1 Kir. 18

Full text search

1 Kir. 18
1 Kir. 18.1
És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és * esőt adok a föld színére.
1 Kir. 18.2
És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig * Samariában.
1 Kir. 18.3
És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az * Urat;
1 Kir. 18.4
Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).
1 Kir. 18.5
És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a * vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni.
1 Kir. 18.6
Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.
1 Kir. 18.7
És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?
1 Kir. 18.8
Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé * itt van Illés.
1 Kir. 18.9
Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
1 Kir. 18.10
Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.
1 Kir. 18.11
És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
1 Kir. 18.12
Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.
1 Kir. 18.13
Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút * ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
1 Kir. 18.14
És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.
1 Kir. 18.15
És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom * magamat néki.
1 Kir. 18.16
Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.
1 Kir. 18.17
És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel * megháborítója?
1 Kir. 18.18
Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, * hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.
1 Kir. 18.19
Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának * négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
1 Kir. 18.20
És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
1 Kir. 18.21
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? * Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
1 Kir. 18.22
Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg * csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
1 Kir. 18.23
Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
1 Kir. 18.24
Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
1 Kir. 18.25
És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
1 Kir. 18.26
És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
1 Kir. 18.27
Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
1 Kir. 18.28
És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték * magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
1 Kir. 18.29
Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
1 Kir. 18.30
Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
1 Kir. 18.31
És vőn Illés tizenkét követ, * a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen + a te neved;
1 Kir. 18.32
És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
1 Kir. 18.33
És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
1 Kir. 18.34
És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
1 Kir. 18.35
Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az * árok is tele lett vízzel.
1 Kir. 18.36
És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak * és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy + mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
1 Kir. 18.37
Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
1 Kir. 18.38
Akkor alászálla az * Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
1 Kir. 18.39
Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr * az Isten! az Úr az Isten!
1 Kir. 18.40
És monda Illés nékik: Fogjátok meg * a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
1 Kir. 18.41
Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik.
1 Kir. 18.42
És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé;
1 Kir. 18.43
És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: * Menj vissza hétszer.
1 Kir. 18.44
És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.
1 Kir. 18.45
És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső * lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.
1 Kir. 18.46
És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages