Példabeszédek könyve (Péld)

Full text search

Példabeszédek könyve (Péld)
„az Úrnak félelme”: a Szentírásban ez a kifejezés körülbelül azt jelenti, amit a modern nyelvek a vallásosság, jámborság szavakkal szoktak kifejezni.
A hasonlat értelme: miként a madárfogó hálót elkerülik a madarak, ha szemük láttára vetik ki azt, úgy az értelmes ifjú is elkerüli a rossz társaságot, ha annak veszélyeire előre felhívják a figyelmét.
A megszemélyesített bölcsesség (8,22 kk), mint valami próféta (vö.: Jer 5,1; 7,2), végigjárja az utcákat, hogy az ott található emberekkel közölje tanítását.
Minden bölcsesség Istentől van (6. vers), de élénk tudásvággyal (3-4. v.) és az öregek oktatásának készséges elfogadásával (1-2. vers) alkalmassá teheti rá magát az ember.
„más embernek a feleségétől”: A Példabeszédek könyvének első része (ez a könyv legkésőbb írt része) gyakran óv a házasságtöréstől (2,16-19; 5,2-3; 6,24-7,27). Itt (2,17) a házasságtörést egy sorba állítja az Istennel kötött szövetség megszegésével (vö.: 5,15-öt is). Mindkettő az alvilágba visz (2,18; 5,5-6; 7,26-27).
„felebarátodnak”: a felebarát eredetileg a társat, barátot, asztaltársat jelentette, tehát olyan valakit, akivel konkrét kapcsolata van az embernek. Itt, a Példabeszédek könyvében azonban tágul a szó értelme, s már embertársat jelent (vö.: 6,1. 3. 29; 25,9; 27, 17). Ez határozott lépés a szeretet parancsának kibővülése felé (Lev 19, 18), ami aztán az evangéliumban az ellenségszeretés parancsában éri el tetőfokát (Mt 5,43 k).
„az erőszak emberét” (a gonoszok, gúnyolódók, a gonosztevők, a balgák, a dőrék, a bolondok, az esztelenek alapjában mind ugyanazt az embercsoportot jelölik: azokat, akik szembeszegülnek Istennel): sok látszólagos sikere állandó kísértés (vö. 24,1.9; Zsolt 73), sőt, botrány (Jer 12,1; Jób 21,7 stb.) volt az izraeliták szemében.
Az első lépés a bölcsesség felé a meggyőződés, hogy szükség van rá, és áldozatot is kell érte hozni.
Ezek a képek a törvényes feleségre vonatkoznak. A házasságtörés elítélésével (2,16) itt a házastársi hűség és a törvényes feleség dicsérete áll szemben. E dicséret kiegészítésének tekinthetők a mondások, melyekben a derék asszony nagy áráról, róla, mint Isten ajándékáról és férje vigaszáról van szó (18,22; 19, 14), és mindenekelőtt az erős asszony dicséretét zengő ének (31,10-31), amivel az egész könyv befejeződik. - Az 1-9. fejezet egész összefüggésében nézve a házasságtörés és a házastársi hűség (akárcsak a prófétáknál, pl. Oz 12) a Jahve iránti hűséget, ill. hűtlenséget jelképezi, mely utóbbi (1,7) a bölcsesség kezdete.
Közbeiktatott négy figyelmeztetés (1-5; 6-11; 12-15; 16-19) megszakítja az összefüggést. A bölcsesség tanítójának beszéde a 20. versben folytatódik.
A kezesség ősi szokás volt Izraelben. A legrégibb közmondások óvnak tőle a vele való visszaélések lehetősége miatt. Később Sirák fia már mint szeretetszolgálatot ajánlja (Sir 29,14).
E vers után a görög szöveg többletet tartalmaz: a méhről és munkájáról szól dicsérőleg.
Számtalány (vö.: 30,15).
A házasságtörő nő veszélyesebb, mint a prostituált, mert ez megelégszik díjával, de amannak egész életedet oda kell adnod.
A 14. vers a 13. előtt áll.
A 17. vers a 15. előtt áll.
A megszemélyesített bölcsesség fogalma (a Péld 14,1-ben a megszemélyesítés még csak pusztán irodalmi fogás) Izraelben a babiloni fogság után fejlődött ki, mikor a politeizmus már nem jelentett komoly veszélyt az egyisten-hitre. Míg Jób 29-ben és Bár 3,9-4,4-ben dologként, kívánatos értékként jelenik meg a bölcsesség, addig a Példabeszédek újabb keletű, első részében (1,20-33; 3,16-19; 8-9. fejezet) már személyként szerepel. Itt (8,22-31) maga beszéli el saját eredetét (22-26. vers) és tevékeny részvételét a teremtés művében (27-30. vers), valamint az emberek közt játszott szerepét, hogy ti. Istenhez vezesse őket (31., 35. és 36. vers) Sirák fia ezt a tanítást majd továbbfejleszti: Sir 1,1-10 még Jóbra emlékeztet (Jób 28), de Sir 4,11-19; 14,20-15,10 és mindenekelőtt 24,1-9 már túllép a Péld 8-on. - De mindezekben a szövegekben, melyekben a Bölcsesség - más helyeken az Ige vagy a Lélek - személyes jelleget kap, nehéz megállapítani, mi a költői fogás, mi a vallási képzelet szülötte és mit kell új kinyilatkoztatásnak tartani. - Végül a Bölcs 7,22-8,1 azt a benyomást kelti, hogy a Bölcsességnek (a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása - 7,25) része van az isteni természetben, de az elvont kifejezéseket, melyekkel a szöveg leírja, éppúgy lehet Isten tulajdonságaira érteni, mint egy külön személyre. - Az Ószövetség-ben ily módon lefektetett tant az Újszövetség döntően tovább fejleszti azáltal, hogy Krisztus személyére alkalmazza. Jézust a bölcsességnek, Isten bölcsességének mondja (Mt 11,19, párh.: Lk 11,49; vö.: Mt 23,34-36; 1Kor 1,24-30). Miként a Bölcsesség, úgy Krisztus is részt vesz a világ teremtésében és fönntartásában (Kol 1,16-17). - Végül a János-evangélium előszava az Igét a teremtő Bölcsesség vonásaival ruházza fel, és Krisztust az egész János-evangélium úgy mutatja be, mint az Isten bölcsességét (Jn 6,35). Innét érthető, hogy a keresztény hagyomány Justinus óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben. - A liturgia a Péld 8,22-31-et Máriára alkalmazza, aki a megváltás művében együttműködött Fiával, miként a Bölcsesség - e szöveg szerint - munkatársa volt a Teremtőnek.
„teremtett”: így fordítja a héber igét (qanani) a görög és szír szöveg (vö.: Sir 1,4.9; 24,8-9). Aquila, Symmachus és Theodotion nyomán Jeromos a Vulgátában szerzett-nek fordítja a szót, nyilván azzal a szándékkal, hogy elejét vegye az ariánusok félremagyarázásának, kik a Bölcsességgel azonosított Igét (Krisztust) teremtménynek tartották.
„ősvizek”: a párás, vizes alap, melyen a földkerekség és az égboltozat nyugszik (vö.: Ter 1; Zsolt 104; Jób 38).
Később közbetoldott mondások a 6. vers kifejtésére.
A szöveg a dőreséget is megszemélyesíti, működését szembeállítja a bölcsesség működésével (9,1-6). A hasonlat értelme nyilvánvaló: miként két út van, a jónak és a rossznak az útja (4,18-19; MTörv 30,15-20; Zsolt 1), éppúgy két felszólítást kap az ember, meghívást két lakomára. Választania az embernek kell (Róm 12,21; 2Kor 6,14; k Tit 1,15).
(Salamon mondásainak nagy gyűjteménye): Valószínűleg ez a könyv legrégibb része. Az egyes mondások sorrendjében és tagolásában alig állapítható meg rendező tervszerűség. Ezért nem is lehet a szöveget alcímekkel felosztani.
„rokonszenvet arat”: Isten tetszését nyeri el, aki megjutalmazza a jókat (12,2).
„Soha sem süt vadat magának a lusta”: mert lusta elmenni vadászni.
„fölfelé... ott lent”: fölfelé haladni az úton annyi, mint tovább élni; „ott lent” kikötni annyi, mint meghalni. - A későbbi szóhasználat szerint a „fölfelé” vezető úton az örök boldogságra jut az ember, a „lefelé” vezető úton a kárhozatba.
Isten a gonoszt azért teremtette, hogy balsorsának napján bizonysága legyen Isten igazságosságának.
Mert a király Isten nevében hozza ítéletét. 2Sám 14,18-20; 1Kir 3,4-28). - A következő mondások (a 11. vers kivételével) a királyra vonatkoznak.
A „sorsot ölbe vetik”: célzás arra az efodra, amit a főpap a mellén (ölén) hordott (Kiv 28,6), de e szöveg azonosnak veszi azzal az efoddal, melyben a Jahve megkérdezésére szolgáló sorsvető eszközöket tartották (1Sám 2,28).
„kegyetlen hírvivőt”: talán az öldöklő angyalt (Kiv 12,23). A görög szöveg mindenesetre erre utal: Az Úr kérlelhetetlen angyalt küld ellene.
„aki kapuját emeli”: aki fennhéjázóan beszél.
A bíró, ill. a tanúk megvesztegetéséről van szó (17,8; 18,16; tágabb értelemben 21,14).
„a föld határáig”: mindenbe beleüti az orrát.
„intésre hallgatni”: itt az összefüggés alapján a rossz tanácsadók intésére kell gondolni.
Bizonytalan fordítás.
„igaz” = Jahve (Jób 34,17). De a szöveg bizonytalan.
(Vö.: 11,8). - Ez a mondás feltételezni látszik, hogy bizonyos mértékű rossz elkerülhetetlen a világban. Isten a jókat megmenti attól, de a gonoszok áldozatul esnek neki.
„melyik úton járjon” (szó szerint tanítsd az ő útja szerint): irányítsd adottságai szerint; avagy: irányítsd első lépéseitől kezdve.
„őt magát veri”: jelentése bizonytalan.
Ebben a mondásban vagy a tapasztalati igazság szólal meg, hogy a nehézségek felfokozzák a buzgalmat és így biztosítják a sikert, - vagy a vallási meggyőződés, hogy Isten végül is megfordítja a szegény és a gazdag sorsát.
A „harminc mondás” említése Amenemope egyiptomi bölcsesség-könyvére való utalás. Befolyása ezen az egész részen érezhető.
„a kapunál”: a városkapunál, ahol a törvénykezéseket tartották (24,7).
„És inkább tedd a kést a torkodra”: valószínű értelme: Fékezd étvágyadat. Avagy: ha túl sokat eszel, annyi, mintha kést fektetnél a torkodra, halálra eszed magadat.
„szószólójuk”: a szószóló (héberül goel; vö.: Szám 5,19) maga az Isten.
„A bolondnak a bölcsesség korallból van”: azaz túlságosan értékes dolog, semhogy a bolond fel tudná fogni, mit ér.
Nem egészen világos gondolat. Az első sort talán ki kell egészíteni: Ha elhagyod magad - jó sorod napjain.
Szemmel láthatólag ártatlanokról van szó, akiket jogtalanul elítéltek. Nem világos, hogy e vers együvé tartozik-e a következővel.
E két mondat egymásnak tudatosan ellentmondó szójáték.
„aki a parittyában megköti a követ”, nem tudja elhajítani; a megkötött kő magát a parittyázót üti meg.
A talmud tiltja mások köszöntését a reggeli ima elvégzése előtt.
„az ember szeme”: a szem a kívánságok székhelye.
Az igazságtalanul szerzett vagyonból nincs haszon, és végül is az igazak javát szolgálja majd.
„aki bevallja”: utalás a bűnök megvallására (Lev 5,5; Szám 5,7; Zsolt 32,5; Oz 14,2-4; Iz 1,16-18).
„kinyilatkoztatás nélkül”: utalás a próféták működésére. - Hasonló utalás a következő sorban a törvény-re, a tórára.
„az átkot”, amit az ismeretlen tettesre, vagy a bűnpártoló, hallgató tanúkra szórnak (Lev 5,1; Bír 17,2).
A görög szövegben a 30,1-14 közbe van iktatva a 24,22 és a 24,23 közé, a 30,15-31,3 pedig a 24,34 után áll.
„Itiel, Itiel és Ukal számára” sokféleképp magyarázott és bizonytalanul értelmezett, de mindenképpen jelentéktelen szöveg.
„a Szent”: az Isten.
Nem világos, kikre vonatkozik ez a leírás.
(Találós mondások) Ezt a műfajt a próféták óta ismeri a héber irodalom, eleinte elég kezdetleges formában. Egyébként az egész bölcsesség-irodalomban lehet vele találkozni. - Jelen rövid gyűjtemény (30,15-33) különös érdeklődést mutat a természet, főképp az állatok iránt.
„A szirti borz” (mormota): kis emlősállat, mely sziklákban él és rendkívül félénk.
„Massza”: észak-arábiai izmaelita törzs (Ter 25,14; vö.: Péld 30,1). A „kelet fiainak” bölcsessége mindig nagy becsben állt a zsidóknál (Szám 24,21; 1Kir 5,10; Jer 49,7; továbbá Jób barátai).
„bort inni”: a bor veszedelmeitől való óvás hozzátartozik a sivatagi élet erkölcstanához (Jer 35; avagy a mai arabok felfogása).
Ábécé-rendben előadott költemény (Zsolt 9-10; 25; 34; 37; 11; 112; 119; 145; Sirak 1-4; Náh 1,2-8): a maszoréta-szövegben a sorok kezdőbetűiből, ha egymás után rakjuk őket, a héber ábécé alakul ki.
A derék asszonynak ezt a dicséretét az írástudók sokszor allegorikusan, a megszemélyesített bölcsesség leírásaként magyarázták (vö.: 8,22). - Így aztán az egész könyv méltó befejezése.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages