Énekek éneke (Én)

Full text search

Énekek éneke (Én)
„Csókoljon meg a szája csókjával”: a szöveget az összefüggés kedvéért többen ekként módosítják: „Csókoljál meg engem szájadnak csókjával”.
„Olaj”: az Énekek énekében a szivet megittasító tulajdonság jelképe.
„A lányok”: a (pogány) népeket jelképezik (vö.: Iz 23,12; 37,22; 47,1; Jer 14,17 stb.). Izraelnek (a menyasszonynak) elsőbbsége nem akadályozza, hogy őket is meghódítsa a vőlegényből (Jahvéból) áradó báj varázsa. - Ez pedig Isten üdvözítő művének egyetemességére való utalás.
„A király”: Izrael királya Jahve, az Isten (1Sám 12,12; Iz 6,1.5; Jer 23,2; Ez 34,11-16). A babiloni fogságot követő időben gyakran nevezik így. Az Énekek éneke ebbe a hagyományba kapcsolódik bele. „Lakosztályába”: itt (valamint 3,4-ben és 8,2-ben) a király szobái a jeruzsálemi templomot jelentik, a fogság utáni Izrael szíve vágyának legfőbb tárgyát (Ez 43,1-9).
„Barna bőröm” (szó szerint: fekete): súlyos megpróbáltatások jelképe (vö.: már ebben a versben, továbbá: Jób 30,30; Siral 4,8).
„Jeruzsálem lányai”: azt a szerepet játsszák, amit a görög tragédiákban a Kar, mely a főszereplőt ösztönzi, hogy fejezze ki érzelmeit.
Kedár és Zalma sivatagi törzsek.
„Anyámnak fiai”: A káldeusok, akik Jeruzsálemet feldúlták. Különben Izrael „testvérei” (vö.: Ter 11,28. 31; 15,7; 22,20-23).
„Elküldtek szőlőt őrizni”: a babiloni szolgasorsra való utalás.
„A saját szőlőmet”: a menyasszony (Izrael) saját szőleje Palesztina (vö.: Iz 5,1; Jer 12,10; Zsolt 80), mely egy időre elveszett (Oz 2,5. 14. 17).
„A déli órában (nyájaddal) hol delelsz?”: Jahve, népének pásztora (Ez 34,1) hazavezeti majd népét a számkivetésből (Ez 34,13-15). - A déli óra a teljes boldogság jelképe (vö.: Iz 58,10; Zsolt 37,6; Jób 1,17).
„Körbe kóborolnom”: a szír és latin fordítás nyomán (M: mint elfátyolozott asszony).
„Társaidnak nyáját”: az idegen népeket (Jer 6,3), melyeknek királyai Jahvenak, Izrael királyának „társai” (vö.: Zsolt 45, 8). A vőlegényt kereső menyasszony a Jahvét kereső Izrael (Jer 31,22).
„A pásztoremberek tanyahelye körül”: Sion hegyén, Izrael királyainak székhelyén.
A babiloni fogság az egyiptomi szolgaságra emlékeztet (vö.: Iz 11,16; Jer 23,7-8).
A szerelmesek párbeszéde: a fogságból való hazatérés örömeinek költői elbeszélése (1,12-2,7).
„Nyoszolyánk üde zöld”: Palesztina, mely a megújuláskor mesésen termékennyé válik (vö.: Oz 2,23 k; Iz 30,23 k; Jer 31,12. 14).
Libanoni cédrus és ciprus a Templom (és a salamoni palota) értékes épületfája volt.
A virágok - nárcisz és liliom - a tavasz és a végső, boldog idők hírnökei (vö.: Iz 35,1; Oz 14,6).
„Bevezet ő engem a bornak házába”: Jahve visszavezeti Izraelt a „bor házába”, Palesztinába (vö.: Iz 62,8), és itt megittasodik szeretetének borától.
„Fölöttem lebegő zászlaja”: A foglyok összegyűjtésének jelképe (vö.: Iz 11,12; 49,22; 62,10).
„Gazellákra kérlek s mezők szarvasára”: héber szójáték, mely majdnem úgy hangzik, mint: „a Seregek Istenére”.
„Föl ne ébresszétek”: az alvás a száműzetés ájultsága (vö.: Iz 51, 17; 52,1-2). Az újjászületés csak a menyasszony szabad közreműködésével történhetik meg.
„A tél elmúlt”: a tavaszodás az üdv és hazatérés jelképe (vö.: Oz 14,6-8).
A rókakölykökön valószínűleg a gonosz szomszédokat kell érteni, akik ellenséges szemmel nézték Júda megújulási törekvéseit.
„Enyém a kedvesem, s én az övé vagyok”: a prófétai formula („Izrael Jahve népe és Jahve Izrael Istene”) költői megfogalmazása, melyben kifejezésre jut, hogy Izrael szívbéli megtérése után végérvényes lesz a szövetség közte és Jahve között (Jer 31,33; Ez 36,28).
A „nappali szellő feltámadása”, az „árnyékok odébbvonulása” (akárcsak a „reggel” és a „felébredés”) a végérvényes megszabadulás jelképei.
„Szövetség hegyein”: szó szerint: a kettévágott áldozatok hegyein. A kifejezés (vö.: Ter 15,10) emlékeztet arra, hogy Isten Ábrahámnak megígéri az elnyomottak hazatérését.
„Éjjelente”: az éjszaka a hosszan tartó szenvedés jelképe (Iz 5,30; 8,22; Zsolt 130,6).
„Kerestem”: Jahvét keresni, megtalálni: gyakori kifejezés a prófétáknál (vö.: Ám 5,4). Csak az találhatja meg, aki szívében megtér (Oz 3,5).
„A várost”: Jeruzsálemet.
„Hiába kerestem, nem találtam őt meg”: célzás a hazatérők elkedvetlenedésére (Iz 59,9-11).
„Az őrök”: az idegen, megszálló hatalom katonái.
„Anyámnak háza”: a Templom, melyet a régi Izrael, a mostaninak anyja épített. A „szoba” a szentek szentje.
„Füstnek oszlopa”: Jahve jelenlétének jele (Kiv 13,22), aki a száműzötteket haza fogja vezetni (Iz 40,3).
„Salamon hordszéke”: Salamon (a béke királya) itt a Messiás-királyt jelenti, ki a száműzötteknek meghozza a végső idők békéjét.
A Messiás trónfoglalásának jelenete: Jahve-királynak és népének misztikus menyegzője (Iz 61,10; 62,3-5).
A „mirha-hegy” és a „tömjén-domb” a templom fekvésére utal: a mirha szó (héberül: mor) elég világos (szójáték) utalás a Mória-hegyre, melyen a templom épült; tömjént pedig csak az áldozatbemutatásoknál használtak.
A számkivetés gyötrelmei megtisztítják Izraelt (Iz 40,2).
„Jöjj a Libanonról, ... jöjj hát ide”: javítás a régi fordítások szerint. Ellentétben az előző hívással (2,8 k) ezúttal a vőlegény hívja (Jeruzsálemből) a menyasszonyt.
„Oroszlánok... párducok”: az északról fenyegető ellenség hagyományos megjelölései (Jer 4,7; 5,6).
„Tej és méz”: az ígéret földjének jellemzői.
M. a vers végén hozzáteszi: „ciprusvirágokkal és nárduszokkal”.
„Kedveseim”: az izraeliták, kik hivatalosak az új idők boldogságára.
„Aludtam, de szívem ébren volt”: a hazatérő népnek is csak egy része volt éber (Iz 56-59; 63-66).
„A harmat”: az isteni áldás jelképe (Zsolt 133,3), főképp a végső idők áldásáé (Oz 14,6).
Üres kifogások.
„Kutattam utána, sehol sem találtam”: a következő sorokkal együtt Jahve magatartását érzékelteti a hűtlen Izraellel szemben: nem áll vele szóba (Iz 50,2; Jer 7,27; Péld 1,28).
„Miért különb a kedvesed más szerelmeseknél?”: az egy igaz Isten felülmúlhatatlansága (Iz 40,18-25).
A szerző itt a salamoni templom leírására utal (1Kir 6-7; 2Krón 3).
„A feje színarany”: ezzel volt bevonva a szentek szentjének fal-burkolata.
„Haja datolyafürt”: a templomot díszítő faragványok közt pálmák is voltak (1Kir 6,18).
„Medence”: 2Sám 22,16-ban ugyanez a kifejezés a tenger medrét jelenti. Itt a tisztulásra használt víz ércmedencéjére történik célzás, melyet Salamon készíttetett (1Kir 7,23-26).
„Kertjébe”: a kert Palesztinát jelenti, amit a szöveg azonosnak vesz a menyasszonnyal (4,12).
A 2,16 megismétlése. A sorrend felcserélése jelzi, hogy a menyasszony (Izrael) szíve ismét egészen Jahve felé fordult.
M. a vers végét így toldja meg: „rettenetes, mint hadseregek”. - Tirsa az északi országrész fővárosa volt. A két főváros együttes említése jelzi, hogy a menyasszony az újból egyesített Izraelt jelképezi hagyományos reménykedés szólal itt meg (vö.: Jer 3,18).
„Királyné... ágyasasszony”: Salamon háreméből vett kép. Ezek a különféle asszonyok a pogány népeket jelképezik, melyek az „egyetlen” Izraellel némileg mégis osztoznak Isten kegyeiben (vö.: 1,3).
A nehezen érthető vers talán azt akarja mondani, hogy Jahve váratlan elhatározással kezébe veszi népe sorsát és jóra fordítja azt (a lélek díszhintóba ülteti a menyasszonyt).
„Sulammit”: jelentése: a megbékélt, tehát aki megtalálta a békét, melyet „Salamon” ajándékozott neki (3,7).
A négyszer ismételt „térj vissza” egyrészt a fogságból való hazatérést érzékelteti, másrészt meg a szívnek Istenhez térését.
A menyasszony leírása megfelel a vőlegény korábbi (5,10-16) leírásának és Palesztina néhány földrajzi sajátosságára történik benne utalás.
„Köldököd”: Jeruzsálem, mely a „népek körében” (Ez 5,5) középütt áll, s félkörben völgyek szegélyezik.
„Gazella ikrei”: az Ebal és Garizim-hegy: az „Ikerhegyek”.
„Libanon tornya”: talán a nagy Hermon, mely Damaszkuszra tekint.
„A te hajfonatod”: a Kármel-hegy erdős lejtői leomló, dús hajfonatra emlékeztetnek.
„Pálmafa”: héberül Tamar, több bibliai asszony neve.
„Fölmegyek a pálmafára”: megfizetek Jahve riválisainak (vö.: Oz 2,4; Ez 23,3. 21).
„Az alvók” (talán az elszunnyadt Sulammit - vö.: 2,7): az alvás nem akadályozza meg, hogy a szerelem bora eljusson hozzájuk.
Mint a 2,10-ben: felhívás a tavasz élvezésére; de itt a menyasz-szony a hívogató.
„Ott akarom neked adni szerelmemet”: az új és végleges szövetség megkötése Jahve és Izrael között.
„A szerelemalmák”: a mandragóra gyümölcse, melyről azt tartották, hogy szerelmet ébreszt és termékenységet ad (Ter 30,14-16).
„Bár testvérem lennél”: Sulammit vőlegénye - Jahve megmarad megközelíthetetlen fönségében. Bár jönne közel, mintha testvérünk lenne, s valósulna meg köztünk a prófétai szó: Immanuel = velünk az Isten: Iz 7,4; 8,8).
„Akkor nem vethetne meg érte senki sem”: lehet, hogy a szerző előtt a Péld 7,13 lebeg (a feslett nő viselkedése az utcán), de talán mégis inkább a hitetlenek „klasszikus” gúnyolódása: „hol a te Istened?” (Joel 2,17; Mik 7,10; Zsolt 42,4. 11).
„És te oktatgatnál”: a végső időkben maga Isten fogja tanítani népét (Iz 48,17; Jer 31,33-34).
A menyasszony közeledik a puszta felől. Vőlegényéhez simul, aki a pusztában a szívére beszélt (Oz 2,16-25), és most újra birtokba veszi Palesztinát.
„Ébresztettelek fel”: eddig nem tudott kikeveredni az alvásból. Most végre - magán az ígéret földjén („az almafa alatt”) - felébreszti Jahve.
„Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád”: utalás a „hetita asszonyra” (Ez 16,3. 44. 45), Kánaán őslakóinak képviselőjére, akikkel az izraeliták a honfoglalás óta összekeveredtek. Ez a kezdeti folt a későbbi hűtlenségek egyik forrása.
„Pecsétként”: a pecsét tulajdonosának akaratát rögzíti. Itt Jahve akaratnyilvánítását, azaz a Törvényt jelenti, amit meg kell szívlelni („szívedre”) és meg kell tenni („karodra”).
„A szenvedély”: Jahve „szenvedélyes”, „féltékeny” Isten (Kiv 34, 14; MTörv 4,24 stb.).
„Akár az alvilág” (= a halál): olyan könyörtelen.
Valamelyik zsidó uralkodó (Joh. Hirkánusz Kr. e. 135-105) nagyon is emberi elgondolásainak éles bírálata a hagyományos theokrácia elvei alapján.
„Kis húgunk, kicsi még”: a gyenge és rosszul megerősített Jeruzsálem.
„Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik?”: A „kislány” bátyjai, a szadduceusok arra gondolnak, hogy szilárd erődítményekkel kellene gondoskodni a város védelméről. A megszemélyesített város azonban büszkén azt feleli, hogy neki ilyesmire nincs szüksége, hisz Isten szeme őrködik felette.
„Takarjuk el”: kiig.
„Salamon”: a történelmi Salamon király.
„Baal-Hamonban”: Jelképes név (= a gazdag népességű) Palesztina jelölésére.
„Csőszökre”: adóhivatalnokokra (vö.: 1Kir 4,7-19 5,7-8).
„Előttem a szőlőm”: védelmem alatt áll, más segítségre nem szorul.
„Salamon a tiéd”: a nagyravágyó politikája miatt gúnyosan Salamonnak nevezett Joh. Hirkánusz tartsa csak meg, amit jogtalanul szerzett!
„A termés őrei”: a szadduceus hivatalnokok.
„Ki a kertekben vagy”: a bölcsességről van szó, amit a szöveg itt azonosít az Énekek énekének menyasszonyával (vö.: Bölcs 8,2).
„Társaim”: istenfélő emberek (vö.: Zsolt 119,63).
A bölcsesség felelete: más szerző fogalmazása a menyasszony szavainak (2,17) felhasználásával.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages