tiszta

Full text search

tiszta: I. A) A fogalom. A ~ és a tisztátalan szó olyan fogalmakat jelöl, amelyek a legtöbb ókori és mai primitív nép vallásában szerepet játszanak. Ez a ~ság sem a fizikai, sem az erkölcsi értelemben vett ~sággal nem azonos. A mágikus gondolatvilágban az a tisztátalan, ami veszedelmes erőkkel terhes, v. ilyeneket szabadíthat fel, ezért kerülendő (a modern néprajz tabuja, polinéz kifejezéssel). Tisztátalannak számítanak különféle emberek, tárgyak, ® állatok v. cselekvések (pl. a nők havi vérzésük idején v. szülés után, a halottak, a kígyók). Vallásos gondolatkörben a tisztátalanság az istenséggel kapcsolatos: akadály, amely az embernek az istenséggel való kapcsolatát lehetetlenné teszi. Ez lehet merőben rituális, de erkölcsi tisztátalanság is. Sok régi vallásban mágikus tisztátalansággal fonódik össze az Isten szentsége előtti félő tiszteletre visszavezethető vallási tisztátalanság. – B) A tisztátalanság és a szentség egymáshoz közel álló fogalmak. A szt. is „fertőz” (= átterjed másra), mint a tisztátalan (Kiv 29,37; 30,29; Lev 6,11; Ez 44,19 és Lev 15,4–12.20–28; 11,31–40; vö. Ag 2,12 kk.); ezért a papnak szolgálata befejeztével le kell vetnie szt. ruháját és mást kell fölvennie (Kiv 28,42–43; Lev 16,23 kk.; Ez 44,19). Amint az ember szt. tárgyak érintésétől tisztátalanná válhat (Szám 19,1–8: a vörös tehén hamujától; Jadajim III,4 kk.: a szt. könyvektől), úgy megmosakodva meg is kell szentelődnie, mielőtt az istenséghez közeledik; ennek jegyében a megtisztulás (= a tisztátalanságtól szabadulás) megszentelődés (Józs 3,5; 7,13; 1Sám 16,5). Mégis, a ’~’ inkább a feltételre, az előkészületre vonatkozott, a ’szt.’ pedig arra a tényleges állapotra v. méltóságra, amely az Istenhez közelítésre felhatalmazta az embert. Jahve, a szt. Isten nem tűrhet el semmilyen tisztátalanságot; ezen alapszik Izr.-ben az összes olyan törv. és előírás, amely a ~sággal kapcsolatos (Lev 11,44 kk.; 19,2; 20,7; vö. 21,6–8.23; 22,2.9.32 kk.). Ebből következően Izr.-ben a ~sággal összefüggő törv.-ek lényegében vallási jellegűek. Minthogy Jahve „féltékeny” Isten, aki nem tűr meg más istent maga mellett (Kiv 20,3–5; MTörv 5,7), népe elsősorban azáltal válik tisztátalanná, hogy idegen isteneket tisztel (Jer 2,7.23; 3,2; Ez 36,17; Oz 6,10), halottlátóval v. jövendőmondóval érintkezik (Lev 19,31; 20,6), átvesz halottkultuszra emlékeztető idegen szokásokat (19,27 kk.; MTörv 14,1 kk.; vö. 1Kir 18,28), v. kultikus prostitúciót űz (Lev 19,29; vö. MTörv 23,18; Oz 4,14). Az idegen ország tisztátalan (Iz 52,11; Ám 7,17), mert idegen istenek kultuszának színhelye (1Sám 26,19); sőt, az idegenek ételei is tisztátalanok (Ez 4,13; Oz 9,3; Dán 1,8.12; vö. Tób 1,11 kk.; Jud 10,5; 12,2). Ezért kell a kánaániak szentélyeit és kultikus tárgyait elpusztítani (MTörv 7,5.25), a zsákmányt pedig megtisztítani (Szám 31,21–24); a fogságból hazatérők is megtisztultak (Ezd 6,20 kk.), Jeruzsálem idegenektől „közönségessé” vált kapuit, falait szintén megtisztították (Neh 12,30). Később minden érintkezést kerültek az idegenekkel a tisztátalanná válás elkerülése végett (Jn 18,28; ApCsel 10,28); a körülmetéletlenek számítottak idegennek (11,3). – II. A) ~ságot illető törvények. Az ÓSz-ben összefüggésben lehettek a nemiséggel, a halállal, bizonyos betegségekkel, de bizonyos állatokkal és ételekkel is (® tisztulási áldozat). 1. A nemiséggel kapcsolatos jelenségek az antik és primitív gondolkodásmód szerint titokzatosak; veszedelmes erőkkel függenek össze, ezért tisztátalanná teszik az embert. – 2. A halál – úgy látszik – a legrégibb időkben még nem keltette úgy fel a tisztátalanná válástól való félelmet, mint később. A kedves halottat megcsókolták (Ter 50,1), a házban v. a ház közelében temették el (1Sám 25,1); a királyok sírja közel volt a Templomhoz (1Kir 2,10; 11,43 stb.; vö. Ez 43,7); a háború Jahve ügye volt, ezért szt.-nek számított (Kiv 17,15; Bír 5,13.23). Később azonban minden holttestet tisztátalannak tekintettek; 7 napra tisztátalanná vált, aki hozzáért v. belépett a házba, ahol feküdt; ugyanígy minden tárgy is abban a házban, ahol halott volt (Szám 19,11 kk.), sőt, estig még az is tisztátalanná vált, aki halottól tisztátalanhoz hozzáért (19,22). Ezért a ® naziroknak és a papoknak tilos volt tetemet érinteni (6,9–11; Lev 21,1–4); a főpapnak még szülei holttestéhez sem volt szabad hozzáérnie (21,11). Hogy a tisztátalanná váltak újra ~k legyenek, ® tisztítóvízzel kellett meghintetniük magukat (Szám 19,12 kk.). 31,19–21: a harcosoknak a csata után a 3. és a 7. napon meg kellett tisztulniuk, a ruhájukat is ki kellett mosniuk, csak így térhettek vissza a táborba. A sír érintése is tisztátalanná tett (19,16). Leölt v. elhullott állat fogyasztásától v. érintésétől estig maradtak tisztátalanok; a tisztátalan állat hullájától minden tisztátalanná vált, ami csak kapcsolatba került vele (Lev 11,26–40). – Ezek a törv.-ek részint Izr. fiainak a halottak lelkétől, a szellemektől v. a ® démonoktól való félelmével magyarázhatók, akik ókori felfogás szerint a betegségek és a halál okozói voltak; de az is lehetséges, hogy egyfajta tiltakozás fejeződött ki bennük a halottkultusszal szemben; vsz., hogy az élő és életet adó Isten kultuszával nem tudták összeegyeztetni a halált és a romlás jelenségeit. – 3. A leprának tartott bőrbetegségek tisztátalanná tettek; a beteget szigorúan elkülönítették (13,46; 2Kir 7,3; 15,5); megszaggatott ruhában kellett járnia, a haját kibontva kellett viselnie, a szakállát el kellett takarnia, és köteles volt kiabálni: tisztátalan! tisztátalan! (Lev 13,45). Ha meggyógyult, jelentkeznie kellett a papnál, hogy megállapítsa: valóban megszabadult-e betegségétől (14). A lepra (talán a salétrom) a házat, a ruházatot tisztátalanná tette, ez esetben is a papnak kellett vizsgálatot tartania (13,47–59). Vsz. azért tekintették a leprát tisztátalannak, mert büntetésnek számított (Szám 12,9 kk.; MTörv 28,35; 2Krón 26,19–21), amellyel Isten a bűnösöket sújtotta (MTörv 28,35; 2Krón 26,20). – 4. Az állatok és az ételek is lehettek ~k és tisztátalanok (Lev 11,1–31; MTörv 14,3–10). Tisztátalan állatot nem volt szabad feláldozni v. „elsőszülött”-ként felajánlani (Ter 8,20; Lev 27,27; Szám 18,15–17); megenni is tilos volt. A növényi eledelek mind ~nak számítottak, de a gyümölcsfák termését az első három évben „körülmetéletlen”-nek, vagyis tisztátalannak tekintették, a 4. évben pedig Jahvénak szentelték, vagyis kivonták a profán használatból (Lev 19,23–25). Ugyanígy tilos volt az újonnan termett gabonaféléből is enni, míg az első termést föl nem ajánlották (23,14). Az ember nem ehetett sem a nyáj szaporulatából, sem a föld terméséből addig, míg az Istennek, aki a termékenységet adja, az őt megillető részt vissza nem adta (® zsengeáldozat). A földek, a gyümölcsök és a szőlőskertek termését nem volt szabad teljesen, az utolsó szemig learatni, ill. leszedni; egy részt ott kellett hagyni a rászorulóknak (19,9 kk.; MTörv 24,19–22). Ez a szokás talán arra az elképzelésre vezethető vissza, hogy ha a föld szellemeinek juttatnak a termésből, akkor nem ártanak a következő évben: jó termés lesz; a törv. ezt a szokást jótékonysággá alakította át. – III. Jelentősége. Izr. fiai sokkal előbb megkülönböztették a ~t és a tisztátalant, hogysem a törv. megfogalmazódott volna, amely az ősi szokásokat és elgondolásokat szentesítette, egyszersmind azonban vallási jellegűvé is tette. A ~ságra vonatkozó rendelkezésekkel a törv. Jahvénak, a szt. Istennek népét akarta megszentelni (Lev 11,44; 20,7); nem a higiéné, de még csak nem is az erkölcsiség előmozdítása volt a cél, ha némely rendelkezések súrolják is az erkölcs határát; így pl. azok, amelyek az ismeretlen tettes által elkövetett gyilkosság (MTörv 21,1–9) v. a vérfertőzte föld (Szám 35,33) esetében előírt teendőket rögzítik. A ~sági törv.-ek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Izr. fiai körében az ® egyistenhit fennmaradhatott, mert épp ezek révén különülhettek el az idegen népektől (vö. Dán 1,8; Tób 1,11 kk.; Jud 10,5; 12,2); Isten törv.-einek számítottak, amelyek éppúgy kötelezték Izr. fiait, mint az erkölcsi törv.-ek, úgyhogy olykor e hit hősies megvallásához szolgáltattak alkalmat (2Mak 18–31; 7,1–41). Másfelől a formalizmus veszélyei rejlettek bennük, és ez a zsidóságot a rituális ~ság terén aggályosságba, szőrszálhasogatásba sodorta (® judaizmus). Ez ellen a külsőségekre ügyelő, közben azonban az erkölcsi szempontokat szem elől tévesztő formalizmus ellen már a próf.-k is erélyesen tiltakoztak (Iz 1,10–17; Jer 7,21–23; Oz 6,6; Ám 4,4 kk.; 5,21–25; ® áldozat); ugyanakkor a bölcsességi irodalom rendszerint hallgatott róla, és csaknem mindig az erkölcsi követelményeket hangsúlyozta (pl. Zsolt 15). Jézus a farizeusoknak és írástudóknak, akik tisztára mossák a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablott holmival és szennyel (Mt 23,25–28; vö. 23,23 kk.; Mk 7,1–13), szemére vetette ezt a formalizmust. Jézus a rituális ~ságot nem sokba vette; csak az erkölcsi ~ságot tartotta fontosnak (7,15). Ezzel elhatárolta az erkölcsit a rituálistól és a vallást megszabadította a külsőségességtől és a rituális elemek túltengésétől, ami a zsidóságot fenyegette és korlátok közé szorította. A ~sági törv.-ek „az erőtlen és esendő elemek” (Gal 4,9), amelyek a zsidókat fogva tartották (vö. 4,3) és amelyektől Krisztus felszabadított minket (5,1). A Krisztusban megvalósult üdvösség rendjében nincs semmi, ami önmagában tisztátalan volna (Róm 14,14; vö. ApCsel 10,15; 11,9).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages