világ

Full text search

világ, kozmosz, mindenség: I. A fogalom. A) A profán szóhasználatban. A gör. kozmosz szó, amely az ÚSz-ben a legtöbbször jelöli a ~ fogalmát, eredetileg általánosságban a ’rend’ jelentésmozzanatot is magában foglalta. Így vonatkozhatott a művészien előállítottra, az emberek közt fennálló rendre, általában a rendezettre és így a szépre is (hiszen a szép fogalma szétválaszthatatlanul összefonódik a rend fogalmával), főleg a díszre, azon belül is a nők díszére, az ékszerre. – A ’rend’ mozzanata alapvető, amikor (elsősorban filozófiai szóhasználatban) a kozmosz a ~ra vonatkozik. A kozmosz tehát a meghatározott rend által összetartott egészet jelenti, a ~nak a ~mindenség értelmében vett rendjét, rendszerét. A ~nak ehhez a szigorúan térbelileg felfogott fogalmához hozzátartozik a mindenség egysége, amelyet belső törv.-szerűsége teremt meg és biztosít, valamint a ~ szépsége. A kozmosz és az ember között akkor fedezzük fel a sajátos kapcsolatot, ha föltesszük, hogy a ~ jelentheti ’az emberek világá’-t (= az emberiséget), és másfelől, ha az embert mikrokozmosznak tekintjük, amint a kozmosz és az Isten közt is számolunk különleges kapcsolattal, ha az Isten és a ~ közti viszony kérdését Platón, Arisztotelész, a sztoikusok és a neoplatonizmus más-más módon válaszolta is meg. – B) A bibliai szóhasználat. A kozmosz szó bekerülése a LXX-ba fordulatot jelent a szó tört.-ében; ez nagy jelentőségű az úsz-i szóhasználat és a ~ fogalmának úsz-i értelmezése szempontjából. Mert ezzel a ~ filozófiai értelmezéséhez csatlakozik a ~ bibliai értelemben vett fogalma, amelyre nem a térbeliség, hanem az időbeliség jellemző. Az ÚSz-ben ui. nincs szó a ~ fogalmának jelölésére, hanem amikor mi ~ról beszélünk, akkor az ÓSz-ben az ég és a föld áll v. olykor a mindenség, ugyanakkor beszél az ÓSz a ~ idejéről (héb. ólam, arámul alema). A szó átvételével (különösen a LXX késői kv.-eiben) a kozmosz nemcsak ’a világmindenség’, ’a föld’ és ’az emberiség’ jelentésnek válik hordozójává, hanem az eredetileg tisztán időfogalmat jelölő ólam is fölveszi a ’térbeliség’ jelentésmozzanatot, úgyhogy az aión (® eón) és a kozmosz az ólam, ill. alema megfelelőjeként egymással fölcserélhetővé (szinonimákká) válnak. – Az ÚSz-ben a kozmosz jelentése kb. mindenre kiterjed, ami a szó tört.-éből megismerhető. Így pl. jelölheti a szó a nők díszét, ékszerét is (1Pét 3,3; vö. 1Tim 2,9). Mindazáltal a szónak különféle árnyalatokban a ’~’ jelentése áll előtérben. A ~ minden teremtmény foglalata; Isten teremtette (ApCsel 17,24), Isten teremtő szavára lett (Jn 1,10; vö. 1,3; 1Kor 8,6; Kol 1,16 kk.; Zsid 1,2 kk.). Mint teremtménynek a ~nak kezdete van (lásd a fordulatot: „a világ kezdetétől v. teremtése óta”, Lk 11,50; Zsid 4,4; 9,26; vö. Mt 24,21; Róm 1,20; és: „a világ kezdete v. teremtése előtt”, Jn 17,24; Ef 1,4; 1Pét 1,20 stb.) és a vége felé tart (Mt 13,40: „a világ végén”). Alá van vetve a mulandóságnak (vö. 2Pét 1,4), mert elmúlik (1Jn 2,17; vö. 1Kor 7,31). Mivel az idő határozza meg (vö. Ef 2,2), a ~ mint ez a ~ szemben áll az eljövendővel, amelyre egyébként soha nem vonatkozik a kozmosz szó. – II. Értékelése. Jóllehet az ÚSz átveszi a maga korának és a környező ~nak a ~képét, saját kozmológiát nem fejleszt ki, inkább elhatárolja magát a kozmológiától, ha gnosztikus kozmológiák formájában szembekerül vele (vö. 1Tim 1,4; 4,7; 2Tim 4,4; Tit 1,14; 3,9; Júd; 2Pét). A ~ra vonatkozó megállapításoknak csak annyiban van jelentőségük, amennyiben kapcsolatban állnak az üdvösség tört.-ével. – A ~ az a hely, ahol az emberek élnek és a történelmük zajlik, tehát azonos jelentésű a lakott földdel (oikumené). Így lehet szó a ~ minden országáról (Mt 4,8; vö. Lk 4,5), a ~ népeiről (vö. Mt 6,32; Lk 12,30), az egész ~ elnyeréséről (Mk 8,36). Hasonló értelemben szerepel a szó akkor is, ha (a rabbinista szóhasználatnak megfelelően) az olvasható a Bibliában, hogy ember születik a ~ra (Jn 16,21, talán 1,10 is), v. hogy az ember semmit nem hozott magával a ~ra és nem is visz el semmit (1Tim 6,7). A kozmosz ilyen értelmű használatának is csak akkor van jelentősége teol.-i szempontból, ha az „emberek ~a” kapcsolatba kerül az üdvösség tört.-ével. Innen már csak egy kis lépés és a kozmosz ’emberiség’ értelmet kap. Minthogy az ÚSz-ben Pál és János az emberiséget az Istenhez való viszonyában és szorosan az üdvösség tört.-éhez kapcsolódva szemlélik, a kozmosz az ő írásaikban teljesen új jelentést kap. – 1. Pálnál abból következően, hogy a kozmosz a test, a bűn és a törvény mellett az üdvtört. fontos fogalma, mint a ’mostani idő’ ellentéte lett az ’eljövendő idő’-nek. Mint a jelen idő a kozmosz nemcsak a mulandóságnak van alávetve (1Kor 7,31), hanem a gonosznak, az „e világ istené”-nek is a hatalma alatt áll, aki a ~ fiait a maga uralma alá kényszeríti. Ádámmal a ~ba jött a bűn és a bűnnel a halál (Róm 5,12–14). A bűn és a halál uralkodnak az emberen, úgyhogy az egész ~, azaz minden ember bűnös Isten színe előtt (3,19) és Isten ítélete alá esik (3,6; vö. 1Kor 6,2). Így a kozmosz a bűn hatalma alatt álló, megváltatlan emberiség. Ez teszi érthetővé, hogy a kozmosz és a test egymás szinonimái lehetnek: a ~ bölcsessége (1,20; 3,19) a test szerinti bölcsesség (vö. 1,26: a gör. eredetiben). Az egész ellentét Isten és a ~ között azáltal vált nyilvánvalóvá, hogy „a ~ fejedelmei” keresztre feszítették „a dicsőség Urát” (2,8), Isten azonban „Krisztusban kiengesztelődött a világgal” (2Kor 5,19). Akik Krisztusban hisznek és a keresztségben vele eltemetkeztek és új életre támadtak (vö. Róm 6,3–5), kiszabadultak ebből a gonosz ~ból, mert Jézus Krisztus feláldozta magát értük (Gal 1,4); az Atya kiragadta őket „a sötétség hatalmából” és helyet adott nekik „szeretett Fia országában” (Kol 1,13). Az Istennel Jézus Krisztusban való ® kiengesztelődés óta a kozmosz többé nem ~, hanem új teremtmény (Gal 6,15; vö. 2Kor 5,17). A keresztények a ~ban vannak (1Kor 5,10; Fil 2,15), és ki kellene szökniük a ~ból, ha el akarnák kerülni a rosszat, a bűnt (1Kor 5,10), sőt érintkezniük is kell a ~gal; mégis, úgy kell felhasználniuk a ~ot, mintha nem élnének vele (7,31); mert nem szabad hasonulniuk a ~hoz (Róm 12,2; vö. Jak 1,27). Így Pálnál a kozmosz nemcsak teol.-i és krisztológiai fogalom, hanem eszkatológiai értelmet is hordoz. Ha az ap. az „e világ – eljövendő világ” ellentétét a zsidó apokaliptikából vette is át, az nála teljesen új tartalommal töltődött azáltal, hogy az ő hite szerint az új eón Krisztussal már elkezdődött. De még valamire föl kell figyelnünk. Nevezetesen: amint Pál szerint a bűn fölülmúlja az embert és kozmikus méreteket ölt (vö. 1Kor 2,6.8; 2Kor 4,4; Ef 2,2), úgy a megváltás is Krisztus által. Átfogja az egész teremtést (vö. Róm 8,22; Kol 1,20); Krisztus legyőzte ennek a ~nak az erőit és hatalmait (2,15; vö. Ef 2,2), és „átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített” (1Kor 15,24). – 2. János a kozmosz fogalmát sokkal inkább a teol.-i gondolkodás középpontjába állítja, mint bárki más az ÚSz szerzői közül. Jn-ban a szó 77-szer szerepel, 1Jn 23-szor, 2Jn 1-szer tartalmazza. A kozmosz az a színhely, ahol a megváltás drámája lejátszódik. A ~ iránti szeretete indította az Atyát arra, hogy elküldje a Fiát a ~ba (Jn 3,16); Jézus úgy jön, ahogy a Keresztelő hirdeti: az Isten Báránya, aki elveszi a ~ bűneit (1,29; vö. 1Jn 2,2); Ő a ~ Üdvözítője (Jn 4,42; 1Jn 4,14; vö. Jn 3,17); Ő a ~ világossága (8,12; 9,5; vö. 3,19; 12,46; 1,9). De a ~ nem ismeri fel (1,10), nem hisz benne, gyűlöli (7,7; 15,18), így a ~ba küldése a kozmosznak nem megmenekülésére szolgál, hanem ítéletére válik. Ez az ítélet Jézus halálával kezdődik el „ennek a világnak a fejedelme” fölött (12,31; 16,11; vö. 14,30). Ennek a nem az emberek ~ához tartozó „fejedelem”-nek már a puszta említése is jelzi: a kozmoszt nem szabad az emberiségre, a bukott, bűnös emberiségre korlátozni. A kozmosz mintegy személyes értelmet kap: „a Megváltó nagy ellenzéke az üdvösség történetében” (H. Sasse). Egyszersmind kollektív személyiség, akit „ennek a ~nak a fejedelme” képvisel. Amint a Krisztusban hívők Krisztusban vannak (vö. 15,2.4.7), úgy a Krisztusban nem hívő egész kozmosz „a gonosz hatalmában” van (1Jn 5,19); amint a megdicsőült Úr „bennük” van, úgy a kozmosz „a gonosz hatalmában” van (4,4; vö. 5,9); Krisztus legyőzte a ~ot (Jn 16,33); de övéi még a ~ban vannak, ezért a ~nak minden gyűlölete ellenük irányul. Ez nem véletlenen v. félreértésen alapszik; szükségszerűen következik abból, hogy a tanítvány Urához tartozik, és hogy Jézus tanítványai – mint maga Jézus – nem „a világból” valók. Főpapi imájában mondja Jézus: „a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való” (17,14). 8,21–23: itt Jézus ezt mondja a hitetlen zsidóknak: „Elmegyek és keresni fogtok… Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek… Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok; ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok”. Krisztus tanítványai a hitetlen zsidókkal ellentétben nem ebből a ~ból valók; ők felülről valók, mert mint a szőlővesszők a szőlőtőkével, egyek az Úrral (vö. 15,1–8). Nem „a világból” valók, mert Urukkal már átmentek „a halálból az életre” (5,24), újjászülettek a Lélekből és már nem testből valók (3,5 kk.). Azért gyűlöli őket a ~, mert létüket már nem a ~ban, hanem Krisztusban birtokolják. Így a ~tól kapott gyűlölet éppen úgy külső jele a Krisztushoz tartozásnak, mint az egymás iránti szeretetük (1Jn 3,13 kk.). Minthogy Krisztus a ~ban hagyja övéit, főpapi imájában így imádkozik értük az Atyához: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15). A ~ megmentése, üdvözítése a küldetésük, amint Krisztus is a ~ Üdözítőjéül jött a ~ba (4,42; 1Jn 4,14; vö. Jn 3,17). De a ~ nem ismeri őket, amint Krisztust sem ismerte fel (1Jn 3,1), de ők tudják, hogy az, aki bennük van, nagyobb mint aki a ~ban van (4,4), és megvallhatják: a mi hitünk a győzelem a ~ fölött (5,4). – János írásaiban tehát az ellentét egyfelől Isten, Krisztus és az Egyház, másfelől a ~ között, a tetőfokát érte el. De János gondolatait nem szabad másként értenünk, mint Páléit: mint Pálnál, Jánosnál sem dualizmus az Isten és a kozmosz ellentéte; mint Pál, János sem a teremtett ~ot érti kozmoszon, hanem a bűnbe esett emberiséget, Isten eszkatologikus küldöttével, Krisztussal szemben tanúsított hitetlen és gyűlölettől fűtött magatartásában; amint Pálnál, Jánosnál is felülmúlja a bűn és a megváltás az emberi mértéket, és kozmikus méreteket ölt.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages