Lk 18

Full text search

Lk 18
Lk 18.1
Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.
Lk 18.2
Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott.
Lk 18.3
Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
Lk 18.4
Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok,
Lk 18.5
de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.”
Lk 18.6
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?
Lk 18.7
Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket?
Lk 18.8
Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18.9
Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:
Lk 18.10
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
Lk 18.11
A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.
Lk 18.12
Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. -
Lk 18.13
A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! -
Lk 18.14
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”
Lk 18.15
Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket.
Lk 18.16
Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Lk 18.17
Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”
Lk 18.18
Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?”
Lk 18.19
Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
Lk 18.20
Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”
Lk 18.21
Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”
Lk 18.22
Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.”
Lk 18.23
Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
Lk 18.24
Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába!
Lk 18.25
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
Lk 18.26
Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?”
Lk 18.27
Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”
Lk 18.28
Most megszólalt Péter: „Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.”
Lk 18.29
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
Lk 18.30
hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”
Lk 18.31
Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.
Lk 18.32
Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik.
Lk 18.33
Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.”
Lk 18.34
Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
Lk 18.35
Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.
Lk 18.36
Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.
Lk 18.37
Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.
Lk 18.38
Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Lk 18.39
Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Lk 18.40
Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte:
Lk 18.41
„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!”
Lk 18.42
Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”
Lk 18.43
Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages