Dániel könyve (Dán)

Full text search

Dániel könyve (Dán)
Kr. e. 605-ben foglalta el Nebukadnezár, bábeli trónörökös, Jeruzsálem városát. 604-ben lépett Bábel trónjára, de a szentíró előlegezi a címét.
Jojakim hamarosan kiszabadult, és visszatért Jeruzsálembe. Már a bábeli torony építésénél Sineár földjének nevezi a Teremtés könyve (11,2) Bábel mezőségét.
Az ifjak az államigazgatási és diplomáciai pályára voltak kiszemelve, azért vártak el tőlük bizonyos előképzettséget, testi és lelki alkalmasságot. A kiképzés folyamán ezért kellett elsajátítaniuk a bábeli ékírást, és az akkori diplomáciai nyelvet, az arámot.
Az ifjak teoforikus (Isten nevét magukba foglaló) neveket viselnek. Nevük jelentése: Isten a bírám, Irgalmas az Úr, Ki olyan, mint az Isten, Segít az Isten.
Ilyen neveket kapnak a bábeli udvarban is. Új nevük Bél, Aku, Marduk és Nebó bábeli istenek nevével kapcsolatos. Dániel új nevének (a bábeliek nyelvén: Bél-atszu-ucur) jelentése: Bél oltalmazd az életét. Abednegó valószínűleg íráshiba Abédnebó (Nebó szolgája) helyett.
A hellenizmus idején az ételtörvények (Lev 11) elhanyagolása hittagadásnak számított (2Mak 6,18-7,42). A kapott ételek között olyanok is voltak, amelyek bálványoknak feláldozott állatok húsából készültek.
Isten rendkívüli adományokkal jutalmazta az ifjak hűségét, mert nagy szerepre szánta őket.
Isten az álmot is felhasználja (de nem mindig!), hogy szándékát, akaratát közölje az emberekkel. Pl. Jákob (Ter 28,10-22), József (37,5-10), az egyiptomi főtisztek (40,5-23), a fáraó (41,1-30), Salamon (1Kir 3,5-14), az Újszövetségben pedig Szent József négy álma (Mt 1,20; 2,13.19.22). Nebukadnezár Kr. e. 603-ban látta ezt az álmot.
Ez a vers a bábeli bölcsek különböző osztályait sorolja fel.
Az „arám nyelven” kifejezés azt jelenti, hogy a könyv következő részei (2,4b-7,28) arámi nyelven íródtak. „Király, örökké élj!” köszöntésforma, melyet a perzsa udvar is átvett (6,6).
Arjok (Eri-Aku) nevében ugyanaz az Aku istennév szerepel, mint Sadrakéban.
A „ráz” arámi szó (jelentése: titok) csak itt fordul elő a Szentírásban, később feltűnik a kumráni iratokban. Szt. Pálnak (Róm 16,25) műsztérion felel meg neki.
Az áldás szónak megfelelő arám szó dicséretet, magasztalást, hálaadást is jelent.
Az arám szövegben hiányzik a hegyről szó, de a Hetvenes fordítók és Theodotion még lefordították. Megvan a 45. versben is.
Az álom alapgondolata, hogy Nebukadnezártól kezdve négy világbirodalom fogja egymást felváltani, míg végre eljön az egész világra kiterjedő és örökké tartó messiási ország.
Az első világbirodalom az asszur-bábeli, melynek Nebukadnezár a képviselője. A legnagyobb király (szóról szóra: a királyok királya) címet ma is viseli Irán (Perzsia) uralkodója (sahinsah).
A második a méd-perzsa, a harmadik pedig Nagy Sándor görög-makedon birodalma.
Sok magyarázó szerint, a római birodalom a negyedik, mely annyi országot, köztük a zsidókét is, összetört. A következő rész szerint meg fog oszlani. Lesz benne valami a vas szilárdságából: a keleti rész a megoszlás után is megér ezer évet. A Jelenések könyvében is Róma szerepel, mint az összes istenellenes hatalmak előképe. Ezért fogadja el sok magyarázó ezt a felfogást. - De a könyv későbbi fejezeteit is figyelembe véve, valószínűbb, hogy a Szeleukida birodalomra kell gondolnunk. Ennek válságairól beszél a 41-42. vers, a 43. pedig uralkodóházának az egyiptomi Ptolemeuszokkal többször is kötött házasságairól.
Az örökkétartó és az egész világra kiterjedő birodalom a messiási ország, melyet Mt 4,17 mennyek országának, a 6,33 pedig Isten országának nevez. Ennek megvalósulásáért imádkozunk a Miatyánkban (6,10).
A hegyről kéz érintése nélkül levált kő emlékeztet arra a kőre, melyről a 117 (118). zsoltár 22. verse és Mt 21,42 beszél.
A könyv történeti részének minden elbeszélése ilyen hitvallással végződik (3,95-100; 4,31-34 6,25-27 és a függelékben 14,40-42).
Egyesek a számokat romlottnak tartják, és jóval szerényebb méretű szoborra gondolnak. Azonban nem szabad felednünk, hogy a keleti népek mennyire szerették a nagy méreteket. Az eget verő bábeli torony közelében (Ter 11,4) és ekkora ünnepélyességgel felavatott szobor bizonyára nem volt kicsiny. Valószínűleg fából készült, és aranyozva volt, akárcsak az aranyborjú (Kiv 32,20).
Szól a Bábelben lakó és oda betelepített minden fajtájú és nyelvű népnek.
A kemencéket az ékírással ellátott könyvtárnyi cserepek kiégetésére is használták.
Dániel az egész fejezetben nem szerepel. Valószínűleg nem tartózkodott a fővárosban.
A hét kerek számnak számított. Csak annyit jelent a hétszer, hogy sokkal jobban, mint máskor.
A 24-90 versek nincsenek meg az arám nyelvű szövegben. Szent Jeromos Theodotion görög nyelvű fordítását használta. Minden sora elárulja, hogy héber vagy arám nyelvű volt az eredeti szöveg.
Azarja imádsága. - Számos gondolata megegyezik Dániel (9,4-19), Báruk (1,15-3,8), és Nehemiás (9,6-37) bűnbánó imádságának szavaival.
Isten templomának és szent városának elpusztítása a legnagyobb gonosztett, elkövetője tehát a leggonoszabb és legigazságtalanabb az egész földön.
A választott nép pusztulását a pogányok Isten gyengesége jelének tekinthetnék, ezért az ő nevére való tekintettel kér segítséget.
A 49 a hetes szent számnak önmagával való szorzata. Csak azt akarja mondani, hogy igen messzire kicsapott a láng.
A három ifjú éneke. - A világmindenség összes teremtményeit felszólítja az Isten dicsőítésére. Ezt az éneket az Egyház felvette liturgikus imádságai közé.
A versben található dünamisz szó megfelel a Ter 1,6-ban olvasható sztereómának. Mindkettő a keleti világképben a föld fölé kifeszített erős boltozatot jelenti, mely a felső vizeket tartja. A Vulgata alapján a régi fordítások erősségnek fordították.
Az Úr szolgái a leviták.
A negyedik férfiú az Úr angyala.
Nebukadnezár levelet ír birodalma minden nemzetéhez, és abban az igaz Isten végtelen hatalmát hirdeti.
A szent őr Isten angyala. A Biblián kívüli irodalomban többnyire ez az angyalok neve.
Az angyalok, mint Isten akaratának végrehajtói, azért kívánják a király megalázását, hogy megtérjen, és megadja Istennek a köteles tiszteletet. Az alázatosak felemelkedését már Hanna éneke (1Sám 2,8) is reméli. Ennek megtörténtéért magasztalja az Urat a Boldogságos Szűz hálaéneke (Lk 1,52). A hét időszak meghatározatlan időtartam. Itt valószínűleg évet jelent.
Isten azonnal közölte Dániellel az álom jelentését. Az döbbentette meg, hogy meg is valósul.
Az égig érő fa találó jelképe a világbirodalom felett uralkodó Nebukadnezárnak. A részletek leírása a birodalom erejét, gazdagságát, jólétét és az ott lakó sokféle népet jelzi.
Nebukadnezár megőrül és állatok módjára él. A bábeli emlékek nem említik Nebukadnezárnak ezt a betegségét. Viszont az tény, hogy az utolsó király, Nebunid, élete végén Téma városába zárkózott. Helyette fia, Baltazár végezte, mint régens, a királyi teendőket. Lehetséges, hogy az a fejezet róla szól, Nebukadnezár ismertebb neve csak másolási hiba. A Szentírást kivéve a többi emlékek szívesen elhallgatják a nemzetükre szégyenletes eseményeket.
Bábel az ókor egyik világcsodájának számított. Neve jelképe lett a fényes, de törékeny emberi műveknek, valamint az Isten ellen lázadó sátáni és emberi dölyfnek. Így szerepel a Jelenések könyvében is (18,2). Az egész történet a kevélység megalázását szemlélteti: Nebukadnezár akkor térhet vissza az épelméjű emberek közé, ha megalázza magát, és elismeri Isten hatalmát.
A főemberek szívesen helyezik vissza trónjára, mert tudják, hogy az erőszakos változás az egész birodalmat megrendítheti.
- A király neve nem azonos Dániel bábeli nevével. Bél-sar-ucur, Bélsacár Baltazár király bábeli neve, annyit jelent: Bél oltalmazd a királyt. Viszont Bél-atszu-ucur, vagyis Béltsacár jelentése: Bél oltalmazd életét. Baltazár nem volt államfő, csak régens, ezért ígéri Dánielnek a harmadik méltóságot az országban. Baltazár atyja Nebunid volt, azonban a régiek az ősatyát és az elődöt is atyának nevezték.
A jeruzsálemi templom szent edényeinek elrablását a könyv első sorai is említik (1,2).
Az ásatások során Bábelben előkerült egy 52 m hosszú terem, falán fehér gipszmaradvánnyal, mely megfelel az arám szöveg említette mészfelületnek.
A királyné, Baltazár anyja, nem vett részt a lakomán.
A feliratban egyesek súlymértéket látnak, és így olvassák: mina, sékel és két fél mina. Sorban Nebukadnezár virágzó birodalmát, Baltazár országát és a médek-perzsák egyesült királyságát értik rajta. A súlyarányok a következők: 60, 1, 2x30. Feltűnő, hogy a parszin szóban a perzsa népnév mássalhangzói vannak.
A perzsák Bábelt ostrom nélkül foglalták el. Cabaru, Cirusz vezére, Baltazár lakomájának éjszakáján elvezette az Eufrátesz vizét medréből, és meglepetésszerűen vonult be a városba. Így valóban még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt.
A méd Dárius nem fordul elő az ékiratokban. Dániel mindig csak az uralkodásának első esztendejét említi. Egyes magyarázók szerint azonos lenne Asztüagesszel, az utolsó méd királlyal. Azonban Cirusz Bábel bevétele után azonnal uralma alá vetette a médeket.
Dániel tagja lett a satrapák felett álló legfőbb hármas ellenőrző bizottságnak.
Sőt az uralkodó azt tervezte, hogy teljhatalmú helyettesévé nevezi ki. Ez keltette fel a főemberek irigységét.
Tudják, hogy Dániel megtartja Istenének törvényét. A királyt ráveszik, hogy ezt tiltsa meg, s így akarják Dánielt kelepcébe csalni.
A keleti királyok önistenítéséről sokat beszél a történelem.
Eszter könyve is bizonyítja, hogy az egyszer kiadott királyi rendeletet maga a király se változtathatja meg (1,19; 8,8).
A fogság idejétől kezdve ismeretes a szokás, hogy a zsidók Jeruzsálem felé fordulva imádkoznak. Ez a hely említi először a meghatározott időben szokásos imát.
A lepecsételésnek az volt a célja, nehogy valaki segítsen, vagy ártson Dánielnek.
A mellékfeleségeinek megfelelő arám szó jelentése bizonytalan. Különböző fordítások másképpen adják vissza. Ez látszik azonban legvalószínűbbnek.
A király a „szemet szemért” elvet követi az igazságszolgáltatásban. A régi keleti törvény nemcsak a bűnös személyét, hanem hozzátartozóit is sújtotta.
A méd Dáriusra vonatkozólag lásd a 6,1 jegyzetet.
- Ez a látomás hasonlít Nebukadnezár álmára a nagy szobor által jelképezett négy birodalomról. Annak más oldalról történő megvilágítása. Vadállatokról szóló látomás szerepel a Jelenések könyvében is (13. fejezet). Itt is, ott is azt jelenti: Isten országának minden ellensége kérészéletű, végül is diadalmaskodik Istennek örökké tartó országa.
A háborgó tenger a világnak, a négy szél pedig a történelem nagy feszítő erőinek jelképe.
Az első vadállat a bábeli birodalom, melynek gyakori jelképe a szárnyas oroszlán. A szárnyak kiszaggatása erejének megfogyatkozását jelenti.
A medve, az iráni fennsík jellegzetes állata, a médeket jelenti, akik közvetlen meghódítói voltak a bábeli birodalomnak. A három borda és az elfogyasztandó sok hús a meghódított országok jelképe.
A párduc a perzsa birodalmat jelenti.
Itt sok magyarázó a római birodalomra gondol. Azonban a 19-27. versek félreérthetetlenül Nagy Sándorra és a nyomába lépő utódaira mutatnak. A tíz szarv: a tíz Szeleukida király.
A kis szarv IV. Antiochusz Epifánész, a zsidóüldöző király. A merész dolgokat beszélő száj e király beszédkészségére és gőgös beszédeire utal (11,36; 1Mak 1,25).
Trónokat állítanak fel, mert Isten szentjei is részt vesznek a világ megítélésében (Mt 19,28). A tüzes trón Ezekiel látomására emlékeztet (1,4.13.27). Az Évezredek Ősöregje (arámul Attik Jomin) az Örökkévaló Isten. A fehér haj is az örökkévalóság jelképe.
A könyvekben fel vannak jegyezve az emberek összes jó és rossz cselekedetei (Jel 20,12). Az élet könyvéről lásd 12,1 verset.
Az emberfia az ember szokásos elnevezése (Zsolt 8,5; főként Ezekielnél). Feltűnik Valaki, aki hasonlít a közönséges emberfiához, azonban emberfölötti hatalmat kap. Jelenti a választott népet a Messiással együtt (27. vers), szellemi értelemben pedig a Megváltót és az ő országát. Csak Máté evangéliumában 29 alkalommal nevezi magát Jézus az Emberfiának.
A Fölséges szentjei: Isten választott szent népe.
A tíz király a Szeleukida birodalom tíz uralkodója IV. Antiochusz Epifánesz előtt. A három király (illetve trónkövetelő), akit megaláz, valószínűleg Héliodorosz, Demetriosz és V. Ptolemeosz Epifánesz.
IV. Antiochusz Epifánesz irtó hadjáratot indít Isten népe ellen. Meg akarja szüntetni a mózesi törvényt, és az abban előírt ünnepeket (1Mak 1,43-52). Az üldözés három és fél esztendeig tartott,a jeruzsálemi templom megtisztításáig.
A Makkabeus hősök győzelmei a prófétai távlatban összeolvadnak a messiási ország részleges diadalaival és végleges győzelmével.
Szuza egyike volt a perzsa királyi székhelyeknek, Bábeltől keletre 240 km-re. Rajta folyik keresztül az Ulaj folyó (a görög geográfusoknál Eulaiosz).
A kos a méd-perzsa birodalom. A perzsák hatalma növekvőben van az előbbi vezető hatalom, a méd felett.
A kecskebak a kelet felé terjeszkedő makedon-görög birodalom, mely eddig nem tapasztalt gyorsasággal (anélkül, hogy a lába a földet érintené) tört előre, s pár év alatt hatalmas birodalmakat semmisített meg.
Nagy Sándor hatalma teljében, 33 éves korában meghal, ezzel birodalma véget ér. Négy utód lép a helyébe: az ún. diadokhoszok.
Az egyik diadokhosznak, Szeleukosznak volt utódja IV. Antiochusz Epifánész, akit a növekvő kicsi szarv jelképez. A következő versek az ő vallásüldözését írják le a Szentföldön: Isten elleni lázadását, a választott nép zaklatását, üldözését, a mindennapi áldozat beszüntetését, és a jeruzsálemi templom elpusztítását.
A gaztett a bálványok felállítását jelenti a jeruzsálemi templomban és a nekik bemutatott áldozatokat.
A görög szövegben a mindennapi áldozat mellett ott van a szó: (a mindennapi áldozat) megszüntetése.
A templom megtisztítása Makkabeus Júdás műve volt (1Mak 4,36-58).
A prófétai látomásban összefolyik a közeli és távoli jövő: a választott nép megszabadulása és a messiási kor.
Jáván (Jónia) Görögország neve már a népek tábláján (Ter 10,2).
Antiochuszt római barátai segítették trónra a törvényes örökössel, Demetriosszal szemben. Ezért nevezi őt az előző vers ravasznak és cselszövőnek.
Nemcsak az emberek ellen dühöng, de az Isten (a fejedelmek Fejedelme) ellen is támad. Betegségét és pusztulását a 2Mak 9. fejezete írja le.
A látomás az angyal szavai után is homályos marad.
- Ez az imádság sokban egyezik Báruk próféta könyörgésével (1,15-3,8). Lehetséges, hogy bizonyos bűnbánati ima kialakult a nép között, s mind a két próféta annak gondolatait használja fel.
A méd Dáriusról lásd a 6,1 jegyzetet.
A hetvenéves fogságról szóló jövendölés Jer 25,11-ben és 29,10-ben olvasható.
A választott nép mindig Isten legnagyobb jótéteményének tekintette az Egyiptomból való szabadulást, és ennek emléknapja volt a legnagyobb ünnepük (Kiv 12,17).
A választott nép ügye Istené, dicsősége Isten dicsősége.
Elhangzott egy szózat: isteni kinyilatkoztatás.
Ez a jövendölés párhuzamos a szomszéd fejezetekkel. Ez is az Antiochusz alatti üldözés eseményeire gondol, de elbeszélésmódja tele van titokzatos célzásokkal (kikerekített számok, hiányoznak a tulajdonnevek), melyek mélyebb értelemre utalnak. Mint a többi jövendölés a messiási országról, végérvényes beteljesülését ez is Krisztus idejében és Egyházában nyeri el.
A Szentek Szentjén a templom belső termét, az oltárt, vagy a főpapot értjük. A törvényes papság visszaállítása egybeesik a templom és az oltár helyreállításával. Mindezt a próféta ugyanabban a történelmi távlatban látja.
Nem egyöntetű az egyházatyák véleménye, hogy ki ez a fölkent Fejedelem. A Messiás-királyra kell-e gondolnunk, vagy pedig csak egy főpapra?
Ebben a Fölkentben III. Óniás főpapot láthatjuk, akit Antiochusz emberei kicsaltak menedékhelyéről, és megöltek. Ő lenne a szövetség feje is, akiről a 11,12 beszél. Bírói ítélet nélkül: a fordítás itt Theodotiont követi, mert a héber szöveg hiányos és érthetetlen. Az eljövendő vezér Antiochusz Epifánész, aki első egyiptomi hadjárata után (170) bosszúból sok zsidót megöletett, és a templomot is kirabolta (2Mak 1,30-67). Két év múlva újabb mészárlást rendezett, a zsidó vallás gyakorlását halálbüntetés terhe alatt megtiltotta, és a templomot meggyalázta.
Sok zsidót a maga pártjára csábított (a szöveg szerint szövetséget köt velük). 168 decemberében megszüntette a templomi áldozatokat, bálványszobrokat állíttatott fel a templom szárnyán (görögül pterügion, amit Mt 4,5-ben a templom ormának, párkányának szoktak fordítani). A vészt hozó undokságnak megfelelő szót az Újszövetségben (Mt 24,15) pusztulás utálatosságának, iszonyatosságának szokták fordítani. Az olimposzi Zeusz szobrát jelenti, melyet Antiochusz a templomban felállíttatott (2Mak 6,2).
Magyarázat. Dániel szeretné tudni, hogy népe mikor szabadul meg a fogságból. Az angyal kitágítja a jövendölés kereteit, és nemcsak a hetvenéves rabság lejártáról, hanem többről, 70 évhétről beszél. A hetven évhét végén hat esemény fog bekövetkezni, amit a 24. vers sorol fel. Közülük három megszűnést, három pedig beteljesülést ígér. Ezzel az Emberfia megalapítja a messiási országot. Az Emberfiának eljövetele és annak ideje van megadva a jövendölésben, mely Krisztus szavai szerint (Mt 24,15; Mk 13,14; Lk 21,20) és állandó keresztény hagyomány szerint is messiási jövendölés, vagy egyenesen, vagy tipikusan. A számításban azonban nehézségek merülnek fel, mert nem tudjuk, melyik rendeletre hivatkozik a szerző, és milyen éra szerint számol.
Az egyházatyáktól kezdve sokan a rendeleten I. Artaxerxész Kr. e. 458. évi rendeletét értik. Ha ehhez az évhez hozzáadjuk a 7+42 évhetet Kr. u. 25-ig jutunk. A következő hét közepén hal meg Krisztus.
A nem katolikus magyarázók szerint a jövendölés a makkabeusi korra vonatkozik. Jeremiás jövendölésétől, 606-tól számítják a hét évhetet. Így jutnak el az 538. évhez, amikor Cirusz hazaengedte a zsidókat. Innét 62 évhetet, 434 évet számítva a 171. évhez jutunk, amikor megölték III. Óniás főpapot. A következő évhét felében, 168-ban szűnik meg az áldozat, történik a templom megszentségtelenítése a vészt hozó undoksággal.
Újabb katolikus magyarázók szerint a jövendölés betű szerint a makkabeus korra vonatkozik (a 8. és a 11. fejezet közé van ékelve!), tipikusan azonban a messiási korra vonatkozik. [Krisztus a pusztulás utálatosságát Jeruzsálem eljövendő ostromára vonatkoztatja a 24. vers pedig olyan javakról is beszél, melyek (s velük együtt az egész jövendölés) a messiási javakra értendők.
Az Egyház erről a jövendölésről nem adott ki hivatalos magyarázatot.
A finom étel, az olajjal való megkenés az öröm és a vidámság jele.
- A megjelenés tavasszal, a húsvét utáni héten történt.
Az angyal megjelenésének leírása annak méltóságát jelzi.
Mihály az ószövetségi nép őrangyala. Ott maradt a perzsák királyánál, hogy könyörületre bírja.
Az angyal kinyilatkoztatásában a közeli jövő összefolyik a messiási időkkel.
Az emberfiához hasonló alak: Gábriel angyal.
Jáván fejedelmén a görögök vezére értendő.
11,
Ez a fejezet az Ószövetség legnagyobb apokaliptikus jövendölése. Elmondja a görög-perzsa háborúkat, a Ptolemeuszok és a Szeleukidák harcait, majd IV. Antiochusz Epifánész vallásüldözését. Végén Antiochusz sorsa egybeolvad az istenellenes hatalmakéval. A jövendölés vége (12,1-3) a világ végére vonatkozik.
A perzsa királyok jóindulattal viselkedtek a választott nép iránt, azért védelmezte őket az angyal.
A három király Cirusz utódai. Valószínűleg I. Xerxesz a negyedik király, aki alatt leghevesebben folytak a görög-perzsa harcok.
A hatalmas király: Nagy Sándor (Kr. e. 336-323), az ókor legnagyobb hódítója. Fiatalon, 33 éves korában halt meg. Trónját nem fiai öröklik, hanem négy hadvezére (a Diadochoszok) osztoznak birodalmán.
A déli király I. Ptolemeusz, Egyiptom királya (323-285). Nagy Sándor utódai közül ő vette fel először a királyi címet. A másik az egykori vezérek közül Szeleukosz Nikátor, az északi ország, Szíria megalapítója.
Két háború után a két ország uralkodója szövetségre lép egymással. II. Ptolemeusz Filadelfosz leányát, Berenikét nőül adja II. Antiochuszhoz azzal a feltétellel, hogy eddigi feleségét, Laodikét eltaszítja. Pár év múlva azonban Laodiké megmérgezi egykori férjét, Berenikét pedig kísérőivel és gyermekével együtt megöleti.
A gyilkosság megtorlására Bereniké testvére, III. Ptolemeusz Euergetesz (sarj gyökereinek hajtásából) haddal támadja meg II. Szeleukosz Kallinikoszt, s bevonul Szeleukia várába.
A megalázott király (még az isteneit is fogságba vitték!) betör Egyiptomba, de eredmény nélkül kénytelen visszatérni.
II. Szeleukosz fiai, III. Szeleukosz Keraunosz (227-223) és Nagy vagy III. Antiochusz (223-187) helyre akarják ütni apjuk hibáját. Az utóbbi ellenállás nélkül foglalja el Egyiptom ázsiai birtokait, majd magát az anyaországot is megtámadja.
Erre IV. Ptolemeusz Filopátor (221-203) harcba száll vele, és a ráfiai csatában (217) fényes győzelmet arat fölötte. Antiochusznak sok embere elesett, 4000 pedig fogságba került. Egyiptom mégse tudta kiaknázni győzelmét.
A gyermek V. Ptolemeusz Epifánész trónra lépte után Antiochusz felhasználja a kedvező alkalmat, és betör Egyiptomba.
Filipposz makedon király és a zsidók közül is sokan vele harcolnak Egyiptom ellen. Sikerül is kiűzni Sion várából az egyiptomiakat. Azonban Egyiptom tűrhető uralma alól szír elnyomás alá jut a Szentföld.
A zsidók tehát maguk dolgoznak azon, hogy lehetővé váljék a Szeleukidák vallásüldözése, melyet Dániel megjövendölt (7,19-21; 8,9-13. 23-26; 9,24-27). Elesnek: vagyis elnyomás nehezedik rájuk.
201-ben Antiochusz ostrom alá fogja Gázát, és sorra foglalja el a várakat.
Míg Antiochusz a pergamoni Attalosszal volt elfoglalva, Szkopász egyiptomi vezér ellentámadásba lendül, és visszafoglalja Egyiptom egykori birtokait. De Paneionnál (198) vereséget szenved, s visszavonul Szidónba. Reménytelen helyzetében szabad elvonulás feltétele mellett feladja a várost. Antiochusz most már ellenállás nélkül vonul át a Szentföldön, mely sokat szenved alatta.
Leányát, Kleopátrát, feleségül adja V. Ptolemeusz Epifánészhez, hogy belülről, palotaforradalommal apja kezére játssza Egyiptomot. Csakhogy Kleopátra megszereti új hazáját, és nem áll apja tervének szolgálatába.
A kisázsiai szigetek hódoltatása közben Lucius Cornelius Scipio Magnézia közelében nagy vereséget mér rá, úgyhogy még csak nem is gondolhat megtorlásra.
Az óriási hadisarc és az évi adó előteremtésére templomrablásra vetemedik. Egy elümaiszi (a Tigris és az Eufratész torkolatvidékén) Bél-templom kirablása alkalmával a felingerült lakosság agyonveri. Így tűnik le a történelem színpadáról.
Utóda, IV. Szeleukosz Filopátor (187-175) Héliodoroszt Jeruzsálembe küldi a templom kirablására, ami isteni beavatkozásra sikertelen marad (2Mak 3). Héliodorosz maga is kinyújtja kezét a királyi korona után: urát orgyilkos módon megöli.
A trón elődjének fiát, Démétrioszt illette volna, azonban római barátai és szövetségesei hatalomra segítik. Kortársai nevét megváltoztatva Epimenésznek, őrültnek nevezték beszámíthatatlan tettei miatt.
A szövetség fejedelme III. Óniás főpap, akit 171-ben szószegő módon megöletett (2Mak 4,34).
Kleopátra halála után a kiskorú Ptolemeusz Filométor gyámjaként akarja magát feltüntetni, és bevonul Egyiptomba. A második csata után beszünteti a vérontást, és látszólag szeretettel fogadja a fiatal királyt. Aztán végigrabolja az országot.
Az egyiptomi hadjárat idején a zsidók nagy örömmel fogadták Antiochusz halálhírét. Ezért visszafelé jövet véres bosszút állt rajtuk (1Mak 1, 21-29; 2Mak 5, 5-21).
168-ban újabb egyiptomi hadjáratra indul. De kudarccal kell visszatérnie. Gaiusz Popiliusz Laenász prokonzul Alexandria közelében felkeresi, és a római szenátus nevében egyszerűen kiparancsolja Egyiptomból.
Kittimen Ciprus szigetét és a közeli partvidéket értették. 1Mak 1,1-ben Görögország neveként szerepel. Valószínűleg római hajókról van szó.
Megalázva, bosszúból halálos csapásra készül a zsidóság ellen. Ehhez szövetségeseket keres köztük (1Mak 1, 11-16).
Hadai megrohanják Jeruzsálemet, és elfoglalják (1Mak 1, 30-62).
Akik állhatatosan viselkednek: Mattatiász és követői. Ők a következő versekben említett értelmesek is.
Egy kis segítséget jelentettek a Makkabeusok harcai.
Arcátlanul viselkedik az összes istenekkel szemben: egy pénzérmén az olimposzi Zeus vonásaival ábrázoltatta magát.
Ősei különösen Apollót tisztelték, de ő ezt is elhanyagolta. Az asszonyok kedvence: Adonisz - Tammuz, a termékenység istene az előázsiai vallásokban.
A hitüktől elpártolt zsidóknak bőséges jutalmat ad.
Itt a leírás egészen apokaliptikus jellegűvé válik. A király alakja összeolvad a végső idők nagy ellenségeinek alakjával. Bukása Isten hatalma révén váratlanul, szinte egy pillanat alatt következik be.
Minden sikerül neki. Még olyan világhatalom, mint Egyiptom sem tud megmenekülni tőle.
Istennel dacolva, az ő szent hegyén üti fel díszes sátorpalotáját. S ekkor éri utol az isteni büntetés.
Isten meg fogja szabadítani választottait a végső idők ellenségeitől.
Az angyal itt a holtak feltámadását tanítja.
A jámborokra és azokra, akik másokat igaz hitre oktatnak, különleges jutalom vár (Aureola doctorum).
A második mondat szövege a héberben romlott. Javítva így is szokták fordítani: Sokan fognak tévedni, és növekedni fog a gonoszság.
A gyolcsruhába öltözött férfiú itt is Gábriel angyal.
Három és fél évig tartott a jeruzsálemi templom meggyalázása Antiochusz Epifánész alatt.
Az angyal csak annyit közöl a jövőre vonatkozólag, amennyit Isten népének tudnia kell, hogy bizalommal tekinthessen a jövőbe: Isten nem hagyja magára választottait, és végül az igaz ügy fog diadalmaskodni.
Az 1290 nap az előbb említett három és fél esztendőnek felel meg.
A 45 napi többlet a templom megtisztítása és Antiochusz Epifánész halála közti időt jelentheti.
Az angyal megjövendöli a próféta boldog halálát és dicsőséges feltámadását.
13,
Zsuzsanna története, úgyszintén a Bél és a kígyó története héber, illetve arám nyelven nem maradt ránk. A Vulgata és a későbbi fordítások szövege a görög nyelvű Szentírásból való. Theodotion fordítása ezt a fejezetet, figyelembe véve az időrendet, Dániel könyvének első fejezete elé helyezi. A trentói zsinat döntése szerint a függelék mindkét fejezete része a Szentírásnak.
Zsuzsanna neve a héber nyelvben liliomot jelent.
Az elbeszélés azt mutatja, hogy a zsidók Bábelben rövid idő alatt igen jó helyzetbe jutottak. Ügyeikben saját bíráik ítélkeztek. Jojákim házát gyülekezeti háznak (görög szóból alakult későbbi szóval zsinagógának) használták.
Az Úrnak ez a valószínűleg próféta által hirdetett szava sincs megörökítve a Szentírásban.
A vének tudatos gonoszsággal követik el a bűnt.
A mózesi törvény (Lev 20,10) halálbüntetéssel sújtotta a házasságtörést. A bírák abban pontosan megtartották a törvényt, hogy Zsuzsannával letétették a fátyolt (Szám 5,18), és kezüket a vádlott fejére tették (Lev 24,14).
A görög szövegben szójáték van: a próféta által kimondott büntetés hasonlít a vének által említett fák nevéhez. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a könyv eredeti szövege is görög volt, mert a szójáték héberül visszaadható.
Mózes törvénye (MTörv 19,16-21) szerint a hamis tanút ugyanazzal a büntetéssel kell sújtani, amelyben a vádlott részesült volna, ha a vád hamis volta nem derül ki.
14,
A következő elbeszélésekben fontos a tanító célzat: a bálványok tehetetlenek, és nem élnek.
Bél Bábel főistene volt. A perzsák átvették a meghódítottak isteneinek tiszteletét, hogy a népek közötti különbségeket ezzel is kiegyenlítsék.
Nem kell arra gondolnunk, hogy a kis próféták között szereplő prófétáról van szó. Többen viselhették ugyanazt a nevet a próféták között is.
Itt a Vulgatában még egy vers található:
„Az egész föld minden lakója félje Dániel Istenét, mert ő megszabadít, jeleket és csodákat művel. Ő szabadította meg Dánielt az oroszlánok verméből.”

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages