csoda
csoda: I. Az ÓSz-ben. Bár az ÓSz magyar fordításában sok helyen szerepel a ~ szó, a héb.-ben valójában nem volt megfelelő szó a ~ra a szónak filozófiai-dogmatikai értelmében. – 1. A ~val kapcsolatos elképzelések mindenekelőtt Izr. Egyiptomból való kiszabadulása tört.-éből elemezhetők ki. Jahve megígérte (Kiv 7,3–5), hogy sok jelet (ot) és csodát (mofet) mutat Egyiptomban, így az egyiptomiak megtudják, hogy ő az Úr (Jahve). Az ot (a héb. ÓSz-ben 74-szer fordul elő) olyan dolog v. esemény, amely ismeretet közvetít, amelyből valamire következtetni lehet. Az ot és a mofet együtt szerepeltetéséből arra lehet gondolni, hogy a mofet értelme is hasonló (elsősorban a MTörv-ben szerepelnek együtt). Egyébként a mofet a Bibliában – az ot-tól eltérően – nem fordul elő profán értelemben: olyan jelre v. szimbolikus cselekvésre utal, amelyet próf. visz végbe v. rendel el, hogy Isten szavának értelmét megtudja, ill. hogy azt, amit Isten mondott, megerősítse. Nem szükségszerű tehát, hogy a mofet jelölte ~t természetfölötti lény vigye végbe (Ez 12,6.11), de a mofet mindig a kinyilatkoztatás szolgálatában áll. Mindenekelőtt az mofet, amit Jahve visz végbe, de a jámbor ember magáról is elmondhatja, hogy mofet a többiek számára (vö. Zsolt 71,7), mert jó sora azt tanúsítja, hogy Isten teljesíti ígéreteit. Az ot-tal összekapcsolva még inkább kidomborodik a mofet jel volta, jellege. A Jahve által mutatott ot-ból és mofet-ből az egyiptomiaknak meg kell tudniuk, hogy Jahve fölötte áll az ő isteneiknek (Kiv 7,5). Minden, ami ennek az igazságnak a bizonyítására alkalmas, lehet ot és mofet, még ha a természet erőit nem is múlja felül. Ugyanez áll az összes olyan kifejezésre, amely az ÓSz-ben arra utal, hogy az Isten a természet rendjébe v. a tört.-be belenyúl. A Zsolt 106,2 pl. Isten „hatalmas tetteit” (geburot) hirdeti, hogy az Egyiptomból való kiszabadítás tört.-ének elbeszélésével Isten nevét és hatalmát kinyilvánítsa (106,8). Másutt az Egyiptomból való kivonulás eseményeire a „nagy tettek” (gedolot v. gedullot) kifejezés utal (2Sám 7,23; Zsolt 106,21). Ezzel szinonim a 106,22 kk.: a „csodadolgok” (niflaot) és a „félelmetes tettek” (nora ot). A 106,7: a niflaot kifejezés utal az egyiptomi csapásokra, a Kiv 15,11: a rövidebb pele (a magyar fordításban mindkét helyen ~ szerepel). Másutt az egyszerű maaseh, ’tett’ áll Isten nagy tettére, a ~ra utalásul a héb.-ben (34,10). Külön figyelmet érdemel a Zsolt 145,4–6: itt sorra megtalálható a maaseh, a geburah, a niflaah és a gedullah. S a héb. attól függően sem tesz különbséget, hogy az adott esemény megfelel-e a természet törv.-einek v. sem. – Az említett kifejezések közül némelyek az Egyiptomból való szabadulás tört.-én kívül a teremtéstört.-ben is előfordulnak, sőt egyszerűen az olyan természeti jelenségekre vonatkoztatva is, mint amilyen az eső v. a mennydörgés (pl. Zsolt 136,4; Jób 5,9; 9,10; 37,5.14–16). – 2. Ha a ~ szóval fordított héb. kifejezéseket tekintetbe vesszük, számos olyan probléma megoldódik, amely az ÓSz-ben olvasható elbeszélésekkel kapcsolatban fölmerülhet. Más nehézségek az irodalomkritika segítségével háríthatók el. Megfigyelhető pl., hogy az egyiptomi csapások leírása a későbbi hagyományban több olyan más elemmel bővült, amely a korábbi hagyományból még hiányzott. Vagy a J-hagyomány még csak arról tud, hogy az egyiptomiak belefulladtak a Vörös-tengerbe, arról még nem, hogy a tenger kettévált, s így Izr. fiai száraz lábbal átkelhettek rajta, ahogy a P-hagyományban megőrződött. Ügyelni kell az irodalmi műfajra is, mert a ~k leírása más-más elbírálás alá esik attól függően, hogy hol találkozunk velük. Így pl. a napcsoda (Józs 10,12 kk.) egyszerűen idézet az epikus jellegű Derék emberek kv.-éből. Illés v. Elizeus tört.-ébe ugyanakkor legendás elemek vegyültek. Az a hívő zsidó számára mindenesetre egyértelmű volt, hogy Jahve a szó legszorosabb értelmében tud ~t tenni, sőt tesz is, mert hatalma mérhetetlen. Arról is meg volt győződve, hogy Isten kormányozza a világot, átfogja az egész mindenséget; ezért mindenben Isten kezét látta. – II. Az ÚSz-ben. 1. Jézus ~i. A 4 ev. egyöntetűen tanúsítja, hogy a názáreti Jézus ~kat művelt. De fölmerülhet a kérdés: vajon nem a húsvét utáni értelmezésre kell-e Jézus ~it visszavezetni, amely abból indul ki, hogy Jézus az Isten Fia, a megígért Megváltó, ezért igazolni kell, hogy valóban tett ~kat, mégpedig egyfelől teol.-i, másfelől formatört.-i szempontok figyelembevételével. Ennek jegyében először is le kell szögezni, hogy a Bibliában Isten szavai és tettei teljes összhangban állnak egymással, s a szóbeli kinyilatkoztatás összefüggő egységet alkot a tettek, események által adott kinyilatkoztatással. Ez már a teremtéstört.-ből kiolvasható: „Isten szólt” és „Isten teremtett” (Ter 1,1–2,4). Egységet alkot az ÓSz-ben Isten teremtő és üdvözítő akarata, tevékenysége is (vö. Zsolt 145,5 kk.). A 143,3 kk. a teremtésben és üdvözítésben megnyilvánuló hatalmáért és egyetemes uralmáért, valamint jóságában és irgalmában végbevitt nagy tetteiért dicsőíti az Istent – ezek az ő ~i. Emiatt ez a Zsolt „fontos határkő azon az úton, amely az istenországtól elvezet, az úsz-i igehirdetésig” (H.-J. Kraus). Jézus tettei elválaszthatatlanul összefüggnek – saját maga értelmezésében is – Isten eljövendő egyetemes uralmával (vö. Mt 12,27 kk.). A Belzebubról szóló részek, amelyek a legrégibb hagyományt őrzik, még azt is tanúsítják, hogy Jézus ~i fontos szerepet kaptak Jézusnak a farizeusokkal folytatott vitáiban (Jézust a babilóni Talmud és Jusztinosz szerint is varázslással vádolták). Figyelembe kell azt is venni, hogy Jézus ~i közül némelyek határozottan farizeusellenesek (klasszikus példa erre a leprás meggyógyítása: Mk 1,40–45), így nem vonható kétségbe, hogy Jézus valóban tett ~t. Jézus maga is hivatkozik ~ira (Mt 11,20–24), s az a hely, ahol Korozaint, ezt a többi ev.-ban sehol nem szereplő várost nevezi meg ~i színhelyéül, a húsvét előtti időben öltött alakot. Ha az ev.-okban leírt ~k közül bizonyos csoportokat (betegek gyógyítása, természeti ~k, ördögűzések, halottak feltámasztása) kiragadnánk, könnyen eltorzulna az Isten uralmáról Jézus által vallott és hirdetett kép; a ~k különféle csoportjai egységet alkotnak – együtt tükröződik bennük az az egyetemes horizont, amelyre az istenország kifejezés utal. Tört.-ileg nem állítható Jézus húsvét előtti ~iról teljes bizonyossággal, hogy a korabeli szemlélet nem játszott közre leírásukba. Elsősorban az ördögűzésekre kell itt gondolnunk: a kortársak sok betegséget (pl. némaság, epilepszia; vö. Mk 9,14–29) a Sátánnak tulajdonítottak. De az efféle betegségek gyógyításával Jézus nem a korabeli felfogást igazolja, ehelyett inkább Isten hatalmát és uralmának elérkezését állítja szem elé. Ezt a szempontot Jézusnak minden ~jával kapcsolatban figyelembe kell venni. Az igehirdetés is közrejátszott abba, ahogyan húsvét után Jézus ~it leírták. Példa rá a Jézus vízen járásáról szóló rész (6,47–53; Mt 14,22–33; Jn 6,16–21). Már Mk úgy adja elő a tört.-et, hogy a kinyilatkozásra összpontosítja a figyelmet, amint az Jézus első személyben mondott szavaiban testet öltött. Ugyanakkor a tanítványok értetlenségének bemutatásával arra is fényt vet, mi volt a helyzet húsvét előtt. Márkkal szemben Máté inkább azt mutatja be, hogy a tanítványok egyöntetűen Isten Fiának vallották Jézust. Más szóval az ő megfogalmazásában már a húsvét utáni helyzet, az ősegyh. Krisztusba vetett hite kap hangot. Végül Jánosnál az „Én vagyok” áll előtérben, erre irányul minden. Ez egyértelműen az Egyh. teljesen kibontakozott, megerősödött hitét tükrözi. A 4. ev.-ban a ~król szóló részek teljesen a krisztológiát szolgálják; mint jelek arra irányítják rá a figyelmet, aki ezeket a jeleket mutatta, felismerhetővé (transzparenssé) téve velük istenségét, üdvözítő erejét (R. Schnackenburg). Éppen ezért Jánosnál már nem is lehet az esemény lefolyását tört.-i hűséggel kielemezni – annyira összeolvad a tört. a jel teol.-i magyarázatával. A forrása (oka) ennek a tört.-iségről szinte már le is mondó teol.-i magyarázatnak épp a legnagyobb ~ (a ~ maga!): Jézus feltámadása. Ez a hit új látásmódot tett lehetővé, s így a tört. átalakult időtlen kérügmává: Jézusnak a ~iban is az fejeződik ki, amit Ő a világ elé kívánt tárni: az Isten üdvözítő akarata. Ezáltal némelyik ev.-i rész magyarázata tört.-kritikai szempontból nehézségekbe ütközik. Ám a ~k elsősorban kérügmatikus célokat szolgálnak az ev.-okban. A ~k előjelek (signa prognostica), és arra hivatottak, hogy Krisztus lényére, kilétére fényt vessenek és táplálják az üdvösségbe vetett hitet, Jézus újraeljövetelének és egyetemes uralmának reményét. – 2. ~k az ősegyh.-ban. Az ÚSz szerint húsvét után az ap.-ok és Jézus más tanítványai is tettek ~t. Folytatódott tehát, amit a Jézus által Galileába küldött tanítványok „az ő nevében” tettek (vö. Mk 6,7–13); ahogy Mk leírja (16,20): az Úr az ev. első hirdetőinek szavát ~kkal is megpecsételte. Mivel a ~kat Jézus nevében tették, azok mindenekelőtt a feltámadt Krisztus erejét tanúsították. Annak igazságát is bizonyították, amit a tanítványok hirdettek (vö. Zsid 2,4; 2Kor 12,12; 1Tesz 1,5). Pál hangsúlyozza, hogy azokat a jeleket és ~kat, amelyek igehirdetését kísérték, Krisztus mutatta, ill. művelte általa, s ugyanígy azt is, hogy minden a Lélek (pneuma) erejével történik (vö. Róm 15,18 kk.) – épp ezáltal lehet Isten küldötteit a hamis próf.-któl megkülönböztetni (vö. ApCsel 8,9–24; 13,4–12). Az 1Kor szerint a Lélek adományai sorában az ap. a ~tevő erőt és a gyógyítás képességét is említi (12,28), de a legfőbb értéket a szere tetben, a feltétel nélküli odaadásban jelöli meg (13,2). Ezzel az Egyh. kézbe kapta a valódi és a hamis ~k közti különbségtételhez a megfelelő fogódzót: a valódi ~ az igehirdetés és a szeretet szolgálatában áll: nem annak „dicsőségét” szolgálja, aki teszi, s nem arra való, hogy látványosságul szolgáljon. Így Jézusnak, az ap.-oknak és az Isten embereinek ~i merőben mások, mint amikről pl. az antik mitológia is tudósít, jóllehet a leírásukban előfordulnak hasonló elemek. De ugyanígy lényegesen különböznek azoktól a jelenetektől és ~któl is, amelyekkel majd a végső időben a Krisztus-ellenes erők megkísérlik a megtévesztést és a világ romlásba döntését (vö. Mk 13,22; 1Tesz 2,9; Jel 13,13 kk.). Jóllehet az Egyh. nem kapott ezekről pontos jövendöléseket, valószínű, hogy nem rendkívüli eseményekről van szó, hanem a természet erői fölött megszerzett és gyakorolt átfogó hatalomról, amely az emberiség számára nagy kísértésként fog megjelenni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
