Sion

Full text search

Sion H. cijjón, g. szión. Kánaáni eredetű kifejezés, etimológiája bizonytalan. Jelentése talán: »megközelíthetetlen hely«, vagy: »száraz, víznélküli magaslat«. Elsőrenden az É-D-i irányban húzódó júdeai hegylánc egyik hegyének a neve, amelyen az Izráel honfoglalása előtti korban a Jeruzsálem nevű kánaáni település volt (2Kir 19,31; Zsolt 2,6; 48,3.12; 125,1; Ézs 4,5; 29,8; Jer 31,12; vö. Ézs 2,3; Mik 4,2: »az Úr hegye«). Szűkebb értelemben a hegy DK-i részét (a tőle É-ra lévő rész neve: Ofel, ahol Salamon építette fel palotáját, vö. Ézs 32,14; Mik 4,8), tágabb értelemben pedig a későbbi izráeli, ill. júdai fővárost jelölte lakosságával együtt. Egyéb elnevezések még az ÓSZ-ben: »Sion leánya« (pl. Zsolt 9,15; Ézs 1,8; 10,32; 16,1; 62,11; Jer 4,31; 6,2.23; JSir 2,1-18; Énekek 3,11), »Sion szűz leánya« (2Kir 19,21; Ézs 37,22; JSír 2,13), »Sion lakója« (Zsolt 149,2; Ézs 12,6; Jer 51,35; Jóel 2,23) stb.
Izráel történetében a Sion (Jeruzsálem) jelentősége azáltal nőtt meg, hogy Dávid a 12 törzs politikai és vallási központjává tette. Mindezt betetőzte Salamon azzal, hogy az állami szentélyt és a királyi palotát itt építette meg. Ezáltal Jahve birodalmi istenség lett, akinek a templomhegyen van a »háza« (vö. 1Kir 8,12; Zsolt 43,3; 78,68kk; 132,13; Ézs 8,18; 9,12). Salamon halála után ugyan széthullott a birodalom, Jeruzsálem vallási jelentősége azonban nem csökkent. Az államiság megszűntével elpusztult a jeruzsálemi templom (587), de a város a babiloni deportáltak között egyre inkább az eljövendő üdvidő eszkhatológiai jelképévé vált (Zsolt 137): szent hegye, a Sion, minden izráeli szent gyülekezőhelyévé lett. A fogság utáni korban még inkább nőtt a város vallási-szellemi jelentősége, az újjáépített templom pedig csak erősítette ezt az érzést (520-515).
A történetileg kialakult hittétel szerint a Sion Jahve jelenlétének a helye. Ez a gondolat eredetileg a Szövetség ládájához kapcsolódott (JSir 2,1), majd áttevődött a templomra (Ézs 31,4), később a templomhegyre (Zsolt 15,1; 24,3) és végül az egész városra Zsolt 46,5; Ézs 45,13; 48,2; Dán 9,16k). A Zsolt 78,68k a szentély megépítését a világ teremtésével hasonlítja össze (amint az ókori K kultúráiban sok templom alaprajza, felszerelése, vagy rituáléja a világ teremtésére utal). Hasonlóképpen kozmikus mértéket öltött a jeruzsálemi kultusztradícióban a Sion hegye is (Zsolt 48,2k; 78,69; Ézs 6,1; Ez 40,2; vö. Ézs 2,2 = Mik 4,1; Zak 14,10). A »Sionról jön a szabadulás« (vö. Zsolt 14,7) annyit jelent: »Istentől«, míg a »menjünk a Sionra« (Jer 31,6) kifejezés értelme: »menjünk Istenhez«. A Sion »örökké megáll« (Zsolt 125,1), az Úr áldása innen jön (Zsolt 128,5; 134,3), a messiás-uralkodó ide vonul be (Zak 9,9), Jahve örökkévaló uralmát itt valósítja meg (Zsolt 146,10; 149,2; Ézs 24,23; 52,7; Mik 4,7; Zof 3,15; Zak 14,9; vö. Ézs 2,2-4 és Mik 4,1-3.)
A Sion nevet csak 7 esetben említi az ÚSZ. Ebből 5 ÓSZ-i idézet. A Mt 21,5 (= Ézs 62,11 és Zak 9,9) és a Jn 12,15 (= Ézs 40,9; Zak 9,9) »Sion leánya« kifejezés a város lakosságát jelenti. Róm 9,33 idézet az Ézs 28,16-ból és 8,14-ből (ld. MEGÜTKÖZÉS KÖVE), az 1Pt 2,6 ugyancsak utalás Ézs 28,16-ra. Pál apostol a Róm 11,26-ban az Ézs 59,20-ra és Zsolt 14,7-re való hivatkozással indokolja Izráel végső időkben bekövetkező üdvösségét. Csak a Zsid 12,22 és a Jel 14,1 mögött nem áll ÓSZ-i hivatkozás. A Zsid 11,22 szembeállítja a Sínai-hegyi szövetséget s Jézus áldozati halála által szerzett üdvösséggel és az új, szövetséges népeknek ezt mondja: »ti a Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez«, mint az angyalok és elsőszülöttek ünnepi gyülekezetéhez.
János látomásban látja a Bárányt a Sion hegyén, körülötte a 144 ezret (Jel 14,1). A Sion hegye itt is a végső időkbeli oltalom jelképe. (Ld. még JERUZSÁLEM)
VG

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages