérség által Ulič közelében, 1939. március 23-án 15 órakor.
– Ján Póleniček hadnagy, Avia B–534-es géppel III/3. vadászosztály 45. vadászszázad, magyar CR–32-es vadászgép által megrongálva 1939. március 24-én, kényszerleszállt, gépét később kijavították.
– Jozef Zachar őrmester (?) Avia B–534-es géppel III/3. vadászosztály 45. vadászszázad, CR–32-es gépekkel légi harcban megrongálták, magyar területen kényszerleszállt, elfogták. A gép kijavítva a későbbi G–192, majd HA–VAB volt.
– Ján Jurek tizedes Avia B–534-es géppel, III/3. vadászosztály 38. vadászszázad, 1939. március 24-én a gép kényszerleszálláskor széttört, közel az Iglói repülőtérhez.
– Gril Martiš szakaszvezető. Avia B–534-es géppel; III/3.vadászosztály 39. vadászszázad, megsérült géppel a C CR–32-vel való légi harc után kényszerleszállt sík területen 1939. március 24-én.
– A. Šlodicka hadnagy pilóta és L. Sulik hadnagy megfigyelő Letov Š–328-as géppel leszálláskor összeütközött a Jurek tizedes által vezetett B–534-es géppel 1939. március 24-én, mindkét gép felrobbant, a három pilóta meghalt.
– Gustav Pažicky tizedes pilóta és Ferdinand Švento hadnagy megfigyelő II/3. osztály, 12. század Letov Š–328-as gépe, lelőve CR–32-es által (Palkó László főhadnagy I/1. vadászszázad) 1939. március 24-én Pavlovce (n. Uhom) mellett… (a további Š–328-as adatokat nem közli)… majd a tíz további repülőgép (nyolc Š–328-as és B–534-es, egy E–241-es és egy Avia B–71-es) megrongálódott az Iglói repülőtér elleni magyar bombázás alkalmával 1939. március 24-én.”
Harci körülmények között 23 szlovák pilóta szerepelt, közülük 17 azonosítható a gépével, 16 repülőgépet lelőttek, további tízet a bombázás miatt lehetett leírni.
A harcok kirobbanásakor három század B–534-es vadászgépet vontak össze (min. 27 repülőgép) Iglóra (egyet Pöstényből, egyet Eperjes mellől), ezek számbeli és technikai fölényét azonban nem voltak képesek kihasználni, pedig a zsákmányolt Avia B–534-es vadászrepülőgép berepülése és technikai értékelése is igazolta, hogy technikai színvonala jobb, négy géppuskájával nagyobb tűzerejű repülőgép volt, mint a CR–32-esek, csupán a fordulóképessége volt gyengébb.
A magyaroknál csak két század CR–32-es (18 db) vadászgépre lehetett számítani, mert a csapi 1/3. vadászszázad a nagy távolság miatt nem sokat segíthetett volna a harcba lépő egységeknek. A magyar légierőhöz a harccselekmények időszakában a harcterület közelében a szlovákokhoz viszonyítva lényegesen kevesebb bevethető vadászrepülőgép tartozott, mégis kivívta a légi fölényt.
A magyar vadászrepülőgép-századok személyzetének jobb kiképzése, valamint a függőleges síkban végzett manőverek alkalmazása eredményezte, hogy olyan pilóták is elértek légi győzelmeket, akiknek még nem volt harci tapasztalatuk.
A FIAT CR–32-es vadászrepülőgépek – bár technikailag gyengébbek voltak a B–534-es gépeknél – még megfeleltek a szlovák légierő elleni harc követelményeinek. Jól repülhető, de már korszerűtlen repülőgépek voltak. A légi harcok tapasztalatai jelezték, hogy sürgősen korszerűbb típust kell beszerezni. Amikor lehetséges volt, a FIAT CR–42-esekre tettek szert. Azonban a rendszerbe állításkor már ez a típus sem nyújthatott annyit, amennyit reméltek tőle. A 24 db modernebb Heinkel He–112 B típusú vadászrepülőgépek átadására tett ajánlatot a németek politikai nyomásra használták fel, így bár az első három beérkezett belőlük, további szállításokra nem került sor. A licenc megvásárlását a németek visszautasították, mert egy bizottság azt állapította meg, hogy a magyar repülőgépipar (ekkor még) nem képes fémépítésű repülőgépek sorozatbani gyártására. A huszonnégy darab He–112 B-t Románia kapta meg kőolajért.
1939. március 24-én a Szombathelyi Ju–86-os bombázóosztály két százada szintén parancsot kapott Igló megtámadására. A Torontály Imre őrnagy parancsnoksága alatt álló két század 9-9 gépét Telbisz Imre százados, illetve Miklódy István százados vezényelte. A bevetési parancs után azonban vitéz Orosz Béla alezredes ezredparancsnok, ismeretlen okból háromszor változtatta meg a repülőgépek bombaterhelését, és ez 4-5 órát vett igénybe. Késő délután elstartolt a 18 repülőgép, de lekéste a 15 órakor indult bevetést – így Miskolc légtere helyett Mátyásföldre repültek, és itt leszálltak. Pár nap múlva visszarendelték őket Szombathelyre.
A Légierők Parancsnokságának a terve jó volt, a kivitelezése azonban már gyengén sikerült. Valójában öt század 45 db Ju–86 K–2-es bombázógépét 32akarták 15 órára Miskolc légterében összevonni két vadászszázad 18 db CR–32-es gépének fedezetével, és ezzel csapást mérni Igló és Eperjes repülőterére. Ha ez megtörténik, a szlovák légierő több mint kétharmada megsemmisült volna aznap délután. Az alegységparancsnokok gyakorlatlansága miatt azonban a terv kivitelezése nem sikerült.
A Ju–86K–2 típusú bombázók bevetése a légi helyzetet még így is végleg a magyar légierők javára döntötte el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
