Ptolemaiosz

Full text search

Ptolemaiosz Egyiptom utolsó, 31. dinasztiája férfi tagjainak a gyűjtőneve, akik Nagy Sándor Kr. e. 323-ban bekövetkezett halála után a négy részre osztott birodalom déli részén uralkodtak. A család alapítója az alacsony származású macedon Lagos, ezért Lagidáknak is nevezték őket. l5 uralkodót tartunk számon ezen a néven, akik Kr. e. 323-tól Kr. e. 30-ig uralkodtak. Számozásuk körül azonban eltérések vannak.
I. Ptolemaiosz Soter (Kr. e. 323-285). Ő a dinasztia alapítója. Mint Sándor párthíve menekült el Phillipus király elől. Sándor a trónra lépésekor testőrévé tette. Részt vett az issusi csatában és mint hadvezér szerencsésen harcolt Indiában. Államférfiúi bölcsessége, hadvezéri ügyessége és szelídsége miatt már Sándor életében is nagyon kedvelték. A király halála után neki a könnyen védelmezhető Egyiptom jutott, ahol 306 óta királyként uralkodott. Okos kormányzásával az ország lakosságát csakhamar megnyerte és Egyiptomot a legvirágzóbb hellenisztikus országgá fejlesztette. Sándornak hazafelé indított holttestét hatalmába kerítette és Egyiptomba vitte.
A birodalmon osztozkodó diadokhoszok között nem sokáig tartott a békesség. Palesztina birtoklása például mindig fontos célpontja volt az egyiptomi külpolitikának, valószínűleg a Libanon fái miatt, amelyek igen alkalmasak voltak hajóépítés céljaira. Palesztina már 320-tól Egyiptomhoz tartozott és többnyire egyiptomi uralom alatt is maradt a Kr. e.-i 3. szd. folyamán, és csak 1989-ben került át a szíriaiak birtokába. Kr. e. 274-165 között a Ptolemaioszok és a Szeleukidák között hat háború zajlott Palesztina birtoklásáért. Ezekre többször céloz a Dániel könyve 11. fejezete, bár a pontos azonosítás nem mindig lehetséges.
Antipáterrel szövetségre lépve alatta kezdődött meg a zsidóság hellenista irányba való fejlődése, amely később a Törvényhez ragaszkodó rétegek erős ellenállásába ütközött. 312-ben Gázánál nagy diadalt aratott Antigonus fián, Demetrioszon. Antigonosz 305-i támadásának a visszaverésével felmentette a Demetriosz által ostromolt Rhodost, s ettől kezdve viselte a »Soter« (megmentő, megváltó) melléknevet. Uralkodása utolsó éveiben ő alapította a híres alexandriai múzeumot és könyvtárt, és korának első tudósai az ő udvarában éltek. Valószínűleg az ő uralkodása alatt kezdték meg az Ószövetség görög nyelvre való fordítását. Jeruzsálemet egyébként szombatnapon támadta meg, amikor a zsidók nem tanúsítottak ellenállást...
II. Ptolemaiosz Philadelphos (Kr. e. 285-246). P. Soter negyedik feleségétől, Berenicétől született fia. Második feleségül - állítólag a régi perzsa királyok kiváltságaira támaszkodva - a saját nőtestvérét, Arsionét választotta. Innen van a mellékneve: Philadelphus = Testvérszerető. Ekkor volt a ptolemaioszi kor virágzása. Ő lépett először kapcsolatba Rómával és Etiópiával. Az 1. és 2. szír háborúban sikereket ért el, és felépítette Ptolemais-t és Philadelphiát. Ápolta a költészetet és a tudományokat, támogatta a múzeumot, szaporította a híres könyvtárat. Az ő uralkodása alatt készült el az ÓSZ görög nyelvű fordítása, amit a 70 fordító után görögül Septuagintának (LXX) neveztek el. Élete végét megkeserítették a testi bajai, amiket korábbi kicsapongó életének köszönhetett.
III. Ptolemaiosz Euergetes (Kr. e. 246-221). A 3. szír háborúban az Eufráteszig és az Indusig jutott, amelyből 243-ban nagy zsákmánnyal tért haza. Melléknevét is ekkor kapta a perzsáktól korábban elrabolt istenszobrok visszahozataláért. Valószínűleg rá vonatkozik a Dán 11,7-8. A közlekedést és a kereskedelmet fejlesztette, Etiópiában telepeket szervezett. Hatalmas hajóhadat és hadsereget tartott. A zsidókat nagyon szerette és hellén polgárjoggal tüntette ki őket. Az állami jövedelmeket is egy Josephus nevű zsidónak adta bérbe.
IV. Ptolemaiosz Philopator (Kr. e. 221-204). Melléknevén: Tryphon - a kéjelgő. Szerette Homeroszt és több templomot is épített, de szellemi lustasága iszákosságra és mindenféle kicsapongásra vitte, a kormányzást pedig lelkiismeretlen tanácsosainak engedte át. Ezért otthon csak nehezen tudta elfolytani a felkeléseket. A zsidókkal szemben is türelmetlen volt. A 4. szír háborúban a Raphia melletti győzelmével 217-ben megszerezte ugyan a Palesztina feletti uralmat (Dán 11,10-12), de 208-ban Antiokhosz elragadta tőle Júdeát. Rómával is barátságos viszonyban volt, mégis Macedóniával kötött szövetséget...
V. Ptolemaiosz Epiphanész (Kr. e. 204-180). Apja halálakor még csak 4 éves volt. Helyette egy ideig atyja rossz tanácsosai uralkodtak. Akaratgyönge jellem volt. Az 5. szír háborúban, a Paneion melletti vereség után 200-ban, kénytelen volt kitérni a Szeleukidák elől (Dán 11,13-17). Tehát alatta vesztette el Egyiptom 199-ben Föníciát és Szíriát, és nagyobb veszteségek is érték volna, ha a rómaiak, akiknek már atyja pártfogásukba ajánlotta őt, meg nem védik. Az ifjú királyt nagy Antiokhosz leányával, Kleopátrával házasították össze. Az egyiptomi papságot ajándékokkal és engedményekkel állították melléje, de így is több felkelést kellett elfojtania.
VI. Ptolemaiosz Philometor (Kr. e. 180-145). Apja halálakor 6 éves volt, ezért helyette Kleopátra uralkodott. Ebben az időben Coelesyria, Fönícia és Júdea ismét Szíria hatalmába jutott. Mivel Kleopátra halála után eunuchok ragadták magukhoz a kormányt, Philometort az egyiptomiak elűzték és az öccsét, Euergetest ültették a trónra. A 6. szír háború során 168-ban IV. Antiokhosz Epiphanész másodszor is betört Egyiptomba és csak a római követ, Popillius Laenas közbelépése mentette meg Egyiptomot az elfoglalástól. A szenátus az időközben Rómába menekült Philometort ültette vissza a trónra, aki megbocsátott öccsének (Dán 11,21-30; 1Makk 1,16-20; 15-16; 2Makk 4,21; 5,1). A szíriai trónviszályba beavatkozva, Kr. e. 153-ban hol Alexander Balas, hol II. Demetriosz pártján állt (1Makk 10,51-58). Jóllehet a lányát, Kleopátrát Balashoz adta feleségül akit azonban később visszavett. Az egyiptomi zsidósággal szemben igen jóindulatú volt. Ő adta meg Kr. e. 160-ban a megölt III. Óniás főpap fiának, IV. Óniásnak az engedélyt arra, hogy Kairótól 18 km-re északra Leontopolisban zsidó templomot építsen. A 2Makk 1,10-ben olvassuk, hogy volt egy zsidó tanítója, akit Arisztobulosznak hívtak. Egykori veje, Balas elleni csatában halt meg (1Makk 11,18).
VII. Ptolemaiosz II. Euergetes (Kr. e. 145-117). Testalkata miatt a Physkon (zsíros pocak) melléknevet kapta. Mivel korábban megosztották a trónt Philometorral egyesek az uralkodását 170-től számítják. Uralkodását azzal kezdte, hogy meggyilkoltatta a bátyja fiát és nagy öldöklést rendezett a gyűlölt fővárosban. Az elkeseredett alexandriaiak elől azonban Cyprusra kellett menekülnie. Mikor visszatért, bosszút állt ellenfelein. Philometor halála után az özvegyét, Kleopátrát is háttérbe igyekezett szorítani. Felettébb gyűlölte a zsidókat és mellőzte a hadsereget, amelynek egy zsidó, Óniás volt a parancsnoka. Mikor Óniással szembefordult, az alexandriai zsidókat bezáratta az arénába, de csodálatos módon megszabadultak. Valószínűleg ezzel kapcsolatban született meg az 1Makk 15,16-21-ben említett levél, hogy Isten nem hagyja el a zsidókat, még ha Júdea határain kívül is laknak. Csak miután feleségül vette legnagyobb ellenfelét, Kleopátrát, csökkent a zsidók elleni ellenszenve. Ugyanakkor a tudományokat és a művészeteket pártolta. Különösen Homerosz szövegének a javítása foglalkoztatta.
VIII. Ptolemaiosz II. Soter, másik melléknevén: Lathurus (Kr. e. 116-107). Még atyja életében Cyprus szigetére volt kénytelen vonulni, atyja halála után azonban anyja, Kleopátra vette át a kormányt, aki kormányzótársul ifjabb fiát IX. Ptolemaiosz I. Alexandert (Kr. e. 107-88) vette maga mellé. De a nép kívánságára mégis kénytelen volt visszahívni Sotert, akivel aztán 10 esztendőn át egyetértésben uralkodtak. Soter azonban egyiptomi csapatokkal segítette a szír Antiokhoszt a zsidók ellen. Ezen Kleopátra haragra gerjedt és Soternak ismét menekülnie kellett. Távollétében Cyprus uralkodója volt, s amikor Alexander Jannaeus ostrom alá vette Ptolemaiosz városát, azok segítséget kértek Sotertól. De amikor Soter megtámadta a zsidókat, azok meg Kleopátrát hívták segítségül... Csak akkor tért haza, amikor Kr. e. 89-ben Alexander az anyja életére tört. Leverte a thebae-i felkelést és 88-ban újra elfoglalta a trónt. 85-ben megtagadta a rómaiaknak azt a kívánságát, hogy a Mitridátész elleni háborúra átadja az egyiptomi hajóhadat. Kr. e. 81-ben halt meg. Utóda a lánya, Berenice lett.
X. Ptolemaiosz II. Alexanderrel (Kr. u. 81) házasodott össze. Alexander nemsokára megölette a nejét, őt pedig a felkelt alexandriaiak ölték meg. Vele talán kihalt az eredeti királyi ház.
XI. Ptolemaiosz Nothos (a fattyú), másik nevén Auletes (a fuvolás; Kr. e. 80-51). A hírhedt Kleopátra atyja. Hosszú uralkodása alatt a római politika befolyása érvényesült. Ezért a nép meggyűlölte őt és Kr. e. 56-ban elűzték. A nép leányát, Berenicét kiáltotta ki királynőnek. Pompeius azt az utasítást adta Gabinusnak, hogy segítse vissza őt a trónjára. Gabinius, abbahagyva a pártusok elleni hadműveleteit a zsidók segítségével visszahelyezte trónjára. Ekkor kivégeztette a lányát. Ő maga 51-ben halt meg. Utóda a történelemből jól ismert Kleopátra lett.
XII. Ptolemaioszról csak annyit tudunk, hogy Rómába menekült.
XIII. Ptolemaiosz a nővérével, Kleopátrával együtt uralkodott Kr. e. 51-30-ig. Amikor Caesar Kr. e. 48-ban Pharsalusnál legyőzte Pompeiust, Pompeiusnak az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy gyámfiánál, a 13 éves Ptolemaiosznál keres menedéket. Ez a kis ember éppen akkor zárta ki az uralkodásból régenstársát, 21 éves nővérét, Kleopátrát. Amikor Pompeius Egyiptom földjére tette a lábát, Ptolemaiosz szolgái megölték. Caesar hamarosan Alexandriában termett, elfoglalta a várost és az országot. Ptolemaioszt és Kleopátrát a palotába rendelte, az előbbit túszul, az utóbbit ágyasaként. Hamarosan kitört azonban az alexandriai háború. Maga Ptolemaiosz is ifjú kora ellenére hadba vonult, de Caesar Kr. e. 47-ben legyőzte őt. Kleopátrát pedig Kr. e. 31-ben Octavianus győzte le. Ezzel vége lett a Ptolemaiosz-dinasztia uralmának.
BF

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages