Sámuel

Full text search

Sámuel
1. Neve, származása.
Sámuel Izráel bírája és prófétája volt. A bírák sorában az utolsó, a próféták sorában, amitől kezdve folyamatosan voltak Izráelben próféták, az első (vö. ApCsel 3,24; Zsid 11,32). Elkáná és Anna fia. Apja, Elkáná, a Lévi törzséből származott (1Krón 6,11k). Annának sokáig nem volt gyermeke. Egy silói zarándoklat alkalmával Anna az Úr elé borult. Fiúgyermeket kért tőle, s megfogadta, hogy a gyermeket egész életére az Úrnak szenteli. Isten meghallgatta Anna kérését. Anna a gyermeket Sámuelnek nevezte el, mondván: az Úrtól kértem őt. A h. sömú'él jelentése vitatott. Valószínű jelentése: Az Úr meghallgat.
2. Élettörténete.
Sámuel szülei, Anna fogadalmának megfelelően, egészen kicsiny, feltehetően 3-5 éves korában, elvitték Silóba, Éli paphoz, hogy az Úrnak szolgáljon. Amikor ifjúvá lett, isten egy éjjel kijelentette magát neki a templomban. Ez volt Sámuel prófétai elhívása (1Sám 3,1-14). Egész Izráel megtudta ezt, és kezdték keresni az Urat. Éli halála, a filiszteusoktól elszenvedett vereség után 20 év múlva Sámuel Micpában összegyűjtötte Izráelt. Igaz bűnbánatra, megtérésre hívta a népet. A filiszteusok megtámadták a Micpában egybesereglett népet, de az Úr megsegítette Izráelt, a nagy győzelem emlékére Sámuel emlékkövet állított fel Micpa és Sén között, amit Eben-Háézernek nevezett el, hogy hirdesse Isten szabadítását (1Sám 7,12). Sámuel székhelye Ráma volt, de Isten prófétája és Izráel bírájaként járta az országot is: Bételt, Gilgált, Micpát évente felkereste (1Sám 7,15-17). Amikor Sámuel megöregedett, fiait tette Izráel bíráivá. Fiai azonban nem követték példáját, gonoszul bíráskodtak. Ez szolgáltatta a közvetlen okot arra, hogy a nép vénei királyt kérjenek Sámueltől. Sámuel rossz dolognak, Isten királysága elleni lázadásnak tekintette a nép kérését. Nem a nép kívánságának, hanem Isten szavának engedve kente fel Sault Izráel királyává (1Sám 8,7kk; 10,1kk). Amikor Saul győzelmet aratott az ammóniak felett, Sámuel letette a király és a nép előtt bírói tisztét. Búcsúbeszédében bizonyságot tett feddhetetlen életéről, és figyelmeztette a népet, hogy félje az Urat, járjon az ő utain, különben királyukkal együtt elvesznek. Megígérte, hogy prófétaként nem szűnik meg imádkozni a népért (1Sám 12). Később az engedetlen Saulnak meghirdeti Isten ítéletét (1Sám 15,23), majd Isten parancsára, titokban királlyá kente Dávidot, a betlehemi Isai fiát. A Saul elől menekülő Dávidnak oltalmat ad (1Sám 19,18). Ezután már csak a haláláról értesülünk, ami nem sokkal Saul elesése és Dávid uralomra jutása előtt következett be (1Sám 25,1).
3. Jelentősége.
Sámuel Izráel kiemelkedő jelentőségű bírája és prófétája volt, a teokrácia híve és védelmezője. Bírói tisztében feddhetetlenül járt el (1Sám 12,1-5), prófétaként pedig »semmit sem hagyott a földre esni« Isten beszédéből (1Sám 3,19). A nép tisztelte és félte (1Sám 16,4). Emlékét Izráel a későbbi századokban is megőrizte, nevét a Mózeséval és az Áronéval együtt emlegette (Zsolt 99,6). De sokkal nagyobb dolog az, hogy Isten maga helyezte Sámuel nevét, közbenjáró szolgálatát a Mózesé mellé. A B-i tudósítás szerint határozottan ellene volt annak, hogy Izráel a láthatatlan, mennyei királyt látható, földi királyra cserélje fel. Az 1Krón 29,29 szerint írói tevékenységet is folytatott, leírta Dávid életének eseményeit. Ez a krónika valószínűleg nem azonos Sámuel könyveivel, de fontos részévé, alapjává válhatott. Személye körül próféták csoportja alakult ki, akik tanítványai és szükség esetén segítőtársai voltak (1Sám 10,5; 19,19kk).
NA

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages