Sumér
Sumér Mezopotámia D-i részén kialakult nyelvi-kulturális-politikai egység a Kr. e. 30-18. szd. között; utána még sokáig ismert holt nyelv. A mezopotámiai kultúra bölcsője, ezzel egyik őse az európai kultúrának.
A Kr. e.-i. 4. évezredben itt kialakuló bevándorlások révén állandóan dúsuló őslakosságra az évezred utolsó harmadában települtek rá azok, akiknek nyelve és találékonysága aztán uralkodóvá vált és létrehozta a sumér kultúrát. A bevándorlók eredetéről, a bevándorlás módjáról csak találgatások vannak. Egyesek szerint a sumérok ősei már az 5. évezred közepétől jelen vannak a területen. A sumér korszak datálása is többféle: az ún. korai datálás szerint Kr. e. 3200-1960 között állott fenn.
Mintegy 15-20 városállamra és a hozzájuk tartozó területre oszlott fel. Ismertebbek: ÚR, URUK, EREK, Kis, Eridu, Izin, Larsza, Kullab, Lagas, Nippur. Ezek közül időnként valamelyik a többit maga alá gyűrte. A kiemelkedő tekintély és a többiek fegyveres meghódítása, ellenőrzése között több fokozat van, nem mindig lehet eldönteni, melyik volt érvényben. Néha egy rátermett uralkodónak sikerült távolabbi területeket is meghódítani, rövid életű birodalmat létrehozni.
Történetét három szakaszra osztják: a) Korai dinasztikus időszak (kb. Kr. e. 3000-2300). b) Akkád és guti hódítások ideje (2300-2100). c) Sumér újbirodalom (2100-1720). E korszak végén egyre több sémita lakosa van a területnek, az összeomlás után a nyelv használata is eltűnik, de még századokig fennmarad az írott kultúra nyelveként, amit Mezopotámia műveltjei ismernek. Irodalmi alkotásaikat nemcsak fordítják, hanem eredetiben is tovább másolják.
Szinte az egész korszakban kimutatható kapcsolatban voltak Egyiptommal, Anatóliával, a Földközi-tenger partvidékével, a K-re elterülő hegységek lakóival, a tengerentúllal (a Perzsa-öblön keresztül). A feltárt királysírok nagy gazdagságról tanúskodnak. Tárgyi emlékeik tanúsága szerint kereskedelmük messze földről importálta azokat az alapanyagokat, amelyekben saját földjük szegény volt (fémeket, drágaköveket, értékes fafajtákat).
Földművelésük fejlett volt. Ehhez öntözésre, csatornák, gátak, tározó építésére volt szükség. Ez kifejlesztette mérnöki tudásukat, naptári (csillagászati) ismereteiket. Magas szintre emelték a matematikát és a mértant. A kör 360 fokra való felosztása tőlük származik a hatvanas számrendszerük révén. E téren elért eredményeik tovább kerültek kulturális utódaikhoz. Szabványosították a mértékegységeket.
Iparuk magas szinten állt, olyan ágakban is (pl. fémművesség), melyek alapanyagát importálták. A királysírokból előkerült tárgyaik kézművesség szempontjából is igen jók.
Művészi tárgyaik a mai szemlélő számára is kellemes élményt nyújtanak. Szobrászatuk eleinte kezdetleges, de már ekkor is nagy kifejező erővel bír. Később portréik élethűnek látszanak, alkotóik megbirkóznak a legnehezebb anyagokkal is. Szellemes eszközökkel (a felületek tagolása, színes mozaik agyagból) teszik díszessé silányabb anyagból készült épületeiket. Kőjük, fájuk nincs, napon szárított agyagtéglából építkeznek. Híres művészeti águk a pecséthenger. A rajta levő negatív minta agyagba forgatva jelenik meg domborműként. A jelek szerint ez az ő találmányuk, tőlük terjedt el. Az előkerült hangszerekből, írásos anyagból magasfokú zenei életre következtethetünk. Irodalmukból merített az egész Közel-K irodalma, fordítások, motívumok átvétele révén. Sok műfaj náluk keletkezett, vagy talán pontosabban: ők az első írásba foglalói.
Legnagyobb teljesítményük az ékírás feltalálása (ld. ÍRÁS). Ezt annak ellenére vették át tőlük Mezopotámia sémita lakói, hogy a sumér nem sémi nyelv, alkalmazásához kisebb nehézségeket kellett áthidalni. Az ékírás elterjedt Anatóliáig, Kánaánig (ld. TELL-EL- AMARNA).
A vallási és állami élet összefüggött. Minden város jellegzetes épülete volt a ZIKKURÁT. A templom gazdasági központ is volt, de a papságnak nem volt akkora gazdasági-politikai hatalma, mint az egyiptominak. A nagy állami ünnepek egyúttal vallásiak is voltak, mint ahogy a város legfőbb ura egy isten volt, akinek a teremtéskor lett birtoka a város. Az újévi ünnepen a király szerepe elengedhetetlen volt. Szent nász keretében biztosította a termékenységet a következő évre. Az évszakok változását, a természet elhalását és megújulását jelképezte a meghaló és feltámadó istenség mítosza. Az ÓSZ-ben szereplő Baal ennek az istennek volt későbbi utóda. A világkép mitologikus volt, minden elemének megvolt az isteni megtestesítője. A TENGER körülvette az univerzumot. Mind olyan elem, ami szerepel az egész mezopotámiai mitológiában. Ugyanez a világkép van a B emberének gondolkodásában, természetesen mitologikus elemeitől megfosztva. Ugyanezen mítoszok későbbi változatai formálták a B környezetének hiedelemvilágát (Kánaán, később Babilon), ami ellen harcolni kellett. A B-i kortörténet Sumérban kezdődik.
Főbb istenek: Anu - ég; Ki - föld; Enlil - levegő; Enki - víz; Inanna - Dumuzi (ld. TAMMÚZ). Gilgames Erek királya volt, de mitikus hős lett belőle. Története az élet, bátorság, hírnév és a mulandóság kérdéseivel viaskodik, de megtudjuk belőle az özönvíz történetét is. Más alkotások a szenvedés értelmét, a rossz keletkezését feszegetik. Sok mágikus szöveg maradt ránk. Költeményeik a vallásos érzéseket fejezik ki magas fokon.
A vezetés kezdetben demokratikus volt, a kormányzóság fokozatosan alakult át örökletes királysággá, ahogy a sok háború megkövetelte a szilárdabb központi hatalmat, állandó hadsereget. Végül a királlyal nemcsak kincseit, hanem szolgáit, szolgálóit is eltemették. A király azonban vallási beágyazottságában felelős maradt. Gudea ábrázolásain az istennek mutatja be építési terveit. A törvénygyűjtemények (ld. TÖRVÉNY) bevezetője szerint törvényhozóként isten megbízásából és egyúttal népe védőjeként is cselekszik.
CP
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
