Özvegy
Özvegy 1. Az ÓSZ-ben. Az ÓSZ sokrétűen foglalkozik az özvegyek (h. 'almáná, g. khéra) kérdésével, de csak a nők esetében, mivel a férfiak, ha özvegyen maradtak, nem szorultak jogi védelemre.
Ha egy asszonynak meghalt a férje, s gyermekei voltak, akkor a gyermekek, elsősorban az elsőszülött fiú kötelessége volt gondoskodni az özvegyen maradt anyáról. Az elsőszülött fiú ezért kapott kettős részt az örökségből. A nők vagyonjogi helyzetéről keveset beszél a B. Azzal a vagyonnal, amit a házasságba vitt, szabadon rendelkezett, sőt még gyarapíthatta is (Péld 31,16; 2Kir 8,5), s férje halála után is nyilván az övé maradt. Ez esetben viszonylag jó körülmények között éltek, köztiszteletben álltak, gyakran fiaikat is az ő nevükkel emlegették (1Kir 11,26; 2Sám 2,18.32).
Ha az özvegy gyermektelen volt, akkor a törvény a SÓGORHÁZASSÁG révén gondoskodott róla (5Móz 25,5kk).
Ha az özvegy gyermektelen volt, és a sógorházasság valamilyen ok miatt nem jöhetett létre, akkor, ha éltek a szülei, visszatért hozzájuk (1Móz 38,11; 3Móz 22,13).
Ha sem a sógorházasság nem jöhetett létre, sem a szüleihez nem térhetett vissza, akkor az özvegy teljesen magára maradt, amit csak súlyosbított, ha kiskorú gyermekei voltak. A mózesi törvény sokoldalúan védelmezte és támogatta őket. Az özvegyet és árvát nem volt szabad nyomorgatni, jogaikból kiforgatni (2Móz 22,21kk; 5Móz 27,19). Az özvegy ruháját nem volt szabad zálogba venni (5Móz 24,17). Nagy ünnepeken gondoskodni kellett róluk, hogy ők is örülhessenek (5Móz 16,11.14). Joguk volt mezgérelni (5Móz 24, l9kk), s részesülni minden 3. év tizedéből (5Móz 14,29; 26,12k). Jogaik felett Isten őrködik, aki az árvák atyja, s az özvegyek bírája (2Móz 22,22k; 5Móz 10,18; Zsolt 68,6; 146,9; Péld 15,25). A próféták megtérésre hívó szava is figyelmeztetett az özvegyek és árvák iránti kötelességre (Ézs 1,17; Jer 7,6; 22,3; Zak 7,10; vö. Ez 22,7; Mal 3,5).
Ha az özvegy újra férjhez akart menni, ezt szabadon megtehette. A főpap nem vehetett özvegyet feleségül, s papok is csak papok özvegyét vehették el (3Móz 21,14; Ez 44,22). Ha az özvegy ÖNMEGTARTÓZTATÁSra kötelezte magát, fogadalma érvényes volt (4Móz 30,10).
2. Az ÚSZ-ben. Jézus az özvegyek tekintetében sem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni. Keményen ostorozta az írástudókat, akik kiforgatják vagyonukból az özvegyeket (Mk 12,40; Mt 23,14). Az adakozásban (Mk 12,41kk) és az imádságban, állhatatosságban (Lk l8,1kk) példaként állítja őket tanítványai elé (vö. Lk 4,25k). Megesett a szíve a naini özvegyasszonyon, és feltámasztotta egyetlen fiát (Lk 7,Ilkk). Édesanyjáról még a kereszt gyötrelmei között sem feledkezett el (Jn 19,26k).
Az ősegyház kiváltképpeni feladatának tekintette, hogy naponként gondoskodjon az özvegyekről, ez vezetett a diakónusok szolgálatba állításához (ApCsel 6,1kk). Jakab apostol nyomatékosan tanítja, hogy szeplőtelen istentisztelet felkeresni az özvegyeket nyomorúságukban (Jak 1,27).
Az özvegyek kérdésével, az egyházban való helyükkel, legtöbbet Pál apostol foglalkozik. Az asszony férje halála után szabadon férjhez mehet, de az apostol szerint jobb, ha özvegyen marad (1Kor 7,8k.39). E tanácsban lényeges szerepe volt Krisztus közeli visszavárásának. Később az 1Tim 5,3-16-ban foglalkozik részletesen az özvegyek dolgával. Főbb rendelései: a valóban özvegyasszonyokat tisztelni kell (5,3). Ha gyermekei, unokái vannak, ezek kötelessége, hogy gondoskodjanak róla (5,4). Hatvan év alatt senkit sem szabad özvegyasszonynak bejegyezni (5,9k). A fiatal özvegyasszonyok menjenek férjhez (5, 11-14). A hívő segítse özvegyaszszony hozzátartozóit (5,16).
NA
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
