maradék
maradék, Izrael maradéka: 1. A fogalom jelölésére az ÓSz a héb. sear (Iz; Szof 1,4; Mal 2,15), ill. seerit szót (Jer, Ez, Ám, Szof és Ag) v. ezek rokon értelmű megfelelőit használta. Ezek a kifejezések elhasznált, elpusztított, megölt v. kiirtott dolgok (Kiv 10,5; Lev 5,9; 1Sám 9,24; Iz 44,17.19; Jer 50,26), állatok (Kiv 8,5–7; 10,19), emberek v. népek (MTörv 7,20; Józs 23,4.7.12; Iz 14,22.30; 17,3; Ám 1,8) megmaradt részére vonatkoznak, s főleg a próf.-knál gyakoriak az efféle fordulatok héb. megfelelőiben: Izrael maradéka (Iz 10,20; Jer 6,9; 31,7; Mik 2,12; Szof 3,13 stb.), Jákob maradéka (Mik 5,6 kk.), József maradéka (Ám 5,15), Júda maradéka (Jer 40,15; 42,15.19; 43,5) és a hozzájuk hasonló szókapcsolatokban (Iz 10,20 kk.; 11,11; Jer 23,3: nyájam maradéka; Mik 4,7; Szof 2,9: népem maradéka; 3,12). A tartalom, amelyet hordoznak, teol.-i, hiszen Izr. üdvösségvárásának egyik lényeges vonását tükrözik: a nép, amely eljut az üdvösségre, azok közössége lesz, akik Isten kegyelméből megmenekülnek az ® ítéletkor. – 2. Az ÓSz sok helyen politikai értelemben él a kifejezéssel: arra utal vele, ami egy népből v. egy városból háború v. valamilyen más pusztítás után megmaradt (vö. Józs 13,27; 2Sám 21,2; Jer 25,20; Ám 9,12). 3,12; 5,1–3; 6,9; Iz 6,13; 17,4–6; 21,14 – e helyeken a pusztításra esik a hangsúly, úgyhogy az Isten által előre kijelölt megmenekültek csoportja nem is szerepel. A szerkezet és a 10,22 nyújtotta magyarázat alapján föltehető, hogy az Izajás fiának adott Sear jasub név csupán fenyegetés: „csak a maradék tér meg belőle” (vö. Ám 5,3). 5,15: a ~ az Isten büntetéséből megtizedelt É-i országrészre utal (vö. 4,6–11), amely ha megtér, talán még megtapasztalhatja Isten irgalmát. Iz 1,8 kk.; 37,4; 2Kir 19,4; 2Krón 34,21 Kr. e. a 8. sz.-tól az elpusztított Júdára vonatkoztatja a ~ot. Jer 6,9 (vö. 8,3; 15,9; 21,7); Ez 9,8; 11,13 (vö. 5,10; 6,12; 17,21): az a kis csoport a ~, amely a Babilonba hurcolást (Kr. e. 598 és 587) túlélte, és amelynek létét újabb veszedelem fenyegette. A profán szóhasználatra (’a megmenekültek’) példa Ezd 3,8. – Szakkifejezésként a ~ régebbi keletű lehet az író próf.-knál, mert olyan szövegek, mint Ám 3,12; 5,15, már föltételezik a használatát és bírálják a ~ban való túlzott bizakodást. A Ter 45,7 arra enged következtetni, hogy Izr. magát ~nak tekintette, amely Isten jóságából elkerülte más népek sorsát: megmenekült. A motívum már a vízözön leírásában (7,23–24) fölismerhető. Míg ezekben a szövegekben a ~ és a választott nép azonos, egy későbbi szövegben (1Kir 19,17 kk.) Isten a választott népen belül ment meg a kiirtástól egy csoportot, egy ~ot; ez azokból tevődik össze, akik Baal előtt nem hajtottak térdet. – Teol.-i értelemben a ~ fogalmának vsz. Ám 9,8 kk. veti meg az alapját (vö. 1Kir 19,17 kk.). Hogy Isten meghagy magának egy ~ot, azt Jer 50,20 és Szof 3,12 fogalmazza meg egyértelműen. Iz 11,11.16; 46,3 kk.; Jer 23,3; 31,2 kk.; Mik 2,12: a fogságba hurcolt, száműzött nép a ~; Zak 8,6 kk.: a fogságból hazatértek csoportja a ~; Isten szerető gondoskodását szem előtt tartva, amiről itt szó van, a próf.-k hivő kortársaik közösségében többet láttak, mint a régi Izr.-ből fönnmaradtakat. Mégis, 13,8 kk. a még mélyebb megtérés alapján nagyobb mértékű kiválasztást tart szükségesnek ahhoz, hogy Isten népe létrejöhessen. – Némely szövegben mintha elvesztette volna a ~ eredeti értelmét. Iz 37,31 Júda nyomorúságos állapotára enged következtetni (vö. Mik 4,7: a sánták, az elfáradtak), amely új felvirágzás ígéretét kapja; ezzel ellentétben áll Iz 37,32: a ~ erős és boldog (vsz. glossza). Mik 4,7 kk. szerint a ~ „a szerény kis nép” (Szof 3,12), amely szíve mélyéből megtért az Úrhoz (Iz 10,20 kk.), és amelynek megbocsáttatott, eltöröltetett a bűne (Jer 50,20; vö. Iz 4,3), valójában nagy nemzet, amely uralkodik a pogány népek fölött (Mik 5,7; Szof 2,7) és olyan csoport, amely minden reményét Istenbe veti, aki fönntartja (Mik 5,6), és aki dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja (Iz 28,5). Ilyen értelemben Zak 9,7 szerint nemcsak Izr.-ből, hanem a filiszteusokból is ~ lesz Jahve számára. – 3. Az apokrif zsidó iratokban tovább élt a ~ot illető ósz-i elgondolás, mégpedig abban az értelemben, hogy a ~ a veszedelemből Istentől kimentett csoport (Hénoch [etióp] 83,8; 90,30; 4Ezd 9,7; 12,34; 13,48). 9,7: tetteinek és hitének köszönhette a ~ megmenekülését; 12,34; Bár [szír] 40,2: a Messiás könyörült meg a ~on, amelynek a boldogság korát ígérte az utolsó ítélet napjáig. A kumráni közösség meg volt róla győződve, hogy a ~ Isten műve, aki az atyákkal kötött szövetség megtartása jegyében a romlott Izr.-ből egy ~ot hozott létre úgy, hogy a tagjait egyenként válogatta össze (CD 1,4 kk.; 2,11 kk.). A rabbinista irodalomban a ~ról szóló tanítást fölváltotta a hit, hogy a nép egészében megmenekül. – 4. Az ÚSz-ben csak Pál ap. idézi a kifejezést, amelyet Iz 10,22; 2Kir 19,19 a zsidók hitetlenségével kapcsolatban használ (Róm 9,27; 11,4). A hivők kisszámú csoportja alkotja a ~ot, amelyről az Írás szól, és amely Isten irgalmából (vö. 9,29) elkerüli az Izr.-re lesújtó ítéletet (9,30–10,21). De ez az állapot nem végleges, egyszer egész Izr. megmenekül (11,25 kk.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
