1Mak 7
1Mak 7
1Mak 7.1
A 151. esztendőben Szeleukusz fia, Demetriusz Rómából menekülve kevés emberrel egy tengerparti városban szállt partra, s ott királyként uralkodott.
1Mak 7.2
Amikor aztán bevonult ősei királyi palotájába, a csapatok elfogták Antiochuszt és Liziászt, hogy elé vigyék.
1Mak 7.3
Jelentették neki a dolgot, de ő azt mondta: „Színüket se lássam!”
1Mak 7.4
Erre a katonák megölték őket, Demetriusz pedig birodalma trónjára lépett.
1Mak 7.5
Akkor Alkimusz vezetésével, aki főpap szeretett volna lenni, hitüktől elpártolt, istentelen emberek járultak elé Izraelből.
1Mak 7.6
Panaszt emeltek a nép ellen a király előtt. „Júdás és testvérei minden hívedet megölték - mondták -, és bennünket is elűztek hazánkból.
1Mak 7.7
Küldj ezért oda egy férfit, akiben megbízol! Menjen és győződjék meg minden bajról, amit nekünk és a király országának okozott, és büntesse meg (a tetteseket) és azokat is mind, akik támogatták őket.”
1Mak 7.8
A király kiválasztotta a királyi ház barátai közül Bakchideszt, aki a folyón túl uralkodott, nagy tekintélynek örvendett a birodalomban, és hűséges embere volt a királynak.
1Mak 7.9
Elküldte az istentelen Alkimusszal, akinek megadta a főpapságot. Megparancsolta, álljon bosszút Izrael fiain.
1Mak 7.10
Útra keltek, és nagy haderővel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva.
1Mak 7.11
De nem hittek szavuknak, mert látták, hogy nagy haderővel érkeztek.
1Mak 7.12
Alkimusznál és Bakchidesznél összegyűltek az írástudók, hogy meghányják-vessék a helyzetet.
1Mak 7.13
Izrael fiai közül az asszideusok voltak az elsők, akik a békekötés mellett emeltek szót.
1Mak 7.14
Azt mondták: „Egy Áron törzséből való pap is érkezett a sereggel, az nem fog ellenünk igazságtalanságot elkövetni.”
1Mak 7.15
Az biztosította a békét és megesküdött neki: „Semmi bajt nem hozunk rátok és barátaitokra!”
1Mak 7.16
Bíztak benne. De ő hatvan férfit elfogatott közülük és egyetlen nap mind kivégeztette őket, amint az Írás mondja:
1Mak 7.17
„Szentjeid testét szétszórták, vérüket kiontották Jeruzsálem körül, és nem volt senki, aki eltemette volna őket!”
1Mak 7.18
Félelem és rettegés fogta el miattuk az egész népet. Így beszéltek: „Nincs bennük sem hűség, sem igazságosság, lám, megszegték az egyezséget és az esküt, amit tettek.”
1Mak 7.19
Bakchidesz visszavonult Jeruzsálemből, és Betzet mellett ütött tábort. Azok közül a férfiak közül, akik elpártoltak tőle, sokat elfogatott, kivégeztetett, és a ciszternába dobatta, és a népből is néhányat.
1Mak 7.20
Az országot Alkimuszra bízta, és védelmére mellette hagyott seregéből egy csapatot. Maga Bakchidesz pedig visszatért a királyhoz.
1Mak 7.21
Alkimusz küzdött a főpapi méltóságért.
1Mak 7.22
Mind köré gyűltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre.
1Mak 7.23
Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira - nagyobbat még, mint a pogány népek -,
1Mak 7.24
bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot.
1Mak 7.25
Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerősödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta őket.
1Mak 7.26
A király most Nikanort küldte el, egyik leghíresebb vezérét, Izrael ellenségét és gyűlölőjét azzal a megbízatással, hogy irtsa ki a népet.
1Mak 7.27
Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek:
1Mak 7.28
„Ne legyen közted és köztem háború! Csak csekély kísérettel érkezem, hogy békésen tárgyaljak veletek.”
1Mak 7.29
Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják.
1Mak 7.30
Júdás azonban világosan látta, hogy cselből ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni.
1Mak 7.31
Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot.
1Mak 7.32
Nikanor emberei közül mintegy ötszáz férfi elesett, a többiek Dávid városába menekültek.
1Mak 7.33
Ezután Nikanor felvonult Sion hegyére. A szentély néhány papja és a nép vénei közül is néhányan elé mentek, hogy békésen üdvözöljék, megmutassák neki az égőáldozatot, amelyet a királyért mutattak be.
1Mak 7.34
Ő azonban kinevette és kigúnyolta, sőt bemocskolta őket és gőgösen beszélt velük.
1Mak 7.35
Haraggal eltelve megesküdött nekik: „Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek.” Ádáz haraggal eltelve ment el.
1Mak 7.36
A papok bementek, és az oltár és a templom elé álltak. Sírtak és így szóltak:
1Mak 7.37
„Te választottad ki ezt a házat, hogy nevednek szenteljük, és az imádság és könyörgés háza legyen népednek.
1Mak 7.38
Állj bosszút ezen az emberen és seregén: hulljanak el a kardnak élétől! Jusson eszedbe káromlásuk, és ne adj nekik nyugalmat!”
1Mak 7.39
Nikanor kivonult Jeruzsálemből és Bet-Horon mellett vert tábort. Itt még egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá.
1Mak 7.40
Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt:
1Mak 7.41
„Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185 000 férfire lesújtott közülük.
1Mak 7.42
Így tipord el ma is előttünk ezt a sereget. Hadd tudják meg a többiek is, hogy gyalázkodva beszélt szentélyedről. Ítélkezz fölötte gonoszsága szerint!”
1Mak 7.43
Adar hónap 13-án a seregek összecsaptak. Nikanor serege vereséget szenvedett, maga pedig elsőként esett el a harcban.
1Mak 7.44
Amikor a sereg észrevette, hogy Nikanor elesett, eldobálták fegyverüket és menekültek.
1Mak 7.45
Adazától egynapi járásnyira üldözték őket, egészen Gézer vidékéig. Mögöttük fújták a kürtöket.
1Mak 7.46
Erre Júdea falvaiból mind előjöttek az emberek, és oldalba támadták őket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták őket. Nem maradt közülük élve egy sem.
1Mak 7.47
Összeszedték a zsákmányt meg a szerzett holmit, aztán levágták Nikanor fejét és jobbját, amelyet oly gőgösen kinyújtott; magukkal vitték, és Jeruzsálem mellett kitűzték.
1Mak 7.48
A nép nagyon örült. Úgy ünnepelték ezt a napot, mint valami nagy örömünnepet.
1Mak 7.49
Elhatározták, hogy Adar hónap 13-án minden évben megülik ezt a napot!
1Mak 7.50
Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me