Második Törvénykönyv (MTörv)

Full text search

Második Törvénykönyv (MTörv)
A bevezetés megadja Mózes beszédének a helyét. Araba a Holt-tenger déli részénél lévő mély völgy neve, de különben a Holt-tenger környékét is jelzi. Szuf Moabban van, azonos a Szám 21,15-ben említett Szuffal; az ugariti szövegek is beszélnek „Szufim pusztáról”. Paran a Sínai-félsziget északi részén elterülő puszta (Szám 10,12). Tofel, Laban Hacerot a Sínai-félszigeten helyezkednek el (Szám 33,17-20). Di-Zahab jelentése, „aranyban gazdag”; s a Vulgáta Hacerotra vonatkoztatja. Negyvenedik év: a Másodtörvénykönyvnek ez az egyetlen kronológiai adata. Tizenegyedik hónap januárnak felel meg. A beszéd helye a moabitáktól lakott sík terület, mely a Jordán keleti partján Jerikóval szemben feküdt.
A történeti háttér felvázolása a Másodtörvénykönyv jellegzetessége; a főszereplők az Úr és a nép, Mózesnek itt másodrendű szerepe van. Mózes első beszéde 1,6-4,40-ig tart.
Enakiták a történelem előtti Palesztina lakóinak maradványai (Szám 14,21-35. 39-35).
A Jordánon túli terület meghódítása szent háborúban történt, amikor nem ejtettek foglyot, csupán az állatokat és a fémből készült tárgyakat tartották meg. Kezed munkája a letelepedett nép földművelési munkáit jelzi. Ar Moab egyik jelentős városa és ezenkívül jelenti a város környékét is. Refaiták a régi néphit e népben óriásokat látott, akik Palesztina és a Jordánon túli terület őslakói voltak, akiket kőépítményeik miatt (dolmen, kromlech) legendákkal vettek körül. Amint a francia mesék emberevő óriásai (ogre) a magyarokra (Hongrois) vonatkoztathatók, így lett a refaiták népe az izraelita népi költészetben a félistenszerű, félelmetes óriás (Ter 6,1-4; Szám 13,33) a seolban, az alvilágban tartózkodó és onnét kijáró lélek (Iz 14,9) jelzésére szolgáló elnevezés. Júdában enakitáknak (hosszú nyakúak, nyakláncos emberek), Moabban és Gileádban enitáknak (madárijesztő), Ammonban zamzumimnek (zümmögő) volt a neve ugyanannak a népnek. Horiták talán a hurriták neve, de az sincs kizárva, hogy a „hor” szóval űztek szójátékot, ami lyukat jelent, és ennek alapján szent Jeromos barlanglakóknak (troglodita) tartotta őket (Ter 14,6; 36,20; 1Krón 1,39).
Avviták a filiszteusok előtt lakták Kánaán DNy-i részét(Józs 13,3) kaftoriak a filiszteusok neve, mivel Kaftorból jöttek. A héber szó a Földközi-tenger részére vonatkozik, a szigeteket is beleértve. A Hetvenes fordítás Kappadóciát tartja ennek.
Básán elfoglalása vö.: Szám 21,33-35; Básán (sík vidék) termékeny fennsík a Jordánon túli területen. A periziták Kánaán őslakói közé tartoztak. Argob Básánhoz tartozó vidék. Gesuriták: arám törzs, Básán és Hermon közt laktak (Józs 12,5). Maachatiták szintén arám törzs, mely a Libanon és Antilibanon közt élt; szomszédjaik a gesuriták voltak. Eredetüket Náchor egyik mellékfeleségének a fiára viszik vissza (Ter 22,24).
Piszga az Abarim hegység egyik csúcsának a neve, magassága 710 m (vö.: 32,48-52).
Az Istentől adott törvények jók, azon ne változtassanak, mint a farizeusok tették. Hol van olyan nép, amelyhez oly közel lenne az Isten: bár másutt hangoztatja Isten és az ember közt az áthidalhatatlan távolságot (Kiv 33,20), ez nem ellentmondás, hanem a megfoghatatlan Istennek más oldalról való bemutatása.
Istent nem szabad ábrázolni, mert ez bálványimádáshoz vezet (Kiv 20,2-6).
Féltékeny Isten: a szeretetet magának követeli, mással nem osztja meg, mert ő az egyedüli Úr (Kiv 20,5; 34,14; 2Kor 11,2).
Az izraelitáknak hálásnak kell lenniük Isten jótéteményei miatt.
A második beszéd helye ugyanott van, ahol az elsőé.
A második beszéd 5,1-28,68-ig tart. A tízparancsolat szövege megtalálható Kiv 20,2-17-ben is.
Vö.: Kiv 20,18-21. Isten látása a néphit szerint halált von maga után. Bár a nép a törvény kihirdetésénél láthatta, hogy életben maradt, mégis félt Isten személyes jelenlététől, ezért kéri Mózest, hogy ő tárgyaljon az Istennel.
A törvény lényege a tökéletes egyistenhit. Ezt naponta kétszer vallották meg a zsidók (Semá Jizrael). Később imaszíjjal bal karjukra és homlokukra erősítették ezt a szöveget, hogy szívük közelében és szemük előtt legyen a hitvallás. Ugyancsak felszögezték az ajtóra is a szöveget (mezuza), amelyet még kiegészítettek. A hitvallás teljes szövege ezekből a helyekből tevődik össze: Kiv 13,1-10. 11-16; MTörv 6,4-9; 11,13-21.
A kizárólagos egyistenhiten kívül a legfontosabb parancsok itt vannak felsorolva a bálványimádás és istenkísértés tilalma, valamint a törvények megtartása.
Az izraelitáknak a felsorolt hét népet ki kell irtaniuk, amikor elfoglalják az Istentől nekik adott területüket, hogy meg ne fertőzzék őket utálatos és veszedelmes bálványimádásukkal. Kőoszlop (maccéba) Baál tiszteletére felállított oszlopok voltak szent fák (asera) Astarte tiszteletére szolgáltak. A Vulgáta bereknek fordítja (vö.: Kiv 34,11-17; Zsolt 105,34-39).
A népek kipusztítása förtelmes bálványimádásuk miatt volt előírva. A keleti hadviselés különben sem volt szelíd. Ha Istennek ezt a parancsát nem hajtják végre, vallási és fizikai létük forgott volna kockán.
Istent hála illeti a pusztában tett sok jó miatt (vö.: Kiv 16,1-12; Szám 11,6-9).
Vas: inkább a Jordán K-i partján volt, aztán Libanon, edomi és midiánita területén. Az izraelita honfoglalás a vaskor kezdetével esik egybe (Kr. e. 1200-900). Réz: Ecjon-Géber környékén volt található, melyet később Salamon épített ki modern kohókkal. Tüzes kígyók: vö.: Szám 21, 6.
Izrael a sikereket ne magának, hanem Istennek tulajdonítsa.
Hórebnél történt Izrael legnagyobb bűne, mert a szövetségkötést közvetlenül követte az aranyborjú imádása. (Kiv 32,1-35).
Mózes e helyen szónoki fogással későbbi eseményeket is megemlít (22-24). Mózes közbenjárását vö.: Kiv 21,11-14.
A kőtáblákra és a szövetség ládájára vonatkozólag vö. (Kiv 34,1-35; 37,1-9.) Akácfa (sittáh; Mimosa Nilotica) könnyű, de kemény, ellenálló fája van. A szövetség ládája és a szövetség sátrának több része készült belőle. Egyiptomban igen gyakori, a Sínai- félszigeten több faja is van.
Ez a rész kitérés; a 6-7-ben szereplő állomások megtalálhatók a Szám 33,30-33-ban.
Körülmetélni a szívet annyit jelent, mint minden rossz hajlamtól, bűntől megtisztítani.
Dátán és Abiron neve mellől elhagyja Korach nevét (vö.: Szám 16,1-35).
Kánaán földje jobb volt, mint Egyiptomé, mert ott lábbal hajtott vízművekkel kellett öntözni, míg itt maga az Isten gondoskodik az öntözésről az esővel. Korai eső október-novemberben van, a késői eső márciusban esik; elmaradásuk károsan befolyásolta a föld termését.
Gerizim és Ebal Szichem közelében vannak. Móre tölgyese Hebron mellett terült el. Ábrahám lakott ott.
Az eddigi beszédfonal megszakad, s 12,1-26,15-ig pozitív törvények következnek, melyeket gyűjtőnévvel Deuteronomiumi kódexnek, Másodtörvénykönyvnek szokás nevezni. Az első intézkedések célja a bálványimádás kiirtása. a kánaáni népek magaslatokon tisztelték isteneiket. A magaslati helyek jellemzői a kőoszlopok (macceba), fák (tulajdonképpen fapóznák, rudak, asera) és oltárok (vö.: 1Kir 14,23; 2Kir 16,4; 17,10; Iz 57,5; Jer 2,20; 3,6.; 13 17,2 Ez 6,13).
Áldozatot csak kijelölt helyen lehet bemutatni. A pusztai vándorlás alatt, úgy látszik, minden állatot a szent sátornál vágtak le, s így áldozati jellege volt. Az Ígéret földjén azonban ez az előírás megszűnik, bárhol le lehet vágni a lakomára szánt állatot, s a lakomán vallásilag tiszta és tisztátalan ember egyaránt részt vehet. A gazella és szarvas megehetők, de áldozatul bemutatni nem szabad.
A pogány istentiszteleti helyeket teljesen el kell pusztítani, mert bűnre adnak alkalmat (vö.: Lev 18,21).
A hamis istenek elleni törvények szigorúak voltak, mert csakis ilyen intézkedésekkel remélhették, hogy megvédhetik az egyistenhitet. Testvéred, anyád fia, ez a legközelebbi rokont jelenti, mert a többnejű családban az egy anyától származók állnak egymáshoz a legközelebb. Először te emelj kezet: a tanúnak kell a követ elsőnek dobni a halálra ítéltre (MTörv 17,7). Semmirekellő emberek, a héberben Beliál, amely szó az egész Szentírásban 13-szor fordul elő, s majdnem mindig a „fiai” szóval kapcsolatban. Ismeretlen az eredeti jelentése. Általában véve gonoszsággal összefüggésben használják. Hányd kardélre: a megfelelő zsidó szó „cherem”, vagyis ugyanúgy kell elbánni a város lakóival, mint a szent háborúban elfoglalt városok embereivel.
Ez a rész a pogány gyász külső jelei ellen tiltakozik (vö.: Lev 19,27-28).
Vö.: Lev 11,1-47. A gödölyét anyja tejében nem szabad megfőzni (Kiv 23,19; 34,26). A legújabb felfedezett ugariti költeményekből tudjuk, hogy ez a termékenység istennőjének felajánlott áldozati lakoma szertartásához tartozott s ezért érthető a tilalma.
A tizedről vö.: Lev 27,30-32; Szám 18,20-30.
A harmadévi tizedet megemlíti még MTörv 26,12. A tizedszolgáltatás gyakorlatát lásd Tób 1,6-8.
A szombatév (Kiv 23,10-12; Lev 25,1-7. 19-22) tartama alatt nemcsak a föld maradt parlagon, hanem az adósságot sem lehetett jövedelemhiány miatt behajtani, vagyis haladékot kapott az adós.
Az izraelita rabszolgát a hetedik évben szabadon kellett bocsátani. A fül átszúrása jelezni akarta az engedelmességet, amivel a rabszolga urának tartozik. Ezt a rabszolga szabadonbocsátási törvényt Jeremiás próféta tanúsága szerint nem tartották meg (Jer 34,8-22).
Az állatok elsőszülötteire vonatkozólag vö.: (Kiv 13,2. 12; 34,19-20; Lev 22,26-27,26; Szám 3,13; 8,17; 18,15-18.)
A húsvétra vonatkozó többi előírást vö. Kiv 12,1-28.43-49; 13,3-10; 23,15. Abib (érett kalász) hónap a kánaáni elnevezése a későbbi Niszán hónapnak s a mi március-áprilisunknak felel meg.
A pünkösdi előírásokat vö.: Kiv 23,16; 34,22; Lev 23,15-21; Szám 28,26-31. Pünkösd a görög pentekosztész (ötvenedik) szóból ered. Húsvét után az ötvenedik napon tartották, vagyis hét héttel húsvét után, innét a másik neve Hetek ünnepe.
Egyéb rendelkezések (Kiv 23,16; 34,22; Lev 23,33-43; Szám 29,12-38.)
Vö.: Kiv 23,17; 34,23-24.
Vö.: Kiv 23,1-3.; 6-8.
Bevezetésül szolgál a következő fejezetek istentiszteleti törvényeihez (17,1-7).
Az előző fejezet 21-22. versei ide tartoznak. Hibás állatokra nézve vö.: Lev 22,17-25. Bálványimádás büntetése: vö.: MTörv 13,6-17.
A fellebviteli bíróság élén a vallási ügyekben pap állott, míg a világi ügyekben a bíró, akinek nem kellett papnak lennie.
A királyság csak pár száz év múlva alakult meg, de törvényei mégis szerepelnek Mózes könyveiben. A lóra és a többnejűségre vonatkozó törvények Salamonra látszanak utalni (vö.: 1Kir 10, 28-11,13). Vitatkoznak arról, hogy a törvény melyik részét kell a királynak leíratnia. Sokan MTörv 5-11. fejezeteire vagy 12,1-26,5 28,1-29 részekre gondolnak (vö.: 1Sám 8-10. fejezeteket).
A papságra és levitákra vonatkozólag vö.: Szám 18,8-32; MTörv 10,9.
Tűzön menjen át vagyis, gyermekét a bálványok tiszteletére elégeti (2Kir 16,3; 21,6). A törvény tiltja a jövendölés és varázslás minden nemét. A Szentírás néhányat felsorol s ezek közül a legnevezetesebb Saul halottidézése (1Sám 28,6-19). A próféta első jelentése, hogy Isten nevében beszél. Ez a hivatás Mózes halála után sem szűnik meg, míg be nem teljesedik véglegesen és legtökéletesebben az Úr Jézusban (Jn 6,14; ApCsel 3,22; 7,37).
Ősök: Józsue és a mellette működő földosztó bizottság (vö.: Szám 34,16-29).
Hamis tanúkra vonatkozó törvények: Kiv 23,1-9; Lev 19,15; Szám 35,30; MTörv 17,6.
Írnokok: minden csapategységnél volt írástudó ember. Ezek hirdették ki, hogy kik hadmentesek. Hadmentességi okok voltak: új ház építése, új szőlő telepítése, új házasság és gyávaság.
A 10-14. versek Kánaántól távoleső városokra vonatkoznak, ahol az ellenséggel szemben enyhébben jártak el, míg a kánaáni városok elfoglalásánál a szentháború előírásait alkalmazták (vö.: Józs 8,26). Ezt jelenti a töltsd be az átkot kifejezés.
A gyilkosság kiengesztelése azt a várost terhelte, amelyhez legközelebb történt a gyilkosság.
Ez az előírás nem érvényes a kánaániakkal vívott háborúkra, mert ott nem volt szabad foglyot ejteni. Vágja le haját és körmeit: a gyász jele.
A többnejűség megengedett dolog volt az Ószövetségben (vö.: Mt 5,23; 19,3-12; Mk 10,2-12; Lk 16,18).
Keleten a szülők korlátlan hatalommal rendelkeztek gyermekeik felől. Ezt szabályozza ez a törvény.
Ezek az előírások még az előző csoporthoz tartoznak (21,22-23). Az eltévedt állatra vonatkozólag vö.: Kiv 23,4-4.
A nászéjszaka ruháit a leány szülei őrizték. A férfit hamis tanúság miatt meg kellett volna kövezni (MTörv 19,19), mert a házasságtörő asszonyra ez a büntetés járt, de így a nő elvesztette volna férjét. Ezért csak megbotozták, pénzbírságra ítélték s elvesztette a váláshoz való jogát.
A házasságtörésre vonatkozólag vö.: Lev 20,10.
Még az előző fejezet törvényeihez tartozik (22,22-29).
A nemző erő Isten áldása (Ter 1,22. 28), ezért minden megcsonkítás, főképp öncsonkítás, amint ezt pl. Kybele kultuszában szokásos volt, tilos és kizár a nyilvános istentiszteletből. A fattyú (mamzer) értelméről vitatkoznak; egyesek szerint a parázna vagy vérfertőző személytől született az, mások szerint a filiszteusok azok. Az ámmoniták és moábiták örökre ki vannak zárva a vallási közösségből (Ter 19,31-38; Szám 22,5-7; 25,1-18; Józs 24,9-10), míg az edomiták és az egyiptomiak unokái már felvehetők.
A tábor vallási és egészségügyi tisztaságára vonatkozólag vö.: Lev 15,16-18.
Idegen származású rabszolgákról van szó. Nők és férfiak, akik testükkel tisztelték a pogány isteneket, az ezért kapott pénzt felajánlották istenüknek. A férfi paráznák díját kutyapénznek nevezték. A kalásztépésre vonatkozólag vö.: Mt 12,1-8; Mk 2,23-27; Lk 6,1-5.
A zsidók házasságát fel lehetett bontani váláslevél adása mellett (vö.: Mt 19,3-9; Mk 10,2-12; Lk 16,18).
A régiek naponta őröltek otthon, ezért tilos volt a kézi malom zálogba vétele. Emberlopás vö.: Kiv 21,16. Lepra vö.: Lev 13,1-14,57; Szám 12,1-15. Zálog: a szegény ember csak köntösét tudta zálogba adni, mivel mása nem volt ezt viszont estére vissza kellett adni, hogy éjszaka takarózni tudjon vele (Kiv 22,26-27). Fiút kivégezni apja bűnéért, vö.: 2Kir 14,5-6 a védtelenek védelme vö.: Kiv 22,21-24; 23,9; Lev 19,33-34). Az olajfára is kiterjed, amit Lev 19,9-10 és 23,22 mond.
Még az előző fejezet különböző tartalmú intézkedéseihez tartozik, 1-3 szól a botbüntetésről, amelyet a földön fekvő bűnösnek szolgáltattak. A 40 csapás helyett csak 39-et adtak (vö:. 2Kor 11,24), nehogy véletlenül is megsértsék a törvényt, ha eggyel túllépnék az előírást.
A sógorházasságban született első fiút úgy tekintették, mintha a megholtnak volna a fia; ő vitte tovább a megholt családját. Ha nem volt sógor, akkor a legközelebbi rokon volt köteles ilyen házasságra (vö.: Ter 38,1-26; Rut könyve; Mt 22,23-33; Mk 12,18-27; Lk 20,27-40).
A súly és űrmérték védelme.
Az első termés, a zsenge bemutatása hálaadás Isten ajándékáért, hogy Kánaánt birtokba vették, s ezért csak egyszer volt ilyen áldozat. Az arám elnevezés Arám-Náhárimtól veszi eredetét; ez a vidék Hárán területe, ahol Terach rokonsága lakott; Mezopotámiában volt (Ter 11,31).
A harmadik év tizedét nem kellett felvinni a szent sátorhoz, csak jelenteni kellett, hogy a szegények megkapták részüket (vö.: 14, 28-29). Ugyanakkor a bejelentőnek vallomást kellett tennie arról, hogy nem vett részt a termékenységi istentiszteleteken, ahol megsiratták az isten halálát, ezt nem ünnepelte meg áldozással, amely tisztátalanná tette volna, s nem ajánlott fel semmit a halott (Baal, Tammuz) istennek.
Mózes itt folytatja azt, amit 11,32-nél abbahagyott, és ezzel kezdődik a második beszéd befejezése.
Keleten szokásban volt, hogy a törvényeket mésszel vagy gipsszel bevont kövekre felírták. Nem tudjuk milyen törvényeket írtak fel; egyesek szerint a tízparancsolatot, mások szerint Mózes ötödik könyvéből a törvényeket, így MTörv 6,1-7,10 vagy 27,1-28,68.
A Jordánon való átkelés után az izraeliták ünnepélyes ígéretet fognak tenni Istennek Palesztina közepén, hogy megtartják a törvényeket. A Szentírás az áldás szövegét nem hozza, valószínűleg olyan volt, mint az átoké, csak ellentétes megfogalmazásban. Erre is Amennel feleltek. Az egyes versek törvényei különböző helyeken találhatók meg. Így 15: Kiv 20,4. 23; Lev 19,4; 26,1; MTörv 4,16; 5,8; Iz 40,18-20. - 16: Kiv 21,15; Lev 20,9; MTörv 5,16; 21,18-21; Ez 22,7. - 17: MTörv 19,14; Oz 5,10. - 18: Lev 19,14. - 19: Kiv 22,21-24; Lev 19,33; MTörv 10,18-19; 24,17; Ez 22,7. - 20: Lev 18,8; 20,11.- 21: Kiv 22,19; Lev 18,23; 20,15-16. - 22: Lev 18,9; 20,17. - 23: Lev 18,17; 20,14. - 24: Zsolt 64,5. - 25: Kiv 23,8; MTörv 1,17; 16,19.
A törvény jutalma a felsorolt hat áldás.
A törvény meg nem tartásának büntetése a hat átok (16-19), a többi ennek a kifejtése.
A szóban forgó ellenség az asszírok lennének, akik Kr. e. 722-ben feldúlták Izrael országát a sas az ő jelképük volt.
Isten megújítja a Hóreb hegynél kötött szövetséget az új nemzedékkel a moábi síkságon.
Mózes harmadik beszédét (29,1-30,20) a szövetség megújításának előkészítésére szánta, ahol több utalás történik a vándorlás eseményeire.
Mózes figyelmezteti a népet a szövetség megtartására, nehogy az Isten büntetése érje őket. Mérget és ürmöt termő gyökér a hitehagyott ember, aki a hívők körében fejti ki romboló munkáját. A bőséges víz eloltja a szomjat, aki a törvényt megtartja, annak minden szükségletét kielégíti az Isten. A mondat a héberben így hangzik: Pusztulásba ne rántsa az ittas a szomjast. Ezt ugyanígy adja vissza a Hetvenesek fordítása, ami arra mutat, hogy már ő sem tudta visszaadni az eredeti értelmet, mert már annyira romlott volt a szöveg.
Már a következő gondolatsorhoz tartozik (30,1-14).
Az előző fejezet utolsó verse értelmileg ide tartozik. Szétszórt alatt egyesek a babiloni fogságot értik (Kr. e. 607-538).
A harmadik beszéd befejezése.
Józsue kijelölése a nép vezetőjévé (vö.: Szám 27,12-23; Józs 1,1-9).
Hét év: vö.: MTörv 15,1-18. Sátoros ünnep: vö.: MTörv 16,13-15. A törvény felolvasása: vö.: 2Kir 23,1-3.
Összeadja magát idegen istenekkel: bálványimádás, mert a kánaáni istentiszteletben helyt kapott a paráználkodás.
Az intézkedések Mózes halálára vannak tekintettel.
A törvényt a legszentebben, a szövetség ládája mellett őrizték.
A törvénykönyvet a leviták kapták meg megőrzésre, míg a nép Mózes énekét tanulta meg, amely az Isten tetteit örökítette meg.
Mózes éneke szorosan hozzátartozik a Pentateuchushoz; nem csupán teológiája révén, hanem irodalmi műfajával is. A szövetség az alapja a „prófétai vádiratnak”, melyet az Úr emel a hűtelen Izrael ellen. Formája megtalálható már a Kr. e. második évezred diplomáciai irataiban, ahol a király hadat üzen lázadó hűbéreseinek. Mózes beszédének szerkezete: Az ég és föld tanúul hívása, hogy a szövetségkötés megtörtént. A vádak felsorolása kérdések alakjában; hivatkozás az Úr jótéteményeire; az Úr bővebben kifejti a vádakat; a büntetés kilátásba helyezése közben pedig tudtul adja, hogy mindenféle szertartásszerű engesztelést visszautasít. A Szentírásban ilyen vádirat másutt is található (Iz 1,2-20; Mik 6,1-8). A vádbeszéd-nek sok érintkező pontja van a fogságkorabeli próféták beszédeivel; aramaizmusok is találhatók benne; de viszont sok utalás lelhető a régi költeményekre (Debora éneke, Saul megsiratása) és archaikus kifejezésekre is bukkanunk. Ezért arra kell gondolni, hogy a régen írásba fektetett költeményt a fogság idején átdolgozták. A vers formája 3+3 hangsúlyos szó, de sok szabálytalanság fordul elő.
Kőszikla szót gyakran használják a sémi nyelveken az Isten jelzésére a Bibliában költői kifejezésként fordul elő (Zsolt 18,32; 95,1; Ter 49,24; Iz 44,8). Jesurun (kedvenc) Izrael új neve, csak Mózesnél (MTörv 32,15) és Izaiásnál (44,2) fordul elő ez a hízelgő, de mégis megtisztelő szó. Láz: pestis. A héberben „resef” áll ez tulajdonnévként kánaáni istenséget jelent, az alvilágban uralkodik és a járványos betegségek istene.
A törvény megtartása a nép fennmaradását, életét jelenti.
Nébó 835 m magas hegy, pár km-re van az előzőleg említett Piszgától (MTörv 3,27).
Az első öt vers harci ének; hozzá hasonló Debora éneke (Bír 5,1-31) és a 68. zsoltár. Mózest Isten emberének nevezi, ami azonos jelentésű a prófétával. A nyelve sokszor archaikus, ami többféle értelmezésnek ad helyet. - Simeon törzse kimaradt; ez magyarázható azzal, hogy az 5. és 6. vers közt valami hiányzik, ezért a Rubenhez intézett szózatnak sincs felirata. Júda: vezesd vissza... Júdát a többi törzstől a jebuzeusoktól lakott Jeruzsálem választotta el, amely beékelődött az izraelita törzsek közé. József törzsének összehasonlítása bikaszarvval jellegzetes keleti vonás. Józsefet bika fiának nevezi. A sumér szövegek szerint a bika isteni elnevezés, s a versben Izrael istenfiúságára vonatkozólag láthatunk bizonyítékot. Zebulun: kijárata a tenger felé mutat, vagyis kismértékben kereskedelmi hajózást űzött, míg Isszachár szárazföldön kereskedett. Gád: hű maradt az előírásokhoz, segítségére sietett a többi törzsnek, amikor erre szükségük volt. Áser sok olajfaültetvénnyel rendelkezett. Meglovagolja az eget: kánaáni elgondolás, hogy az Isten felhőkön lovagol, hogy az ellenséget megsemmisítse (Zsolt 18,11; Iz 19,1).
Piszga az Ábárim hegység egyik csoportja, melynek Nébó egyik csúcsa volt (MTörv 3,27; 32,49; Szám 21,20; 23,14).Az Úr szolgája megtisztelő cím (Zsolt 105,6; 89,4; Józs 24,29; Jób 1,8). Mózes haláláról említést tesz Júdás is levelében (9. vers). Eltemette őt: általános alannyal is lehet fordítani s akkor nem kell külön csodát feltételezni a temetésnél. Később feledésbe merült Mózes temetke-zési helye. Frissessége megmaradt: a Vulgátában ez áll: Fogai nem mozogtak.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages