Hab 2

Full text search

Hab 2
Hab 2.1
Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.
Hab 2.2
Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.
Hab 2.3
Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.
Hab 2.4
Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”
Hab 2.5
Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet.
Hab 2.6
Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd:
Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát.
Hab 2.7
Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel!
Hab 2.8
Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.
Hab 2.9
Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!
Hab 2.10
Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél.
Hab 2.11
Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.
Hab 2.12
Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot!
Hab 2.13
Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?
Hab 2.14
Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.
Hab 2.15
Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.
Hab 2.16
Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőséged elborítja majd a szégyened.
Hab 2.17
Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.
Hab 2.19
Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!”. A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat]. Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne!
Hab 2.18
Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta.
Hab 2.20
Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages