1Mak 3

Full text search

1Mak 3
1Mak 3.1
Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett.
1Mak 3.2
Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért.
1Mak 3.3
Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort.
1Mak 3.4
Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz.
1Mak 3.5
Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit.
1Mak 3.6
A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt.
1Mak 3.7
Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete.
1Mak 3.8
Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről.
1Mak 3.9
Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.
1Mak 3.10
Apolloniusz pogány népeket és hatalmas szamariai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel.
1Mak 3.11
Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek.
1Mak 3.12
A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apolloniusz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt.
1Mak 3.13
Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele,
1Mak 3.14
így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.”
1Mak 3.15
Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.
1Mak 3.16
Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé.
1Mak 3.17
Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.”
1Mak 3.18
„Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.
1Mak 3.19
A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.
1Mak 3.20
Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket.
1Mak 3.21
De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért.
1Mak 3.22
(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!”
1Mak 3.23
Alighogy befejezte, hirtelenül nekikrontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt.
1Mak 3.24
Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek.
1Mak 3.25
Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket.
1Mak 3.26
Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.
1Mak 3.27
Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget.
1Mak 3.28
Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre.
1Mak 3.29
Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból.
1Mak 3.30
Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok.
1Mak 3.31
Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed.
1Mak 3.32
Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig.
1Mak 3.33
Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt.
1Mak 3.34
Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit:
1Mak 3.35
vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen.
1Mak 3.36
Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket.
1Mak 3.37
Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.
1Mak 3.38
Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert.
1Mak 3.39
Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el.
1Mak 3.40
Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat.
1Mak 3.41
Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk.
1Mak 3.42
Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani.
1Mak 3.43
Így szóltak hát egymáshoz: „Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért.”
1Mak 3.44
Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet.
1Mak 3.45
Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.
1Mak 3.46
Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek.
1Mak 3.47
Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat.
1Mak 3.48
Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni.
1Mak 3.49
Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazirokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük.
1Mak 3.50
Aztán hangosan szólítgatták az eget: „Mit tegyünk? Hová vigyük?
1Mak 3.51
Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak.
1Mak 3.52
Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk.
1Mak 3.53
Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!”
1Mak 3.54
Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak.
1Mak 3.55
Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére.
1Mak 3.56
Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza.
1Mak 3.57
Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött.
1Mak 3.58
Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt.
1Mak 3.59
De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét.
1Mak 3.60
De legyen úgy, ahogy az ég akarja!”

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages