Tiszántúl

Full text search

Tiszántúl: nagytáj az Alföld K-i részén, melyet a Tisza, a Maros és az Erdély-széli hegyek vesznek közre. A Tiszántúl neve a régi központi magyar tájszemléletet őrzi. A honfoglaló magyarság közvetlenül a honfoglalás után benépesítette az egész Tiszántúlt, melyet ebben az időben jelentős részén mocsári erdők, lápok, vízjárta területek borítottak. A falvak elsősorban a folyók és vízjárások partjára, a folyami törmelékkúpokra, az árvízmentes szintre épültek. A Tiszántúl D-i része sokat szenvedett a török hódoltság alatt. A Körösöktől D-re eső vidék lakossága elpusztult, vagy É-ra menekült, csupán néhány helység (pl. Hódmezővásárhely népe) maradt folytonos. A 16–17. sz.-ban nagyszámú D-mo.-i lakos települt le a Tiszántúlon, különösen a Nagykunságban és a Hajdúságban. A hajdúk egy része letelepített fegyverforgató D-mo.-i menekültekből verbuválódott. A hódoltság legnagyobb kiterjedése (1660 után) és a törökellenes felszabadító háborúk során a Tiszántúl addig kevesebb háborús pusztulást látott népe is menekülni, elbújdosni kényszerült. Egy részük a Nyírségbe és a Szamosközbe, más részük Borsod, Abaúj, Zemplén vármegyékbe menekült. A 17–18. sz. fordulóján megkezdődött a visszaköltözés. Az elnéptelenedett területekre a Dunántúlról és É-Mo.-ról is érkeztek új lakosok (pl. Hódmezővásárhelyre Baranyából, Szentesre Pápa környékéről, ill. a Jászságból, Orosházára a Tolna megyei Zombáról, Gyulára a Jászságból és É-Pest megyéből). Részt vett a benépesítésben a Sárrét védelmében megmaradt és az Erdélyszéli magyarság is. A 18. sz.-ban keletkeztek Békés, Szabolcs és Szatmár vármegye szlovák és német nemzetiségi szigetei. A K-Tiszántúl peremére a 17–18. sz.-ban költöztek be a románok is a szomszédos hegyvidékekről. A 19. sz. első felétől újabb D-Tiszántúli települések már nem távoli telepesekből, hanem a nagyobb helységek népfeleslegéből keletkeztek. Pl. Csorvás Gyulából, Újkígyós Szegedről, Kétsoprony és Csabacsüd Békéscsabáról, Újfazekasvarsánd Orosházáról stb. rajzott ki. A 18–19. sz.-ban a Tiszántúliak részt vettek a Bácska és Bánság benépesítésében is. Pl. a bácskai Kishegyes a 18. sz. végén Békésszentandrásról, Feketehegy, Tiszabura Kunhegyesről, a 19. sz. második felében a bánsági Szapáryfalva, Igazfalva és Újszentes Békés, Csongrád, Csanád megyeiekből települt. A 19–20. sz. fordulóján a D-Tiszántúl lett a mo.-i agrárszocialista mozgalmak egyik központja. Ennek nyomán kapta az 1930-as években a Viharsarok nevet.

Paraszti viselet a 19. sz. végéről Hódmezővásárhelyről.
Hódmezővásárhely, Szántó Kovács Múzeum (Plohn-gyűjtemény)

Polgárosult vagyonos parasztember.
Hódmezővásárhely, Szántó Kovács Múzeum (Plohn-gyűjtemény)

Lakóház (Csegöld, Szabolcs-Szatmár m.)

Lakóház (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m., 19. sz. vége)

Berakás a gabonás góréba. Hódmezővásárhely, Szántó Kovács Múzeum (Plohn-gyűjtemény)
Kósa László

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages