Egyiptom
Egyiptom (a gör. Aigiptosz szóból, amely a ’Ptah [isten] háza’ jelentésű szóra vezethető vissza): Az ~i elnevezés a talaj fekete színére utal, szemben a vörös, azaz sivatagi talajjal; a héb. masor (a költői nyelvben) és ham (a Zsolt-ban) utal Felső-~ra és patros az ország D-i részére (Iz 11,11; Jer 44,1). – Földrajzilag a Kr. e. 3. évezred elejétől alakult ki ~ mai alakja: hosszan elnyúló, 5–25 km széles oázis a Líbiai- és az Arab-sivatag között, a Nílus két partján, amely D-en Sziene (Syene) mellett lép be az országba, É-on a Földközi-tengerbe torkollik. A Nílus jún. elején kezd áradni és szept.-ben tetőzik; a vízállás márc.–jún. között a legalacsonyabb. Éhínség (Ter 41) elsősorban akkor lép fel, ha a Nílus nem árad ki eléggé, s hordalékot sem rak le. A Nílus egyszersmind a közlekedési út is. A sz.-ok során ~ növényzete és az állatvilága sokat változott (ma pl. már nem terem papirusznád). – Az ~iak a hamiták közé tartoznak (10,6); többször keveredtek más népekkel (pl. hikszoszok, líbiaiak, gör.–róm. kor, arab betörés), de a zömükben mohamedán (csupán 10 %-ban keresztény, azaz kopt) parasztok (fellahok) még ma is sok tekintetben hasonlók elődeikhez. – A tört. előtti korból származó leletek a csiszolatlan kőkorig nyúlnak vissza. – ~ tkp.-i tört.-e (Kr. e. 332: Nagy Sándor hódításáig) 26 évsz.-ot ölel fel. Ezt az időt a Ptolemaioszok korában élt, gör.-ül író szebenmütoszi papnak, Manethónnak a műve (Aigüptiaka) nyomán 31 dinasztiára szokás osztani. Más ~i eredetű fölosztás szerint 3 fő korszakot különböztetnek meg: óbirodalom (3–6. dinasztia), középső birodalom (11–13. dinasztia), újbirodalom (18–20. dinasztia). Az 1. dinasztia alapítója (Manethón szerint: Ménész) és a 2. dinasztia alapítója (Thisz) Felső-~ból származott; Ménész egyesítette a két országrészt és Memphisz mellett épített egy erődöt. – 1. Óbirodalom (3–6. dinasztia, Kr. e. 2800–2200). Dzsószerral (3. dinasztia) a művelődés terén is első virágkorát élte; ő építtette az első ún. lépcsős piramist Szakkarában. A 4. dinasztia korában érte el a fejlődés tetőfokát Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz uralma alatt, akik a Giza melletti piramisokat építtették. Az 5. dinasztia Héliopoliszból származott. A napkultusz jegyében a fáraó nevének gyakran része volt a Re (’nap’). Elfoglalták a Sínai-félszigetet és kereskedelmi kapcsolatot létesítettek Kisázsiával. I. Pepi (6. dinasztia) hadjáratot indított D-Palesztina és Núbia ellen. A 7–10. dinasztia idején (Kr. e. 2200–2100), az ún. első közbülső időszakban ~ hanyatlásnak indult, a birodalomban teljes anarchia lett úrrá. – 2. Középső birodalom (11–13. dinasztia, Kr. e. 2100–1730). A 11. dinasztia tagjai már az egész ország fölött uralkodtak. A 12. dinasztia idején ~ virágkorát élte: ekkor épültek az öntözőművek (Fajjúm), s a szemita bevándorlás megakadályozására hozzáfogtak a védelmi vonal kiépítéséhez. Az ún. második közbülső idő az újabb hanyatlás ideje. Kr. e. 1700 után ~ a hikszoszok uralma alá került, akikről alig tudunk valamit. A központjuk valahol a Nílus-delta K-i részében, Avariszban lehetett, amelyet a későbbi Tanisszal azonosítanak. Többen erre az időszakra teszik Jákob törzsének ~ba költözését (® Izrael fiai Egyiptomban); József a fáraó vezére lehetett (a vezér jogairól és kötelességeiről – legalábbis az újbirodalom idején – tudjuk, hogy a gabonaraktárakra is fölügyelt; vö. 41), bár az is lehetséges, hogy valamilyen más tisztséget viselt, amelyet épp az ő számára létesítettek. A thébai fejedelmek összefogtak a hikszoszok ellen; mozgalmuk Felső-~ra, a Nílus-deltára is átterjedt. A 17. dinasztia királya, II. Szekenenré föltehetően elesett egy csatában (a múmiája erősen roncsolt testű). – 3. Újbirodalom (18–20. dinasztia, Kr. e. 1550–1070). A 18. dinasztia (Kr. e. 1552–1306) első uralkodója, Amószisz (ur. Kr. e. 1552–1527) nemcsak Avariszból űzte ki, hanem egész Kánaánig visszaszorította a hikszoszokat, úgyhogy Saruchent 3 évre megszállta (Józs 19,6). D-en is harcolt, így néhány évtizedre biztosította a békét, amit utóda, I. Amenóphisz (ur. Kr. e. 1527–1506) a birodalom belső megszilárdítására használt föl. Utána I. Tuthmószisz (ur. Kr. e. 1506–1494) hadjáratot vezetett Ázsiába és egészen az Eufráteszig előrenyomult. Ettől kezdve az ~iak Palesztinát/Szíriát birodalmuk részének tekintették. Mivel az ~i megszállók nagyobbrészt zsoldosokból álltak, az ~i nyelv és műveltség Ázsiában nem terjedt el annyira, amennyire egyébként várható lett volna. A palesztinai ásatások eredményesebbek az egyiptológia, mint az ~iak a biblikum szempontjából. – I. Tuthmósziszt fia, a fiatalon meghalt II. Tuthmószisz követte a trónon. Utóda, a még kiskorú III. Tuthmószisz helyett először a hátrahagyott özvegy, Hatsepszut kormányozta a birodalmat. Ám uralma 2. évében – jóslat miatt – már magát választatta meg uralkodónak, és 20 évig a saját nevében uralkodott. Amikor halála után III. Tuthmószisz végre uralomra jutott, mindent megtett azért, hogy Hatsepszutnak emléke se maradjon. III. Tuthmószisz, akit némelyek az ókor Napóleonjának neveznek, 16 hadjáratot vezetett Ázsiába (Palesztinába/Szíriába); elfoglalta Saruchent és Megiddót, majd az Orontész melletti Kádest is. Igazi ellenfelének a Mitanni birodalmat tekintette, amely a szíriai-palesztinai városállamok uralkodóit maga mellé állította. III. Tuthmószisz épen fönnmaradt, kőbe vésett évkv.-ei fontos forrásai e kornak. Az ő idejéből való egy felirat, amely a meghódított palesztinai városok és a legyőzött népek nevét tartalmazza. Joppe elfoglalását egy legendás tört. örökítette meg. Az ő idejében bukkant föl első ízben az ’aperu szó (® héberek) is. – II. Amenóphiszról (ur. Kr. e. 1438–1412) följegyezték, hogy 2-szer is tartott szemlét Ázsiában, s egészen Mitanniig eljutott. Fia, IV. Tuthmószisz (ur. Kr. e. 1412–1402) a hettiták ellen szövetkezett Mitannival és mitanni hercegnőt vett feleségül. Gézerben elnyomott egy fölkelést. Fia, III. Amenóphisz (ur. Kr. e. 1402–1364) erőskezű uralkodó lehetett, de világhódító törekvései nem voltak. Külföldi kapcsolatairól az ® amarnai levelekben olvashatunk. Fia és utóda, IV. Amenóphisz (ur. Kr. e. 1364–1347) a birodalmi istennek, Théba istenének, Ámonnak a tisztelete helyébe a Nap (Aton) tiszteletét iktatta, és ennek jegyében a saját nevét is Ehnatonra változtatta. Az ÓSz ismételten említi ugyan az ~i isteneket, de név szerint csak ® Ámon fordul benne elő úgy, hogy nem vitatható (Jer 46,25). IV. Amenóphisz uralma idején nemcsak a mitanniak helyébe lépő hettiták veszélyeztették ~ ázsiai tartományait, hanem az arab pusztákból érkező szomszédok is. Ázsiában ugyanakkor szaporodtak a fölkelések. – Néhány rövid ideig uralkodó fáraó (pl. Tutanhamon) után a 18. dinasztia utolsó tagja, Horemheb (ur. Kr. e. 1334–1306) lépett trónra. A 19. dinasztia tagjainak, kivált II. Ramszesznek állandóan hadakoznia kellett az ázsiai tartományokért. Ezzel függ össze, hogy először Memphisz, majd II. Ramszesz idején Tanisz lett a főváros. Vsz., hogy I. Szeti v. II. Ramszesz volt az a fáraó, aki elnyomta Izr. fiait, Izr. kivonulása pedig II. Ramszesz v. Merneptah idejére eshetett. I. Szeti (ur. Kr. e. 1304–1290) az Orontész melletti Kádesnél megütközött a hettitákkal, II. Ramszesz (ur. Kr. e. 1290–1224) szintén hadakozott velük, utóbb azonban „örök szövetséget” kötöttek, amely mind ~i, mind hettita nyelven fönnmaradt. A hettita birodalmat nem sokkal később az É és Ny felől előrenyomuló hajós népek is szorongatták. II. Ramszesz, valamint utóda, Merneptah (ur. Kr. e. 1224–1204) és a 20. dinasztia 2. tagja legyőzték ezeket a hajós népeket, és Ázsia elözönlését is sikerült megelőzniük; győzelmük után új jövevények (köztük a filiszteusok) telepedtek le Palesztina partvidékén. Merneptah idejéből maradt fönn az I. Anastasi Papirusz, amely sok adatot tartalmaz Szíriáról, Palesztináról és Föníciáról, bár sajnos, kérdés formájában. Merneptahtól maradt fenn a híres izraeli sztélé. A 20. dinasztia idején a hajós népek újra előnyomultak és Líbiával szövetségben megtámadták ~ot, de III. Ramszesznek (ur. Kr. e. 1184–1153) sikerült őket visszaszorítani. Utódai elvesztették Ázsia fölötti hatalmukat, s Izr. is szabadon fejlődhetett. – ~ még 5 évsz.-on át fönnállt. A 21. dinasztia fáraói azonban csak D-en uralkodtak, Taniszban egy másik dinasztia került uralomra, amely hamarosan kiterjesztette hatalmát Felső-~ra is. Később líbiai (22. és 23. dinasztia), ill. etiópiai (25. dinasztia) uralkodók kormányoztak. A tört.-i adatok ebből az időszakból is szórványosak. Salamon mindenesetre kapcsolatban állt egy tanitával (talán II. Pszuszennésszel), elvette a lányát és hozományul megkapta tőle Gézert (1Kir 3,1; 9,16); ~i felesége számára Salamon palotát építtetett Jeruzsálemben (a későbbi palotákon is érződik az ~i hatás, pl. a díszablak; Jer 22,14). Az ÓSz-ben (1Kir 14,25; 2Krón 12,2–4) az első név szerint szereplő ~i fáraó a líbiai ® Sisák (I. Sesonk, ur. Kr. e. 945–924), akinek a Nílus deltája vidékén volt a székhelye. Ehhez a Sisákhoz menekült Jerobeám, miután Salamon elleni lázadása nem sikerült, és nála maradt egészen Salamon haláláig (1Kir 11,40). Amikor hazatért, Jerobeám Izr. királya lett, Sisák pedig – föltehetően Jerobeám biztatására – rátört Júdára. A 2Kir 19,9: szerepel még a 25. dinasztiából való Tirhaka (ur. Kr. e. 689–664); ellene harcoltak az asszírok, akik Kr. e. 664: behatoltak – első ízben! – ~ba, s fölégették Thébát. – Kr. e. 664: I. Pszammetik új ~i dinasztiát alapított (26. dinasztia). Utóda, Nechó fáraó meg akarta szerezni Palesztinát és Szíriát. Jozija szembeszállt vele, Megiddónál ütköztek meg, ahol Jozija halálos sebet kapott. Kr. e. 609: Jozija után fiát, Joacházt választották meg királynak, de Nechó leverte, sőt magával vitte ~ba is és helyette Jozija másik fiát, Jojakimot ültette trónra (23,29–35). Végül a 24,7; Jer 44,30 említi még Babilónia ellenségét, Hofra fáraót. Kr. e. 587: Jeruzsálem pusztulása után sokan menekültek hozzá, ezek Jeremiást is magukkal vitték (42–44; 2Kir 25,26), s a Nílus-delta K-i részén telepedtek le (Jer 2,16; 43,7–9; Ez 30,18). Kr. e. 525: ~ot meghódították a perzsák (30,13). A perzsa uralomnak Kr. e. 332: Nagy Sándor vetett véget, bár az ~iak néhányszor fölkeltek a perzsák ellen. Nagy Sándor új fővárost alapított: Alexandriát; ez hamarosan központja lett a gör. és zsidó tudományos életnek. A Ptolemaioszok korában egy ideig virágzott, majd hanyatlásnak indult, mind politikai, mind gazdasági téren. Kr. e. 30: az actiumi csata és Kleopátra öngyilkossága után ~ róm. tartomány lett. Bár a róm. császárok külsőségekben sok dolgot átvettek a fáraóktól, elnyomták és kihasználták az országot. Az ~iak dediticiinek, azaz olyan tartomány lakosainak számítottak, amelyek meghódoltak a róm. birodalomnak, s így katonai szolgálatot sem teljesítettek. – A Szentcsalád ~ban már mint róm. tartományban keresett és talált is menedéket. A hagyomány szerint Márk evangélista térítése révén ~ nagyon hamar keresztény lett és fontos teol.-i viták székhelyévé vált (Szt. Kelemen, Origenész), s itt alakult ki a remeteség. – Az ~i nyelv a hamito-szemita nyelvcsaládba tartozik, de a nyelvcsaládon belül helyzetét nehéz meghatározni; emiatt a héb.-be került ~i jövevényszavak kérdését sem lehet egyértelműen tisztázni: ősi rokonsággal is lehet, ill. kell is számolni. ® szemiták, ®hieroglifák.
34. Az Egyiptomi Birodalom Kr. e. 1450 körül
36. Asszurnaszirpál. Dombormű egy ninivei palotából. British Museum
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
