Makkabeusok II. könyve (2Mak)
Makkabeusok II. könyve (2Mak)
Az első levél a templomszentelés ünnepéről szól, akárcsak a második is. Egyiptomban igen sok zsidó élt régtől fogva, főképp Alexandriában. I. Ptolomeus, 100000 zsidót telepített Egyiptomba. - 169 megfelel Kr. e. 143-nak. - A sátoros ünnep: tulajdonképpen a templomszentelés ünnepe. Felgyújtották a kaput: a templom nagy kapuját (1Makk 4,38; 2Makk 8,33). - Ártatlan vér: vö.: 1Makk 1,37; - 188 megfelel Kr. e. 124-nek.
A második levél negyven évvel előbb keletkezett az első levélnél (Kr. e. 164). A levél elmondja a nép ajakán keletkezett híreket Antiochusz Epifánészről, Nehemiásról és Jeremiásról. A szent szerző nem foglal állást a hírekkel szemben. - Júdás: Makkabeus Júdás. - Arisztobil: alexandriai zsidó, aki magyarázatot írt a Pentateuchushoz; művét Filometernek ajánlotta (Kr. e. 181-145).
Nanea: a babiloniaknál Nana, a termékenység istennője, akit a görögök az efezusi Artemisszel azonosítottak. - Vezér: a hadsereg fővezére, aki a király is lehet.
Jeremiás a későbbi kor kedvelt prófétája, akinek a személyéhez sok legendás történet tapadt. Így a levélben közöltek is ide tartoznak, mert a szent sátor eltűnt a salamoni templom felépítésekor, a szövetség ládája pedig a templom pusztulásakor. Az egész elbeszélés célja, hogy kimutassa az istentisztelet folytonosságát Mózestől kezdve a salamoni templomon keresztül a Makkabeusok koráig. - Nehemiás: könyvtára nem csupán a szentkönyvekre terjedt ki.
Kirenei Jázon öt könyve nem volt sugalmazott könyv.A sugalmazottság csak a belőle készült kivonatot illeti meg, s ez a Makkabeusok 2. könyve. - Fönséges templom: a jeruzsálemi templom Jeruzsálemen kívül volt még templom Szamáriában Garizim hegyén és Egyiptomban Leontopoliszban, de ezek szakadár jellegűek voltak.
Az elbeszélés célja, hogy rámutasson a templom szentségére, s ha valami történik a templommal, az a nép bűnei miatt van. Oniász ezen a néven a harmadik II. Simon főpap fia, akinek dicséretéről szól Sir 50,1-21; 2Makk 4,4-6; 15,12-16. - Szeleukosz ezen a néven a negyedik Anitochusz Epifánész bátyja volt (Kr. e. 186-175). Az esemény uralkodásának a végén történt.
Simon tovább folytatja vádaskodását Oniász ellen.
Jázon eredeti neve Jézus, azt görögösítette. Az antiochiai polgárjog azzal a kiváltsággal járt, hogy birtokosai testületet alkottak és Antiochusz király oltalma alatt álltak. Céljuk a görög testnevelés terjesztése és ünnepségek rendezése volt. Görög kalap: bizonyos gyakorlatokban Hermesz isten széles karimájú kalapját hordták. - Nézők: ez volt a hivatalos neve az idegenben tartott játékokra kiküldötteknek.
Filometor: VI. Ptolemeus.
Ciprusiak: innét származó zsoldosok.
Dafne Antiochia külvárosa, ahol Apollónak áll temploma, mely menedékjoggal volt felruházva.
Hamu: a templom területén volt felhalmozva az elszállításra váró, áldozatok után megmaradt hamu.
Menelauszt Josephus Flavius szerint a szírek végezték ki.
Antiochusz második egyiptomi hadjárata így függ össze az eseményekkel: Kr. e. 169-ben, az első egyiptomi hadjárat után következett be a templom kifosztása; Kr. e. 168-ban lázadás; Kr. e. 167-ben Apolloniusz elnyomja a lázadást (vö.: 1Makk 1,20-24; 29-35).
Vö.: 1Makk 1,21-24; 6,12-16; 7,16-19; 32-38.
Andronikusz és Fülöp a város teljhatalmú kormányzói.
Vö.: 1Makk 1,45-51; 1,60-61; 2,32-38.
Hasonló gondolatok találhatók: 2Makk 5,17-20; 7,16-19. 32-38.
Az egyházatyák dicsérettel emlékeznek meg Eleazárról mint Krisztus előtt élt vértanúról.
A vértanúk nevüket a könyvtől kapták, különben ismeretlen a nevük. Történetünkben van először szó biztosan a kinyilatkoz-tatásban test feltámadásáról (vö.: Iz 26,19; Jób 9,26-17); mellette hangoztatja a halhatatlanságot, de mivel a zsidó a test és a lélek közt nem tudott éles különbséget tenni a túlvilági életben, a halhatatlanság magával hozta a test feltámadását. A feltámadást a szöveg csak az igazakra vonatkoztatja (14. vers). Dániel könyve, amely szintén az Antiochusz Epifánész-féle üldözésekkel kapcsolatban beszél a feltámadásról (Dán 12,2-3), világosabb.
E rész előzménye 2Makk 5,27-ben van (vö.: 1Makk 3,3-9).
Vö.: 1Makk 3,38; 4,25. Fülöp Jeruzsálem teljhatalmú kormányzója volt (2Makk 5,22). Galatákkal vívtak: a zsidóknak csapatokat kellett kiállítaniuk a felettük uralkodó királyok számára. Így III. Antiochus alatt a 8000 emberből álló zsidó csapat szembe került Molon méd kormányzó fellázadt csapataival, akik közé a galata zsoldosok is tartoztak (Kr. e. 221); vagy pedig Antiochusz Szótér alatt (Kr. e. 281- 261), amikor a galaták megrohanták országát. A galaták legyőzése harcias szellemük miatt igen nagy dicsőséget jelentett.
Ezt a részt a szerző azért hozza, hogy rámutasson az üldözők büntetésére.
Antiochusz halálának elmondásával a szerző azt akarja igazolni, hogy a gonoszokat még a földön eléri az Isten büntetése (vö.: 1Makk 6,1-16; 2Makk 1,11-17).
Vö.: 1Makk 4,36-59. A templom megtisztítása Kr. e. 164-ben volt, míg Antiochusz halála Kr. e. 163-ban tavasszal. A szerző a kronológiára nem ügyel.
Ciprus szigete előzőleg Egyiptomhoz tartozott, s mikor Antiochusz Epifánész megkapta, akkor Ptolemeus Makron is átment hozzá.
Vö.: 1Makk 5, 1-8.
Gézer elfoglalását vö.: 1Makk 13,43-48.
Vö.: 1Makk 4,26-35.
Vö.: 1Makk 6, 57-61. 148 megfelel Kr. e. 164-nek. - Dioszkorosz hónap márciusnak felel meg. - Antiochusz: V. Antiochusz Eupátor, levele Kr. e. 163-ból származik. - Xantikusz: áprilisnak felel meg.
A szerzőt csupán az események érdeklik időrendi összefüggés nélkül, ezért nehéz összeegyeztetni 1Makk eseményeivel. Két különböző lelki beállítottságú íróról van szó, akik a sugalmazás mellett is megtartották egyéni sajátosságaikat.
Vö.: 1Makk 5,24-54.
Vö.: 1Makk 5,37-44. Charaka várost azonosítják Datemával (1Makk 5,9). -Karnion azonos Karnaimmal (1Makk 5,26,43). - Atargetejon: Atargatisz szír istennő szentélye.
Szkithopolisz Betszan görög neve.
Ez a Doziteusz különbözik a 19. és 24. versben szereplő Dozitesztól.
A latin fordításban 12000 ezüstről van szó, amit elírásnak lehet tekinteni. A katonák bűnét haláluk után is ki lehet engesztelni. Ez nemcsak a halál utáni életről tesz hitet, hanem állítja, hogy a bűnöket engesztelni lehet a hátramaradottak imájával. Ez az egyedüli hely az Ószövetségben, ahol a tisztítóhelyről van szó.
149 megfelel Kr. e. 162-nek.
Az elefánt megölését egyesek azonosítják 1Makk 6,43-46 eseményével.
Vö.: 1Makk 6,48-63.
Vö.: 1Makk 7,1-21. - 151 megfelel Kr. e. 162-161-nek.
Vö.: 1Makk 7,27-32. - Desszau talán azonos Kafarszalmával.
Az öngyilkosság a szemitáknál igen ritka. Itt is csak elbeszéli Razisz halálát, mint Saulét (1Sám 3,4-6), de nem helyesli.
Vö.: 1Makk 7,29-30; 33-38.
Ez a rész folytatása a 14,36-nak.
Nyilvános emlékmű, legtöbbnyire kőhalom, amely köré az ellenségtől zsákmányolt fegyvereket helyezték el. - Jeremiás emléítése a szentek közbenjárásáról szóló hitet tanúsítja.
Hiszkija történetét vö.: 2Kir 19,36; Iz 37.36-38.
Vö.: 1Makk 7,43-50. - Mardokeus napja purim ünnepe (Esz 9,20-32).
A szerző célja az volt, hogy rámutasson a templom megmentésére, s ezt a Nikánor feletti győzelem biztosította, ezért be is fejezi munkáját.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me