Dávid
Dávid 1. Neve: A h. szó (dávid) jelentése: »szeretett, kedvelt« (vö. 1Sám 16,21-22); esetleg »parancsnok, hadvezér« (vitatott). Júda királya, majd Izráel 2. királya, végül egész Palesztina ura a 10. szd. első felében.
2. Származása: A Betlehemből származó Isainak a nyolcadik, legfiatalabb gyermeke (1Sám 16,1.10-11; ld. ellenben 1Krón 2,15), Boáznak és Ruthnak a dédunokája (Ruth 4,21-22).
3. Tulajdonságai: Szép szemű, jó megjelenésű (1Sám 16,12); harcra termett, okos beszédű, daliás (1Sám 16,18); népszerű (1Sám 18,5); királyához hű (1Sám 22,14); barátaihoz hűséges (2Sám 9,7); megbízható, akár az Isten angyala (1Sám 29,9); alázatos (1Sám 18,23); irgalmas (1Sám 24.10-12); Isten embere (2Krón 8,14); az Úr szíve szerint való ember (1Sám 13,14); Isten kiválasztottja (1Kir 8,16); Isten előtt hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt (1Kir 3,6).
4. Dávid élettörténete: Dávid pásztor volt (1Sám 17,15). Még mielőtt Saul udvarába került volna, az Úr elveti Sault, és Sámuel az Úr parancsára királlyá keni fel Dávidot (1Sám 16,1-23). Saul királyt rossz szellemek gyötörték, és Dávid a lantjátékával meggyógyította (1Sám 16,14-23). Saul Dávidot szolgálatába fogadta (1Sám 16,21). Dávid legyőzi a filiszteusok legnevezetesebb harcosát, Góliátot (1Sám 17,1-53). A győzelem után Saul Dávidot teljesen kegyeibe fogadta (1Sám 18,2). Jónátán, Saul fia, Dávid barátja lett (1Sám 18,1).
Saul féltékeny lett Dávidra. Saul többször is meg akarta ölni Dávidot (1Sám 18,10-16; 19,9-17; 23,14-28). Dávidnak a filiszteusok elleni harci sikerei bőszítették fel és tették féltékennyé. Még lányát, Míkalt is feleségül adta Dávidhoz, hogy csapdába ejtse (1Sám 18,20-30).
Dávidot azonban nem tudták legyőzni a filiszteusok. Ekkor Saul rátámadt Dávidra, akit Míkal, majd Jónátán mentett meg a haláltól (1Sám 19-20). Dávidnak menekülnie kellett. Először Ahimelek paphoz ment Nóbba (1Sám 21,2), aztán a filiszteusokhoz: Gátba, Ákis királyhoz (1Sám 21,11). Innen az Adullám-barlangba menekült, ahol rokonai, és azok vették körül, akik elnyomottak, eladósodottak és elkeseredettek voltak (1Sám 22,1-2). Dávidnak, akit Saul üldöz, kétszer is lehetősége lett volna arra, hogy Sault megölje. Mindkétszer megkímélte Saul életét (1Sám 24-26).
Hatszáz emberével tovább menekült Dávid Gátba, Ákis királyhoz. Magával vitte két feleségét, Ahinóamot és Abigailt (1Sám 27,2-3). (Saul Míkalt, Dávid első feleségét újból férjhez adta: 1Sám 25,44). Ákis Ciklág városát adta Dávidnak (1Sám 27,6), ahol Dávid kíséretével együtt letelepedett. A filiszteusok Izráellel akartak harcba szállni (1Sám 28,1). A filiszteusok vezérei nem bíztak Dávidban, bár Dávid a gesuriakat, gézerieket és az amálekitákat legyőzte, mert Dávid már eredményesen harcolt a filiszteusok ellen; nem voltak hajlandók arra, hogy Dávid is velük legyen a csatában, ezért Ákis a Jezréelben összegyülekező filiszteusoktól visszaküldte Dávidot Ciklágba (1Sám 29,1-11). Ciklágot megtámadták az amálekiek, de Dávid visszaverte a támadást, sőt nagy zsákmányt szerzett (1Sám 29).
A filiszteusoknak az Izráellel való összecsapása Izráel vereségével végződött. Saul öngyilkos lett, Jónátán is meghalt (1Sám 31). Dávid meggyászolta Sault és Jónátánt. A halálhír hozóját, aki magát Saul gyilkosának vallotta, megölette, mert Saul személyében az Úr felkentjét ölte meg (2Sám 1,1-16).
Dávidot az Úr Júdába, Hebrónba küldte. Júda férfiai ekkor felkenték őt Júda királyává (2Sám 2,8-9). Háború tört ki Izráel és Júda között, amely Júda győzelmével végződött (2Sám 2,12-32).
A háború tovább folytatódott, Dávid pozíciója erősödött. Az Izráel és Júda közötti háborúnak mégis az vetett tulajdonképpen véget, hogy Abnér összeveszett Ísbósettel (2Sám 3,6-10). Abnér Dávid pártjára állt, szövetséget ajánlott fel Dávidnak, amit ő el is fogadott azzal a kikötéssel, hogy Abnér visszahozza számára Míkalt, első feleségét, akit Saul Dávid menekülése közben ismét férjhezadott. Abnér és Ísbóset teljesíti Dávid kikötését, Abnér és Dávid között megszületik a szövetség (2Sám 3,12-16).
Jóáb, Dávid hadvezére (2Sám 8,16) megölte Abnért (2Sám 3,27). Ísbósetet is meggyilkolták, de ezt már nem hagyta megtorlatlanul Dávid - ahogyan azt Abnér halála esetében tette -, hanem kivégeztette Ísbóset két gyilkosát (2Sám 4). Izráel vénei Hebrónba mentek, és ott Dáviddal szövetséget kötöttek: Dávidot királlyá kenték Izráel fölött is (2Sám 5,1-3).
A B feljegyzi, hogy Dávid 30 éves volt, amikor királlyá lett, és összesen 40 évig uralkodott. Ebből a 40 évből hét és felet Júda királyaként élt le, Hebrónban, mint fővárosban; 32 és felet pedig Jeruzsálemben, az új fővárosban (2Sám 5,4-5).
Dávid megostromolta és elfoglalta Jeruzsálemet, a jebúsziak városát, és Jeruzsálemet tette meg birodalma fővárosának (2Sám 5,6-10). Dávid legyőzte ellenségeit (2Sám 5,17-25), majd Jeruzsálemet az izráeli istentisztelet központjává tette. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA idáig Kirjat-Jeárimban volt (1Sám 7,1). Dávid elhozatta onnan, és a ládát három hónapi gáti tartózkodás után Jeruzsálembe vitték (2Sám 6,11-12). Dávid a szövetség ládája előtt táncolt, amikor a ládát Jeruzsálembe viszik, ezért Míkal megvetette, és ez az esemény tönkretette Dávid házasságát Míkallal (2Sám 6,1-23). A szövetség ládáját sátorban helyezték el. Naponta tartottak istentiszteletet, naponta kétszer mutattak be égőáldozatot. A templom szolgálatában papok, énekesek, léviták álltak. Ez utóbbiak voltak a sátor és a láda őrei, ők voltak a muzsikusok, és ők törődtek az Istennnek szánt adományokkal (vö. 1Krón 6,16-17; 16,37.43). A léviták szolgálata beosztás szerint történt (1Krón 6,17).
Dávid házat ( TEMPLOMot) akart építeni az Úrnak, de Nátán próféta jövendölése, amely szerint majd Dávid utódja fogja megépíteni a templomot, eltérítette ettől a szándékától (2Sám 7). Nátán próféciája azt is tartalmazta, hogy viszont az Úr fog Dávidnak házat építeni, vagyis utódait megáldja Isten (2Sám 7,11). Dávid, ha már megtiltatott neki, hogy templomot építsen az Úrnak, legalább a templom megépítését készítette elő: terveket készített (1Krón 28,11), építőanyagot gyűjtött az építkezéshez (1Krón 22,2-5).
Dávid megkívánta Úriás feleségét, Betsabét. Jóábnak, Dávid hadvezérének, Dávid azt a parancsot adta, hogy a harcban állítsa Úriást olyan helyre, ahol az biztosan elesik. Úriás halála után Dávid feleségül vette Betsabét. Isten azzal büntette meg Dávidot, hogy Betsabé első gyermeke meghalt (2Sám 11; 12,15.18).
Ezek után, Nátán próféta jövendölésének megfelelően, nem távozott el soha a fegyver Dávid házától (2Sám 12,10).
Amnón, Dávid legidősebb fia, elcsábította Támárt, a féltestvérét. Ezért Absolon, Támár bátyja, megölte Amnónt, és elmenekült Dávid elől Talmajhoz, Gesúr királyához (2Sám 13). Jóáb közvetítésével azonban kibékült Dávid és Absolon (2Sám 14). Absolon fellázadt Dávid ellen, és trónjára tört. Dávid elmenekült Jeruzsálemből (2Sám 15). Absolon elfoglalta Jeruzsálemet, és Dávid másodfeleségeit, akiket Dávid Jeruzsálemben hagyott (2Sám 15,16), saját feleségeivé tette (2Sám 16,22). Egy király háremének átvétele azt jelentette, hogy a hárem új birtokosa igényt tart a trónra, és igényét ezáltal adja tudtul. Absolon meg akarta támadni Dávidot (2Sám 17). Húsaj tanácsával félrevezette Absolont, így az efraimi erdőben vívott csatában (2Sám 18,6) Dávid serege győzött Absolon serege fölött. Jóáb megölte Absolont (2Sám 18,14). Dávid elsiratta Absolont (2Sám 19,1-5). Dávid újra elfoglalta trónját Jeruzsálemben. Ezután Seba lázadt fel Dávid ellen, de lázadását meghiúsította Jóáb azáltal, hogy megölte Amászát, Dávid új hadvezérét (2Sám 20). Újból Jóáb lett a fővezér. Dávid parancsot adott Jóábnak egy népszámlálásra. Isten ezért dögvésszel (pestissel) büntette a királyt, ill. Izráelt (2Sám 24). Dávid élete végén Adónijjá, Dávid 4. fia tört apja trónjára. Betsabénak és Nátán prófétának sikerült Dávidot rávennie, hogy cselekedjék: így Dávid parancsára Cádók pap és Nátán próféta még Dávid életében királlyá kente fel Salamont (1Kir 1). Dávid 70 éves korában halt meg, Jeruzsálemben temették el (1Kir 2,10).
5. Dávid háborúi, a dávidi birodalom felépítése: Amint Dávid egész Izráel királya lett, a filiszteusok azonnal megtámadták. Dávid két ízben is csatát nyert ellenük (2Sám 5,17-25), és szolgáivá tette a filiszteusokat (2Sám 8,1). Legyőzte Hadadezert, Cóbá királyát, valamint a damaszkuszi arámokat északon; az amálekieket, a móábiakat és az ammóniakat D-en és K-en szolgáivá tette (2Sám 8,3-12). Így Dávid birodalma az Akabai öböltől (D-en) Hamátig (É-on) tartott.
Ennek a birodalomnak a fenntartásához jól szervezett közigazgatás kellett. A királyi udvar élén főtanácsos és kancellár állt (2Sám 8,16-17). Dávidnak tanácsadói is voltak (vö. 1Krón 27,32); a királyi kincstárnak pedig gondnoka (1Krón 27,25), a kényszermunkáknak felügyelője (2Sám 20,24), a törzseknek fejedelmeik (1Krón 27,16). A léviták közül kerültek ki a bírák és a közigazgatás hivatalnokai (1Krón 26,29-32). Ugyancsak lévita volt a sátor (az Isten háza) kincstárának felügyelője (1Krón 26,20).
A hadsereg élén a hadsereg parancsnoka állt (2Sám 8,16). A sereg vezetői a családfők, ezredesek, századosok és elöljárók (1Krón 27,1) voltak. A »kerétiek és a pelétiek parancsnoka« (2Sám 20,23) a testőrség főnökét jelentette.
6. Dávid, a zsoltáríró: A B-i hagyomány szerint Dávid gyakran játszott hárfán (1Sám 18,10). Ő rendelte el az istentiszteleteken való éneklést is, a léviták szolgálatát (1Krón 6,16k). A Zsolt szerint 74 zsoltár Dávidé: 3-9; 11-32; 34-41; 51-65; 68-70; 86; 101; 103; 108-110; 122; 124; 131; 133; 138-145.
7. Dávid családfája: Boáz és Ruth házasságából származott Óbéd, Óbéd fia Isai, Isai nyolcadik fia Dávid (Ruth 4,21-22; 1Sám 16,10).
8. Dávid feleségei: Míkal (1Sám 18,27), Abigail (1Sám 25,42), Ahinóam (1Sám 25,43), Maaká (1Krón 3,2), Haggit (1Krón 3,2), Abitál (1Krón 3,3), Eglá (1Krón 3,3, Batsua = Betsabé 1Krón 3,5).
9. Dávid fiai: a) Akik Hebrónban születtek: 2Sám 3,2-5 (vö. 1Krón 3,1-4). b) Akik Jeruzsálemben születtek: 2Sám 5,14-16 (vö. 1Krón 3,5-9, 14,4-7).
10. Dávid, Jézus előképe: Dávid Izráel királya (2Sám 6,20), Izráel pásztora (2Sám 5,2), az Úr lelke által inspirált próféta (1Sám 16,13; 2Sám 23,2; vö. Mt 22,43; ApCsel 1,16) és pap (2Sám 6,13k.17) volt. Ilyen vonatkozásban Dávid előképe Jézusnak, aki Betlehemben született, mint Dávid (Lk 2,11), ugyancsak Isai leszármazottja (Róm 15,12). Jézus Izráel igazi királya (vö. Mk 15,32), Izráel igazi pásztora (Mt 2,6), a próféta (vö. Mt 21,11). Krisztus is pap, a Melkisédek rendje szerint (Zsid 5,6). A dávidi dinasztiának Jézusban van vége (Mt 1,1). Jézus Krisztus a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van (Jel 3,7).
BT
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
