epifánia

Full text search

epifánia (gör. ’megjelenés, jelenlét’): A profán gör.-ben az ~ és a vele rokon kifejezések Homérosz óta valamelyik jótékony istenségnek (Aszklépiosz, Apolló, Zeusz stb.) váratlan, de jót jelentő megjelenésére utaltak. A hellenista korban már nemcsak valamelyik istenség láthatóvá válását, hanem segítségük megtapasztalását, megmenekülést, szabadulást jelentő közbelépésüket is jelentette. Amellett az egész hellenista és róm. uralkodói kultuszban a visszajövetel (parúzia) szinonimájaként élt az ~, sőt a Ptolemaioszok idején a királynak valamelyik városban tett hivatalos látogatására is az ~ szóval utaltak. Minthogy Egyiptomban a fáraót olyan valakinek látták, akiben valamelyik istenség testet öltött, vsz., hogy itt támadt az a gondolat, hogy a király látogatását az istenség megjelenésével állítsák párhuzamba, annál inkább, mivel a királyt a nép jótevőjének, megmentőjének, üdvözítőjének (szótér) tekintették. – A LXX az ÓSz-ben szereplő ~k közül csak kevés esetében alkalmazza az ~ meghatározást (Ter 35,7; Szám 6,25; MTörv 33,2; Zsolt 30/31,17; 66/67,2; 117/118,27; Jer 29/36,14; Ez 39,28 stb.). Önállóan az ~ főnév (a 2Mak kivételével) csak 2Sám 7,23: és Ám 5,22: szerepel; 2Mak hellenista színezetű írás, innen érthető módon az ~ is gyakran előfordul benne, egyfelől természetfölötti jelenségek bemutatására (3,24–30; 5,2–4; 11,8), de ugyanígy tágabb értelemben is, annak kifejezésére, hogy Isten valami jót tett népe érdekében (2,21; 12,22; 14,15; 15,27). – Az ÚSz-ben Lk 1,79 és 1Tesz 2,8 kivételével csak a pasztorális levelekben szerepel. Tit 2,11 és 3,4: igeként; 2Tim 1,10: miként a hellenista szövegekben a szabadító eszmével kapcsolatos, és a megtestesülésre vonatkozik, ahogy az a Tit 2,11; 3,4 és 2,13-mal való egybevetésből kikövetkeztethető, ahol is biztosan Krisztus újraeljöveteléről van szó. A pogány vallási terminus csak Krisztusra vonatkoztatva kapott teljes értelmet: Krisztusban Isten megjelent igazi Megváltóként az emberek között. Pálnál (1Tim 6,14; 2Tim 4,1; Tit 2,13) az ~ Krisztus dicsőséges eljövetelére utal a világ végén. 1Tim 6,15: és 2Tim 4,1: ahol is a Királynak (az igazi Királynak!) és országának elérkeztéről van szó, Pál a képet a régi uralkodói kultuszból veszi át, hogy örömét kifejezze, továbbadja. Külön figyelmet érdemel, hogy amikor Krisztus újraeljöveteléről ír, Pál nem a parúzia kifejezést alkalmazza, mint egyébként, hanem az ~ szóval él. Lehetséges, hogy ez azzal függ össze, hogy a pásztorális levelekben Pál különösen hangsúlyozta Krisztus istenségét. 2Tesz 2,8: az ~ és a parúzia együtt szerepel; lehet, hogy szinonimaként, fokozásul, de ha nem, akkor az ~ itt úgy értelmezhető, mint ami a parúziát különleges eseménnyé avatja.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages