Gehenna

Full text search

Gehenna, Gyehenna: a ® Hinnom völgye arám nevének (Gé-Hinnam) gör. változata. A LXX: csak kivételképpen fordul elő (Józs 18,16b), egyébként különféle körülírások helyettesítik, a gör. apokrif iratokban és az ÚSz-ben viszont gyakori. A rabbinista irodalomban is sokszor előfordul, természetesen héb. változatban (Gé-Hinnom). Egyfelől földrajzi név, másfelől az isteni igazságszolgáltatás kifejezéskészletének egyik eleme. – Az ÓSz-ben a jelentésfejlődés föltehetően Jeremiásnál kezdődött, aki azzal fenyegetett, hogy a Tófetben az árnyas Hinnom völgyét, amelyet tisztátalanná tett Moloch kultusza (2Kir 23,10; vö. 16,3; 21,6; Jer 7,31; 32,35) az Öldöklés völgyének fogják hívni (7,31; 19,6); Júdában olyan sokan meghalnak, hogy nem lesz hova eltemetni őket, így a Tófet is temető lesz, s a holttestek a hiénák és a keselyűk martalékává válnak, mert nem lesz, aki elzavarja őket. Sőt a már eltemetett halottak csontjai is kikerülnek a sírokból, s úgy fognak a földön heverni, mint a ganéj; halotti csend fog uralkodni (7,30–8,3; 19,6 kk.). A próf. előre látta azt a pusztítást, amit Kr. e. 587: Nebukadnezár végbevitt. Tehát a Hinnom völgye még Jeruzsálem környékén egy konkrét völgyet jelöl, ahol az ítéletkor Isten haragja Júdát sújtja. De a Hinnom völgye csak átmenetileg utal az ítélet helyére; később a holttestek és hamvak völgye újra „az Úrnak szentelt hely” lesz (31,40). – Izajás ott, ahol az új világról, a végleges üdvösségről beszél (Iz 66,22–24), ha konkrétan nem említi is, a Hinnom völgyét az eszkatologikus büntetés színhelyévé teszi meg: a gonoszok holtteste Jeruzsálem (= vallási szempontból a világ fővárosa) kapuján kívül hever mint a féregnek és a tűznek martaléka (vö. Jer 7,30–8,3). 31,40-től eltérően Iz-ban a Hinnom völgye végleges büntetésnek a helye: a féreg nem pusztul el, a tűz nem alszik ki (66,24). A féreg és a tűz olyan fogalmakat jelölnek, amelyek egymást kizárják, következésképpen azt a sorsot jelzik, amely a gonoszok holttestére vár: v. eltemetetlenül maradnak, v. elégetik őket (hogy az elégetés szokásban volt Izr.-ben, az a Ter 38,24; Lev 20,14; 21,9 alapján föltehető, tehát nem kell arra gondolni, hogy a Tófetet fölgyújtották). Az ósz-i fölfogás szerint a halott sorsa testi maradványainak sorsától függött, ezért számított a temetetlenül maradás v. az elégés ilyen súlyos büntetésnek. Az apokrif irodalomban szintén olvashatunk olyan tűzről, amely a Templomtól D-re egy völgyben (= a Hinnom völgye) tör ki; ide dobálják majd a világ végén a gonoszokat (Hénoch kv.-ének etióp változata). A ~ azokra vár büntetésül, akik életükben nem kapták meg bűneik büntetését; ezek azért támadnak föl, hogy örök büntetésüket elnyerjék (Dán 12,2). Tehát nem az élettelen holttest lesz a férgek eledele és a tűz martaléka, hanem az élő bűnös fog a férgektől és a tűztől szenvedni. – A transzcendens eszkatológia hatására, amely a végleges üdvösséget minden földi kötöttségtől mentesíti, az eszkatologikus büntetés színhelyeként a ~ is elvesztette eredeti földrajzi hely jellegét: nem kapcsolódik többé a Jeruzsálem melletti Hinnom völgyéhez (apokrif iratok; talán Jud 16,17; Sir 7,16 kk.: LXX). Ebből következően a ~t azonosítani kezdték a ® seollal, amihez már más képzetek tapadtak (® hádesz, ® holtak országa, ® pokol). Így a seolra jellemző sötétség a ~ra is jellemző lett (vö. Tób 4,10), és olykor a ~ tüzével is összekapcsolódott. Természetesen érezték, hogy a tűz és a sötétség nem illik össze, ezért a ~ tüzét úgy képzelték el, hogy ég, de világot nem ad; ez az eléggé erőltetett magyarázat az apokrif iratokon kívül az egyh.-atyáknál is föl-fölbukkan. – Ahol a legrégibb rabbinista irodalomban szerepel olyan eszkatologikus hely, ahol a bűnösök bűnhődnek, ez a Kr. u. 1. sz.-ból való iratokban már mint ténylegesen létező hely jelenik meg; a bűnösök mindjárt haláluk után ide kerülnek (ez a fölfogás már az etióp Hénoch kv.-ében fölfedezhető). Némely bűnösnek lehetősége volt a megtisztulásra, így büntetése elszenvedése után kiszabadulhatott a ~ból. Ilyen értelemben a ~ ® tisztítótűz jelleget öltött. – Az ÚSz-ben a ~ kifejezés (legalábbis az eredeti szövegben) több helyen szerepel: Mt 5,23.29 kk. (= 18,9; Mk 9,43.45.47); Mt 10,28 (= Lk 12,5); 23,15.33; Jak 3,6. Ezenkívül rokon értelmű kifejezésekkel is találkozunk az ÚSz-ben: tüzes kemence (Mt 13,42.49), örök tűz (18,18; vö. 18,19; 25,41; Júd 7) és tüzes tó (Jel 19,20; 20,10.14 kk.; 21,8). Hogy azonban a ~ fogalma az ÚSz-ben mennyire összefonódott a seol fogalmával, azt Mt 8,12; 22,13; 25,30 (a külső sötétség); 2Pét 2,17; Júd 13 minden kétséget kizáróan tanúsítja. – Minthogy Mt 5,29 kk. a testet említi, föltehető, hogy itt is az eszkatologikus büntetés helyéről van szó. E föltevést 13,42.49; 25,41 is igazolja, ahol szinonim kifejezések (tüzes kemence, örök tűz) találhatók és a szövegből az utolsó ítéletre lehet következtetni. 3,7 és 23,33 párhuzamban áll egymással, így arra lehet gondolni, hogy a ~ büntetése (az eredetiben) kifejezés (23,33) is az utolsó ítéletre utal, jóllehet a rabbinista irodalomban Kr. u. 50 óta, ha nem is mindig, de a legtöbbször a lélek külön ítéletét jelenti a halála után. Ugyanakkor 25,41 (örök tűz) azt a korai zsidó fölfogást tükrözi, amely szerint a ~t Isten, miként az eszkatologikus Jeruzsálemet az idő kezdete előtt alkotta (praeexistentia). A többi úsz-i helyen nem lehet a ~ jelentését közelebbről meghatározni, de föltehető, hogy e helyeken is eszkatologikus értelemben szerepel.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages