Jn 11

Full text search

Jn 11
Jn 11.1
Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.
Jn 11.2
Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
Jn 11.3
A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.”
Jn 11.4
Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.”
Jn 11.5
Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.
Jn 11.6
Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,
Jn 11.7
s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!”
Jn 11.8
„Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?”
Jn 11.9
Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
Jn 11.10
Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”
Jn 11.11
Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.”
Jn 11.12
„Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” - felelték a tanítványok.
Jn 11.13
Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.
Jn 11.14
Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt.
Jn 11.15
Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!”
Jn 11.16
Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”
Jn 11.17
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.
Jn 11.18
Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
Jn 11.19
Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.
Jn 11.20
Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.
Jn 11.21
„Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
Jn 11.22
De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”
Jn 11.23
Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.”
Jn 11.24
„Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.”
Jn 11.25
Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Jn 11.26
Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”
Jn 11.27
„Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”
Jn 11.28
E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.”
Jn 11.29
Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.
Jn 11.30
Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.
Jn 11.31
Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.
Jn 11.32
Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.”
Jn 11.33
Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.
Jn 11.34
„Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!”
Jn 11.35
Jézus könnyekre fakadt.
Jn 11.36
Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!”
Jn 11.37
Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?”
Jn 11.38
Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.
Jn 11.39
„Hengerítsétek el a követ!” - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”
Jn 11.40
Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”
Jn 11.41
Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
Jn 11.42
Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.”
Jn 11.43
E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!”
Jn 11.44
S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”
Jn 11.45
A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
Jn 11.46
Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.
Jn 11.47
Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.
Jn 11.48
Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is.”
Jn 11.49
Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: „Nem értitek a dolgot!
Jn 11.50
Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.”
Jn 11.51
De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,
Jn 11.52
s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
Jn 11.53
Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.
Jn 11.54
Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.
Jn 11.55
Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.
Jn 11.56
Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: „Mit gondoltok, eljön az ünnepre?”
Jn 11.57
A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages