Józsue könyve (Józs)

Full text search

Józsue könyve (Józs)
Mózes halála után Józsue (Jehosua = az Úr a szabadító), lett az izraeliták vezére (Kiv 17,8-16; Szám 13,9,17; MTörv 31,1- 8.;14-23; 32,44; 34,9) és a honfoglalás az ő nevéhez fűződik. Józsue fiatalságától kezdve Mózes mellett állt, katonai dolgokban volt tanácsadója és megbízottja (Kiv 24,13; 32,17; 33,11; Szám 11,28; MTörv 1,38). Nagy-tenger a Földközi-tenger.
Törvény szerint, amelyet Mózes adott, miképp kell eljárni a háborúban a városokkal és lakóikkal szemben (vö.: MTörv 7,1-16).
Józsue beszéde a Jordánon túli törzsekhez (vö.: Szám 32, 1-32).
Sittim az izraeliták utolsó táborhelye a Jordánon túl, 11 km-re a folyótól K-re, Jerikóval egy vonalban - Rácháb parázna nőként szerepel, valószínűleg vendégfogadója volt, ahol mindenféle ember szokott találkozni. Mt 1,5 szerint a Júda-törzsbeli Szalmonhoz ment férjhez s így bekerült Jézus családjába. A Zsidó-levél dicséri hitét (Zsid 11,31) és Jakab a kémekkel szemben gyakorolt jótettének tulajdonítja megigazulását (Jak 2,25).
A zsidók szentháborút folytattak Palesztinában, ezért mindenkit meg kellett ölniük. Tudja ezt Rácháb, ezért családját akarja megmenteni. Rácháb tanácsára a kémek a nyugati hegyekbe menekülnek három napra.
A kémek beszámolnak Józsuénak a küldetésükről.
A kétezer könyök mintegy 1 km-nek fele meg.
Élő Isten. Valódi Isten, szemben a tehetetlen bálványokkal. A 12. vers máshonnan kerülhetett ide, mert itt nincs értelme.
Aratás ideje április körül volt; ilyenkor a Jordán megárad, mélysége eléri a 4 m-t, szélessége kb. 60 m. Cártán a Jordán Ny-i partján Jerikótól É-ra feküdt mintegy 25 km-re.
Két emlékjel felállításáról van szó. Az egyik a tábor helyén Gilgalban (8. és 20. vers), a másik pedig a Jordánban (9. vers) volt.
A 16-18. versek tulajdonképpen a 11. vershez tartoznak.
Gilgal Jerikótól K-re 2 km-re feküdt.
Az amoriták a hegyeket és Kánaán tengerpartját lakták. A Hetvenesek görög szövege föníciaiakról szól kánaániak helyett, ami ugyanazt jelenti.
A zsidók a vándorlás évei alatt nem gyakorolták a körülmetélést. Most ezt a mulasztást hozzák helyre. Fitymák dombja azonos Gilgallal (=kőkör). Innét indult ki az izraeliták honfoglalása. Szent hely-nek tartották, Sámuel áldozatot mutatott be ezen a helyen (1Sám 10,8; 13,7; 15,12; 2Sám 19,15), de később a próféták tiltakoztak az itteni áldozatok ellen (Mik 6,5).
Az első húsvéttal, melyet az Ígéret Földjén tartanak, megszűnt a manna hullása.
Az Úr angyala megjelenik Józsuénak és közli vele rendelkezéseit. Ezzel a jelenéssel veszi kezdetét a honfoglalási hadjárat.
Jerikó csodálatos módon került az izraeliták kezébe. Megvétele fontos volt, mert kulcshelyzete volt Palesztinában. A várost szentháborúban (chérem =Istennek szentelt átok) foglalták el, azért mindent megsemmisítettek benne (vö.: MTörv 20,13-18; 1Sám 15, 3-23).
Jerikó eleste, még ha természetes okok révén történt is, pl. földrengés, Istennek tulajdonítandó.
Rácháb Szalmonnak lett a felesége, így az Úr Jézus ősei közt szerepel (vö.: Mt 1,5).
Aki felépíti Jerikót, az gyermekei halálával bűnhődik, amint az beteljesedett Ácháb izraeli király idejében (Kr. e. 874-853), amikor a beteli Hiel felépítette Jerikót (vö.: 1Kir 16,34).
Achan nem tartotta meg Józsue parancsát Jerikó elfoglalásával kapcsolatban (6,17-19). Ai városa Jeruzsálemtől É-ra 18 km-re feküdt és a Betel felé vivő utat őrizte. - Sebarim helye ismeretlen, lehetséges, hogy eredeti jelentésében veendő, kőbányát jelent. -A ruha megszaggatása és a fejnek hamuval való meghintése a gyász jele volt. - 200 sékel ezüst kb. 22,8 kg; 50 sékel arany kb. 5,7 kg. - Sineári köntös: babiloni eredetű köntös, amelyet talán a jerikói templomban használtak, s ebben az esetben az értékét nem a díszítése adja, hanem a hely, mert istentiszteletnél használták, hisz csak durva gyapjúból készült.
A bűnös kijelölése valószínűleg sorsvetéssel történt. A görög szöveg csupán Achan megbüntetéséről szól. A megkövezés utáni elégetés csak fokozni akarja a büntetés nagyságát, és ezt a célt szolgálja a kőhalom is (vö.: Józs 8,29; 2Sám 18,17). - Achor völgye nevét a népies etimológia részben Achan nevéből, részben akar = zavarni igéből származtatja. A 25. vers héber szövege így is fordítható: „Amint te megzavartál minket, úgy zavarjon téged ma az Úr”.
Ai városánál nem alkalmazták mindenben a szentháború előírásait, mert az állatokat és az ingóságokat zsákmányként szétosztották.
Pontosan nem állapítható meg, hogy mikor volt Gerizim és Ebal hegyén a hálaáldozat és a törvény felolvasása, Áldás és átok (vö.: MTörv 27,4-26).
A kánaáni királyok koalícióba léptek Izrael ellen, mert látták, hogy egyenként nem bírnak megküzdeni vele.
Gibeon mintegy 30 km-re volt Józsue gilgali táborától. Négy város alkotta a gibeonita szövetséget.
Az izraeliták zúgolódtak, mert elestek a zsákmánytól.
Gibeon... királyi város. Gibeonnak nem volt királya, köztársaság volt, mégis oly tekintélye volt, mint a királyokkal rendelkező városoknak.
A szövetséges királyokat Józsue megverte s ebben a jégeső is segítette, amennyiben a szokatlanul nagy jégszemek sok embert megöltek, de viszont hátráltatta Józsuét az ellenség üldözésében a jégesőt hordozó felhők következtében beálló sötétség. Józsue azért imádkozik, hogy újból világos legyen, s ezt kapja meg az Istentől. Ismétkisüt a nap vagy sugarai visszaverődnek, s talán holdtölte is lehetett, s így megsemmisítő csapást tudott mérni az ellenségre. Ezt az eseményt örökítette meg az Igazak könyve, mely versben, költői módon beszélte el az eseményt. Józsue könyve tehát költeményt idéz, így acsodálatos eseményt e szerint kell értékelni. Ehhez hasonló események találhatók a Bibliában (Bír 5,20; 1Sám 7,10; 14,15). Jézus, Sirák Fia megénekelte az eseményt (46,5-6). Isten a természetet használta fel, hogy Izrael győzelmét lehetővé tegye.
Hágjatok... a nyakára, a teljes győzelem jele. Egyiptomi és babiloni ábrázolásokon láthatunk ily jeleneteket.
A városok É-ról D felé következnek egymás után. Szentháborúról van szó, minden embert megölnek, Gósen nem azonos az egyiptomi Gósennel (Ter 46,28), és a hasonló nevű dél-palesztinai várossal (Józs 15,51), talán ennek közelében volt.
Az észak-kánaáni városkirályok szövetkeztek Izrael ellen. Hácor a felsőgalileai hegyvidék K-i peremén, a Genezáreti tótól kb. 15 km-re feküdt, befolyása egészen a Megiddói síkságig terjedt. Megemlítik az egyiptomi átokszövegek és az Amarna-levelek. Az elpusztult várost később Salamon felépítette (1Kir 9,15). Merom, Szimon, Ashcaff észak-galileai városok.
Merom vizei vagy azonos Hule tavával, vagy a forrásokban bővelkedő Merom falu vidéke, mely Hácortól Ny-DNy-ra feküdt kb. 14 km-re.
Hacor városán végrehajtották a szentháború előírásait, míg a többi várost, mely omladékhalmon (tell) épült, nem gyújtották fel. Ha egy város elpusztult valami miatt, nem takarították el a romokat, hanem ráépítettek, s így lassanként természetes dombok képződtek, ezek az omladékhalmok.
Galilea É-i vidékét szentháborúban foglalták el.
A szent szerző külön írja le az anakiták kiirtását (vö.: MTörv 2,10-11; Józs 15,13-14; Bír 1,10-15).
Még egyszer elmondja a Jordánon túli vidék meghódítását, de most a határokra van tekintettel (vö.: Szám 21,21-35; MTörv 1,4-5; 3,1-11; 4,46-49).
A Jordánon inneni terület határai: a legészakibb határt Baal-Gád jelzi, míg a legdélibb határt a Pele-hegy. - Lejtőkön: a K-felé lejtő hegyoldalak, más néven 11,16-ban Gósen földje.
Józsue Isten parancsára felosztja Palesztinát, még azokat a területeket is, melyeket nem hódítottak meg, sőt, sohasem jutottak az izraeliták kezébe. A filiszteusok nem sémi eredetű nép; Krétából vagy Kisázsiából vándoroltak Palesztina DNy-i részébe, a tengerpartra. Ettől kezdve a zsidók legerősebb ellenségei a bírák és Saul idejében. - Avviták a Vulgátában heveus néven szerepelnek; Izrael előtt lakják Gázát (MTörv 2,23). Mások szerint a hikszoszok egy része, akik itt telepedtek le Egyiptomból történt kiűzetésük után. Az itt említett Cesur nem azonos e fejezet 11. és 13. verseiben szereplő Gesurral. Az előbbi D-en a filiszteusok közelében van, míg az utóbbi a Jordánon túl É-on.
A megadott helynevek igen sokszor bizonytalanok, nem határozhatók meg pontosan (vö.: Szám 32; MTörv 3,12-17).
Vö.: Ter 49,3-4; MTörv 33-6.
Vö.: Szám 34,14-15; 18,20-21; MTörv 10,9.
A felosztásra vonatkozólag (vö.: Szám 32,28; 34,16-28; 33,54; 34,13; MTörv 10,6).
A keniziták tulajdonképpen Edomhoz tartoztak (Ter 36,11), de mivel Káleb Júda területén telepedett le, ide számították őket (Szám 13,7). Hebron az Ószövetség legszentebb helyei közé tartozott. Régi neve (Kirját-Arba) arra utal, hogy a város eredetileg vagy négy kerületből, vagy négy faluból állott. A zsidó hagyomány Arabát személynek tartja, aki az őslakossághoz tartozott. A Vulgáta a 15. vers második mondatát így fordítja: „ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbikja”, mert tulajdonnévnek veszi az „embert”.
Vö.: Ter 49,8-12; MTörv 33,7. A felsorolt helynevek nem azonosíthatók bizonyossággal.
Vö.: 2Sám 5,6-8.
Vö.: Ter 49,22-26; MTörv 33,13-17. Józsue maga is Efraim törzséhez tartozott. Jóllehet a törzs népes volt, mégsem űzte ki Gézer városából a kánaániakat. Bétel és Siló szentéllyel rendelkeztek ez utóbbiban őrizték a szövetség ládáját Sámuel idejében s itt gyűltek össze Izrael törzsei (Józs 18,1.8.10; 19,51; 21,2; 22,9-12). Bétel (= Isten háza) a pátriárkák szentélye volt; itt látta Jákob híres álmát (Ter 28,10 skk) a kánaáni kultusz itt éreztette hatását, később itt állították fel az aranyborjút.
József törzse Efraim és Manassze révén kettős részt kapott az osztozkodásban, s ezért buzdítja őket Józsue, hogy az erdős vidéken, a hegyekben szerezzenek maguknak területet, ha kicsinek tartják azt, amit kaptak.
Siló lesz Gilgal után a vallási központ. Mintegy 40 km-re É-ra van Jeruzsálemtől. Itt volt a szent sátor és a szövetség ládája. Sámuel is itt nevelkedett. Éli főpap idején (1Sám 1-4. fejezetek).
Vö.: Ter 49,27; MTörv 33,12. Benjamin É-i határa összeesik Efraim D-i határával (16,1-3). D-i határa pedig Júdáéval (15,5-9) apróbb eltérések vannak a két határ leírása között.
A 23. vers Ofrája Jn 11,54 Efraimja, ahol az Úr Jézus kínszenvedése előtt félrevonult. A 28. vers Gibeája (Tell el-Ful) Jeruzsálemtől É-ra 6 km-re van, ahol az ásatások eredményeképpen napfényre került Saul megerősített palotája.
Vö.: Ter 49,5-7; 1Krón 4,24-33. Simeon törzse kis létszámú volt, magán hordta Jákob átkát, aki megjövendölte szétszóratását.
Vö.:
Vö.: Ter 49,20; MTörv 33,24; Bír 1,31-32. A nyugati oldalon emelkedett a magasba Kármel (Isten szőlője), ahol Illés istenítéletet tartott a Baal-papok felett (1Kir 18,16-40).
Vö.: Ter 49,21; MTörv 33,23; Bír 1,33. Naftali területén volt Kinnéret városa, melytől nevét vette a Genezáreti vagy Tiberiási tó.
Vö.: Ter 49,16-17; MTörv 33,22. Dán törzse beszorult Júda, Benjamin és József törzsei közé; ezenkívül a kánaániak is nyugtalanították őket, ezért vándoroltak északra (Bír 18,1-31). Józsue birtokrésze kijelölésére vonatkozó isteni kijelentés nem maradt fenn a Szentírásban.
Vö.: Kiv 21,13; Szám 35,9-34; MTörv 19. A menedékvárosok kijelölése és a papi városok megnevezése Mózes törvényének a végrehajtása volt.
Lévi fiai nem kaptak törzsi területet, mert az ő örökségük az Úr volt. A törzsek közt szétszórva kapták a városokat. Talán ebben szerepet játszott Jákob jövendölése is (Ter 49,5-7). Mózes rendelkezésének megvalósítását kérték a leviták a földosztás befejezése után (Szám 35,1-8). 1Krón 6,55-81 szintén hozza a levita városokat, némi eltérés van a két névsor közt. Érdekes, hogy a régi szent helyek közül, ahol a szövetség sátra állott, egyik sem szerepel a levitáknak kijelölt helyek közt.
Szám 4. fejezetében szó van a papság és leviták beosztásáról. Ezért különböztet meg a jelen szöveg Áron-fiakat, a tulajdonképpeni papságot és a hozzájuk tartozó személyzetet; a levitákat, akik három csoportra voltak osztva: kehatiták, gersoniták és meráriták. Áron unokája volt Kehát (Ter 46,11), így a papok kehatiták voltak, de nem minden kehatita volt pap. Anatótból származott Jeremiás próféta.
Manassze törzsének arról a feléről van szó, amely Jordánon túl kapott törzsi területet.
A görög szöveg a 42. vers után még ezt hozza: „És Józsue vette a kőkéseket, melyekkel körülmetélte Izrael fiait, akik a pusztai vándorlás alatt születtek, és elhelyezte azokat Timnát-Szeráhban”.
Az izraeliták nem foglaltak el minden várost, amely Józsue könyvében fel van sorolva, maradtak ott még kánaániak, de ezek egyelőre békében voltak.
Palesztina meghódítása után Józsue Ruben, Gád és Manassze törzsek katonáit hazaküldte arra a területre, melyet Mózestől kaptak (Szám 32,33; MTörv 3,12-20).
A visszatérők az oltárt a Jordán K-i partján állíthatták fel, azért tűnt fel a Ny-i oldalon lakó izraeliták szemében, mint az elszakadás, a vallási egység megbontásának a jele.
A Peorban elkövetett bűnt vö.: Szám 25,1-15; MTörv 4,3; Oz 9,10.
A 22. versben az Isten nevének a halmozása ünnepélyességet akar kifejezni.
Az oltár tulajdonképpeni neve „ed=tanúság”, mert azt tanúsítja, hogy az Úr (Jahve) az Isten.
Ebben a búcsúbeszédben sok hasonlóság található a Másodtörvénykönyvben levő Mózes-beszédekhez (vö.: MTörv 3,22; 5,32; 7,2-3.19; 10,20; 11,23; 32,30).
Szichem szívesen választott hely volt a törzsi összejövetelek céljaira központi fekvése miatt. Ábrahám itt oltárt emelt (Ter 12,6-7), Jákob mezőt vásárolt (Ter 33,18-20), és itt ásta el a Mezopotámiából származó terafimokat (Ter 35,1-4).
Józsue szavai után a nép hitvallást tesz az Úr mellett, s ezzel megújítja a Sínai szövetséget.
A szövetségkötés emlékére hatalmas követ állítanak fel.
Józsue ugyanolyan idős halálakor, mint volt József (Ter 50, 26). A görög szöveg még hozzáteszi, hogy Józsue sírjában helyezték el a körülmetélés kőkéseit.
Ebben a két versben van Mózes rendelkezése, mellyel megparancsolta, hogy a nép hozza magával József csontjait (Kiv 13,19), mert ezt József testvéreitől eskü alatt tett ígérettel kérte (Ter 50,25).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages