Bolond, bolondság
Bolond, bolondság H. nabal, 'evil, g. morosz = bolond, balga. A különböző B-fordítások számos más h. szót - köztük a kasil-t, amely az ember csekély szellemi képességének a kifejezője - is bolondnak fordítanak. A leggyakoribb a nabal előfordulása. amely az ember lelki, szellemi terméketlenségét és fegyelmezetlenségét fejezi ki. A megfelelő g. szavaknak is hasonló a jelentéstartalma.
1. Egy bizonyos lelki betegséget jelent, amelyeknek pontos leírását a B-ban nem találjuk, csupán néhány utalás áll a rendelkezésünkre, amelyekből következtetni lehet a lényegére. A beteg vagy bolond többnyire indulatos (Péld 12,16), kötekedő izgága (Péld 18,6; 20,3), rosszkedvű, békétlen (Jób 5,2). Máskor mániákusságban, pszichózisban nyilvánul meg vagy kóros vidámságban, ill. dühödt kedélyállapotban (exaltatio); de jellemző rá a gyors érzületváltozás és a szétszórt figyelem (Péld 10,14; 14,9.16; 29,11; Préd 4,5). Arról, hogy miként kezelték az ilyen betegeket, nincs említés a B-ban. A békétlen és agresszív bolondokat láncokkal megkötözték (Mk 5,3k); meg is verték őket (Péld 10,13; 17,10; 19,29; 26,3).
2. A bolond néha a bölcsnek az ellentétpárja. Néhányszor az értelmileg szegény embert jelenti, általában azt az embert, aki gondolkodási, döntési lehetőségeivel rosszul él és ennek következtében rossz döntéseket hoz, életét elrontja (1Móz 32,6; Mt 7,26; 25,3). A bolondság tünetei: az illető beszél, mielőtt meghallgatná, hogy miről van szó, és mindig többet beszél, mint amennyit tanácsos volna és rendszerint felelőtlenül nyilatkozik meg (Préd 5,2; vö. Ef 5,4: bolond fecsegés), fellázad a fegyelem ellen (Péld 15,5) és veszélybe sodorja saját magát (Péld 28,16). A bolond bolondságát nem tudja elrejteni, gyakran meg kell fenyíteni, inteni, de ez csak ritkán vezet nála józanságra (Péld 10,13; 19,29; 26,3; 27,22). Aki nem akar fegyelmezetten élni, bolond lesz.
3. A bolond a kegyesnek, a hívőnek az ellentétpárja. Így bolond az az ember, aki kételkedik Isten létezésében és az ő hatalmában (Jób 2,10; Zsolt 14,1; 73,22) és magát döntéseiben, cselekedeteiben Isten akaratától függetleníti (Jer 10,21), Isten nélkül akar élni. Izráel, amikor tévútra tér, bolond néppé lesz (5Móz 32,21; Zsolt 74,18.22). A szónak ez az értelme érthetővé teszi azt a tényt, hogy Jézus a csak külsőképpen istentiszteletet tartó farizeusokat bolondoknak mondja (Mt 23,17) és Pál a feltámadást tagadókat ugyancsak így nevezi (1Kor 15,36). Ez teszi érthetővé Jézusnak azt a kemény ítélkezését azon ember felett, aki felebarátját gyűlöletből bolondnak, azaz istentelennek nevezi (Mt 5,22). A bolondnak nincs Isten-ismerete (Jer 4,22), tanács és segítség nélkül való (Józs 19,11; 35,8), egyben istentelen is (Zsolt 14,1; Péld 14,9). A bolond a maga bolondságában gyakran bölcsnek tartja magát (Róm 1,22), mint ahogy másfelől az Istennek való engedelmesség és istenismeret a világ szerint gyakran bolondságnak tűnik (1Kor 1,18; 4,10). Ez azonban nem szabad hogy megtévesszen, mert (1Kor 3,18) Isten a világ bölcsességét bolondsággá változtatja (1Kor 1,20). Az 1Kor 1,27 szerint Isten az ev titkát nem a bölcsek, hanem a világ szerint bolondok előtt tárta fel és rájuk bízta. Ez a kettősség tükröződik abban is, hogy egyfelől Isten nem leli kedvét a bolondban (Préd 5,3), néha mégis - a kegyesek legnagyobb megbotránkozására - nem megy rosszul a dolga (Préd 2,15kk). (Ld. még BALGA).
SzB
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
