Kiképzés.
Kiképzés.
Voltaképpen a kutya tanítása, amelynek során a munkakutya-, a vadászkutya- és a kotorékkutya- stb. ~ céljainak megfelelő » feltételes reflexeket alakítják ki az állatban. Olyan cselekvéssorokra tanítják, amelyek nem ellenkeznek természetes viselkedésformáival.
A ~sel foglalkozó szakemberek manapság négy módszer szerint dolgoznak: 1. mechanikus (ösztönszerű), 2. ízérzéken keresztül serkentő (jutalmazó), 3. ellentétesen ható és 4. utánzó módszerrel.
A mechanikus ~ lényege az, hogy valamely ösztönszerű ingert, mint feltétlen ingert, különböző formákban alkalmaznak. Ez az inger a kutya elhárító-védő reflexét váltja ki, pl. a lefekvés reflexét úgy, hogy a kutyát lenyomják v. pórázánál fogva lerántják a földre. Ennek a módszernek az a nagy hátránya, hogy gyakori alkalmazása egyik-másik kutyában meglehetősen nyomott hangulatot, gátolt állapotot idézhet elő, és olykor bizalmatlanság v. » félénkség alakulhat ki benne a kiképző iránt.
A jutalmazó - ízérzéken keresztül serkentő - módszer abból áll, hogy az inger, amely a kutyát a kívánt cselekedet végrehajtására indítja, összefügg a táplálkozással; a kívánt feladat végrehajtásakor egy-egy jutalomfalattal serkentik, ösztönzik a kutyát. Ezzel az eljárással fel lehet kelteni az eb érdeklődését a különböző feladatok iránt, de ennek a módszernek is megvannak a maga hibái; elsősorban az, hogy a jóllakott kutyára gyakorolt hatása igen kétséges lehet.
Az ellentétesen ható módszer a szolgálati kutyák ~ének az egyik legeredményesebb eszköze, lényegében a mechanikus és a jutalmazó módszert megpróbálják különböző formákban összekapcsolni úgy, hogy mechanikus ingereket alkalmaznak a kívánt cselekvések végrehajtására, és jutalmazó ingereket ugyanennek a cselekvésnek a rögzítésére. Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy gyorsan és tartósan rögzíthetünk vele bizonyos feltételes reflexeket, és ezzel meggyorsíthatjuk magának a ~nek az eredményét.
Az utánoztató módszernek nincs különösebb jelentősége, nagy ritkán mint kisegítő eljárást alkalmazzák.
A használt módszertől függetlenül a ~ egyik aranyszabálya, hogy a tanítás során feltétlenül figyelembe kell venni a kutya "egyéniségét", vagyis idegi alkatát, karakterét (» Vérmérséklet).
A kutyák természete fajtánként, sőt egyedenként is igencsak különböző. Minden kutyatartó tudja, hogy vannak határozott, kemény, és vannak bizonytalan, puhány példányok; akadnak vidáman dolgozók és alamuszik, lusták; akadnak készségesek, de bizony előfordulnak figyelmetlenek és engedetlenek is. Az egyik eb szerfelett bátor, a másik nagyon is félénk; az egyik higgadt, a másik ideges stb.
Egyik kiváló hazai kinológiai szakemberünk valamelyik könyvében azt írja, hogy a kiképzés a kutyával szoros érzelmi kapcsolatot és biológiai-etológiai szemléletmódot követel. Ez a megállapítás nagyon szép és igaz, de sajnos a gyakorlatban az a helyzet, hogy a kutya~ a viszonylag gyorsan fejlődő kinológia egyik leginkább elmaradott területe. A vele foglalkozó szakemberek többsége egyelőre még nem ismeri eléggé, és ezért nem is használja fel a viselkedéskutatás és az összehasonlító állatpszichológia legújabb eredményeit; a ~ napjainkban is lényegében ugyanazokkal a módszerekkel történik, mint 40-50 évvel ezelőtt.
Fontosak azok az etológiai, pszichológiai alapelvek, amelyek nélkül ma már korszerű ~ elképzelhetetlen.
A kutya különleges helyet foglal el az állatok között olyan értelemben hogy tanítását jutalmazással lehet befolyásolni, dicsérő szóval v. az állat megérintésével (simogatással). Az ebbel való korai kapcsolatteremtés megkönnyíti a nevelést; korai tapasztalatok hiányában viszont az állatban rideg, merev elutasító viselkedés, ellenállás fejlődhet ki az emberrel és az ember módszereivel (neveléssel és jutalmazással) szemben.
Az etológusok a 4-12 hetes kort jelölik meg a kapcsolatteremtés kritikus időszakául (» Kritikus időszakok, » Szocializáció). Az olyan kiskutyákat, amelyek nem kerülnek gazdához 13 hetes koruk előtt, sokkal nehezebb kiképezni egyéves korukban (vagyis éppen abban az időpontban, amikor a legalkalmasabbak komolyabb feladatok elvégzésére), mint a megfelelően szocializált fiatal állatokat. Ezenkívül még sok más tényező is szerepet játszik a ~ben, annyi azonban biztos, hogy a korai szocializáció megkönnyíti a későbbi munkát.
A kutya ~ekor egy kondicionált, azaz feltételes ingert kapcsolunk össze, társítunk egy feltétlen ingerrel, hogy idővel a feltételes inger segítségével a kívánt viselkedési formát hozhassuk ki kutyánkból. Felhasználjuk erre az állat szükségletét, ezt az ösztönös hajtóerőt, az éhséget; a táplálék a feltétlen inger, végül valamiféle jelzés, fütty v. egyéb hang a feltételes (kondicionált) inger. Ezt követően megetetjük a kutyát, ez a megerősítés. Ha a kutyánk már jól kondicionált, akkor a helytelen viselkedést büntethetjük, azaz negatív kondicionálást is alkalmazhatunk.
A régi módszer teljes egészében a kutya kényszerítésén alapul. Kényszerítették arra, hogy a parancsnak feltétlen engedelmeskedjék. A ~i kézikönyvek azt tanították olvasóiknak, hogy mutassák meg a kutyának, mit akarnak tőle. A leülés tanításakor kényszerítsék ülő helyzetbe az állatot, a "lábhoz" vezényszóra rántsák magukhoz a pórázzal, a "fekszik" parancsra pedig nyomják a földre. A kutya látszólag meg is tanult engedelmeskedni, de valójában csak az erőszaknak engedett. A korszerű módszer a kutya akarásának felhasználásán alapul, feltételes ingerek segítségével igyekszik rávenni az állatot, hogy önszántából cselekedjék. A ~kor a kutya valamennyi mozdulata legyen természetes; ezeket a mozdulatokat oktatás közben a kívánt irányban módosítjuk.
A ~ alatt számtalan jel, jelzés, vagyis feltételes inger alkalmazható.
A szavak tkp. csupán hangok; ráüvölthetünk a kutyára v. szólhatunk hozzá nyugodt hangnemben, ill. akár csettinthetünk is. A kutya hallása éles, ezért nem szükséges ordítozni vele, a csendes, nyugodt parancsoknak is előbb-utóbb engedelmeskedni fog.
Jó jelzés a tapsolás és az ujjpattintás; a tapsot több száz méterről is észleli a kutya, az ujjpattintás pedig a közeli munkánál bizonyulhat eredményesnek.
A szagokkal mint jelekkel való operálás is jó dolog, a kutyák igen gyorsan tanulnak a szagjelekre, de feltételez némi technikai előkészületet.
A megerősítés valamiféle jutalom, elsősorban az élelem legyen; ez kiváltképpen hatékony, ha a ~t úgy kezdik, hogy a kutya már 24 órája nem evett.
Bizonyos helyzetekben a menekülés is jutalom, ill. megerősítés, ha pl. lehetővé tesszük a kutya számára, hogy valamilyen kellemetlen helyzetből kikerüljön.
Kiváló megerősítést jelenthet az is, ha a helyes "válaszadás" után megengedjük az állatnak, hogy játsszék velünk. ~ alatt tartsuk szigorúan az állatot, de nyomban "lazítsunk", ha jól megoldott egy feladatot.
A legfontosabb megerősítés mindenképpen a kiképző hozzáállása, magatartása, hangneme. Barátsággal, gyöngédséggel, ragaszkodással nyerhetjük meg legjobban a kutya bizalmát, hozhatnak ki belőle optimális mértékben a kívánt viselkedésformákat. Bizonyos fajták, pl. a » német juhászkutya, a » dobermann, az óriás » schnauzer kanjai esetében esetleg erélyesebb fellépésre is szükség lehet. Ha büntetünk (negatív megerősítés), azt úgy tegyük, hogy még inkább kiváltsuk a kutya irántunk való tiszteletét, s próbáljunk úgy dorgálni, hogy az állat lehetőleg ne kapcsolja össze a büntetést és az embert.
A kéz legyen mindenkor az igazság szimbóluma a kutya szemében. A helyes viselkedési formát megerősíthetjük, a helytelentől pedig elriaszthatjuk vele.
Szerfelett hatékony negatív megerősítés a sötétzárka, bár ezt meglehetősen kevesen tudják. Amikor valami helytelen cselekedeten kapjuk rajta kutyánkat, és bezárjuk, akkor tkp. az egyedüllét iránti ellenszenvét (mint ingert) használjuk föl negatív megerősítésre.
Negatív megerősítés a hideg zuhany is. Ha egy félig megtöltött vödör vizet a rosszul viselkedő (pl. ok nélkül ugató) állat képébe zúdítunk, később már elég lesz a vödör puszta látványa is, hogy csendben maradjon.
Végül következzen néhány ált. tanács, ami egyeseknek talán teljesen nyilvánvaló, másoknak viszont - főleg a kezdő kiképzőknek - talán nem teljesen felesleges.
Aki kiképezni akar, annak nagyon kell ismernie a kutyáját: természetét, vonzalmát, ellenszenvét, szokásait és tulajdonságait. A kutyával való foglalkozásnál a leglényegesebb a türelem; akinek ez hiányzik, legjobb, ha hozzá sem fog a ~hez. Egyéves kora előtt gyakran van olyan időszak, amikor a kutya képtelen teljesíteni a feladatot. Kizárólag csak attól az állattól várhatunk értelmes és jó munkát, amelyik legalább egyéves ~en már átesett. A ~t szeretettel kell végezni, mert csak úgy lehet igaz, hűséges kutyát formálni. Bottal és veréssel csak megfélemlített ebet nevelhetünk.
Olyan módon kell a fiatal kutyát kiképezni, hogy az büntetésnek érezze az "erősebb beszédet" vagy azt, hogy szólunk-e hozzá egyáltalán. Arra kell tanítani, hogy ne azt tegye, amit szeretne, hanem azt, amit várunk tőle. Ha a ~ben bármilyen erőszak szerepet kap, ennek elengedhetetlen következménye a kudarc.
Valamennyi kutya már születésekor rendelkezik bizonyos - öröklött - képességekkel; vannak olyan állatok, amelyek látszólag csupán ösztöneikre hallgatnak, mások csodalatra méltó képességeket árulnak el. Jól kiképezni csak az utóbbi egyedeket lehetséges, a gyenge képességekkel felruházott kutyákból túl sokat nem lehet kihozni.
A kutya képességeit, "tudását" az előre megállapított gyakorlatok ismétlésével lehet rögzíteni, elmélyíteni (a kutyák is az ismétlés által tanulnak). Tanítás közben tapasztalhatjuk a dicséret és a jó munkáért adott jutalom ösztönző erejét. Ezek nagyobb eredményekre sarkallják a kutyát, és minél nagyobb az ösztönzés, annál nagyobb lesz a szorgalma. Ha az állat jól végzi feladatát, jutalomban, ha rosszul, türelmes helyreigazításban részesüljön. Ezzel kapcsolatosan a kutya természete olyan tényező, amit a kiképzőnek egy másodpercre sem szabad elfelejteni. Vannak ugyanis olyan kutyák, amelyeket állandóan figyelmeztetni kell, míg másoknak enyhe bánásmódra és bátorításra van szükségük.
A ~i gyakorlatok alatt - eltekintve a vezényszavaktól - lehetőleg minél kevesebbet beszéljünk. Ilyenkor a kutya kizárólag a kiképző tulajdonos társaságában legyen. A család többi tagja csak gátolja a kutyát az előrehaladásban. Ilyen módon megszokja, hogy csak egyetlen embernek engedelmeskedjen, és tökéletesen megismerkedik a kiképző módszereivel.
Végezetül a kiképzőnek állandóan arra kell gondolnia, hogy helytelen bánásmóddal a legjobb kutyát is néhány nap alatt tönkreteheti. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a ~t szeretettel kell végezni; sokkal jobb, ha egy hibát olykor-olykor elnézünk, mintha minden kis vétket durva kézzel megtorlunk.
Fektetés távolból
Az ültetés tanítása
"Áll"! a kutya
Német juhászkutya kiképzése
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
