Prédikátor könyve (Préd)

Full text search

Prédikátor könyve (Préd)
A „prédikátornak” a megfelelő héber szó: „Kohelet” „gyülekezetbéli”-t jelent (a „qahal”=„gyülekezet” tőből). Görög megfelelője az „Ekklesiastes” az Ekklesia szóból. Az irodalmi forma szerint tehát az író, vagy a gyülekezet előtt beszélő valaki („prédikátor”), vagy ellenkezőleg: a gyülekezet soraiból való, a hallgatóságot megszemélyesítő valaki, aki most az egyszer a hallgatóság véleményének ad hangot.
„Dávid fiának, Jeruzsálem királyának”: irodalmi álnév. A könyv szerzője (szerzői) a „bölcs” Salamon király nevében adják elő mondanivalójukat.
„Hiábavalóság”: a megfelelő héber szó eredetileg szélfújást jelent, és egyike azoknak a képszerű fordulatoknak (víz, árnyék, füst stb.), melyek a héber költészetben az ember mulandóságát és esendő voltát fejezik ki. Ebben a könyvben ez a szó eredeti jelentését már teljesen elvesztette, és csak a dolgok csalóka voltát fejezi ki és a kiábrándultságot, amit az embernek okoznak. Ezért fordítjuk - a Károli-féle bibliafordítással összhangban - „hiábavalóságnak”. Az előző katolikus magyar szentírásfordításban használt „hiúság” szó nem látszik ezt a tartalmat kellően kifejezni, mivel a „hiúság” szónak a mai magyar nyelvben már eléggé leszűkített, más értelme van.
A törvényszerűség, mely a világ folyását szabályozza és az emberi élethez a keretet alkotja, egyhangúnak tűnik a Prédikátor szemében. Lekicsinylő ellenszenve éles ellentétben áll azzal a hódoló csodálattal, amivel Jób 38-40 vagy a Zsolt 104 szól Isten teremtett világáról.
(Salamon élete): Maga Salamon király sem volt igazán boldog, pedig ő fényűző bőségben élt (1Kir 10,4), és a bölcsesség is megadatott neki (1Kir 5,9).
„Szélkergetés”: hiábavaló igyekezet, elpocsékolt idő.
„Egyék, igyék...” Ez a többször ismételt életelv vaskos epikureizmusnak, sőt, anyagelvűségnek tűnhetnék, ám utána rögtön ott a hívő ember szava: „Mert beláttam, hogy ez is Isten kezéből jön.”
„a bűnösnek pedig a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon”: a Prédikátor némi gúnnyal idézi a bölcsek tanítását, kik ezzel igyekeznek megmagyarázni a botrányos helyzetet, hogy a gono-szoknak sokszor jobb sora van, mint az igazaknak (Péld 11,8; 13,22; Jób 27,16). - Ez is hiábavalóság és szélkergetés - teszi hozzá az idézett tanhoz a Prédikátor a maga véleményét.
(A halál): A halál rányomja bélyegét az ember életére, mely összefüggéstelen ténykedések értelmetlen egymásutánja (1-8), cél nélkül (9-13), ha ugyan már nem maga a halál, melynek különben szintén semmi értelme (14-22).
„Adott ugyan nekik némi elképzelést az idő egész folyásáról” (más változat szerint: „az örökkévalóságot a szívükbe adta”): e mondatnak még a második változatában sincs az a súlya, amivel a keresztény szóhasználat szerint rendelkeznék. Csak annyit akar mondani, hogy az ember gondolkodó készsége folytán vizsgálhatja az idő folyását, de csak a múló pillanat az övé; és ténylegesen nem képes felfogni, valójában mi is történik.
„Amit Isten tesz, mindenkorra szól”: A bölcseknek az igazságosan jutalmazó és büntető Istenről szóló tanítása szerint a halál a bűn büntetése. A Prédikátor szemében a halál egyszerűen hozzátartozik az emberi élethez: erénynek és bűnnek semmi köze hozzá. Az embernek a sorsa ugyanaz, mint az állaté. Még az igazságszolgáltatásban is az erősebb törvénye uralkodik (16,18). De azért Isten a gyengébbnek (az „üldözöttnek”) fogja pártját (15).
Az itt kifejezésre jutó kétely kérdés, melyre a felelet a könyv utolsó fejezetében található: „az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta” (12,7).
(A közösségi élet): A közösségi élet különféle visszásságai: a hatalom birtokosai elnyomásukkal megkeserítik az életet (1-6), a magányos ember sorsa vigasztalan (7-12), a politikai rátermettség is elveszti varázsát (13-16), a vallásos élet is lehet fonák (4,17-5,6) és a hatalmasok szép ürügyekkel zsarnokoskodnak (5,7-8).
„Ne mondd a követnek: Tévedés volt”: Utalás a nem szándékosan elkövetett bűnökre (Lev 4,2.; 22. 27; Szám 15,22. 29). „Követ”-en esetleg a papot kell érteni, aki várja a fogadalom beváltását, de talán mégis inkább az Isten angyalát, hisz az angyalok feladata, hogy „listát vezessenek” a jócselekedetekről (Tób 12,12; ApCsel 10,4).
„és a szélkergetés”: a különben csonka mondat kiegészítése.
„egyik fölöttes fölött...”: Ponciustól Pilátushoz küldenek.
Szokásos ürügyek ezek, melyekkel a jogtalan túlkapásokat szokták igazolni (1Sám 8,12-14; 1Kir 21; Nabot).
(A pénz): Nem a gazdagok kipellengérezése (mint a prófétáknál), hanem magáé a pénzé, függetlenül attól, hogy jogosan vagy jogtalanul szerezték-e. Sem biztonságot, sem boldogságot nem ad a gazdájának. - Ez a bírálat előkészíti az evangéliumi felhívást, hogy az ember tegye magát szabaddá a pénzvágytól (Mt 6,19-21. 24. 25-34). - A gondolatmenet a következő: a pénzvágy telhetetlen (5,9), a pénz vonzza a potyalesőket (5,10), megszerzése fáradságos (5,11), elvesztése rossz (5,12-16); ezért örüljön az ember a pénzének (5,17-19). Három példa: a másra átszálló vagyon (6,1-2), a tisztes sír körül maradó gazdag (6,3-6), és a szegény, ki a gazdagot akarja játszani (6,7-11) és egy befejező vers.
Gyászban”: a görög szerint.
„kedvetlenségben, betegségben”: a régi fordítások szerint.
Az embernek”: kiig, vö.: 2,24.
Száz fia és ugyanannyi leánya”: kiig. (M: száz fia és sok éve).
Egyik sem több a másiknál”: szó szerint: (miért) inkább egyiket (válasszam), mint a másikat?
„Ki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot”: szó szerint: aki az élők előtt járni tud.
(Előszó): Sötét mondatok a nevetésről.
(A jutalom kérdése): A Törvény kimondta a kollektív jutalmazás-büntetés elvét: a hűséges Izrael boldog lesz, a hűtlen boldogtalan (MTörv 7,12; 11,26-28; 29,1-68; Lev 26). A bölcsesség tanítói ezt az elvet alkalmazták az egyes ember sorsára is: Isten mindenkinek cselekedetei szerint fizet (Péld 24,12; Zsolt 62,13; Jób 34,11). Ebből következtették, hogy az ember jelenlegi helyzete megfelel érdemeinek. Ennek a megállapításnak azonban ellentmondott a mindennapi tapasztalat; mire a bölcsek azt válaszolták, hogy a gonoszok szerencséje mulandó, az igazak szerencsétlensége ideiglenes. Ezt az álláspontot képviseli a 37. Zsoltár és Jób barátai. A Prédikátor kétségbevonja ezen álláspont helyességét. - A szokásos felelettel (7,8) kétségeket állít szembe (7,9-12). A sorsot úgy kell venni, ahogy jön, s megértésre nem kell törekedni (7,13-15). Ha maga az élet és halál is rosszul van elosztva (7,15), fölösleges dolog az embernek nagyon törnie magát (7,16-18). Hírnév és szóbeszéd ne érdekelje az embert (7,19-22).A dolgok gyökere elérhetetlen, a valóság titka felfoghatatlan (7,23 - egy nőellenes betoldással: 7,25-28). A vak, kérlelhetetlen sors, mely elől a király sem menekülhet (8,1-9), szörnyen igazságtalan (8,10-14). Záró következtetés: 8,15.
„Hogy ne találjon az ember semmit maga mögött”: hogy ne legyen, mire hagyatkozzék. Avagy: hogy senki se tudja, mi vár rá.
„Mindkettőt képes végbevinni”: a görög szerint (M: mindkettőtől megszabadul).
A király hatalma szent volt. Az „Isten-eskü”, vagy az, amit a király tett le Isten előtt, vagy az, amit alattvalói tettek le. De arra is lehet érteni, hogy Isten elkötelezte magát a király mellett (vö.: 2Sám 7; Zsolt 89), s ezért elvárja az alattvalóktól is a királyhűséget.
Bölcs elme tudja, mikor mi a teendő.
„Súlyosan nehezedik az emberre a veszély”: szó szerint: „nagy az ember nyomorúsága őfelette”.
Bizonytalan szöveg kiigazítva a görög nyomán (vö.: Jób 21, 27-34).
„Beláttam”: kiig.
„Cselekedeteik”: a görög szerint.
„Sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri az ember”: bár magában (és másban) tapasztalja ezeket az érzelmeket, éppúgy rejtély marad számára, mint a halál és a sors: vak és végzetes hatalmak.
„Hiábavalóság”: a régi fordítások szerint.
Úgy látszik, az érzelgős alapon eszközölt, felesleges kiadásokat bírálja, mint pl. a holtaknak emelt költséges emlékműveket.
(A véletlen): Itt lazább a részek összefüggése, mint az előző kérdéseknél. A Prédikátor mondásokat és példákat sorakoztat föl, melyek a véletlent szemléltetik. A véletlen nem ismer érdemet (9, 11-12). Siker vagy csőd sok esetben jelentéktelen apróságon dől el (9,13-10,20). Maga az élet is szerencsejáték, amit meg kell kockáztatni (11,1-6).
„Egész csésze”: kiig.
Szó szerint: A bölcsnek szíve jobb kezénél van, a balga szíve bal kezénél.
„A bölcsesség előnye a siker”: a bölcsesség és a siker szót az értelemnek megfelelően fel kellett cserélni.
Bizonytalan szöveg: „az utat, nem tud” szavak hiányoznak az eredetiben.
Ez a vers értelem szerint a 16-17. vershez kapcsolódik. A vezető emberek üres szólamait idézi, melyekkel igazolni szeretnék dőzsöléseiket. A királyra vonatkozólag még vö.: 4,13-16; 5,8; 8,2-4; 10,4-7).
Vannak magyarázók, akik csalétekre gondolnak, amit a halász a vízbe dob, s amit a jobb halfogás révén visszakap. Mások a tengeri kereskedelemre értik a szöveget. - A következőkben a Prédikátor tanítványától azt várja, hogy ne kergessen délibábokat, de azért legyen bátor, vállalkozó szellemű.
(Az öregség): A MTörv könyvben a hosszú élet az izraelitáknak ígért jutalom (5,16.33; 11,9.21; 22,7 stb.) a bölcsek szerint is az öregség az igaz ember boldogsága. A Prédikátor szemében azonban az öregség nem boldogság, hanem félelem a haláltól (11,7-8), az ifjúság visszasírása (11,9-12,2), eltűnő élet (12,3-5) és végleges megtérés a porba és Istenhez (12,6-7).
„Az ablakokban elhomályosodik a nappal”: kiig. (M: elhomályosodnak az ablakon kinézők.)
„elcsitul a madarak hangja”: kiig.
„A mandulafa akkor virágzik...”: a nagy természet részvétlen hátteret alkot az öreg ember halálához: tavaszi virágzásba borul, amikor az ember meghal.
„A sáska jóllakik”: kiig. (M: meg van terhelve.)
Ami az emberben földből való, az visszatér a földbe. Mivel azonban az embert semmi földi dolog nem tudja igazában kielégíteni - ez a könyv sok kesernyés megállapításából levont végső következtetés! - az embernek nem lehet egész lénye földből való: ami Istentől van (az éltető lehelet, a lélek), visszatér Istenhez.
A könyv úgy fejeződik be, ahogyan kezdődik. De most már át lehet tekinteni a gondolatban megtett utat. Az ember tudatára ébredt nyomorúságának, de nagyságának is, mert láthatta - éppen élete kielégítetlenségén keresztül -, hogy ez a világ nem méltó hozzá. A könyv felszólítja az embert, hittel hajoljon meg Isten végzései előtt. Saját semmisége és Isten titkainak végtelensége láttán nem marad számára más, mint az imádó hódolat Isten előtt (vö.: Zsolt 39).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages